Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-20 / 65. szám

j*n mtméE. ri1—Hf> BMIBaaMBRMi HULmm 1*1* március 2i. Ti dám históriák. Kizü: Erdély! Farkas. KUTYAVÁSÁRLÁS. Ny. városkában rakott egy bohém úriember, aki messze földön ismeretes volt hasa-szeretetéről, ígéreteinek be nem vágásáról 'és jóizü bolondériáiróf. A társaságot végtelenül szerette s ezért mindig azoi> törte a fejét hogy hova 'fehetne menni. Küfx> nősen mester volt á kirándulások tervezésében és az étlapok összeállításában. Nem egyszer meghívott nagyobb társaságot egy-egy kiránduló helyre S a meghívás alkalmával nem felejtette ef felsorolni azoknak az ételeknek T-s Italoknak fttoeja vét sem, ameiyenro/ gondoskodott máris. A,' meghívottak azonban ismerve ö. barátunk 'Ígéreteinek valódi értékét, tréfásan akarták elhárítani maguktól a meghívást: Nem lesz abból s^mmi, vagy azt mondták, hogy még nem ellett meg az a marha, ^pielynek húsából enm fogunk a kirándulásodon. D. barátunk természetesen annál hevesebben kapacitálta a meghívottakat s kikérte magának, hogy Őróía még csak fei is tételezzenek olyasmit, mintha nem akarná megtartani "Szavát. Pedig hát a .meghívás mégis csak azzaí végződött csaknem minden esetben, hogy amikor elérkezett a kirándulás napja, magyar ruhába bujtatta ö. barátunk a muszka kocsisát s levélkéket küldött általa a meghívottakhoz, mefyekben • tudatta, hogy sajnálattal közti a kirándulás eimaraSasát, m

ert' »a lovam fesán tuft«, vagy »a feleségem beteg lett«, vagy »sürgősen ei kellett utaznom« Btb.'stb. Hogy mennyire mindennapi voft nála ez a kifogás, azt .legjobban azzal lehet jellemezni, hogy egy szellemes ügyvéd barátunk iyen kimentő levélkéket nyomatott a részére, melyben külön sótokban felporoífa a szokásos mentségeket s Mé^> güi ezt nyomatta utolsónak : »A nem kívánt kifejezések törtendők.« Mindezektői eltekintve Ö- barátunk igen eredeti ember voít. Igen sok bolondságra való hajiam, jóizü humor lakott benn* s (bár senk£ serri vette komolyan, mégis szívesen hallgatták teli szájjal "tartott eiőadái sajt. Nem mindennapi esete voít az sem, amelyet az alábbiakban akarok megörökíteni. Egy kánikulai napon ö- barátunk döntő léptekkel, szügyébe vágott teíjei ment a városka postaliívatafába, de mint közkedvelt é'mber természetesen mindenkivei* szóba áfu s mindenkinek volt valami mondanivalója, vagy volt valami kérdeznivalója. Az állatorvossal egészségügyi kérdéseket tárgyalt "íe, az emberorvossai pedig a csillagfürttel való trágyázás csodálatos hatásáról értekezett, vagy- más éppen nem szakmába vágó dologról folytatott diskurzust. Még bele sem melegedhettek á diskurzusba, amikor a hátuk mögött megnyílik egy ajtó s kilép azon a város másik »specialitása« S—íz, az angol divatnak urí és női szabója. Vele együtt ügrott ki a kiskapun »foxi« kutyája. (Mellesleg el "keli még mondani, a? Jsfen bünüi ne vegye, hogy ennét a "becsületes zsidónál csúnyábbat anya ínég nem szült. Feje: mint egy lopótök, nyaka: hosszú, mint a libáé, melyben az ádámcsutka ugy járt, mint a barométerben a higany, a vállait: mintha lemetszették volna, haja: veres, arca: mint a puiykatojjás, bajusza és szakába: »rit'ka szep«, ha még hozzávesszük, hogy köpködve, habrin beszéít, nadrágjában ketten is megfértek volna, szájából sofia sem hiányzott a szutykos, hosszúszárú pipa s örökké sietett: akkor kész fotográfiát adtunk róla.) Sietvt kifép az a$ón s meri rrftncfig. sürgős dolga volt, íőszon aj ueSzeigefesD'en ievu Ité' urjevnberneK s mar rutna is tovább, amikor t^psna Kíátt T). barátunk : — Várban ft>aK 5".-tz ur r fíoi vette ezt a szép kis kutyát ? Nem adná ei nekem ? S-tz nem lenne az, aki, ha rögtön Qpm igy válaszolt volna: : — Mán miért ne adnám ei ? Tetn szik a tekintetes urnák? Tetszik, de hát mondja meg előbb az árát. — Hát a tekintetes urnák odaadnám 50 koronáért, de becsületszavamra másnak nem adnám anynyiért. Ö- barátunk ugy tesz, mintha szak értő Szemmel nézegetné, majd arra kéri S-tz szomszédot, hogy menjen egy kicsit a kutyájával a patika felé. S-tz megrökönyödik, rtem érti a kérést s nem állhatja meg, lrogy meg ne kérdezze : — Hát oszt miért menjek én a patika felé ? Hát tudja azért, mert mielőtt én lovat, vagy- marhát vásárolnék, meg szoktam nézni, hogy milyen a járása. Igy vagyok a kutyával is, meg akarom nézni, hogy hogyan Szedegeti a lábait. S-tz semmikép sem akarta az üzletet elszalasztani, ugy tett, amint azt ö. kérte. Mikor már vagy 50 métert haladt, Ö. barátunk utána kiáltott, hogy most forduljon viszSza és sebesen jöjjön. Majd egyre gyorsabb menésre' nógatta s egy egy . néhányszor oda-vissza futtatta S-tz-t, akinek a harmadik, negyedik ,kör megfutásakor a mellénye kigombotódott, a hőségtői szá-' (kadt róla a ver*$ék s aljg £>Jrt rneg

1áflni a lábán a' lihegéstői, amikor vége fett % bemutatásnak. Alig birta szegény kinyögni nagy szuszogások között

: Nu, mit tetszik szófni 'az én kis kutyámhoz ? • ö. barátunk erre a világ legtermészetesebb flegmatikus hangján csak ennyit felelt': Jo jó, de drágáflom. Ezzei "sarkon fordult s faképnél hagyta megszalasztoít szabónkat aki, ha hangosan nem is, de magában minden valószínűség szerint nem angol divat szerint yafó uri és női szavakat forgatott az elméjében, hogy ily csúnyán megcsúfol tik. NYOMDÁSZVICCEK. Egyik nyíregyházi érdemes nyomdász meséli az alábbi 'eseteket. 1898-ban Budapesten együtt dolgozott mint számoló szedő egy Schauli Nándor nevü szaktársává' a Hold-utcai Részvény-nyomdában, melynek szomszédságában volt a <'.Csacsi»-hoz címzett vendéglő, a rtol Schauli volt a vezető és ahol a szedők ugy- beszedegettek néha, — hogy egyik-másik azt sem tud a, ember-e, "vagy csacsi? Egyszer záróra után Schauli szaktárs ilyen bizonytalan állapotban mérte "ingatag léptekkel az utcák szélességét. El is jutott szerencsésen a Bazilika el;, ahol hasravágódott és fáradságát pihenve feküdt az aszfalton. Arra jön egy rendőr és kérdezi tőle: — Hát maga mit csinál itt? — Arcra borultam, biztos ur, a Teremtő szent szine előtt. Fennt említettnek kortársa, a még most is élő Fischer Ouszti bácsi, aki annak idején szintén gyakrabban nézett a pohár fenekére, mint a mai jazz-bandes, charlestonos, bubifrizurás, nyomorúságos világban, amikor még spríccerezni se lehet' nemhogy literezni, mint valamikor régen. És bizony nála is. — mint annyi másnál — ri száir.ba ment egy olyan hét, ami nem «B!aumon'ag»-gai kezdődött Egy ilyen alkalommal a principálisa, Taizs József, jóindulatuiag megkérdezte tóle: __— Mondja csak Fischer ur, mire jó ez a gyakori berugás? — Rúgjon be előbb Taizs ur is, ha kíváncsi reá, mert enélkí'U hiába magyaráznám; józan é szel azt meg-; érteni nem lehet. Taizs ur jóizüt nevetett ezen a salamoni bölcsességen és többé sohasem kérdezte, hogy mire jó a gyakori berugás. * Ugyanilyen bölcs, de lakonikusabb választ kapott egyszer afe

nti principális kedvelt gépmesterétől, az öreg Bodensteiner 'bácsilói. Fzt tréfásan figyelmeztette, hogy jó lesz kevesebb bort innia, mert már egészen piros az orra, mire Bodensteiner bácsi flegmatikus nyugalommal igy felelt: — A gólya mindig vizet iszik és mégis piros az orra. * Volt nekünk egy Kedves szaktársunk, néhai jó Horváth Gyurka. Tudatlan budai városi bosnyáklegény volt, mikor 20 éves korában beállott nyomdászinasnak. Két évi tanulás után felszabadult. Mint nyomdászsegéd természetesen nem járt a bosnyák legényekkel a kukoricafosztáshoz, meg a fonóba, hanem a kollegái társaságát keres te.^ Az 1896. évi nyomdászbálon ő is megjelent és az" éjfél utáni szünetben, uri tempót utánozva, egy pár virstlit rendelt szafttal. A pincér kést, villát tett a tányér mellé, mint rendesen. Gyurka barátunk a késsel elvagdalta a virstlit, majd a villával annak rendje módja szerint helyére továbbította. Mikor aztán a virstli elfogyott, nem tudta, mii csináljon az illatos szafttal. Gondolt egyet s odakiáltott az éppen arra siető pincé.nek: — Hajja, kelnyer! Mér n

em hozott ehöi a szafthoí - - kanya'at ? * Wörner Gyula barátunk egy téli reggelen aíajjosan beszeszelt" állapotban botorkált a kocsiút közepén ,egy másik nem kevésbbé berúgott szaktárssal. Wörner gyomrát nagyon égethette az alkoholomén egyszerre csak lehajolt, felkapott a kocsinkról egy marok havat és elkezdte falni. " - Mit csinálsz Gyula? — Citromos fagylaltot eszem. * A mindenki által tiszte't és szerelett néhai Kredenz tatának olyan természete volt, hogy a bekebelezed bormennyiíéget pontosan megmutatta, mint a barométer az időjárást. Egy alkalommal liazakészülődött az öreg a korcsmából, ahol törzsvendég' volt. — Fizetni 1 — szólt akadozó nyelven. — Mennyi volt?— kérdi a korcsmáros. —' A fene tudja jobban. Én nem számláltam. — No álljon fel tata, majd én megmondom. Lajcsi bátyánk felállt, ingadozott, a korcsmáros végigmustrálta és igy szólt: — Tizenhat spriccer. És a tata fizetett. k JÓZAN EMBER. - Ejnye Bercikém, d

e jó színben vagy;! Irigyellek. Lásd, én milyen rossz bőrben vagyok. Nem érzem jól magamat. — Hja barátom, élj ugy te is, mint én. Egy évig tejen éltem— Ne mondd már! És mikor volt az? — Alikor megszülettem. Halálmenyegző Éjféli tragédia 6 világnév Clara Bow John Barrymore Lou Tel legen Alice Mills Bea Ltod sisrdín- csütörtökön AZ UHU ÉS A TEKINTETES VÁRMEGYE. Ismeretes, hogy Okolicsányi I.iire, Heves vármegye alispánja, egy ha'almas uhut vásárolt a ragadozó szárnyasok efle

ni vadászat céljaira. A de

rék madár gondozását Sursnyt Kálmán vármegyei kapusra bízta'a gazda: «No öreg. ha a bagoly megdöglik, kend is nyugdíjba megy 'i> Az uhu és Kálmán bácsi jövőjét tehát nagyszerűen összeszőtt-' a sors; a vármegye házi poétája pedig nem szalasztotta el ezt a kiváló alkalmat és annak rendje-módja szerint előre megénekelte a Surányi Kálmán majdani nyugdíjazásáról szóló jegyzőkönyvet: Jó Surányi Kálmán sokat ázott-fázott és az alispánnak baglyára vigyázott, őrködő t az álmán. Hosszú órákon át ,< csak az uhut leste, remegett a teste, ha leszállt az est

e: jaj, hogyha ellopják! Vadászott a madár, félt tőle a határ. Varjú szólt: kár, kár, kár,, lehet telt a magtár, elpusztulok én már! .-.Megdöglött az uhu, szegény, öreg hajdú sírhatott: bru-hü-hu, először megszidták, az án nyugdíjazták. Ebből is lá.ható, hogy Mikszáti i Kálmán kedélyes Tekin etes Várrn gyéje még nem a mul té mert ho-' itt, hol ott, de nap-nap ftieliett feiéled száz és száz alakban... (b. á.) — A fcésmáiiki diákok találkozója. A lésmárki ágostai hitvallású ev. Líceum és az Állami Felső Kereskedelmi iskola volt diákjainak talál kozója 1928. május 6-án, vasárnap délelőtt 10 órakor lesz a VIII., Főherceg Sándor-utca 8. szám alatt, a régi képviselőházban. A részvétel a név, foglalkozás, az érettségizés évének, a látogatott intézet nevének (gimnázium vagy kereskedelmi iskola) és a pontos lakcímnek közlése, valamint 5 P részvételi díjnak a m. kir- postatakarékpénztárnál nyitott 23435. szszámlánk javára való befize'é$e mellett a «Késmárki Diáktalálkozó Rendezőbizottságának) Budapest, VIII., Vas-utca 9—11- szám alatt bejelentendő. 3\(*) Tavaszi újdonságok nőt és bakfis kabátokban, ruhákban, kalapokban nagy választék Rothschildnál, Takarékpafota. 3x: