Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

február JKÍYÍRYIDÉK BflOMDaManaaKBMaBBmaBHOBBHi 1 3 Motor-, traktor­és autóolajak, gépzsí.ok, kocsikeaőcsök nagyban és detailban. LARDOLINE a amerikai »a^asftnomitrányu kenőanyagok legolcsóbban beszerezhetők Scuwarz Rudolf és Ta olaj-, zsira­dék- és vegyiipar R T. képviseletin*!: Myirtgyhíia, Szécheifi-át 14. sz. Telefon: 507 4«2-? ,Harc a gyermeklelkekért Oroszországban". A «Nyír\idék» számára irta: Fe<enczy Károly, a Leánykálvineum lelkésze. Most jeienf meg ily^n cimmel Leipzigben egy füzet. Személyes ta­pasztalatok alapján egy német tanár irta, aki több évig működött Szovjet­oroszországban úgyis, mint tanár, úgyis mint iskola-felügyelő- En­gedje meg a »Nyirvidek« nagyra­becsült szerkesztősége és olvasó közönsége, hogy magyar nyeivén is megszólaltassam a szerzőt: O. Bruhns tanárt. Mindent természete­sen nem fordíthatok fe amit ő leirt. Ez túlterhelné egy napilap befogadó képességét, aztán meg számolnom kell azzal is, hogy a »Nyfrvid :k«-et nemcsak felnőttek olvassák... Kom­mentárt nem fűzök a szerző mon­danivatóihoz. Beszélnek azok ele­get! Íme O. Bruhns professzor Írása. * A sok megragadó és szomorú be­nyomás közül, amit Oroszország­ból hoztam magammaí, egy különö sen feledhetetlen és eleven; ha rá­gondolok, ugy tetszjk, mintha a távotf>ó4 ma is hallanám egy gyerme* vigasztalan, kétségbeesett zo­keg&ájt. Egy orosz város utcáján egy siró gyermekkei találkoztam- A köny­nyei ugy meghatottak, hogy meg­állítottam s kérdezgetni 'kezdtem: Mi baja? »Az apámat 'keresem« — voft a fiúcska válasza. »Elvitték az apámat S^tbériá ba és én utánai/idult^m, mert vele akarok l2nni«. Abban a városban remélte apját feltalálni, aho: találkoztunk s a fájdalmas csalódás miatt mint már annyiszor ujbói sírni kez­dett. Magammal akartam vinni a lakásomra, de tagadólag rázta a fejét, hogy- nincs ideje, efőbb meg kell találnia az édes apját. Es újra erőt vett rajta a szorongás, hango­san sírva fakadva futott tovább s a zokogása mintha beiehasitott voi­na a szivembe, fájt nagyon so­káig ... Erre a jelenetre kell gondol­nom, ha arrői a harcról haltok amely 3 gyermek leiekért fo­lyik Oroszországban. Amikor a kommunizmus a zse­niális Lenin vezetésével uralomra jutott Oroszországban, egyáltalán nem a kommunista ideátok nyerték meg számára a nép szivét, hanem Leninnek az ígérete, hogy min­denáron békét biztosit; ez juttatta őt és kicsiny csapatát a diadalhoz és ez bénította meg ellenfeleinek el­lenállását. Ezen az uton megnyer­hette ugyan a háborúban kimerült népet, de már a hatatom megtartá­sához többre volt szükség, arra, hogy a széles néprétegek magu­kévá tegyék a kommunista állam ideáljait. Mivel p edig ezt nem ér­hették* el a már önállóan gondol­kozó felnőtteknél, minden figyel­müket az ifjúság nevefésére fordí­tották az uj hatalmasok. »Az itjuság a jövőnket jelenti, az öregeket vérrci és terrorral meg kell féftn'iteni, mig a kommunista elvek szerint ne­velt ifjúság helyükre nem lép«. Ez — röviden — a kommunista belpolitika programmja. Igy történt hogy ezernyi, vértől bemocskolt kéz nyúlt a gyermek-Ielkek után, hogy azokat megkötözzék, minden szép és nemes tartalomtól meg­fosszák, hogy azután a belső ellen­áflás minden képességétől meg­fosztott gyermekeknek az osztály­harcot és osztálygyülöletet, a jeg. afávalóbb materializmust és a i eg­határtalanabb önzést hirdessék. Azon az uton, amelyik ehez a célhoz vezet, annak az alakja ma­gasodott eléjük intőleg felemelt ka­rokkai, aki igy szólt »Ha valtfci egyet a kicsinyek közül megbotránkoztat, jobb annafc, ha malomkövet fcötneK a nyakára és a tenger fenekére vetík«. Megkezdték hát gyülöletteljes har­cukat Jézus eflen' Megszámlálha­tatlanul sok bölcsődét, gyermek­menhelyet és óvodát alapítottak; a meggyilkolt, vagy a tulajdonuk­tói megfosztott »b*urzsuj«-ok há­zait és palotáit a hozzájuk tartozó parkokkai és .kertekkei együtt en­nek a célnak a szolgálatába állí­tották. Minden gyermek-barát szive örömmel telhetett meg azon, hogy a kicsinyék annyi napfényt, sza­bad levegőt és szabadságot élvez­hetnek. Kezdetben derék tanítókat és tanítónőket adtak melléjük, az élelmezés, amiben egyformán ré­szesültek, sokkal jobb es táplálóbb voft, mint a felnőtteké, de fenye­gető parancsként hangzott az uta­sítás : Egy sz&t se istenről, egy dalt se, ami vallásos vonatkozási is tartalmaz, sőt arra is vigyázni kellett a taní­tóknak, hogy a gyermekek egymás között se említsenek efélét. Ehe­lyett a forradalom »áldásaivai« s a »diadalmas« proletáriátus vérgőzös dalaival kellett őket tömni. De a gyermekek ösztönösen irtóztak ezek­tői s a sötét ideálok iránt való lelkesedés csak lassú emelkedést A BÜLLESBACH-féle porcellán üzlet a Takarék-palota Bessenyei-téri ré­szébe lett áthelyezve, helyszűke miatt a raktáron levő és újonnan érkezett szép áruk mélyen leszállí­tott olcsó áron lesznek árusítva. 1066-? Jelszó: Olcsó boltbér, olcsó árak! Műtrágyáit. A közelgő tavaszi munkálatokhoz fj iátok a leg jutányosabb áron, aratás utáni fizetés mellett szuperfoszfát, kálisót és mindennemí más mitrágyát. A termelés fokozasara éi a szőlők feijavitasára nélkülözhetetlen mésznitrogént a lónerék, lueernfsok <* elmaradt kalasaoaokra fejtragyáaak a , Nitrogén" R.-T. diasóaasntmáitoni gyárából. HOFFERBERTALAN Iroda: Bessenyei-tér 15. — Telefon: 424. — Állandó raktár! Nyiri homokon átiskolázott 2 éves akáccsemete I osztályú ezre 24 pengő, fi. osztályú ezre 20 pengő. 1 éves magról vetett I. oszt., legalább 100 cm. magas akáccsemete ezre 18 pengő. U^yfnabból II. oszt., legalább 60 cm. magas ezre 16 pengő. Sorfának: jegenyenyárfa es szomorúfűz 250 cm. magasságtól darabonként (bármelv meny­nyíségben) 50 fillértől 1 pengőig. Gleditsia csemete diszbokrok és nyulszapnka­mag jutányos áron kapható a 30 éve alapitolt -FÉLE kótajl és kemecsel faiskolában KEMECSÉN (Szabolcsmegye ) Kérjen árjegyzéket. S85-10 ! mutatott. , A íassu haladás nem voh inyére a hatalom birtokosainak, előttük egészen más lebegett, ami meghoz­hatta az emberek egyenlővé téteré­nek megvalósítását: az állami kény szernevelés. Egyszer vendégem érkezett egy Moszkvától délre fekvő városból és elmondotta, hogy ott a kommunis­ták meg akarták kísérelni nevelési ideáljaik megvalósítását. Három hó­napos korában minden csecse mőt elvettek a szülőktől és állami böfr csődékbe vitték. A szülőkkel soha­sem közölték, hogy hova lettek a gyermeke^ s a gyermekek sohasem tudhatták meg, hogy kik voftak a szüieik ?! Igy akarták őket sablon­emberekké, egyéniségüket vesztett bábukká nevelni. De a kísérletet abba kellett hagyniok, mert • maguk a >;proleta r­3ny$(« lá­zadtak tej e rendszer ellen. Az emberi voltukból kivetkőzött szovjetdiktátoroknak rá kellett esz­méiniök, hogy az anyai szerefet erő sebbnek bizonyult. Itt-ott előfor­dul, hogy a tömegesen lemészárolt polgárok gyermekeit bekényszeritik az állami intézetekbe, de egv min­denkire kiterjedő kényszer alkalma­zásáról le kellett mondaniok. — Egyébként a viszonyok maguk kar­jaik közé űzték a gyermekeket, rí tt a szerző a kommunista »gazdálko­dás« következményeit .ismerte t: ái­tafános elszegényedés, vidékenként ínség, élelmiszereknek jegy ellené­ben való kiosztása stb. Természetes, hogy a szülők inkább elküldték gyermekeiket a^ kommunista »óvo­dák«-ba és egyéb intézeteikbe, csakhogy azok" ne éhezzenek.) Akkoriban (a szovjet-regime e»­ső éveiben) K eletoroszország egy hagy városában voltam tanár egy fiu-gimnáziumban. A »dicsősé­ges« kommunista forradalom vala­milyen ünnepe következett. A város tanárai és tanítói be vofiunk idézve a tanügyi népbiztosságra, hogy ott egy kommunista nő efnöklés" mel­lett megtanácskozzuk az előkészü­leteket. Az »efvtársnő« javaslata az volt, hogy az összes iskolák és gyer mek-otthonok növendékeit össze kell gyűjteni a legnagyobb színház­ba, ahoi vafamifyen íbrradaími da­rabot adnának elő és ünnepi beszé­det tartanának a forradalomról, azután egy arra alkalmas nagy helyt sígben enni kajmán 3* megre lelő beszid kíséretében. Néhány tanár és tanító megemlí­tette, hogy több iskolában igen sú­lyos vörheny- és diftéria járvány uralkodik, ami annái is inkább ve­szélyes volt, mert semmiféle gyógy­szer nem volt a városban a baj le­küzdéséíe. Ezeket az aggodalmakat mindnyájan magunkévá tettük, hi­vatkozva arra, hogy a gyermekeket a fertőzés veszedelmének tesszük ki s azt javasoltuk, hogy minden is­kola maga tartson kis házi ünne­pélyt. Az »elvtársnőt« már az első ellenvetéseknél elöntötte a méreg s aztán nem tudva magát türtőz­tetni, kitört: »Ujra kisült, hogy milyen éretlen még mindig a tanító­ság a kommunizmus áldásaira. Csak arról beszélnek itt össze­vissza, hogy néhány gyermek kárt vallhat a közös ünneplésből. "Hát ha a gyermekek százainak kellene

Next

/
Oldalképek
Tartalom