Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-06 / 252. szám

6 JSÍYÍKVIBSK. i 1927. november 6 Harisnyákat legjobban Benedekffynél, Hungária Cipő­áruházban vásárolhat. ban hires is városunk iskoláiról, nemcsak azért, mert nagy terü­letünk sürün tele yan szórva a kultura apró fáklyáival, de mert e világító fáklyákat szinte kivétel nélkül mind-mind az egyházak tartják fenn áldozatos filléreikből. Ezekben az iskolákban nemcsak a szántó-vető élet elemi ismereteit tanítják, nemcsak az ipar és keres­kedelem jövendő támaszait, lel­készeket és birákat nevelnek, de beleoltják már a pattanó ember­bimbók lelkébe azt a becsületes nyíregyházi erényt, hogy Isten előtt minden ember egyforma. Ez a tanítás óvta meg a nyíregy­házi polgár nyugalmát az eszlári peren át a forgandó idők minden viharán keresztül. És ez a tanítás nyitja meg ma minden nyíregyházi polgár szivét, hogy a magyar református egyház körünkben meg­jelent két főpásztorának az őszi lombhulláson át kicsillanó meleg Istenhozottat mondjon. Ne legyen versengés közöttünk... Mi nyíregyházi polgárok, fele­kezetek egyházi és világi előljáró', megtanultuk és követeljük azt az intelmet, melyet az írás szavai szerint Ábrahám intézett Lóthoz a bétheli legelőn: „Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim és a Te pász­toraid között: hiszen atyafiak vagyunk 1" Mi mindnyájan édes gyermekei vagyunk ennek a város­nak és versengés közöttünk csak a jó eléréséért van. Versengünk szegények gyámolitásában, betegek vigasztalásában, versengünk is­kolák építésében. Erről a megértő szellemről sokat tudna beszélni a régi katholikus pardchia zöld lócája, de beszélnek róla történeti feljegyzéseink is. Az első pozitív nyomát ennek az 1794-iki trak­tuális gyűlés jegyzőkényvében találhatjuk, melynek tanúsága szerint Soltész János bátori prédi­kátor — még a régi kis refor­mátus templom idejében — a lutheránus templomban tartolta meg szent beszédét, hogy az összesereglett hívek minek meg­hallgathassák. De vallja ezt maga a református egyház is, mikor 1873. áldozócsütörtökén az uj templom alapkövében elhelyezett okmányba azt írja: „A testvér egyház nemcsak névleg testvér, de atyafiúi szeretetét tettekben is nyilvánítja." Atyafiak vagyunk... Igen 1 magyar testvéreim, mi atyafiak vagyunk. Ez az atyafi­ságos szeretet tölti el örömmel lelkünket, mikor a dunamelléki és tiszántúli egyházkerületek fő­pásztorait körünkben üdvözölhet­jük és ez az atyafiságos szeretet nyitja meg szivünket tanításaik befogadására. Nyíregyháza népe társadalmi és felekezeti különbség nélkül hajlik meg felkent személyük előtt. És amikor poharamat a méltóságos és főtiszteletü püspök urak egészségére emelem, az Írás szavaival arra kérem az Istent, hogy adjon nekik „az ég harma­tából, a föld kövérségéből, gabo­nának és bornak bőségéből.* Ugy legyen ! Ravasz László a város programmját a lelki­ség fokozásában Iája. Viharosan köszöntő taps fogadja Ravasz László püspök felszólalását. Itt százszázalékos vendég nincs mon dotta. Szívből köszöntöm Nyíregy­háza városát. Barátsággal, vendég­szeretettel látott bennünket. Ugy érzem ez nem személyünknek, ha" nem rajtunk keresztül annak az ügynek szól, amelynek szolgálatá­ban állunk. Nyíregyháza városa itt az árva gyermeket ültette asztalá­hoz és az árváknak apostolát, Kiss Ferencet, aki olyan szépen méltatta ma az áldozatos, szeretetet. Nyír­egyháza ezzel nemcsak nagy ügyé­nek adja meg a tiszteletet, hanem arról tesz tanulságot, hogy a nagy­sága u tjára - lépett, a jövő fejé néz, a láthatatlan értékeket keresi, an­nak az életfelfogásnak híve, amely mindennél fontosabbnak tartja a leiket. Az anyag lelket sohasem te­remt, de a lélek anyagot ak­kor teremt, mikor akar. — A gondolat teremt világot, erre utal az igazság: kezdetben vala az Ige. Egy népnek annyiban van jö­vője, amilyen mértékben a lelkü­ség foko?á sára,.. a spiritualízálódás" ra törekszik. Nyíregyházának terv­szerű munkásságát jól ismerem a magyar lélek átmentésében, a spiri­tualizálódásban. Erre a nyijtan be­vallott programmra üriti poharát. Ravasz László: egyetemes ! nemzeti érték — mon- ' dotta Kállay Miklós főispán ) LÁTTA MÁR a könyvpiac legújabb szenzációját? NÉZZE MEG az összes helybeli könyvkereskedések kirakatát. DICKENS TWIST OLIVÉRJE gyönyörű hófehér famentes papíron, aranyozott egész vászon­kötésben, a KLASSZIKUS REGÉNYTÁR nagyszerű fordításában, 488 oldalon. Ára 2-30 Általános és é[énk figyelmet és érdeklődést keltenek Kállay Miklós főispán nagyhatású szavai. A ven­vendégpüspök szavaiba kapcsolód­va kijelenti, Ravasz Lászlónak, aki azt mondotta, hogy száz százalékba is -senki se m vendég, ellentmond, mert ebben az országban nincs ma" gyar lélek, nincs magyar sziv, amelyben Ravasz László otthon ne volna, ő a református egyház büsz­kesége. de megbocsát, ha én ki­veszem és arra a piedesztálra emelem, ahol a legkiváltságosabb magyar értékek vannak. Ravaszt külön keijene méltatni, mint egy­házi férfiút, mint tudóst, mini­irodalmi remekmüvek alkotóját, de itt elsősorban, mint magyar lel­ket kivetítő, magyar hírmondót, az Ige hirdetőjét csodáljuk és tisztel­jük. Ma sokat ünneplünk, de az ünnepek között az az igazi, amely a remény ünnepe, amely magyar re­ménységünket fokozza. Ilyen re­ményt fokozó ,mikor azt látom* hogy egy más kerület püspöke el­jön hozánk, hogy az áhított igét, a szeretet, a magyar igazság igéit hirdesse. Ebben látom én Ravasz László -egyetemes magyar értékét, azt, hogy minden szava a magyar igazságot viszi előre. Papi palást­ban jár, amely elzárja minden ut­caportól, megőrzi az éjét felverő­dő piszokjától, hogy igy tisztán hir­desse azt a hitet, azt az igazságot* amely mindegyikünk előtt magyar igazság marad. Vezesse ennek a palástnak tiszta fénye a magyar igazságok utján és őrködjön to" váb'b'ra is, hogy senki a palást mö­gé ne férkőzzön, aki vitakeltő, csak az, aki egyetemes magyar hirde­tője. ' | Az ő palástja mögött minden­kinek helye van, Ravasz Lászlót mindenki azzal a tisztelettel hallgatja, amelyet ma­gyar embe r nagy magyar férfi iránt erez. Az ujjongó testvéri íejkek vissz­hangj acsendül meg a főispán fen" költ szavai nyomán felviharzó taps­ban, a melye a felekezetek közötti igaz és őszinte együttérzésének meg­nyilatkozása. Baltazár Dezsőt Virányi Sándor vármegyei főjegyző köszönti a meleg Szeretet szavaival. Nem hivatalos kötelesség, hanem a gyermekkori baráti kötelékek ereje készteti a spontán üdvözlésre. — A vármegye lakossága testvéri kö­zösségben él a reformátussággal és ennek a közösségnek ad kifejezést, amikor az egész vármegye nevében szeretettel köszönti Baltazár Dezső püspököt, kérve, folytassa tovább Szabolcsvármegye érdekében ki­fejtett nemes munkásságát. Kovách Elek ar. ref. főgondnok a diszebéden rjjeg" jelent felekezeteket üdvözli. Fo­kozza örömét, hogy a többi feleke­zet képviselői nem parancsszóra, hanem a magyar t estvéri kötelezett­ség ősi átérzésévei jejentek itt meg, aminél magasabb erkölcsi kötele­zettség alig lehet. Az a kívánsá­gunk, hogy ez a nemzeti egység erős kifejezésre jusson Nyíregyhá­zához hasonlóan az egész nemzet­ben. Ruttkay Gyula kanonok félszobásában értékes társadalomfilozófiai fejtegefé cek so­rán árpa mutatott rá, hogy az előre haladó társadalom nem nélkülöz­heti a valláserkölcsi alapgondola­tot. Ezért tévesztik szem elől az örök boldogság fejé vezető ös­vényt. Krisztus lehet egyedüli alap­ja a fejlődésnek. Trianon börtöné" ben ez a közös alap fog össze mind nyáj unkát. A ker esztény felekezetek együttműködésére emeli poharát Nem ismertük eddig egy­/ mást — mondotta Énekes János prelátus, — A felekezetek lejki harmóniáját döntő erejű akkorddal szólaltatta meg Énekes János pápai prelátus, kanonok felszólalása, amely a mély erzesü magyar pap lejkének leg­szebb manifesztációja volt. Sokszor házunk táján is vannak területek, amelyeket nem isme­rünk — mondotta Énekes János prelátus. Társadalmi osztályok, val" lásfeiekezetek sem ismerik egymást. Felületes is me rés következtében ál­lanak elő a sajnálatos félreértések. Ne induljunk félrevezetők után, szemtől-szemben állva ismerjük I meg egymást. Igv tartjuk egymás meggyőződését feltétlenül tisztelet­ben. Hálát adok a polgármester ur­nák, hogy ajkaimat adott a testvér­egyházak vezetőinek egymás szin­ről-szinre való megismerésére, ar­ra, hogy megismerve egymás meg­győződésének tisztaságát, meg is szeretjük egymást. A diszebéden elhangzó beszédek sorát ezek a szeretetet hirdető sza­vak poéntirozták s a bankét után az .ünnepségek közönsége a vár­megyeházára sietett, ahol Nyíregy­házán rég nem látott hatalmas so­kaság gyúlt egybe. Most tünt ki, hogy Nyíregyházán nincs elég nagy ter em a maihoz hasonló arányú e semények befogadására. A megye háza diszes és impozáns t ermében egy talpalattnyi hejy sem maradt. Sürü sorokban állt a közönség a földszinten is, a karzaton is. Na­gyon sokan be sem jutottak a te­rembe s szomorúan tudomásul ke] lett venniök, hogy haza kell men­niök anélkül, hogy a nagy Ravaszt hallhatták volna. Pedig napok óta a magyar apostol prófétai szavát varta egész Nyíregyháza — feleke­zeti különbség nélkül­Impozáns vallásos délután a felekezeti testvériség ma­nifesztálásával Jegyezzük Nyíregyháza króniká­jába: A kálvinisták nagy napja ma" gasan lobogtatta a fejekezetek köf csönös szeretetének izzó tüzét, je­gyezzük fel: Nyíregyházán vallásos délután volt a "felekezetek magasan a köznapiság felett gondolkodó ve­zéreinek forró magyar kézszoritá­sával. A vármegyeháza zsúfolt ter­mében ott láttuk a• város v-aiameny" nyi felekezetének képviselőjét, otv

Next

/
Oldalképek
Tartalom