Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-15 / 62. szám

Nyiregynaza, 1928. március 15. * Csütörtök XLiX. évfolyam. 62. szám. Előfizetési árak helyben és vidéken: Alapította JÓBA ELEK Egy hóra 2 50 pengő. Negyedévre 7 60 pengő. Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Kftztisztviselóknek És tanítóknak 20°/o engedmény. I Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postachequa 295SQL Kéziratokat nom adunk vissza. Március 15 - nyolcvan év távlatában. A Nyirvidék számára írta: dr. Szabó László, egyetemi magántanár. Raleigh admirális »világtörténe[fmet« irt lakásán, a londoni Töveiben. Munkájában egy alkalommal vaiami zaj zavarta meg: verekedés volt lenn az utcán. Pár perc muiva látogatója érkezett a tengernagynak aki elmondta a látogatójának, hogy mi történt az imént az ablaka alatt A látogató azonban, aki közeeíebb volt a verekedőkhöz és jól hallotta minden szavukat, felvilágosította az admirálist, hogy téved, mert a do- I tog egészen másként történt, mint ahogyan előadta. Raleigh erre világtörténelmének már csaknem befejezett kéziratát beledobta a kandallóba. A mi íróink nem ítélik ily líönynyen tüzhaíálra az irataikat s a történelmi kritikának általában nem sok jelentőséget tulajdonítanak. Általános szabály, hogy nem ugy ke.'i előadni a dolgokat,"ahogy igazabbak, hanem ugy ahogyan szebbek. Nagyszerűen érvényesül Aristotefes(hak a felfogása, akli a költészetet; föléje helyezte a históriának. Á mai napon minden hinap ünnepi cikke és minden ünnepi beszéd ugy fog megemlékezni a »pesti márciusi ifjuságrói«, hogy.ez az ifjúság vívta ki a magyar szabadságot 1848 március 15-én. Szép, sőt gyönyörű és lelkesítő dolog, volt, amit csináltak, de áz események közismeretes leírásai ige

n egyoldalúak. 1848. március 15-én az országgyűlés Pozsonyban volt, — az egész sajtó Pesten. És a sajtónak olyan tehetségek volnak a vezérei, mint Petőfi és Jókai, ^inden, ajni( a pesti írók gyönyörű följegyzéseikben leírtak, belement a köztudatba, s a magyar nemzet csak ezt lát ja,"egyebet semmit. A híres tizenkét pont nagyon szép, de már nem voft uj dolog. Puiszky Ferenc megírta, hogy már volt tizenkét pontja csaknem minden vármegyének, szinte külön irodalmi műfajjá vált az alkotmányváltoztatásra irányuló kívánságok; nak tizenkét pontba való összefoglalása. A bécsi diákok is szerkesztettek »tizenkét pontot« e,fogadtatták azokat az alkotmányos mozgalmak osztrák vezetőivel. Pesten március 15-én prokia-málták a sajtó szabadságát, Pozsonyban a Rendek már március 14-én bizottságot alakítottak a sajfó törvény kidolgozására. Megszavazták a rendek a népképviseletet, a nemzetőrséget is már március 14-én s elvben kimondották »a vallási jogok viszonosságát az esküdtszékek létesítését s az egyesülést Erdéllyel. Mindehhez a főrendek már március 14-én hozzájárultak. A pesti tizenkét pont március 15-én kinyomtatott formában »feieíős minisztériumot követeit, 'de Kossuth Lajos már az előtte való este, mikor Pozsonyban fáklyászenéi rendeztek a tiszteletére a jobbján ál'ó gróf Batthyány Lajost, mint át. első magyar felefős miniszterelnököt mutattá bt az ujjongó tömegnek. Alikor a pesti ifjúság küldöttsége március 18-án megjerent Pozsonyban az országgyűlés szine előtt, a küldöttséghez az országgyűlés nevében Kossuth, mint Horváth .Mihály is feljegyezte »igen komoly, mondhatni kemény szavakat intézett.« K

o

ssuth elmondta, hogy az országgyűlés már sikerrel koronázott cselekvéseire nem a pesti mozgalmak adták meg a lökést, s figyeimeztetUe az ifjakat, hogy az országgyűlés működését túlszárnyalni nem szabad, »fin pestet ugyan az ország szivének tartom, mondotta Kossuth, de mint törvényhozó utána nem indulok... Csák az összes nemzetet illeti meg, hogy az ország sorsa fefett intézkedjék, s e nemzet elég erős és hatalmas eltiporni mindenkit, kinek gondolatába jöhetne el'enszegühii.« Ezek a szavak nagyon komoran hangzanak ma és semmiképpen sem egyeztethetők össze azzal a hangulattal, melyet 1848. március 15-ik napjának emléke ébreszt bennünk. Ünnepi hangulatunkkal nincs harmóniában a< a történeti tény se

m, lvogy Kóssuth a demokratikus mozgalmak vezére tiltakozott a proletároknak a nemzetőrségbe vató felvétele ellen s ezt a tervet meg is hiúsította. A valóság talán kevésbbé 'elkesitő, mint az a forma, amelyben a valóságnak emlékezete fennmaradt az ország legzseniálisabb és legnépszerűbb Íróinak és költőinek feldolgozásában. Igen sok okos e

mber véleményé szerint azonban ma már egészen mindegy, hogy a nyolcvan évvel ezelőtti események az országgyűlésnek s az államférfiaknak voltak-e köszönhetők, vagy egy maroknyi lelkes fiatalság tavaszi felbuzdulásának ? De ha elfogadjuk a történelmet »az éiet tanítómesterének«, azaz ha tanulni akarunk a történelemből, akkor ne zavarjuk össze a költészetet a valósággal, azaz etkesedjünk a költők müvein, de tanulni inkább a historikusoktói tanuljunk. Nem mindegy, hogy a sajtószabadságot a Pilvax kávéház asz'altársa! sága csinálta-e vagy az országgyűlés ? A sajtó ma' lelkesedhetik a szabad sajtó első termékéért, a cenzori engedély nélkül kinyomatott »Tizenkét pont«-ért, de c 12 pont helyett in kább a negyvennyolcadik! sajtótörvényt reklamáljuk s azt az esküdtszéket, meiyet aí utolsó rendi országgyűlés egészen angoi mintára részletesen kidolgozott s amely nélkül a sajtószabadság tsak elméleti valami nem több, mint egy sor a márciusi ifjak tizenkét pontjában. Március 15-ike megünneplésének csak akkor van tartalma, ha e nagy napnak nemcsak a hangulata' ébred fei bennünk, hanem eszünkbe jut minden, amit nyolcvan évv-ei ezelőtt az ország akart, s ami most nincsen, vagy ha megvan, nem oiyan mint aminőnek 1848-ban képzelték. Uj márciust! Irta: Péter Károly. Március idusa ! A vér nélküli magyar forradalom az elnyomatás hosszú évszázadai után, az öntudatra ébredt ne

mzet fiatalos szivveerése, a »Taipra magyar !« minden alvó lelket felrázó szózata, a zuhogó esőben bőrig ázott, de a belső tűztől lángoló pesti néptömegek lelkes ovációja, az egész országon végig futó nagy nemzeti felbuzdulás kéjes mámora, Kossuth apánk lelkének magas szárnyalású, egy nemzetet 'halottaiból kiásó heroikus vállalkozásának első győzedelme, az emberré lett jobbágy hálatelt imája, egy újjászületett nemzet hála-fohásza Szá lt felém, e

mléked nyomán ! Be gyönyörű voltál, ronggyá tépett hazám ! Be végtelen boldog, imádott nemzetem ! Örömödnek hangja nem fért el idebenn, a Kárpátokkai koszorúzott ős magyar hazában. Átcsapott a Lajtán. Felébresztette az ármánykodás ördögét, a bécsi forradalomban kudarcot vallott kamari'Ia sötét leikében. S boszorkány konyhájának bűzös légkörében kovácsolták a tervet, főz ték a mérget, készítették a gyilkos tőrt, hogy hitszegés, árufás, bujtogatás, király és császár buktatás, s ha kell a poklok minden eszközének felhasználásával megöljenek, megsemmisítsenek egy nemzetet meiy vakmerő volt életet, levegőt, napsugarat követelni, jogról, igazságról, szabadságról álmodozni; aheivett, hogy megnyalta volna "hálásan ura kezét, ha korbáccsal ver arcába, hódolva borulna lába elé, ha könyörületből egy darab száraz kenyeret dob neki, s boldog lenne, ha mint házőrző eb vérét hullathatja a küszöb védelmében, hogy gazdája nyugodtan aíhassék. Az árulás sikerült. Megöltek, emlékedet is meg akarták semmisíteni, nemzeti feltámadásunk, egyenlőség testvériség, szabadság magyar ünnepe, március idusa. Az uj világot szülő nagy eszmék hős magyar bajnokainak' 1849. október 6-án — torkára szorították a kötelet, bajtársaiknak százával töltötték meg a börtönöket, s azt gondolták, nogy a testtei megölték a lelket, az eszmét. Brutális árulásukkal megsemmisítettek egy nemzetet, ezzel "" '.hálálva meg, hogy a hosszú évszázadok küzdelmeiben magyar vér védte Ausztriát, magyar fegyver mentette meg a Habsburg dinasztia trónját. S a magyar nemzetnek, csak titkon volt szabad megsiratni mártír hafált halt hőseit, dugdosni minden e

míékeí, ami a nagy hőstettek, önfeláldozás idejére em ékezfetéít, s ei kele'tt tűrnie az országot eláraszÍŰ gyáva pribékek gunymoSolyát, lenéző modorát, akik egyszerre kard csörtető hősök lettek,' mikor a nemzet fegyvertelenül", gúzsba' kötve hevert fábai előtt. Pedig milyen halára sápadt arccal futottak, mikor Görgey csapatai, Damjanich veres sipkásai megugrasztották őket! De az elnyomatás gyászos korában is megcsillant minden magyar szem, erősebben dobogott minden magyar sziv, titkos fogadalom volt minden kézszorítás egy /íapon, március 15-én, a nagy magyar feltámadás évfordulóján. A magyar szivek reménykedő fohásszal ostromolták az eget, s halálra íté.ve is bizton várták a keresztre feszített igazság feltámadását mindaddig, mig a haza bölcsének, Deák Ferencnek húsvéti cikke Erzsébet királynő szivén át megtalálta a kiegyezés, a feltámadás útját. ' Aztán láttunk sok, az eszmék meg valósuíásának és az idő haladásának hatása alatt egyre kisebb nemzeti felbuzdulással megünnepelt március 15^-ét. Kossuth Lajos lelké, nagy magyar géniusza, bár kitörüihetetienül gyökeret vert a nemzet lelkében, s emíékét egymás után örökítették meg a magyar városok, szobrot állítva az egész világon ünnepelt nagy magyar szabadsághősnek, az 1843. március 15-iki események hatása, régi erejéből, melegségéből egyre veszített. S aztán láttunk március 15-ét amikor nem vert meg bennünket eilenség, nem tört .össze fegyver, de megmérgezte a nemzet nagy részének felkét egy- idegen világban kitenyésztett mérges gomba, meiy sza bádságot hazudott és szolgaságot teremtett, egyenlőséget hirdeíett és önkényuraimat, s'őt rémuralmat szült. Mikor bűn volt március 15-én egy nemzeti zászlót kitűzni, bűn volt magyarnak lenni Magyorországon. Mikor önkezével verte meg a magyart a Teremtő, s eltévelyedése büntetéséül Trianont tette Arad helyébe. De megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt. Most a csapások. alatt megtörve, megjavulva, mikor a külföld is kezdi belátni, hogy szigorúbban büntettek, mintsem megérdemeltük azt, mikor Amerika lepfezi le hazánk nagy történefmi alakjának, Kossuth Lajosnak szobrát, mikor magyar sírás hangja zokog észak, kelet, dél szellőéjben, uj márciust, ui vén, uj" életet, az eltemetett igazság feltámadását, boldog szép reményt, s reményeink valóra válását, régi boldog idők megújhodását, világrengető s uj világot szülő nagy elmék magyar diadalát, minden csepp magyar vérben őserőtői duzzadó élni akarást az újjászületésben, ha kell, haim kész önfeláldozásban egyetértő elhatározást, az uj tavasz nyiltán magyar feltámadást, uj március idusát várja, kéri ma minden igaz magyar! Egyes szám ára, 16 fillér.