Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-22 / 265. szám

J^ÍKVISálL 1927. november 22' Gyümölcscsemeték óriási választékban kaphatók Nyírség R.-T. nagybutykai kertészelében. Rendelések Görögszál >ásra küldendők. — Telefon: Királytelek 2. Az eg^ife nyíregyházi cseléd elhelyezőben felismerték azt a tahigást, aki utasait meg támadta az országúton (A «Nyirvldék» tudósilójá ól). Még májusban tör ént, hogy egy talyigás támadást kísérelt meg az Ujfehértóra vezető országúton két fjjatal leány ellen. A talyigás Uj­fehértóró! a Csanak-birtokról jött be Nyíregyházára és itt bevásárlá­sokat eszközölt.. Betért a Lichtblau féle cselédei helyező intézetbe, ahol azt mondotta, hogy az egyik ura­dalomban szobalányra van szükség és őt bízták meg azzal, hogy (a­Iyigáján vigye ki a leányt. " Egy. fiatal leány 'fel isjs ült á talyigára és vele ment egy másik leány is, hogy a cselédszerzés üzleti részét lebonyolítsa. Mikor a talyiga az ujfehertói útra ért, a talyigás zak­latni kezdte a leányokat, majd ;, amikor e zek tiltakoztak a heves udvarlás ellen, azzal fenyeget e meg a leányokat, hogy az árokba fordítja le őket a ta'lyigáról. A leányokat azután le is 1 tette az útra, ugy, hogy be kellett gya~ logolniok a városba, ahol a me­rénylőt feljelentették. A talyigást a nyomozás során nem lehetett előállítani, mert nyomtalanul el­tűnt a vidékről. Tegnap felismer­ték, amikor kocsisnak akart el­szegődni az elhelyező intézetben­A rendőrség letartóztatta és átkí­sértette a kir. ügyészségre. Kihallgatásakor beismerte, hogy az egész cselédszerzési história az ő meséje és csak ázért vette tali­gájára a leányokat, hogy elcsábít­hassa őket. re, hogy a Templom-utca gyalog­járója mellett mély gödör van. A leány a sötétben gyanútlanul ment és egyszerre belezuhant a gödörbe, amelyet Domón Henrik budapesti villanyszerelő ásatott egy felállí­tandó villanyoszlop számára, azon­ban elmulasztotta valamilyen fi­gyelmeztető eszközzel megjelölni, A leány az esés következtében bal alsó lábszárát eltörte. A gondat­lan villanyszerelő ellen megindult az eljárás. J? íí ián. Méhen leszállított árak mellett vásárolhatja botorait Snhanesz Lajos bútorcsarnokában, KáIIóiucca4, telefon 319, hol háló, ebédlő- és uriszobák, leányszobák, sezlon és matracok, szalon- és bőrgarnitúrák, vas- és rézbutorok, hajlitatt és kárpitozott székek, ebédlői, gömb és iró asztalok, konyhaberendezések áru­sittatnak. — Saját érdekében kérem, győződjön meg ugy áruim első­rendű minőségéről, mint azok olcsó árairól. Csíkágéi részlet a föfér közvetlen közeiéin. — Impozánsan bontakozik ki a Zölűségfér szépsége a kövezés folytán, azonban annál feltűnőbbé válik a környező, düledező házak züllöttsége. hogy pompázó, tavaszí viru'áshoz hasonló fejlődésben levő város kellős közepében van az ember. Ha nem ismernénk, hogy mi'yen magas fokon áll a város közbiz­tonsága, ilyen környezet láttára jog gal tételezhetné fel az ember, hogy az itt levő korcsmák közelében es;i szürkületkor csöppet sem taná­csos magános embernek járká'ni. Remélhető, hogy a törvényszék épületének szükségessé vált bőví­tésével a város fő.erének ez tl fiagy szépséghibája is el lesz tün­tetve. Ha a város élni fog természetes és törvényad a jogával s a Kos­suth- és Zötdség-.érek sarkán levő épülettömböket kisajátítja, hogy igy megfelelő utat nyisson a Zöld­ség-térre s viszont a törvény .-z-k szomszédságában levő, tulnyomó­lag avult épületek helyere emel­teinek az uj törvényszéki palota, esetleg annak felesleges földszinti részében elhelyezendő ü lethelyísé­gekkeí, szerény- nézetem szerint ez jótékony ha'ássál le nne az összs ottlevő magánépülé.ek tulajdono­saira is, inert az esetleg hajlékta­lanná váló kereskedők a meglevő épületekben keresnének elhelyezk ­déstj ugy üzle.eik, mint lakásuk céljaira. Lehet, hogy egy ilyen megoldás­nak a lehetősége ma még • alán aka­dályokba ütközik, azonban a roha­mosan fejlődő város megköveteli,, szinte kikényszeríti magának a szabad mozgási lehetőséget, s ak­kor nincsen olyan akadály, me­lyen a fejlődés keresztül ne törné magának az utat melyen haladnia kell. Fausi. Felrobbant a petréleumláiapa, amelyet a torrá tűzfoelyre feli eg? büdssentmiliálfi asszony. A lángok halálra égették a szerencsétlent. (A «Nyirvidék» tudósiójától). Zellér Sándorné büdszentmihályi földmives felesége folyó hó 18-án korán reggel fölkelt s miután még sötét volt, petróleumlámpát gyúj­tott. Közben, miután a tüzheiy kö­rűi akadt dolga, a lámpát annak forró lapjára helyezte. A lámpa vasal katrészei a forró tűzhelyen, né ánhy perc alatt felmelegedtek, a benne lévő petróleum felrobbant j és az égő olajcs eppek ráfröccsen­tek a Zellérné ruhájára, aki lán­gokba borult. Velőtrázó sikoltozá­sára a házbeiiek letépték róla az égő ruhát, azonban Zellérné olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy estére meghalt. Az orvosren­dőri hullaszemle és a csendőri nyo­mozás megállapította, hogy kizáró­lag maga volt az oki a halálos sze­rencsétlenségnek. á villanyoszlopnak ásott gödörbe esett ügy tiszaber­ceii eseléáléáay es eltörte a lebát. (A «Nyirvidék tudóri.ójá.ól). Tíszaberceli: tudósítónk jelen i, hogy ldrányi Anna c.elédl'eány a napokban e s.e fél 6 óra tájban munkaadója, Bhtey Béla ny. hon­védszázados megbízásából egyik helybeli iparos műhelyébe ment, amikor a söté ten nem ve,te ész­(A «Nyirvidék» tudósi ójától). A szatmárvármegyei Porcsaima községben <--z év szeptember 22-én Papp Ignác odavaló gazdaember egyik tehene lépfenében elhullott. • A tehenet az elöljáróság Micsket, \ László kisbíró és Papp Ignác je­li lenlétében a község dögterén Tát l József, ötvös András, Lakaos I György, Tót Ignác, Ö vös Sándor | és Tót József odavaló sármunkás í 'cigányokkal szétdaraBoIva e, méíz­f iszei beöntve elföldel tette, f Alig távoztak azonban el a hiva­• talos személyek, a cigányok neki 1 estek a frissen hantolt gödörnek, » újból kiásták a lépfenés állat huf­1 Iáját s azt maguk között test­vériesen szétosztva, hazahurcol­ták. # Tóth Gyuláéknak a tehén hátsó combja jutott a fél tőgyével együtt Tóték kis fia az egyéves (jyuszt, odacsuszott a földön a hatalmas húsdarab hoz, azt ke ével összefog­dosta és a véres lével arcát ös.-ze­maszatolta. Később szülei odaad­ták neki a tehén levágott tőgyét, amelyben még tej volt, hogy a kisl fiu azt szopogassa. A ehen hú­sából azután ' nagy dáridót ren­deztek a cigánysoron s nem eit bele 48 óra, már hire-hamva se volt a több mázsányi husmennyi­ségnek. Pár nap múlva azonban b'-teg A város élelmiszer hetipiacának lebonyolítására szolgáló Zöldség­tér az utóbbi időben nagyon sokat beszéltééit magáról s nem csoda, ha az e mber kíváncsivá lesz a fá­radtságot vesz magának, hogy meg nézze jobban, milyen is hát ez a tér, mely annyi sok vitára adot T alkalmat, s melynek mint heti piacnak léte vagy nemlééhez oly sok egzjsztenciá ís érdek fűződik. Sikátorszerű köti összie a Zöldség-teret' a város gyönyörűen parkírozott Kossuth­terével. Szinté rosszul esik a szem­nek látni a hatalmas, tágas Kos" suth-térről haladva, a meg ma is az építészei dicséretére váló Ko­rona épületének, nemkülönben az építőművészet remekét képező kath. templom szomszédságában levő ócska, avult viskószerü házat, mely ízléstelenül terpeszkedik az útvo­nalban, s elzárja a kilátást fi Zöldség-térre, viszont a Zöldség­térről nézve teljesen lerontja azt az esztétikai hatást, melyet a tem­plomnak látása kel'ene, ha nem állatta útjában a kilátásnak. Nem is beszélve arról, hogy erősen aka­dályozza a hetipiac napjain a for­galom gyors lebonyolítását. Egy darab C-ifiágó­Amikor ezeken a szépséghibákon keresztül jut a jámbor szemlélő, jótesőleg pihenteti meg szemét a szépen kövezett, hatalmas térsé­gen, hol még az a meglepetés is vár reá, hogy szépen egymás me;lé sorakozva, egyszerű, de mégis íz­léses csínnal tervezett cement áru­sító bódék fogadják, me.'yBk hi­vatva lesznek az eddigi deszka­tákolmányokat helye tti eni. Ezek­nek, valamint a rendőrségi palota monumentálcásának láttára a kí­váncsiság viszi, vonzza az embert tovább, megnézendő, hogy annyi sok szép külső pompa lát ára, me­lyek a köztulajdont oly előnyös színben tűn e ik fel, milyen lehet vájjon a magántulajdonban levő épüle;ek állapota? Kíváncsiságomnak ezutta! nem valami épületes iá ványban lett ré­sze. Szinte elfeledem szemlélődé­sem közepet e, hogy hol is vagyok. Azt gondoltam, hogy a Csikár­ban járok. Az a szűk, piszkos ud­var, düledező kerítés, Iyukszerü ab­lak az épületnek, nevezert öreg ís­tállószerü tákolmányokon, mely 1 egyrészén díszlik itt a város kellős közepében levő térnek, feled eti, Lépfenében elfeillöft tehén légyével szoptatták mag egyéves gyermeküket a goiidaflaH szülők. A gyermek borzalmas kinols között kiszenvedett. I k cigányoknak, afeik a tiatéságiíag elföldelt lépíeass tehén | hulláját titokban kiásták és húsából ettek, semaai bajnk ®m történt. — ámnior a lialofl^éic a lépfenében elhalt i gyermekről ssóló jelentésébe tüdőlobfeot jelöl meg a haiál ; okán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom