Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-19 / 15. szám

J^VÍRYIDÉIL 1928. jamiár 19. Domine, Quo Vadis? Merre menjünk? Mit tegyünk? Két, egymással ellentétesnek látszó cikket olvashattunk a Nyirvidékben. Az egyiket is n

eves közgazda, a másikat 13, egy másik neves közgazdánk irta. Mindkét cikk azt tárgyalja, miként lehetne boldof

ulnia ennek a mi szerencsétlen azánknak, annak köz- és nemzetgazdaságának. Habár nem voltaK a cikkek egymást lerontóknak, egymást kritizálóknak szánva, mégis' kétség foghatja ei az olvasót, vájjon van-e hát kivezető ut mai nyomoruságunkból, amikor a keresdelmi téren egyszerre hét fizetésképtelenség érte a nyíregyházi kereskedelmet csak ebben az uj esztendőben, és amikor az iparosok zöme súlyos és aggodalmaktól felt panaszokkai van teli, sivár jövőjét illetőleg. Termeljünk olcsóbbat és jobbat, hogy boldoguljunk, — mondja a fölamivelési miniszter és erre a földmivelés' kormányzatnak van kidolgozott programmja, melyet megvalósítani elhatározott szándéka. «A termelés olcsóbbitása csak hangzatos jelszó, de nem megvalósításra alkalmas programm», — mondja Hantos Elemér egyetem-' tanár, ny. államtitkár. Egy és ugyanabban a lapszámbam, ebben a két különböző felfogásban oktatnak ki bennünket nemzetgazdaságunknak ezek a nagyja Kétség kell, hogy elfogja a lelkünket, merre menjünk? Mit tegyünk? Előttünk a gazdaságilag szanált államháztartás és a szanálással paraiell lerongyolódott magángazdaságnak eiső törmelékei. Ha végignézünk a nemrégen még izmos, erős, munkára kész és immár porba hullott exiszteinciáju iparosokon és kereskedőkön; ha végigpillantunk a nemrég még anyagilag erős, ma már eladósodott földmivejő ga

z dákon, kicsinyen és nagyon; ha szemmel tartjuk azt a gazdasági politikát, amely mellett az eladósodás és ennek rémitő terhei, a magas hitelkamatláb kapcsán sújtják, fojtogatjáka kereseti lehetőségeket; ha azt nézzük, hogy a közterhek mérhetetlen növekedése miként csökkstnti a kerete képességet; ha azt látjuk, hogy miként viaskodnak a gondolkodók gondolatai a kivezető ut keresésében: kétség kell. hogy elfogja lelkét mindazoknak, akik ezt a szerencsétien nemzetet yégre a boldogulás utján szeretnék látni. r Kutatva keressük az utat, amelyen elindulva, gazdasági életünk látóhatárát legalább derengeni, pirkadni látnók. .Nem látjuk sehol" Amikor biztató szót hallunk a kormányzat egyik tagjától, ennek ellene mond egy másik, kevésbbé kis sulyu nemzetgazdánk és üres frázisnak látja a biztató szókat. Lehetséges-é ez? Hova vCzet ez? Magunkra hagyatva, önmagunk lelki és gondolatvilágába kel' elmélyednünk és mérlegelnünk az igazságot. Eközben pedig azt kelt megállapítanunk, hogy a mindkét felfogásból leszűrhető helyeseket és igazakat kel] tömöritsnünk, eggyé kovácsolnunk. Mert színtiszta igazság, Add vissza a vőlegényem! péntek, szombat, vasárnap A DIADALBAN Irta: Pisszer János. hogy az olcsóbban és jobban termelt exportcikk, előspgiti boldogulásunkat. Mindaz, ami Exportcikkeinknek olcsóbban kitermfclésérie közrehathat, egyúttal olcsóbbá !íeszi , a nem exportált, tehát itthon is elfogyasztott cikkeknek az előállítását. Ha pedig az olcsóbban termelés, — mint ahogyan a^t a fö.ld— rri-ivelési miniszter terveli és kész programmjába fei is vette, — nem a termelő munkás kereseti viszonyainak és keresetének lerontásával hanem ettől független uton is elérhető, akkor a termelő munkásoknak a helyzetében már javulás következett el, amely javítani van hivatva a más foglalkozásbeliek helyz

e tén is. De igaza feliét Hintós E£mér egyet, tanárnak is, aki a heiyz^ javulását, az állami és önkormányzati kidások ésszerű leépi tésétől reméli és várja, mert szerinte addig a magángazdaság kibontakozására és megerősítésére nincs kilátás, — amíg az említett kiadások az utóbbi évek tempójában emelkednek. Ha tehát semmiképpen í£m osztható az a felfogása, amely szerint a t|ö.bb, olcsóbb és igy jobb termelésétől nem remél semmit, ez, az okoskodásának befejező gondolata, mégis megszívlelendő, i Ami áll a magángazdaságra, az nagyban és egészben áü a nemzetgazdaságra is. Ha az eszközök megjavításával, az eljárások tökéletesítésével, produktivitás növekedést tudunk elérni, akkor arányosan és automa'ikusan csökkennek > azok a kiadások, amelyek e produktivitás növekedést anélkül is előmozdítják) hogy a munkaerőt és annak javadalmazását csök ken fen ők. Tehát, az állami és önkormányzati szfervek mai kiadásainak fennmaradása, sőt emelése m

el]ett is, arányos csökkenése jelentkezik ugyané kiadásoknak, ha a nemzetgazdasági jövedelem emelkedik. Ha tehát többet jobbat, versenyképesebbet és igy keres-etebbet termelünk, amint e«d a föídmivelésügyi miniszter akar ja,,akkor a mai kiadások már csökkentek anélkül, hogy azok számszerűleg változnának. Táylor rendszerére kell csak gondolnunk, ahol az admi isiztríciós költségek növekedése mellett, ugyanolyan produktív mfunkáérő alkalmazásával, de .helyesebb és tökéletesebb mu ka megosztás" írtján, különösen pedig a termelőeszközök javításával, nő a produktivitás és ezzel egy vonalban, sőt még fokozottabban az üzem rentabiliát" sa, üzleteredmény hozama. Nem érhetünk el íAnmi eredményt, ha a kiadások csökkentése mellett, paralell c-ökkGn a termelés is. Az utóbbi eset még hátrányosabb, mert szaporítja a munkanélkülieket, a kivándorlók számát és az általános gazdasági helyzet leromlását segíti elő. A sokat hangoztatott többtermelés azonban, nem növekvő kiadások mellett eredményes lehet. Az eddig hirdetettekkel szemben, Hantos Elemér által, cikkében emiitettek, érdekesek. Tudományos előadásokkai szemben azt állítja, hogy kereskedelmi ménegtijnkpasz szivitásához, kevés köze van termelésünk fogyatékosságiának, a tu.fogyasztásnak, az importnak, a fényűzésnek, a termelési és kere3kedelmí politikának. A kereskedel mi mérleg megromlását annak a szükségszerű folyamatnak tekinti, amely az eladósodásban rejlik, s amely eladósodási folyamat, mintha a levegőben lenne, s amely az 1926-os esztendőben oly {nagymérvű volt, hogy ilyen Nagymagyarországnak, legnagyobb .mértékű eladósodás esztendejével egyező. Eddig ugy képzeltük, hegy minden import, amely az exporto

1 felülmúlja, egyúttal eladósodást jelent. Én ma is igy tudom. Ha ez az eladósodás impproduktiv téloKból történik, akkor baj van, melyet nehéz kiheverni. Csak a produktív célok szolgálatában levő adósságokhasznosak, amint ezt a cikk is elismeri. Ha azonban mindkét cikkben keressük, sehol sem találjuk nyomát annak, hogy nemzetgazdaságunkat mi rontja mégis le, mi okozza, hogy minden eladósodás mellett, nem tudunk produktív munkát végezni annak ellenére, hogy közhiedelem szerint, minden adósságunk produktív célok szolgálatába van szegődtetve, — nem tekintve sok ruxust is, melyre az adósságok fel használtatnak, — akkor erre választ alig találunk, hacsak ezt a válasz

1 ki; nem fejezetten, a mondottakban implicite magukban foglaltakként nem tekintjük. Produktív csak az a befektetés lehet, amely a kölcsöntőke kamatterhét meghaladó jövedelmet hoz, olyant, amely mellett még az Konthy Gyula dr. városi ügyvezető orvos előadást tart a Eiosz vasárnapi ismeretterjesztő délutánján. (A «Nyirvidék» tudósítójától). A Kiosz vezetősége vasárnap délután 5 órakor tartja a gör. kath. elemi iskola nagytermében 6-ik ingyenes ismeretterjesztő előadását. ! Ezletn a tudást gyarapító és egyszfersmint kellemesen szóriákozlató előadáson dr. Konthy Gyula, Nyíregyháza város ügyvezető orvosa, a Tűzoltó Egyesiület főparancsnoka fog közérdekű közegészségügyi kérdésekről előadást tartani. Konthy Gyula dr. előadói művészete ismeretes Nyíregyházán. Mindenkitudja, hogy a kiváló városi ügyvezető orvos művésze az ismereték élvezetes formában való terjesztésének és mindenegyes előadása kiváló pedagógiai teljesítmény is. A vasárnapra hirdetett Kiosz előadáson az ő tanitó és nevelő értékű szereplése nagy közönség érdeklődését fogja felkelteni. LAUR ALAPL j adós, a ,maga életstandard-jét is , kijelégitheti. A magyar humusz, a magyar föld, többet, mint értékének 6 százalékát alig hozza meg, a ma' gazdasági rendszer mei.ett, az ingó leltárt is az értékbe számítva. A háború és azt követő idők nagyrészt lerongyolták a magyar mezőgazdaságot/A békebeli 6 százalékos hitelkamatláb mellett is, g: volt adósodva a magyar földbirtok. Hogyan képzelhető a taipraállás nemzetgazdasági téren, ha most 11—15 százalékos hitelkamatlábbal kell megverekednie akár a földbirtoknak, akár az iparnak és a kereskedelemnek? Hiszen ilyen magas nyereségre sohasem számított a magyar nemzetgazdaság, — nemhogy ilyent csak kamatban el tudjon fizetni, ha csák a vagyonnak 40 százalékáig is terjed az eladósodottság ! Sajnos, ha ezt tekintjük, igaza lehet Hantos cikkének, hogy a termelés olcsobbitása csak hangzatos jelszó marad, de eredmény nem érhető el. Minden jószándék, minden jóakarat és lelkesedés mellett mit jelenthet a termelő talaj megjavítása, a mélyszántás, a műtrágya könnyebb beszerzése, a kedvező feltételek-ke] beszerelhető szántógépek, traktorok, a nemesitett vetőmagvak, az eddig importál

1 termények termelése, a konyiiakertészet és gyümölcstermelés reformja, a bor- és csemegeszőUő termelésnek, az állatenyésztésnek megjavítása? Hiszen mindezekhez ujabb kölcsönök kellenek, am^ lyeknek kamatterhe, félő, hogy lerontja a többtermelés hozamának pluszát. Ha pedig,senyved az ország mezőgazdasága, éppen mert agrikultur állam lettünk Trianon óta még fokozottabban, senyvednie keli és el kell pusztu nia iparnak és kereskedelemnek egyaránt., A termelés alfája és ómegájaaz olcsó pénzhitel. Ezt támogat hatják intézményes rendelkezések" és elő ,is segíthetik azt. Nem hite' az, amely-a békebeli uzsorát fokozottan túlhaladja. Csonka hazánk drágán kapja a hitelt és a niafík szervei utján drágítva adja tovább. Olyan fojtogató karmok között vergődünk, mint a macs|ka ka: mai közt az egér. Amig ellenségeink ezt a gazdasági politikát vallják velünk S'en» ben és azt gyakorlatilag is érvényesítik, addig bármilyen mosollyal is fogadnak, csak ellenségeink nekünk. Hiába küzdünk, mindé í lelkes jóindulata meddő a kormányzatnak, ha nem tudjuk ellátni uzsoramentes hitellel ezt az országcsonkot. Csak ennek megoidá-a le.iet a boldogulás kulcsa! Immmmmmms^ ANti SÍPOS cukroz n ponta friss teasüieményf kÚQ7ít Ny'regyhiza, Zrínyi nuutlll Ilona ucca 3. szam. TELEFON: 315. Add vissza a vőlegényem! péntek, szombat, vasárnap A DIADALBAN