Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-12 / 35. szám

J^YIRVIljjg. iá3í. február 12. Irta: Sasi Szakó László dr. Ez egy olyan instrumentum, ami meghatványozza a hangot és olyan dinamikát ad a kiejtett szónak, hogy az, egyébként elérhetetlen tá­volban is könnyen hallható és tisztán érthetővé váfik. Az őlszi Kossuth-szobor ünnepen hallottam igy az ünnepi szónokok beszédeit az Országház-téren olyan távol­ból, ahová az emberi hang már semmiképen el n^m hallatszott volna és hallották azokat az egész országban, mert a Megafon tovább­adja a beszédet a Stúdióba, a rádió-ieadó állomásra, az pedig szétszórja a világ minden tájéka felé... A Rothermere-akció is megta­lálta a maga Megafonját. Előbb az ő hatalmas fapvállalatai erősí­tették az ő apostoli hangját, ame­lyet a magyar igazság érdekében emelt fei. Az ő naponként 2—3 millió példányban megjelenő lap­jai szórták szét a világ minden tájéka feté ezt a z isteni hangot... most aztán elért ez a hang ahhoz az orgánumhoz, amely már menydör gésszerü erővei hatványozza a ki­mondott Igét és alkalmas arra, hogy megértsék mindazok, akikre tartozik fes megrendüljenek azok, akik eddig be akarták dgni füleikéi: az Igazság elnémíthatatlan szózata elől... Borah szenátor, az amerikai parlament külügyi bizottságának az elnöke nyilatkozott meg mi mel­lettünk. Határozottan és félreért­hetetlenül. Sokan vannak, akik már a Rot­hermere-akció elhalványulását; else­kélyesedését kezdték rebesgetni. A kishitűek, akikben nincsen se hit, se kitartás. Akiknek minden csak ugy jó, ha «Add meg Uram Isten, de'mindjárf» megtörténik. Már hal­lottam hangokat, amelyek bizonyos kiábrándulásról, az egész akció si­kertelenségérői k ezdtek suttogni, mert már öt hónap is eimuft és még se történt semmi. Ezzei szemben Roth' ermere kiuta­zott Amerikába. Propaganda kör­utat csinált Amerika legnagyobb városaiban, amelyekben igyeke­zett mindenütt barátokat szerezni a magyar ügynek és felrázta az uj világba szakadt magyarokat is, akik különben mindenütt a leg­nagyobb szeretettei, tiszteiettei, ünnepléssel "fogadták és amikor elvégezte amerikai körútját, kije­lentette, hogy akciója megerősö­dött, mert sikerült az eszme szá­mára ujabb barátokat szerezni és megjósolta, hogy közei az idö, amikor egy nagy áíía m hivatalo­san ts indítványt fog tenni a Nép­szövetség előtt a btkeszerziődéi re víziója iránt ­Ez a jóslás immár a beteljesü­lés küszöbéhez érkezett. Mikor az Egyesült Államok kül­ügyi bizottságának elnöke nyiltan, félreérthetetlenül tör lándzsát egy békeszerződés tarthatatlansága mel­lett, az már sokaj, nagyon sokat jeient. ő ugyan még nem hiva­talos egyéniség, mert hiszen Borah szenátor nem tagja a z Egyesült Áflamok kormányának, de mégis mint a paria me nf bizottságának el­nöke, mindenesetre egy olyan te­kintély, egy olyan több mint fél­hivatalos egyéniség, akinek a véle­ménye, kimondott szava az egész világ külpolitikájára mázsás jelen­tőséggel bír. Az ő nyilatkozata, amelyet egy amerikai újságban tett közé, már a Megafonnak az erejével harsog és ettől könnyen kaphatnak hideg­lelést azok, akik a rabtartók sze­repére vállalkoztak az elnyomott magyarokkai szemben. Borah szenátor nem azért elnö­ke az Amerikai Egyesült Áflamok külügyi bizottságának, mert vafami jelentéktelen magánszemély, ha­nem azért, mert a hatalmas áffam parlamentjének a többsége áfi a háta rnegett és a mit ő mond, azt az Egyesüft Államok parlamenti többsége mondja s ha egyszer egy ilyen valaki áll a mi ügyünk mellé, az már kimondhatatlan sokat jeient. Newyorkban március 15-én lep­lezik le nagy ünnepségek között a magyar szabadsághősnek, Kossuth Apánknak a szobrát. A szabad amerikai nép nem járulhatott vot­«a szebb bokrétával a szobor talap­zatához, mint ázzai a támogatás­sal, amit Borah szenátor nyilat­kozata utján a Rothermere-akció­hoz való csattakozása jelent. A közelgő márciusi ünnep a ma­gyar szabadság, a magyar függet­fenség a magyar feltámadás igazi ünnepének készül­Szabolcsrámegye közigazgatási bizottsága üdvözlő feliratban biztosltja Klebelsberg Knnó gróf kultuszminisztert feltétlen bizalmáról és nemzetépítő munkájában való támogatásáról. Énekes János pápai prelátus indítványa a lözigazgatási Bizottság ülésén. (A «NvÍrvidék» tudósítójától). Szabólesvármegye Közigazgatási Bizottsága, mint azt már tegnapi számunkban megírtuk, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartotta február havi rendes ütését Kállay Miklós dr. főispán elnöklete alatt. Az ülé­sen felolvasott alispáni jelentést a tegnapi számunkban teljes egészé­ben ismertettük. Az alispáni jelen­téihez É^kes János papai prelá­tus, bizottsági tag szóU Hozzá, aki a következőket mondotta: A most elhangzott alijspám je­lentésből fájdalommal keli tudo­másul vennünk, hogy az a nagy­szerű akció, amelyet az alispán ur Őméltósága a főiskolai hallgatók segélyezésére már hat éve meg­kezdett és nagy sikerrel folytatott, érdeklődés hiánya és más egyéb okok jniatt, lassan-lassan meg fog Szűnni, • Egyfös .sajtóorgánumokban úgy­szólván . tervér* hadjárat foWk a ka 1­taszntűüszter , politikája euen. Minden egyes ténykedését kritikai megjegyzésekkel kisérik, amelyek­nek éte" rendszerint annak a véle­Párisi emlékeimből. Irta: Bá csKai József. I. 1. Nyíregyháza virágkertjeiben Fá­rjs parkjairól. Mi tetszett nekem leginkább Pá­risban? Páris a virágkertek és fák városa. Diszes parkjaiban gyönyör­ködtem legtöbbet. A vakáció vegén onnan hazaérkezve, keffemesen le­pett meg a szépülő Nyíregyháza. Parkok készülnek mindenütt". A Kálvin-téten, a Luther-téren, a Szé­chenyi utón. A Sóstón is ugy meg­szépült, megújhodott minden. Pá­zsitszőnyegei, diszvirágai szinte azt az érzést keltik az emberben, mintha a Margitsziget rózsafige­teiben járna. S a Sóstó pompásan illatozó virágai közt a gondolatok szárnyán újból átéltem franciaor­szági utamat s képzeletben most is látom a varázsálmok vifágáí, Párisi Emlékemben felujuí a sok múzeum, mint a különböző korok festészeti és szobrászati műemlé­keinek mindmegannyi fenséges temploma. Felelevenedik a királyok és császárok kora, mikor V- Louvre és a Tuiieriák palotája még pom­paszerető uralkodók háza voft. — De látom a paloták rémeit is. — Királyt, királynőt hurcolnak ki "a fényes Tuiteriákbói a forradalom­téri guillotine alá. A Tuiieriák pa­lotáját a kommün afatt felgyújtot­ták, a Louvre pedig ma Franciaor­szág fegértékesebb múzeuma. Itt együtt találod a legnagyobb müve­széknek, az emberiség eszmény­adóinak, az örök szép megterem­tőinek csodás alkotásait. Régiségei­ben megismerheted Egyiptom, Per­zsia históriáját. De ki bocsátkoz­hatik itt részietekbe? A görög-ró­mai régiségekből csak egyet emlí­tek, a milói Vénusz márványszob­rát, ideálját az eszményi szépségű nőnek. Kétezer festményébői is csak egyet hozok fel: a Mona Li­zát. S ha a sok szépművészeti al­kotás szemléletébe valósággal bele­szédültem, ha levegőre, pihenésre volt szükségem, vágyódó lélekkel siettem a Louvre tündérkertjébe, j a Tuiieriák 'szobordiszes sétányaira, i Itt nem kutattam azt, ki alapítot­ta, kinek a tervei szerint készül­tek. Csak a virágot, a festet-lefket fefüditő szép parkot kerestem ben- | ne, a virágok színpompájában, a fák árnyékában, a madarak dalá' ban pedig az életet és költészetet. Van-e szebb látvány a világon, mint mikor a Tuiieriák kertjében végignézünk a tündéri fényben ra­gyogó Champs Elysées-en át a hatalmas diadalívig? A I'Arc de Triomphe történelme azonban rá­nehezedik az ember lelkére. A francia ismeretlen katona virág­halmaza, örökfüze ugy fojtogatja itt a magyar embert. El innen a forgatagos piacé de 1'Etoile-róI, magyar szivünk fájdalmára keres­sünk vigasztalást a természet szépségeiben, a Champs Eiysées virágpanorámájának misztériumá­ban. Mert az eliseumi mezőknek legszebb érdekességei nem szín­házai, csodás hoteljei, nem is az autóforgatag, az ember tömkeieg, yagy a i u xus és pezsgői'élet, hanem a Champs Elysées mindkét olda­lán efterütő mosolygó kertek fái és virágai. Párisnak a Louvre-muzeumon kívül száznál is több muzeuma van- De ez alkalomból nem tár­hetek ki a Ouny-muzeum közép­kori és renaissance csodáira, vagy a Petit-Paiais szépművészeti reme­keire, a Musée Camavaiet és Rodin kincseire. A Párist járó azonban menynek az elöntésére és elhiteté­sére irányul, hogy ilyen kis ország, mint mi, nem birunk ei ilyen nagy­arányú ku'ttirpoliikát. Felhánytor­gatják, hogy a kormány állandóan a kultusztárcát favorizálja. Ezekr e a támadásokra helyesen feleltek meg a budapesti műegye­tem ,tudós tanárai, akik a kultusz­miniszter poü ikáját minden tekin­tetben eredményesnek mondották. A «Nemzetí Újsága c. budapesti tap egyjk legutóbbi számában Hankiss János dr. debreceni, egyetemi tanár, aki legutóbb Párisban töltött lvosz­szabb időt, cikket irt, am elyben azt mondja, Hogy "emcsak Magyarország, Ha-. "nem minüSCn állam igyeksZjk M ma gr, kultaszárcájttt meg­jelelő mócUM dotálni. Csakis ez esetbari harcolhatunk eredményesen nemzetünk jogaiért ési az igazságért, sőt külpolitikánk­nak is ez adja meg a kellő sulvt. Nekünk tiltakoznunk kell az olyan beállítás ellen, mintha a nép­iskolai beruházás rendkiviili meg­terhelést jelentene. A kultuszmi­niszter 'ur legutóbbi látogatása al­okvetlenüi nézze meg a Luxem­bourg-muzeumot, a modern képek és szobrok gyűjteményét. Meflette van a Luxembourg-páiota, ma a senatus székhelye. Háromszázados élete egy darab történelem. Egész legendák keringenek itt a palota egykori gazdáiról, Medici Katalin­ról, XVI. Lajosról vagy a campor­forniai békekötést itt bemutató Na­póleonról. De hagyjuk a történel­met. Itt vagyunk Páris legművé­szibb parkjában, a Luxembourg­kertben. Kiragadom a gyönyörű renaissance-park három nevezetes­ségét: a Médici-forrást, a nagy medencét és a kert szobrait. Ha a közeiben levő Sorbonn e-egyetem egy diákja órát bliccel, szigorlatán átmegy vafy megbukik, örülni vagy vigasztalódni a Médicis-kuthoz jön. Ez a Sorbonne-diákok kertje. A kert második érdekessége a nagy medence. Mosolygó, vidám gyermekek játékhelye.'Kis vitorlás hajóikat bocsátják " a tengerre. Futkosnak a pázsit-szőnyegen. Az őr nem gorombáskodik, ha vala­melyik letapossa a füvet, virágot. Az őr Párisban nem a füvet őrzi, hanem a gyermeket. A párisiak­nak nem a fü drága, hanem a Á természetes keserűvíz gyomor és béltis^titö hatása páratlan. Az Igmándit ne tévessze össze Másfajta keserű vízzel! Kaptalé Rüiuiit kis és M|y iveiben. Sciüittkaytr kutíállilal Kenirea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom