Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-25 / 293. szám

1927 december 25 19 állott rendelkezésünkre : — Ép most jöttem haza — kezd­je a beszélgetést — Szombathelyről ahol az ottani erdei i6kolát néz­tem meg. Ugyanilyenre gondol­tam, mikor Nyíregyházán tervbe vettem egy hasonló iskola létesítését. A város tulajdonában levő Szeréna­lak nagyon megfelelő lenne, mert gyönyörű, egészséges helyen, köny­nyen megközelithetően fekszik. Na­gyon kevés átalakítás kellene, hogy az iskola megkezdhesse mű­ködését. Elsősorban is egy nagy terraszra van szükség, ahol a gyer­mekek tanulnak. Ez tul hideg idő­ben fekvőkura céljaira lenne használva. Még a vezetőnőnek kel­lene egy lakást épiteni. Nyíregyházán a tuberkulózis nagymértékben szedi áldozatait. El­szomorítók azok a staüszikai ada­tok, amelyeket a városi főorvos ki­mutat. A profilaxis érdekében erre az intézményre feltétlen szükség van és mindent elfogok követni' hogy a terv megvalósuljon. A legnagyobb elismeréssel tudok adózni Kardos István kulturfanács­noknak, ki az egész kérdést fel­vetette és felszínen tartja. Ha a város az erdei ískoia céljaira alkal­massá teszi a Szeréna-lakot, az állam gondoskodik a fenntartásá­ról. Felvilágosításait megköszönve az­zal búcsúzott ei tőlem őméltósága' hogy a tavasszal időt és módot fog találni, hogy e kérdésben a város vezetőségével a tárgyalásokat to­vább folytassa. Mi is reméljük, hogy e tárgyalá­sok eredményesek lesznek és ez áldásos intézmény is megkezdheti működését. Ez nemcsak a tbc.-re hajlamos gyermekeket védi meg, de véd bennünket, mert a tuberku­lózis profilaxist szolgálja és kisebbíti a fertőzés lehetőségeit­Erre pedig Nyíregyházán, ahol a tbc. halálozisi arányszám tulmagas, feltétlen szükség van. (Dr.) Karácsonyi magyar problémák. A „Nyírvidék" számára irta : Dréhr Imre dr. m. kir. népjóléti államtitkár. Aki mostanában magyar szociá­lis politikával foglalkozott, aki mostanában magyar statisztikai könyveket forgatott, annak bizony a karácsonyfa tövében uralkodnia kell magán, erősen koncentrálnia kell érzéseit és értelmét arra, ami a szent ünnep tartalma és lényege; — különben könnyen veszedel­meknek teszi ki a karácsony áhíta­tát, megelégedését, bensőséges me­legét. El kell felednie a szociálpoliti­kát, el kell feledni a statisztikát, el kell feledni azt az ezernyi jajt, panaszt és siralmat, amit naponta hömpölyget át sorsunk vihara a magyar népjóléti minisztérium zsúfolt hivatali szobáin, el kell fe­lednünk, ha csak két napra, — ha csak egy estére is, magyar létünk szörnyű problémáit. Szeretet és béke i... ... De aztán újra nap van és bár szivünkben á »Menyből az angyai...« zsolozsmái zsonganak még, bár édes kábulatban vissza­vágyunk a karácsony varázsos han­gulatába, már ' kérlelhetetlenül ránk törnek azok a jajok, azok a siralmak, azok & problémák és nyílt szembenézést es helytállást követelnek. Hányadik éve már, hogy egy ország van kifeszítve a keresztfán és vérhullása nem szű­nik és ki tudja, meddig várat ma­gára* a feltámadás! Egy ország' mely valamikor a legszebb álmo­kat szőtte, határain belül találta meg békéjét, öncélját és létezésének összes föltiéttieleit, — most meg­fosztottál!, részekre darabolva, el­vágva legtermészetesebb segítő for­rásaitól, társadalmában és ősi er­kölcseiben meginogva, küzködve nyomorrai és tömegbetegségekkel : nemzeti létezésének célját is már csak tapogatva sejti és olyan gyak­ran téveszti a szeme elői !... Mily fájdalom, hogy a magyar hétközna­pok oly keveset őriznejk (meg a szent este leikéből és hangulatá­ból. • Bizonyos, hogy nemcsak Ma­gyarország, nem Európa, hanem a Föld egész kereksége történelmi lé­tének egyik legnagyobb válságát éli' amelyben talán a világháború is csupán incidens, eltűnő mozzanat volt. Nincs egyetlen nagyobb ál­lama .Európának, mely ne mutatna a külső válságok, vagy a belső er­jedés zavaros képét, — hiszen ma­ga a földrész gazdasági, társadalmi és hatalmi jövője is homályos és beláthatatlan ! — A gazdasági és kulturai impérium, mint már oly sokszor a {örténelem foiyamán, is­mét vándorbotoi vett a kezébe és másutt készül letelepedni. Sebeket kaptak olyan társadalmi es gazda­sági életformák, melyeket valami­kor érinthetetleneknek és örök­re szólóknak hittünk. Népfajok tá­madtak föl, melyek mozdulatlanok­nak látszottak évezredes aisóbbrén­düségükben és elnyomottságukban földrészeket átszelő geográfiai és politikai vonalak látszanak megla­zulni és eltolódni. — Mindaz, ami látható, fogható és ellenőrizhető, szakadatlan mozgásban, vajúdás­ban és belső izzadásban van körü­löttünk, — fájdaim'as, de nem ért­hetetlen, hogy ebben a zajlásban az egyéni élet tartalma is más értelmezésre törekszik. — Kicsiny pont vagyunk a világ vajúdó nagy problémáinak töme­gében — mondotta Bethlen István Ám ez a kicsiny pont élni, fejlőd­ni és érvényesülni akar; vájjon hol nyílik erre utja, merre járjon, mit tegyen, vagy mit hagyjon abba, hogy jövőjét biztosítsa és ei ne nyelje az örvény I Bármilyen oldalról forgatom is emésztő magyar sorsunk életkérdé­seit, — bármennyire érzem is régi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturai talapzatok megingását és elomlását a lábunk alatt, meg kell találnom azt a változatlan fixpontot amelyre épiteni lehet, mely magva minden hataíbmnak és fejlődésnek és amelyhez mérten minden egyéb csak külső tünet, efem er változás. Ez a fixpont: — az ember. Or­szághatárok tolódhatnak el, hatal­mi állapotok változhatnak, cserél­het medret bármennyiszer az arany hömpölygő utján, egy bi­zonyos : a jövő az életképes em­berafitáké és a mult elomló rom­jai alá az elernyedtek, a kifárad­tak, a regenerálásra és szaporo­dásra képtelenek fognak temetkez­ni. Ezért vallom, hogy gyermekei­ben él Magyarország jövője és a magyar fejlődés és a magyar cé­lok 0 a helyes szociálpolitika utján haladnak a megvalósulás felé ! • »Az embert« pedig sok baj, sok gond, sok veszede'.em fenyegeti. A háborúban elvesztettük férfi lakos­ságunk színejavát, másrésze elbe­tegedett, megrokkant. A gazdasá­gi leromlás és fenyegető válságok megnehezítik a jelen nemzedék életét és kedvező'Ie.iül befolyásolják a jövő nemzedékek alákulását. — Népegészségügyünk nagy lépések­kei halad, de vannak tömegkó­rok, amefyeket még nem sikerült kiirtanunk és volnának nagysza­bású reformok, melyeknek gyors megvalósításához ném vagyunk elég gazdagok. Az ország egyes vi­dékeit az »egyke« epidémiája fer tőzte meg és ha nem tudjuk idején leküzdeni, hódító útra indui. A munkásosztályok megéíheté­séért, egészségéért, és egxisztenciá­lis biztosításáért mindent ei kell követnünk, de itt, sajnos szintén akadályokba ütközünk. Kívánatos' hogy a tőke lássa be, hogy fenn­maradásának első feltételeként le kell vetkőznie merev 'és túlburján­zott öncéluságát és meg kell telnie olyan eszményiséggel, amilyent az idők szelleme megkívánt tőle. Ma még hiányzik nálunk, vagy nincs egészen kialakulva az ösz­szefogásnak, egyete mes céltudatos­ságnak olyan szelleme, meiy bi­zalmat, "bátorságot, lendületet vinne a tömegekbe, m eiy tudatossá tenné bennük azt, hogy érdemes élniük, mert egészségükben, fizikai'és'szel­lemi fejlődésükben és szaporodá­sukban egy szebb és nagy magyar jövendő csírázik ! Hogy védeniük es dédelgetniük kell mindent, ami magyar, ami közelebb visz a oéf felé, hogy magukban a legmaga­sabbra keh hevíteniük nemzeü tudatuk és keresztény erkölcsiségük lángjait és hogy mindenekfelett szeretniük keli egymást, mert egy hazának és egy rendeltetésnek a gyermekei. Az ember megbecsülése maguk­ban és minden fclebarátukban : — ez lelki tartalma az igazi szociál­politikának. á szövetkezeti eszme és az önsegély. Irta : Rajk Endre, a nyíregyházi »Hangya« szövetkezet ügyvezető igazgatója. Alig van mozgalom, amelynek térhódítása olyan sikereket mutat­hat fel: mint a szövetkezeti moz­galom. — Alig van eszme, amely olyan hatalmas tömeget tudott a vi­lág minden részében és a iársada­lom minden rétegében meghódítani, mint a szövetkezeti eszme. És nincs még egy olyan gazdasági irányú tömörülés, amely olyan sikereket tudna felmutatni, mint különösen a , •fogyasztási szövetkezetek. Az iszonyú világégés után az egyes társadalmi osztályoknál je­lentkező mérhetetlen erkölcsi és anyagi lezüllés mély pontján felsírt a lélek egy tisztultabb, nemes irány­elvektől áthatott szilárdabb etikai alapokon nyugvó életért. Az .embe­riség gondolkodásmódja alig egy pár esztendő alatt olyan hatalmas evolúción ment keresztül, mint azelőtt hosszú évtizedek alatt. — Új eszmék, új célok, új világnézeti harc vette kezdetét. — A gazdasági kérdések is mind fokozottabb mér­tékben nyomultak előtérbe. — Nem csoda, hiszen a tömeg az e mberi lét megkönnyítését csakis egy jobb minden eddiginél igazságosabb gaz­dasági rendszer kialakulásától vár­ja. — Sem a kapitalista, sem a szociál — kommunista gazdasági törekvések nem bizonyultak alkal­masnak egy olyan gazdasági rend­FEKETE KALÓZ w Douglas Fairbanks w Színház Mozgó December 25, 26,27, 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom