Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-25 / 293. szám

19S7. deaembar ^VÍMRIDIIC 3 Magyarok karácsonya. A béke és szeretet magasztos szímbolumu ünnepe a világot bűneitói megváltó isteni kisded születésnapja. Napkelet három királyai mirhával, nárdussal és egyébb fűszerekkel fölszerelve kelnek vándorútra a csillag útmutatása felé, hogy hódolatukat mutas sák be a názáreti ács szegényes menedékhelyén. Keletről áradt szét a fény, amely utat mutatott késó évszázadoknak is és ma, 1927. érvel a kisded születése után az évezredek vasfogai sok minden erkölcsi értéket, hitet, filozófiát és felfogást porrá őröltek, de változatlan fényében ragyog a jászolból kikelt megváltás két őrök eredménye: a kereszténység és a szeretet. Keletről áradt szét a fény, amely megtérítette az emberiséget, megszelídítette és abszorbeálta a pogányságot, vértanúvá magasztositotta a Tant támadó Saulusokat és az Ige hirdetőivé tette a hitetlen Tamásokat. Örök és állandó a Hit, mert isteni eredetű, a kinyilatkoztatás csipkebokrából sugározza szét megtámadhatatlan erejű aksziomáit és fenn fog állani birodalmak és hatalmak összeomlását túlélve az isteni szikra erejénél fogva az Idők végtelenségéig, a végítélet napjáig. Miért hát, hogy a magyarság, amelynél pedig hódolatteljesebb és hívőbb serege még nem akadt a krisztusi tanításoknak, Mária kiválasztott országa mégis gyászban, ruháit megszaggatva és fejére a bűnbánat hamuját szórva, üli meg az Eszme születésének évfordulóját? Micsoda halálos bűnben találtattunk, hogy az isteni igazságszolgáltatás erre a szörnyű megcsonkításra ítélt? Mivel engesztelhetjük ki a menynyei hatalmak ellenünk bőszült haragját ? Mi a bűnünk voltaképen és meddig kell viselnünk a bűnhődés iszonyatos súlyát ? Csupa olyan kérdés, amelyre sem a tudomány, sem a politika, sem a világi tudományok nem bírnak választ adni. Csak a Hit fenséges ereje nyújthat kielégítő feleletet és a Hit elementáris erejű megnyilatkozása előtt el kell némulnia a kishitüeknek és az ingadozóknak. Isteni megpró báltatásnak kell tekintenünk a ránkszakadt egyptomi csapásokat, erőpróbának és izmaink acélozójának az eljövendő küzdelmekre. Mert lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy az erő és belátás, amely sorsunkat intézi, végleges, változhatatlan elrendezésnek szánta volna ezt a helyzetet. És amint tudjuk, hogy az Isten ugy tette próbára hivét, Ábrahámot, hogy legkedvesebb kincsének, egyszülött fiának feláldozását kérte tőle hűsége próbájául, Itíy tett próbára bennünket is az Örökkévaló Isten, aki vele egylényegü Fiát áldozta fel a keresztfán az emberiség vétkeiért,'tőlünk is ezt az áldozatot követelte. És I a költő szavaival élve „az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért...", nem lehet, hogy kitaszítva és lerongyolva ebek harmincadjára kerüljön a magyarság idegen és ellenséges népektől körülvéve Európa szivében. Még ha ateisták volnánk, akkor is az a hit és meggyőződés töltené be szivünket, hogy ez a természetellenes állapot nem tartható fenn tovább, hogy változásnak kell bekövetkeznie, hogy a sors nem lehet olyan ostoba és véletlen, hogy elpusztulni hagyjon egy nemzetet, kiveszésre Ítéljen egy fajt. Hisszük, hogy az isteni gondviselés még szebb és boldogabb karácsonyokra fogja ébreszten Nagymagyarország lakóit. Hisszük, hogy a jövő rosszabbat már nem tartogathat számunkra, csak javulást hozhat. Hisszük, hogy a Felvidék, Erdély, a Bánát és Bácska újból Szent István országának áldásos földjei lesznek. Hiszünk egy Istenben, hiszünk egy hazában, hiszünk egy isteni örök igazságban, hiszünk Magyarország feltámadásában... „KHASANA" PÁRFŐM! A nagyvilági nő hódításának titka t A kifinomult orrclmpák tápláléka I Kis üveg ára : P. 3.60. KSzépfiveg ára: P7.20. Nagy fiveg ára: P. 1160. Mlntafiveg kipróbálásra: P. 1.80, Kapható mlkdtn gyógyszertárba!, drogériában éi Tílatszertárbaa. Vsaérképviselóség: MIHÁLY OTTÓ gyágyáranagykvrasktdés Budapest, VI., Podmaalczky-ntca 43. 7311-1 Legszebb, legalkalmasabb ajándék karácsonya egy plissénma, !S

óX*MZ««!" Zrínyi Ilona ucca 3.. az ndvarbaD, ahol minden divatos plissémodell, így a mintás plissé nyomda. — Mindennemű kézimunka készitéi vállaltatik. Diós és mákos patkó (darabja 1'20—4'— pengő) kiváló jó minőségben kapható Sipos cukrásznál Zrínyi Ilona-u. 3. Telefon; 3 —'3. "gíWgtj-,;;. És adj Te nekünk addig is keresztet, Fájást — nehéz és könnyektőt terheset — Bünt lemosó, vétket törlő csodát! Vezess Kálvárián a Golgothára' Hogy megtisztuljon minden ... Itt salak Ne maradjon, — csak tettre kész elszántság, Tűrő és bízó az ítélet' alatt! Kit nem ret'.ent a kín, a hartizaj! Hogy ne legyen itt más, mint csak magyar ! És magyar ajkon győzedelmi ének, A magyarok hatalmas Istenének ! A »Csillaghullás« címe alatt közölt költemények élén áll az a vers, amely mintegy figyelmezteti az olvasót, hogy a szerző milyen tárgyakat énekei itt meg : Az élet vad komédiája, Kórístának szerződtetett, S rám parancsolt nagyúri pózzai Egy szomorú, kis szerepet. A vén Szatyr volt a súgóm... és , Nem is várva a csengetésre, Gőgös lelkem arany ruhában Kilépett a rivalda fénybe. i És harsogott a nagy Rivalda... Nevették a korán jött kincset... A zenekar takarodót fujt, A karnagy a Sors — végszót intett. A »Szatyr búcsúja« című költeményben így szói az ifjú költő : Keresztapám — a vén Szatyr — Búcsúzni jött hozzám az este. — A vén Szatyr mesélt nekem> Ermesélte az életem : Leányok fáradt sóhaján Lovagoltunk kacagva... És volt egy pompás indulónk : Az asszonyok haragja ! Amerre csak húzott kezem, Ráléptél minden kis virágra... Arcodra rajzoltad nevem... így lettél legszebb gyermekem! A hulló csillagok királya ! A vén Szatyr elhallgatott, Hosszan szemembe nézett, Majd bámult rám furán S nevetve szólt: Hiába, mind hiába ! Te vagy a hulló csillagok királya ! A »Kalapomhoz« cimü költeményben a humor olykor a keserű gúny hangjába csap át, amint a j következő versszakokból is látható : ( s A frakkomat a sírdogáló flótám Megénekelte régen... hej de rég! Öreg kalap! — mért volnál mostoha? Nosza most rólad mondok egy mesét! Hogy régen milyen voltál : titkolod. Csak játszol mindenféle fajta színbe'... De emlékszem, hogy komor éjsötét Volt ifjú formád bolyhozott zenttje ! A karimád egy szfinksz. — Aggult tudósok Kutatgatják mormogva: Ejnytp, ejnye Mi módon lehetett e vad csoda Reá függesztve emberi fejre ? A karimádon túl te vagy az álom I óh ott már három likkai dús a léted ! — Olyanná lettél, ahogyan reám Lépett a borzos, borotválatlan élet! Te náthagát és sorsom kosztosa! Ábrándjaimnak büszke szemfedője ! Te náthagát és sorsom kosztosa! Bús agy tokomnak vésztől őrizője! — Ha majd elhagyva egy csöndes zugolyban Egy őszi estén végleg meghalok: A sírdombomra keresztfa helyett Tegyétek oda ezt a kalapot! És nem kell írás... mert szebben beszél Ez a kalap, mjnt minden sír-iratHalk éjszakán a holddal összenézve őrzi továbbra az álmaimat. Az elmúlás komor gondolatát* pajzán tréfálkodássai akarja elűzni a fiatal költő abban a versében' amelynek ezt a cim

et adta: »Csak ne olyan gyorsan.« Ha egy ember van, akinek az arca még felderül, ha látja jöttömet; Hol van még bor, ami sovány gigámon nem akad fenn, ha oda öntettek, ha van pipa, amelynek csutorája • mohón kutatja szájam szegletét és kékes kígyózó füst karikája boldogan száll tüdőmben szerteszét: Üzenjetek át a vén Szent Mihálynak, — ne fogjon még be! Várjon, hogyha várhat. Búcsúvétel nélkül nem akar a föld színérői eltűnni, leinek még búcsúszókat mond abban a versben, melynek cime : »Játszottam...« Játszottam a szavakkal, Játszottam a szivekkel. Öreg, bús lett a vágyam... Elbuktam a futásban... Gyermek, feledd ei. Játszottam a tudással, Játszottam a vénekkel... Vénné vált ifjúságom — Pókhálós ódon álom... Gyermek, feledd el! Játszottam az imákkal, Játszottam az Istennel... Fejem öledbe hajtom — Az én feloldozásom : Imám' rebegd ef! Ebben a szemelvényben kívántam Pröhle Sándornak különböző műfajú verseit bemutatni anélkül' hogy fejtegetném, kik azok a költők, akiknek a hatása meglátszik a fiatal költőnek a versein. Hiszen azt még az ifjú szerző sem kívánja, hogy vele már mint teljesen kiforrott tehetséggel foglalkozzék a kritika: versirói munkásságát ő bizonyára megjutalmazva látja azzal, hogy az olvasó közönség érdeklődése kézzei fogható módon megnyilatkozik abban, hogy a »Csiliaghullás« minél szélesebb körben elterjed. . M. F, télen. „WIMPASSING" -hó 4b i-áxeipé