Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

JtejÉL 1*21. fckauár 26. betegség és baleset ellen biztosítva s tigy az állam után a Munkásbiz­toSíitó Pénztár lesz az, mely anya­giakban js a legnagyobb értéke, for­gatja. Ez in ézmény újjászervezése után — mely a poli ikai harcok le­liető^gét (igyekezett kiküszöbölni ez intézményből és igazi hivatásának szolgálatába óhajtotta állitafii azt, ,logikusai és szükségszerűen kell elkövetkeznie a társadalom még szélesebbkörii és még tágabb mérv­ben ,való biztosításának. nogy men­tő' többen lehessenek azok," akik nyugodtan gondolhassanak életük­nek ikésői éveire, vagy oly eshetősé­geire, amidőn munkaképtelenné Vál­tak; vagy családtagjaik "sorsára is munkakepte!en cégük és elhalálozá­suk ese 'én. Ha a :mu't évben már m eghozott törvény is az egész nemzet egyete­mes érdekét kívánta szolgálni, a munkásságnak baleseti és be egségi biztosi'ásával, — mint a törvényja­vaslat tárgyalása során Vass József miniszter mély szociális érzésével hirdette, — akkor, a nemzet egyete­mes érdekét még inkább szolgáló törvényhozási alkotásoknak kell a törvényt követni. M eg keH tenni szociális téren mindent, ami a nem­zet jelenlegi körülményei között megtehető. Egy ujabb és messzemenő szo­ciálpolitikai alkotást,jelent most a népjóléti minisiz'ernek azon terve­zete, mely az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság egeiére szóló biztosításra vonatkozik s amely tervezet lényegében a társadalom­biztosítás gondolatát való=iíjameg. Hogy ez a nemzeti társadalom nyu­galmának biztosítását is jelenti, — annyira kézenfekvő ez, hogy vi­tatása szinte felesleges is. Csupán szerénymérvü. lehet a biz­tosítás, de igy is alkalmas I ehet a munkakedv és a takarékosság foko­zásara és az egymást megbecsülő és támogató nemesebb emberi érzé­sek felkeltésére. E'őrelátha'ólag lesznek a javas­latnak el]e nzői is. Ez ujabb biz o­sitás a munkaadókra ujabb terhet jelent s a nehéz közgazdasági vi­szonyok között megérthető, hogy ez ujabb terhek vállalása ellenvetése­ket is fog kiváltani. A közgazdasági po'itika feladata a szociális gondoskodás e szüksé­gességei elől elhári aní azon aka­dáiyoloat, melyek a közgazdasájgt életben, valóban, komolv akadályok­ként jelentkeznek. A térvbe vett szociális törvényben azután oly in­tézkedé ekrő' is gondoskodni 'kell, melyek a hatékonyabb munkának, Fajtiszta gyümölcsfák, iskolázott vadoncok, dfszfák, dísz­bokrok, élőnövények és virágok a leg­olcsóbb napi árak mellett beszerezhetők Nyíregyháza város Kertgazdaságában, a volt Caapatkórkáz mellett. - Telefoa: 301. KOzpoati telefoa: 156. — Árjegyzék iwgyeal n*4 tehát a termelés fokozásának bizto- I sitását is szolgálják a nyert szociális j előnyök ellenértékeként. A népjóléti kormányzat kétség­kívül rákényszerült a törvény meg­alkotására. Nemcsak a szociális se­gitéí gondoia'áért, de azért is, mert az előrelátás és takarékosság szel­lemét nagymértékben csökkentette a társadalomban régebbi érdekei­nek elveszítésre, s az életlehetőségek­nek az a bizonytalansága, m elyet Trianon — távolabbi vagy köze­lebbi vonatkozásban — a nemzeti társadalom igen széles ié legére je­lentett. A nélkülözések és a súlyos gazdasági viszonyok mellett" is kirívó a fényűzés. Sokan mondják, hogy a magyar étet mostanában szinte olyan volt, mint egy végnél­küli csillogó és zajos báií éjszaka. A társadalom — széles ré egeiben — mintha feledni akarná minden baját. A hotnapo í ^ és annál inkább a jövőt. Tisztéét a kivételeknek, hiszen nem az egész társadalom ijeszto kép e ez; de könnyelműié? legyen a kivétel. £s a ' kemény, komoly munka és a társadalóm elő­relátása legyén az, ami a feltűnőbb a magyar életben. Különösen most, a magyar nyomorúság e sötét nap­jaiban, a kereseti lehetőségeknek ebben a szomorú világában, a szű­kölködőknek e z igázán nagy szük­ségében. Jöjjön a törvény, amely gondol a jövőre is, amely gondol a gon­dokra is. Az öregségnek, a rokkant­ságnak, az özvegységnek é; az árva-­ságnak keserű gondjaira is. Jöj­jön a törvény, amely számol az elszegényedett magyar társadalom itt-ott,feltűnő l elki depressziójával épen ugy, mint jövőjével; a jelen bajáival és az elkövetkezendő idők feladataival i>. Amely a zavartalan muinki biztosiüásávai a dolgozó társadalom gazdasági viszonyain is javítani akar s a szociális békével Reuma köszvény, csuz Uckias, szausratás, szúrás ellw legjobban bevált a kr:egner-íél* REPARATOR Ám 1 pengő 60 fiitér minden patikában tsHNríetó füzetet bárkinek szívesen külfl teljesen ingyrn n főraktár: Kriagnri* gyógyszertár: Bad«p*st,;VIU/e8.C»Wif'ér (B»ro»»-n*ea sarok) igyekszik magasabbra emelni az együttérző egész nemzet lelkiségét. Csák igy iehe: a kultúra is min­denkire áldásos és csak igy lehet a kutturfölénynek jövője is. Csak dolgozó, a maga jövőjében is bizó és megbékélt társadalom biztosít­hatja azt a telki harmóniát, amely nélkülözhetetlen a nagy nemzeti célkitűzéseknél és még inkább azok­nak megvalósításánál. — A Legújabb Díva* favaSzi sza­ma megjelent és kapható az Ujság­boltban. Ára szabásivvei együtt 1 pengő 20 fillér. 3x necccelni. Persze, most már ő szeb­bsn neccel, mint én. Gyönyörű min­tái vannak. — És még a neccelt térítőkkel is szédít az öreg asszony. Olyan is víiík mjár a szobámban. Hiába mon­dom neki, hogy semmiféle nősze­mély nem hat rám rajta kívül. — Á te fehér fejed tudom én csak finoman megö'elni — mondom ne­ki. De roppant türelem van az öreg asszonyban. Csak képzeljé' Ek : teg­nap valami csoda nagy virágot ho­zott be s odaállította" az ablakom elé. — Itt nálad Jánoskám páradu­s|abb a tevegő. Az én szobám túlsá­gosan száraz, hiába öntözöm, sár­gulnak a levelei. Persze, nem igaz, mert annak a virágnak olyan zöldek a levelei, mint egy elsőéves jogász... na, ne szörnyűködj, Pista — szál >á az egyik pajtására, aki annyit ivott," hogy* már izzott a két füfe, csillo­gott a szeme, csakhogy a vén lum­pok maguk közé valónak érezzék, ámbár csak a tavasszal érettségi­zett. fiát ezt a virágot, fiuk, ugy hívják: fikusz. — Magam neveltem. — mondta az öreg asszony — vigyázz rá, ne­hogy :baj érje.'— És fiam, majd annak ajándékozd •••• n-na! Azt hiszem, megértetted ennyiből is... — Eddig nein adtam virágot le­ánynak, csak a forró szívű' Herv'ay •né kap tőtem újévkor egy csokor piros szekfüt, mikor velük virra­dunk ki egy zimankós Szilveszter után. Aztán Hajnal Klárinak küld­tem ívirágokat, a kis táncos szub­rettnek. Azóta sem találkoztam olyan ennivaló kis figurával. D e hogy én a fikuszt...ha-ha... azt a nagy (v irágot! Micsoda bokréta ten­nie ,abból... • — Igyatok hát, fiuk! Nézzétek, a Pista elaludt! A kis jogász csakugyan elaludt, mint a gyerm Ek a tündérme ék hal­latán este, ha ég a tűz és sötét van a (Szobában. A karjára hajtotta a fejét s hüvelykujja az alsó ajkát egészen félretolta. Ezen mulattak mikor belépe-t a kávéházba Lencsés főhadnagy. — Fiuk! Micsoda megátalkodott lélek lakik bennetek! Odafönn olyan 'muzsika van, hogy elszédülnétek tő te! Micsoda asszony-sziv! A po­kol és a mennyország ölelkeznek benne! ,Eorró kinálkozás és elérhe­tetlen hűvösség! Gyertek, fiuk!.... vagy annyin, be vagytok már marva? •"— Dehogy vagyunk! — mondfe Inczédy sértődötten. — Csak n em szeretem a hangversenyeket. Szokva vagyok, hogy egy-egy másfélmázsás opénai szépsé; jön s" az hangverse­nyezik, ,'e eaikongatva ismeretlen és értl.e etten jajdula-okkal a fülemet. Hangverseny, hát hangverseny! Meg sem néz.e m, hogy mi a műsor. — Hát ez nagyon szép, gyerekek! Mosit van a nagy szünet, s bennem ván a nagy emberi jóindulat, hogv má inak is" meg akarom mutatni a Szépet., A 'ár.-áság összeszedte magát és felmentek a hangversenyre, csak Pisa jogászt hagyták ott, aki biz­tosan boldog csac iságokat álmo­dott. Valaki a társaságban első pilla­natban meglátta a művésznőbe a Kell er Máriát. — Na, az kellene nekem, hogy itt tenne az anyám. Micsoda édes meséket találna ki Keller Máriáról a művésznővel kapcsolatban. Igy is nagyon tökéletes hölgy Keller Mária. Anyám nem bánná, ha n eki adnám a fikuszt; — mondta In­czédy. Ezen aztán reveitek. Meglátták a páholyban Keller Máriát. Szép fehér homloka fölö.t ott ragyogott a fekete haja. — Most látom, hogy milyen bá­jos ez a K e'ler Mária, — 'mondta egy fiatal ügyvéd. £s nem minden­napi lélek. Aztán mé* sokkal szebb, mint a művésznő. — Ezt hallom az anyámtól is: nem minöenmp-i! Ha a szony lenne! Igj'- nem tudok vete mit kezdeni. Nem tudom, mit is tehet ezekkei a felfér homlokú lányokkal diskurál­Í ni. A fe-e<ég tálán jobb is, ha mindennapi. Hangverseny után M. bárómé és a tábornokpár hazamentek, a pros­ceniumi páholy társaságának többi tagjai azonban lementek a kávé­házba. Jazz-band mulattatta a kö­zönséget, ami uj és szokatlan voit a kisvárosban s különösen az ugrá­lás, a groteszk mozdulatokkal ját­szó zongorista. KeUer Mária es társasága egy hosszú asztalnál ül'ek a tükör alatt, már pezsgő járta, mámorosak vol­tak az. arcok s mult századvégi nó­ták keseredtek elő az érzésektől duzzadó keblekből, mikor Inczédy és társai beléptek a kávéházba, h Keller Máriáék asztalához közel ül­tek ie és átkoccintgattak, átbeszél­getlek. Nagyon nekiszjiajodtakmár, mikor Inczédy elkiáltja magát: - Éljen a szépség; művésznő! Étjén a művésznő! — £Ijetn, élje n! — s mind Máriá­ra ürítették poharukat. Mária elő­sző- mosolygott, de a dán mind han­gosabb lett a társaság s az egész kávéház közönsége odafigyelt, s egysz«r csak furcsán, botorklálósan, de mielőtt bárki is megakadályoz­hatta volna, Inczédy odament és letérdelt Keller Mária elé. — ÁLljon.megengem művésznő­szépséges K e ler Mária... Az anyám ..-.az anyám, ha látna mosit az anyám — és mielőtt Mária megakadályoz­A természetes keserűvíz I gyomor és béltisztitó hatása páratlan. Az IgMánrfit •* tévessz* Sssze másfajta heserfiviizel! KtfMi MMiMitt kis ás Mjy Wfiokis. Sdmítfkutr kMtt Mm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom