Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-19 / 15. szám

ianuár 19. r PENTEKEN JÖN A HÁZIEZRED! tej, vaj, friss zö.idség fon'tosabb a hasnál. A leendő és szoptató anyáknak különösen szükségük van vitamin ban gazdag táplálékra, ha erős, egészséges gyermeket akarnak ne­velni. Főtáplálékuk a tej, vaj és friss gyümölcs legyen. JLib NÉ Liiian Gish 1896-ban született Springfieldben. Iskolái elvégzése után a szinpad­ra lépett, ahol aznban csak rövm ideig működött. 1912-ben ismer­kedett meg D. W. Griffithtei, áki a Biograpnhoz . szerződte te, ahol először a Intolerance-ban, majd az Amerika hőskora cimü fiimben ját­szott. — Különösen a máso­dik filmben bontakozott ki nagy tehetsége s Griffith kezei alatt to­vább fejlődve, csakhamar a leg­ünnepeltebb starok sorába került. Több kisebb-nagyob fim után a Letört bimbók-on keresztül az Ut a boldogság felé főszerepében érke­zett művészi pályája f-gjeleníősebb állomásához, amely utón még az Árvák a viharban cimü fiimbén játszott Griffith rendezése alatt. Az Olaszországban készült Romo­lát és A fehér apácát már Henry King rendezte, mig most Viktor Seastrorn rendezésévei 'elkészült az évad egyet'en s legnagyobb filmje »A skarlát betü«, a mit az Apolló szerzett meg Nyíregyháza részére kizárólagos bemutatási joggal, szombat -vasárnapra. Laura la Plante férjhez megy Annyit már a leglaikusabb mo­zilátogató is tud, hogy az amerikai filmsztárok szerződése nemcsak ar­ra vonatkozik, hogy mit kei. ját­szania és mennyi gázsit kap, ha­nem arra is, hogy milyen legyen a magán éiefe. Nos t például Laura la Plantenak, a legvidámabb, leg­szőkébb amerikai moziszinésznő­nek a szerződése határozottan meg tiltotta a művésznőnek a házassá­got. Hogy miért, azt csak az ame­rikai nagyfejüek tudnák megmon­dani. E szerződési pont körül ha­talmas vita folyik most Laura la Plante és áz Universai gyár kö­zött, amelynek szerződtetett tagja. Laura la Plante ugyanis férjhez akar menni és a szerződése nem engedi. Kérte a szerződés e pont­jának hatálytalanítását, de a gyár nem akarja megtenni, azzal ér­velvén; hogy mint asszony bizo­nyára nem ~ állna oly teljességgel rendelkezésére a gyárnak, mint ed­dig. Laura la Piante állítólag ei van határozva szerződése felbontá­sára is, ha a gyár nem enged. Éppen ezért lesz különlegeser ér­dekes az »Add vissza az vő­legényeim cimü vígjáték, amely ta Ián a legutolsó Laura la Plante­fiim. Bár az amerikaiaknái nem lehet semmit §em tudni. Lehet, rüsége ma kétséget nem szenved, hogy a művésznő, akinek népsze­lemónd a házasságról, lehet, hogy a gyár lemond a tilalomról, csak az lehetetlen, hogy kettőjük bár­melyike lemondjon' a jó reklámról, amelyet e házassági bonyodalom jelent. A fent emiitett »Add visz­sza a vőiegényem« cimü nagysze­rűen sikerült pompás vig játék együtt kerül bemutatásra Lehár Fe­renc világhírű operettfilmjével »A herc"gkisasszonnyai«, melynek fő­szereplője Harry Liedtke, péntek, szombat és vasárnap a Diadalban. A néger purdé meghódította egész Párist. Tánc-interjú Josephine Bakerre!. Páris. (A »Nyirvidék« tudósitó­jától.) Elegáns pincér szolgálatkészen siet felém. — Egy jó asztalt, közei a par­ketthez? Itt jó lesz, nemde? — már le is ültet, leráncigálja a fel­öltőmet és megkérdi : Milyen pezsgőt méltóztatik ? — Pezsgőt — csodálkozom — minek ? Hiszen én Miss Bakert várom. - Az nem (esz semmit Mon­sie Ur, — feleli a pincér megha­tódottság rélkül, — az magától ér­tetődik, hisz itt mindenki őt várja. De azért várakozás közben minden­ki megiszik néhány üveg pezsgőt. Néhány üveggel? Hát meny­nyiért mérik maguk e zt á z italt? — csodálkozom naivan. — Mindössze kétszázötven frankért palackját v«ti oda a pincér előkelő könnyedséggel. De azért a pénzért egész közeiről él­vezheti Josephine Bakert. Sőt ha kedve van, táncolhat is vele. — És sokan vannak, akik ezért az élvezetért annyi pénzt hajlandók kidobni? A barátságos pincér már iátja> hogy én nem tartoozm ezek közé. Hogy minden kételyét eloszlassam erre vonatkozólag, gyorsan felvilá­gosítom jövetelem céljáról. — Randevúm van a misszel. Az mág, — mondja jólelkűen. Akkor nem zavarom tovább. De. hogy lássa, milyen sokan vannak, akik szívesen isznak meg néhány üveg pezsgőt azért, hogy Josephine kisasszonyt közelről láthassák, — vagy pláne táncoljanak vele, bön­géssze egy kicsit ezt a vendég­könyvet. Valóban a pincér nem túlzott. A könyv tele van aláírásokkal. És micsoda előkelő nevek! Páris majd nem minden ismert művészt. A külföld starjai. írók, snnészek, fes­tők, szobrászok, aviatikusok, pro­fesszorok és — politikusok. lt l egy érdekes aláírás. Lunacsarszky­a szovjet közoktatásügyi népbiz­tosa. És Sir Erik Drummond, a népszövetség főtitkára mellette. És ÉDe'Crewe Marquis, Angia párisi nagykövete. És Kapurtala maharad­zsája, akit nyilván Henri Torres, a világhírű kriminalista szórakoz­tatott, mer'í a neve a könvvbBn szo rosan az övé mellett áll. Jose­phine Baker, ,a néger purdé, k' még néhány éve vándor csepű­rágókkal ugrándozott sátor alatt a faluvegeken, három év alati meg­hódította Párist és aranyhegyeke 1 halmozott össze fekete labai előtt. Mi az,oka ennek a villámgyors si­kernek? i — Tehetséges, — állítják egye­siek, — Fiatai és kívánatos, mond­ják mások. — És ami a fő, fekete­Fekete szépség, — hangsúlyozzák csaknem egyhangúan a bár ven­dégei. — Szép fehér nő van bőven. Megszokott do'og. De ilyen kar­csú, kívánatos fekete szépség. — ritkaság. Izgató. A jazzbandos belerúg a dobjába, a zongorás ököllel veri a hangszE­rét, a szakszofónos mintha egy uj Jericho falait akarná lerombolni. Pezsgődugószalve. Mindenki i fP, | ugrik a helyéről. Nagy izgalom. • Josephine Baker belép. * Egy óra felé jár az idő. Most kezdődik Josephine Baker barjá­ban az igazi élet. A feke.e díva éjfélig a Folíes Bergeres publi­kumát szórakoztatja .táncával — a színpadról. Éjfél után pedig itt, saját lokáljában folytatja reggelig —' a parketten. A musichai a Pon­tosabb, mert ott szerzi a dicsősé­get, a hírnevet. A bár, az üzlet. — Bon soir, bon soir, — kö dön­get jobbra-balra. Bunda van rajta és kalap. Foly­ton mosolyog és a fogai vaki óan tóan fehérek. A nők irigy féltékeny séggei kapnak púderes dobozaik­hoz. A fogaikat puderezzék, hogy olyan fehér legyen, mint a Bakeré. — Milyen angyalian fekete, _ sóhajtja egy öreg ur, aki a menny­országot valószínűen .néger tánc­lokálnak képezi. — Nem is fekete, — jegyzi meg epe en öregedő partnernője. — Café ctéme. Félbarna. Félvér. Egy kört gyorsan lecsarlezton­zik, egy frakkos előkelő úrral, az­tán hozzám siet. Ráüt az asztalra és gyorsan, hadarva, valami félig francia, félig angol keveréknyelven kezdi beszélni, hogy mennyi kelle­metlensége van az emlékiratai mi­att. — Én azt hinni, hogy jó üztet írni. £n monda li sok minden. M­Sauvage, de M. Sauvage irm sok minden ami én nem mondani. (M. Sauvage az újságíró, akinek Jose­phine Baker diktálta az emlékeit). A francia rokkantak megharagudni Josiephinene. Pedig Josephine nem mondani, csak jót. Az emlékinat szer,int ugyanis Josephine igy nyilatkozik a rokkan­takról: «Ami a háborút illeti, ahhoz en nem értek. De utálom. És ret­tenetesen félek azoktól az embe­rektői, akiknek hiányzik a lábuk, a karjuk, a szemük. Szivbói sajna­íom őket, de fi/ikai rosszullét fog ei mindennel szemben, ami beteg». Egy kii táncosnő egyszerű érzel­mei. 'De a rokkantak tiltakoztak és Josephine megi/ jt. Féltette a nép­szerűségét. És ijedtében mindent letagadott. Azt mondta, hogy ő nem irta az emlékiratait. És min­dent ra akart kenni M. Sauvagera. — Lesz-e per? — kérdeztem a fekete Missztől. ' — Soha! — felelte Josephine ha­tározottan. «Én szeretem béke. Én szeretem rokkant ember és rok­kant ember szere .ni Josephine. Jo­sephine ingyen táncol n ekik és sok pénzt ad. Josephine jó. A szive jó». És nagyobb nyomaték okábó 1 sebesen veregeti a szive vélt helyét. «De ha szereti is a békét, nem könnyű hozzájutnia!» —' Egy kis táncot, ha megen­gedi Madame, kunyorog neki máris egy monoklis, horihorgos angol. Es Josephine elröppen, magával ráncigálja a hosszút, rángatja, lök­dösi és fel-felkapja a földről, amikor az minduntalan elbotlik. Két perc mu'va ujna az asztalo­mon ül. »Jöjjön táncolni, mondja, mert 1 máskép itt lehetetlen nyugodtan beszélni.« Ezzel máris kiperdit a parkettre és jazzmelódiára dúdol­ja »Itt legalább nyugodtan az em­be r.« — Mennyit táncol naponta? — kérdem tőle — miközben charies­tonra csavarom végtagjaimat. »Fogalmam sincs, mennyit. Ami­kor ébren vagyok. De imádom a táncot és nem értem, hogy lehet­nek emberek, akik tánc nélkül Já ! képesek -élni!« i — Hát az igaz-e, — harsogom a | fülébe, — hogy az egész férjhez­memé9e csak reklám volt? — »Hát persze, hogy igaz. Én nem akar férjhezmenní. £a még fiatal. Minek férjhezmenni?« — kérdi ártatlanul. Magam se igen tudom, minek lenne neki az ilyes­mi, hát vele csodálkozom. — És azt is mondják, hogy Abatino ur nem gróf — folytatom. —- »Nem igazi gróf, de igazi olasz, — feleli Josephine büszkén. — Arisztokrata. ,£s manager. Ez a fontos. Mert Josephine nem akar férjhez menni. Ő még kislány, de már régen dolgozik. Tiz éves kora óta. Táncol mindig. Pedig pana. mama nem tudnak táncolni. A há­rom nővérem sem. A kis fiutest­vérke sem. Nagypapa sem..- és Jo­sephine annak bizonyítására, hogy senkitől sem .Örökölte tehetségéi, fel akarja sorolni minden őseit. Egy gyors kérdéssel megakadályo­zom : ; - Hol él a családja? — »Amerikában, St. Louisban­josephine sok pénzt küld nekik­Josephine szeret családot. Imádja.« teszi hozzá szokatlanul ko­moly hangon. A zene blackbotomra csap át. Csuszkálunk. Nekem könnyű a dolgom, mert a partnernőm nem hagy elesni. Legfeljebb belérugok a szomszédaimba, de azok nem haragusznak meg érte, mert az 1 hiszik, hogy Josephine volt. Tőle pedig még' a rúgás is kitüntetés számba megy. — Van-e sok udvarlója? — li­hegem eifuljadtan az isteni néger­lány karmai között. — »»De mennyi« — mondja. »Öreg, fiatal, kövér, sovány. Min­dennap száz szereimeslevél.« Már szédülő fejjel hallom csak' fogy a kutyákat is nagyon szeret* és kilenc darab van neki belőlük. »Kutya jó — sóhajtja bánatosan' miközben egy pillanatra ki nem bocsát a forgatagból. Kutya nem ír. Kutya nem bántja Josephinet.« Ezt a ,zárómondatot teljes jog­gal sértésnek vettem. (b.) (*) Autósok figyebrafibe! Mi­hály Dénes: Az automobil cimü szakkönyve újból kapható az Uj­ságboltban. i f , , DIÁK­igazolvány blanketta ked­vezmenyes színházi jegy váltásához kapható a Jóba nyomdában. Széchenyi út 9. sz és az Ujságboltban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom