Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-25 / 46. szám

JkfáwjjájL IW, felwaiir 2Í. Nyigatlocarnóról és leletlocarnóról. ina: Straky Henrik. A Nyirvidek 42. számában cikket oivasrtám a cseh «Locamó»-ról. Benes sűrűn ismétlődő, semmitmondó nyilatkozatait unalmasaknak minősitik az említett sorok. Ezt száz százalékig aláirom; mégis akad 9 témához egy s más hozzáfűzni valóm. Benes mostani nyilatkozata feltűnőbb es talán lirtkusabb, mint az előző e

xpozék. Nem a saját hivatalos sajtónak hasábjain jelenik meg, hanem feltűnően, egy előkelő britt lapban. Feltűnő páthosszal, lirizmussal mondja: «£n megmondtam a magyaroknak: Békességben, avagy állandó ellenségeskedésben akartok-e velünk élni? Feleljetek erre; Ha békében akartok élni, ugy beszélnünk kell róla.» Önkéntelenül felvetődik a kérdés, ho' és mikor mondta ezt ac^h külügy miniszter ur a magyaroknak? Arról, hogy a cseh kormány ilyen jegyzéket intézett volna a magyar kormányhoz, tudomásunk nincsenAzt hisszük, hogy Budapest #iti tud ilyen nyjlt, őszinte diplomáciai keringőre való felhívásról, amelyet Prága in'ézett volna hozzá. Fel kell tehát tételeznünk azt, hogy Benes ur az önönmagávai való monotogizálást összetéveszti egy a magyaroknak szánt üzenettel, amely lyei ismét port kiván hinteni a világ saeméb

e, dokumentálván azt, hogy a magyarok ilyen közvetlen közeledési kísérletre egyáltalán nem reagálnak. Ha felületesén olvassuk nyilatkozatát és nem ösmemők ravaszságát, arra gondolhatnánk, hogy «Triahon» revíziójáról akar a magyar kormánnyal tárgyalni. A Nyirvidék idézett cjkke megnyugtat bennünket. Benes a Rothermene-akcióról és revízióról hallani sem akar, m

ert azt moindja, hogy a békeszerződéseknek iegálíjs! úton való revíziójáról sem ma, sem későbbi időben szó sem lehet. Benes, azt mondja: «Keress[ük meg együttesen a megegveziés közös talaját.)) Felmerül a kérdés, mit ért ezen a kis bűvész, az ezermester? Békerevizió nem keff neki. Mii óhajt hát akkor? Nem lehet más az o ideája, mint egy velünk megkötendő keietlocarnói paktum. Ke'etlocarnó., nem békerevizió, hanem annak diametrálfs ellentéte. Keietlocarno és Nyugatlocarnó neme tizenkilenc és egylujján husz. Nem kutya és eb. Mi hát a kettő között a különbség? Nyugatlocarnó van, teleti njnes és valószínűleg sohasem les& Mit jelentett Locarnó Németország és Franciahon között? A Loccarnópakhunban a Német birodalom biztosította Franciaországnak keled határát. A biztosjték angol szupergarancia. Más szóval Németország Locamóban végérvényesen lemondott Elzász—Lotharingjáról. Miiért tette ezt? Talán azért, m

ert szerelemre gyulladt a franciák iránt. Azok iránt, akik a németeket egy félszázadon át boche-knak, gyilkosoknak nevezték. Nem- A diplomáciábain nincsen szeretet; vagy ha van, akkor az érdekszeretet. NÉmetország ezáltal rokonszenvesebb légkört teremett a maga számára Európában, amire a gazdasági talpraállas, zavartalan munka szempontjából szüksége volt. Még egy ennél is sokkal fontosabb cél lebegett a német diplomaták előtt Locamóban; ez pedig az volt, hogy a paktum által siettessék á Rajnavidék kiürítését. Ezt nem mondták meg nyíltan, nem &s érték még el; de a sorok közül mindig kiolvasható és kiérezh

ető. A Stresemann —B rjand -féle «Arin áh« ru n gspolitik» további előbbrevitele min'dig e kérdés körű i forog. Hiszem, hogy a franciák 1935 előtt ki is ürítik a Rajnavidéfeet. Németország ne

m ezeréves területről mondott le, hanem olyanról, a mely csák 1871. óta volt az övé. Lemondott róla egyéb remélt es részben ei^rt, részben pedig elérendő előnyökért. Lemondott azért, mert látta, hogy a birodálm'. tjartomány mennyi gyűlöletnek és milyen bajoknak volt a forrása. Tanulhatnának tőle az utódállamok. A hatalmas Német birodalom nem t

udta magába olvasztani Elzász— Lotharingiát. ők meg felette nagyobb koncokat akadnak megemészteni Csak expanziós gyomorrák .tehet ennek a vége. Szóval Nyugatlocarnó kompromisszum, megegyezés vort, ahol Franciaország engedett a merev jóvátételi álláspontból is valamit. Tehát (mindkét fél engedett a negyvennyolcból. Keietlocarno eseéb-n kompromisszumos lehetőség nincs; ez a különbség a ké'- Locarnó között; ezért taro.n kizártnak a keletit. Benfcs nevizjó heljnetc locarnói egyezményfélét ajánl nekünk, amit Ketetlocarnónak nevez. Ez egyob da'u dolog lenne. Mi lenne ez? Ez annyit jelentene, hogy ml garantálnánk a csehszlovák köztársaság jelenlegi lialjárajt. Tehát lemondanánk Trianon mindénn

emü revíziójáról a csehekkel szemben, ugy a békés uk>n valóról, mint a kard által történhe tőről. Ezért az áiért Benes hajlandó volna olyan állapotokat teremteni, hogv a két állam nyugodtan élhessen egymás mellett." Ebben misemmi ellenértéket nem látunk, mnes kompromisszum, nincs Keietlocarnó. iskolázott vadoncok, díszfák, díszbokrok, élőnövények és virágok a legolcsóbb napi árak mellett beszerezhetők Nyíregyháza város Kertgazdaságában, a volt Caapatkórkáz melleit. - Telefoa: 201. KOzponti telefoa: 156. — Árjegyzék injyen! 11U A felsőbbrendű. Irta: Segesdy László. Már csak néhány vendég maradt vissza, de azok is készülődtek, mikor Szép'aky meghajolt a háziaszszony előtt. v— Asszonyom.-. A szépasszony odalépett eléje" — Maradjon. Beszélni akarok magával. — Ránézett jelentősfen, sokatmondóan és megszorította a férfi kezét. — A többiek mindjárt elmennek. Tegyen ugy, mintha el.ávozna és lépjen b

e a könyvtárszobába, Isten veié!... — Kacagva fordult a társaság felé és Széplaky, a büszke és törhetetlen Széplaky, elindult a könyvtárszoba felé. Havas Mirienne, harminc év körüli, énekesnő, elvált, látszólag dúsgazdag, kacér, társa ságszerető, de megközelíthetetlen... Mindössze ennyit tudtak róla, de az a társaság, mely hetenkint kétszer a szalonját látogatta, nem is akart "többet tudni. Szép nő, mii vész, aki jó vacsorákat ado

ti

: és maga köré csoportosított egy vigk

edélyü társaságot. Minden ilyen összejövetel nagyszerű hangulatban folyt le, m

ert Havas Marienne, aki csak Marienne-nek szóli%tta magát, nagyon értette a társaság és különösen a férfiak kezelését. Szerették. Mindenki udvarolt neki, csak Széplaky, a filozófus nem. — Istefi vele, Marienne... — Au revoir... N Marienne .kikísérte utolsó vendégeit es be épett a könyvtárszobába. Széplaky kényelmesen elnyújtózva egy könyvben lapozott. Az" asszonyszembe ült vele. — Mit nézeget? — Schopenhauer.... Már megint! Nem tud leszokni ezekről a komolykodásokról? — Rosszu' fejezte ki magát. Ezek komoly dolgok, nem komolykodások. A' különbség igen nagy, egyébként állok rendelkezésére..'. Marienne cigarettára gyújtott és pillanatilag nézte a férfit. Hirtelen csapott rá. — Miért nem udvarol nekem? Széplaky meghökkent, de csakhamar .visszasülyedt filozófus nyugalmába. — iNem elegen udvarolnak magának? —

: Éppen azért, m

ert mindenki azt teszi. — Éppen azért nem. — Nem ér'-e

m. Egy hónapja figyelem már magát, de ha nem figyelném, akkor is észre kellett volna vennem, hogy teljesen kivonja magát a közvetlen társaságomból. Előbb udvariatlannak gondoltam, később gorombának, végű

1 megtudtam, hogy filozófus. Mi az? Magyarázza meg. A férfi belenézett az asszony szájából kiomló füstbe. — Nem Sok, de több, mint az át'ag. Ember, aki e

mberebb az embereknél. Más, mint a többiek, akik itt körülrajongják magát. Külöm'o. Külömb, mint akik hétköznapi dolgokkal bíbelődnek, nagyobb mint a legnagyobbak, hatalmasabb, mint a leghatalmasabbak, — d

e mégis csak ember. A felsőbbrendű ember. Nem t

udom, hogy kellene ezt megmagyaráznom... — Szóval külömb, mint a többiek. Ez elég. Felsőbbrendű emberek., ezt nem értem, olvastam róla valamit, de ne

m tudtam megemészteni. Az én szempontomból nem. Én asszony vagyok, esetleg kiemelkedő tulajdonságokkal, de mégis csak olyan, mint a másik, akinek szintén lehetnének ilyen tulajdonságai. Mi a külömbség? Széplaky finom gúnnyal elmosolyodott. — A külömbség nagy. Nagyobb, mint egy- asszony képzeiőtehetségének határa. Ezért nem érti, de nem is szükséges. Maga egy ragyogó, fiatái, sok jótulajdonsaggal megáldott asszony, akinek nincse

nek és sohasem Is-Ehetnek nagy problémáiKiéU magát az adódó élvezetekben

1, felszínes képet alkot és beburkolódzik az illúziókba. Szerencsés természet, de semmi több. Csak egy szimpla ember, néha még ennyi se. Csak egy asszony. — Szóval mélyen maga alatt állok? Reuma kttszvény, csuz Uokifts, szasrgatás, szúrás el Ion logjoMwn bevált a Kriegner-féle REPARATOR Ara 1 pengő 60 fiiíér minden patikában Ismertetni füzetet birsnek v. ívesen kdlil t#lj»sen ingyw) a főraktár: KrSsgnT GyócjrsMrtár: Budapest VIII/S« Calvin-'ér (Baron-utca sarok) Elzász—Lotharingiia 1871. előtt francia ;terüiet volt. A csehek által mostbi oro't magyar terű le,bői nincsen talpalatnyi hely, a

meiy ne lett volna ezfir éven keresztül a magyarok jogos tulajdona. E területből soha^semmi sem vo" a csehszlovák respublikáé. iTehát nincs jog;cim egy talpalatnyi földre semMásként állt ez Franciaország éi Elzász—Lotharingia (esetében. Hiszen 1918- előtt nem is volt csehszlovák köztársaság, mi tartozhatott hát hozzá. Erre Bénesék azt felelik, hogy- a mostani köztársaság egyenes jogutódja (a- történelmi cseh királyságnak. Ez nem igaz, de fogadjuk el; akkor is azt mondhatjuk, egy talpalatnyi magyar föld sem tartozott a |tör'énelmi cseh királysághoz soha. Tehát igy sincs jogcímük még magyar levegőre sem. Az időnként betörő cseh hordák rablásai igazán ,nem voltak országfoglalások, ezt a csehek maguk sem áUitják. Nyugatlocamóval való analógia és.példálódzás sán itegy másik n:i— Tagadhatatlan. Magának meg merem mondani, mert magában kivalóságok is vannak. Egy nyárspolgárasszonynak ezt hiába mond» inám. A butaság és hiúság elle

n nincs fegyver. — Tehát ezért... És mondja, hiba ez? — Odahuzta szélé- szorosan a férfi mel'é- — Érdekel... — Nem hiba. Errő

1 senki sem tehet. a differenciálódás már a születés előtt kezdődik. A nő 'érde odasimul: a férfi térdéhez. Széplaky érez

e fölényének teljes kibontakozását. Ez az asszony bármely pillanatban az övé éhetne, ha akarná, de e^dig még nem akarta. Mariéin rí

e keze véletlenül lecsúszott a szék támlájáról a férfi vállára. Közelebb Ijajolt Széplaky aráéhoz. — És mondja, soha egy pillanatig siem érdekelte a személyem? Nem Széplakv semleges területre lépett. — Eíeka gondo'-tok m'ndeíi férfinek az eszébe jutnak. Nekem is eszembe jutottak, de sohasem vol'i annyi erejük, hogy gyökeret verjenek bennem. — Pedig maga tetszik nekem. Tár saságom elég nagy, d

e én magát választoltam, magát akarom. Nem azért, hogy megértsem, hogy ellessem az elveit, csak ugy, mint egy asszony, aki még szerelmes is