Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-02 / 223. szám

' 927. október 2. MYÍRYIDJSK. mmn jMMHMaMfflfflMHMB rMrrtlfc^^ 13 émozmm A LEGJOB B-T APÍ«LÉK -a 0 U. TELEFOMTlmCM Irtsuk ki a jazz-band-et! Nem is igazi magyar ember, aki még sohasem mulatott cigánymu" zsika mellett. Talán a világnak semmiféle zenésze nem tud a sok­féle emoéri érzelemnek oly nagy­szerű hangot adni, mint tudnak Fáraó füstös arcú ivadékai, akik bár nomád.., tehát félig vad népből származnak, mégis a leggyöngé­debb szivhangokat és a legszilajabb szenvedélyeket is, anélkül, hogy valaha kótát tanultak volna, a leg­mesteribben tudják szárazfájukon kifejezni. A magyar cigányok hosszú évszázadok óta élnek itt ná­lunk. s nem lehet születés, lako­dalom vagy temetés, nem búsulha­tott és nem vigadhatott a magyar nélkülök. Ezek a kedves, drága ci­gányok mindenütt megjelentek, ahol megszimatolták hogy gyönyö­rű érzelmek akarnak kicsordulni a magyar szivekből. Melyik férfi nem busult, vagy kurjongatott már ci­gány mellett s melyik nőnek' nem dobogott édes boldogsággal a szi­ve? mikor éjféltájban a szerelem, a vágy epekedő dallamait sirták ablaka alatt a cigányok nyirettyüi... A magyar ember ezer év óta sirva­vigadt, s ehez a sirva-vigadáshoz (hosszú ideig a cigányok adták a ki­sérő zenét... A magyar cigányok oly művészi megszólaítatói voltak a hegedű négy húrjának, hogy nemcsak ide­haza, hanem a külföldön is min­denkit' elragadtattak játékukkal, akiknek mellében érző sziv dobog. Nagyhercegeket és királyokat ho­zott a cigányok magyar nótája ex­ttázisb'a s Párisban Pátikárus Ferkó, Londonban az öreg Berkes Lajos és az öreg Rácz Pali muzsikájáért rajongtak valamikor. Balog Poldiért husz évig lelkesedtek Párisban. — Mindenütt azt irták róluk, hogy szenzációsan szép zenei mutatvá­nyokat produkálnak kóta nélkül. — Megszerették mindenütt a szomorú magyar nótákat és a vidám csárdá­sokat, Tehát a magyar cigányok valósággal propagandát csináltak nemcsak a gyönyörű magvar nóták­nak, hanem őáítaluk tudta meg a világ már békében is, hogy mesz­sze Keleten él egy nép, a magyar, s ez igen hálára méltó cselekedetük volt, mert békében a külföld, saj­nos, édes-keveset tudott rólunk... S most, a mi derék cigányaink­nak olyan szomorú nótát huz a Sors, amilyen szomorút még ők sem tudnak játszani... A csodálatosan szép magyar nótát és vele együtt a magyar cigányokat kezdi kiirtani a borzalmas, förtelmes néger mu­zsika: a jazz-band... A magyar forradalmak lezajlása után titkos utakon hozzánk is be­szökött az a muzsika, amely hi­hetetlen gyorsasággal bezengte egész Európát: a jazz-band. — A jazz-zenekarban nevetésre ingerlő és dühbe guritó hangszerek vannak, amelyek jellemzők azokra a fél-ál­lati népekre, amelyek Afrikában felnek s botfülük számára kitalálták a jazz-bandet. Vannak ebben a ze­nekarban paragrafus alakú kürtök, cintányérok és kolompok, sivalkodó és röfögő fúvók s csak a jó Isten tudja, mi még!... Ezzel a zenekar­ral csupán azt lehet elérni, hogy vademberek kötélidegeit vagy a vi­lágháborúban elpetyhüdt európai ember idegeit bizseregtessék. De semmiféle nemes érzelmet nem le­het kifejezni velük... A jazz-band zenészek ki akarják irtani nemcsak a magyar nótát, hanem a magyar cigányokat is... Szomorú és felbő­szítő, hogy ma már nemcsak Buda­pesten, hanem nagyobb vidéki vá­rosokban is a jazz-band zene ocs­mány hangjai undorítják az ember fülét és émelyitik a gyomrát... S a magyar zene egykor buja nóta­rétjén egyre kevesebb a virág s egyre gyérülnek sorai a cigányok­nak, akik ezeknek a drága virágok­nak muzsikás illatával gyönyörköd­tették a lelkünket... A Magyar Cigányzenészek Or­szágos Szövetsége küldöttségileg je­lent meg a napokban a Belügymi­nisztériumban és ott azt a kérést terjesztette elő, akadályozza meg a belügyminisztérium a jazz-band-ok elharapózását, mert különben a magyar nóta elpusztul a cigánnyal együtt, hiszen már a kávéházak sem jatszatják a cigányzenekarokat. Mi magyar fajunk iránt érzett minden rajongó szerelmünkkel, s a mi kedves, derék cigányainkkal szemben érzett szeretetünkkel kér­ve kérjük az igazi magyarokat: Ne látogassátok azokat a helveket, ahol a jazz-band nyavalyogd hanem istá­polják a magyar cigányokat, mert a nemzet nemcsak nyelvében él, hanem nótájában is! Rákosi Szidi bárom legénye. Gulyás Menyhért a szinésziskolában. Harminc évvel ezelőtt Rákosi Szidi Röck-Szilárd u. 4. III. eme­leti szinésziskolájában mi hárman voltunk a legkiválóbb legények : Gulyás Menyhért (ma Cegléd, Nyir egyháza stb. szinigazgátója) Bárdi Ödön (ma a Vígszínház epizód­lszinész£) és én (m;a e sorok irója és más egyéb a nyolc kettőben). Gulyás Menyhértnek volt egy bársonvkihajtásos szmokingja. Bár­di ödönnek egy kiváló profilja és nekem meg havi 20 frt. ösztöndi­l'am. Ösztöndíja Gulyásnak is volt, de csak 10 frt., viszont ő adta kölcsön a szmokingot, mikor a sze­gény ifjú történetében én voltam a szegény ifjú a Várszínházban. De ott is csak a Ill-ik felvonásban kel­lett. É Bárdi Ödönnek a profilián kí­vül egy jomódu bátyja is .volt s így éppen olyan városi bundát .csi­náltatott, amilyent legkedvesebb ta­nárunk, Somló Sándor hordott. — Még a mozdulatait, arcjátékát is el­leste, mert észrevette, hogy Somló ideálja lett mind az ötven leány­növendéknek, és ő is az akart lerí­ni. Mikor Bárdi először jelent meg az iskolában az uj téli bundájá­ban, (akkoriban »Lili«-re készül­tünk), külön megmutatta minden lánynak, Fóti Fridának, Ámon Margitnak, Ledofszky Gizellának, Fedák Zsazsának meg a bélését is, de a t gőgös teremtés, már mint Bárdi ödön, a mi kettőnk feje fö­lött elnézett. Gulyásnak csak tava­lyi volt és az is őszi-téli-tavaszi, ne kem meg egy ugyancsak tavalyi i malaclopóm. De magas cilinderbén i jártam. Bárdi, Gulyás, meg én, délután (nem merem ugy mondani, hogy »ebéd« után) a Newyorkban szok­tunk ülni egy körúti ablaknál. De Bárdi, amióta felvette a városi bundáját, napokig elmaradt^ szé,. gyeit velünk egy ablakba ülni, mi­kor aztán mégis eljött, bundában ült az asztalunkhoz. Nógatásunkra letette, de csakis a főpincér se­gítségével, kinek olyan grandezzá­val engedte át magát, mintha ő leli volna Somló Sándor. Az ebéd néha bizonyos okból elmaradt, de a délutáni fekete — soha! Hiszen az ebédnél senkik voltunk, de a feketénél félistenek. Nagy színészek és még nagyobb költők. A főpincér nagyokat kacagott és látszólag szívesen hitelezett, t. i. nem állta el az utunkat amikor kifelé mentünk. Állandóan versel­tünk és szójátékokat rögtönöztünk. Nem igaz. hogy verseinket nem fogadták el a szerkesztők ! Bárdi­nak egyszer hat soros verse jelent meg a Magyar Figaróban s éppen olyan fogadtatásra lelt a szinésznö­vendék-lányok között, mint az uj téli bundája. A verset is körülhor­dozta s végül a háziszinpadról ké­jesen elszavalta. Muszáj volt meg­tapsolni. Mint költő Heltainak, — mint szinész Somló Sándornak képzelte magát. Én Petőfi voltam és Mihályffy Károly, Gulyás pedig Gabányi és főrendező, o már a lányokát is mindig rendezte s bár nem volt olyan érdekes feje mint most, a legbájosabb növendék az I RádióKészülé KeK és alkatrészek, villamosfelszerelési cikkek, csillá­rok és izzólámpák elösmert szolid beszerzési helye: DOKUPIL GYULA g.-mérnök villamossági szaküzlete, Budapest, Üllői-út 1. Vidékre nagyobb rendelésnél portómerftesen. hoffher-Schrantz-Clayton-Schuttleworth gyártmányú VETÖGEPÉKET raktárról, kedvező fizetési feltételek mellett legolosóbb árban szállít a 5860 Májerszky gépgyár. ő tanácsait kérte ki a legtöbbször s állítólag otthon is próbálták a' Ge­rolsteini nagyhercegnőt. S érdekes, hogy a felesége csak most tudja meg ebből az újságcikkből. Csak legalább ne figyelmeztetné rá va­laki. Különben is nincs benne semmi. Menyus nem olyan legény volt, bár csak 10 forintja volt meg egv nagynénje, .akit le lehetett volna .kapni a lábáról. Ő mindig csak mű­vészi tanácsokat adott, rendezett kritizált, de a nevét nem tudtuk az illetőnek, aki kiforgatta volna a sodrából. Bárdi nem titkolhatta el Aranyossy Jankát.és én sem Szege­di Irént, de ez a Menyus még a feketénél sem tudott kigombol­kozni. Pedig jriennyi szép lány volt ott egy csomóba ! Igaz, hogy azoknak nem is jgqn kellettek a férfi nö­vendékek. Mind az ötven hércegi koronáról álmodott s mi csak partnereknek voltunk jók. Meg is hapták egyszer tőlünk a magukét. Elpanaszoltam a kávéházban hogy Szegedi Irén lakására elvittem a La Palomát és — nem eresztett be­— Hja — szólt közbe Bárdi — azért mondta ma Simkovics Er­zsikének, hogy »mit járjon hoz­zám egy növendék ?« — Ezt mondta ? — kiáltottam és^megmarkoltam a márvány asz­— Én is hallottam — szólt Gu­lyás, — de tán nem magát ér­tette. (A három jó barát magázta egymást s csak harminc év után kezdtek tegeződni.^ Gulyás ezzel csak ugratott s én dühösen papi­rost és creuzát vettem elő s irtam <igy tizszakaszos verset. Minden sza kasznak ez volt a refrénje : — »Mit járogat én hozzám egv szinésznövendék ?« Fel is olvastam s Gulyás azt javasolta, hogy Bárdi az " illető ideál jelenlétében, de mind az öt­ven Jány előtt, gúnyosain Szavalja el a házi színpadról. Ugy is tör­tént. Szidi mamának éppen vendégei (Voltak s igy a délutáni operettpró­ba jó későn kezdődött Bárdi fellé­pett a sugólyuk elé, egyik lábát feltette a sugódugóra, ahogy Szi­di mama szokta és Somló Sán­dor gesztusaival, de az én szi­vem keserűségével előadta a verset, a refrént mindig kiszínezve. Gu­lyás meg én az előszobából lestük á hatást. Szegedi Irén irult-pirult és ez kellett nekünk, a növendé­kek meg tapsoltak, mig a kulisszák mögül elő nem lépett Szidi mama. — Légy szives Aranka — szólt egy tanárnőnek — ülj a zongorá­hoz, a Lili második felvonását fogjuk elpróbálni, mert jön Evva és Re He megnézni, hogy kit lesz érde­mes elszerződtetni ? 1 Micsoda izgalom vett erőt a lel­keken 1 Pestre szerződni! Az ál­mok álma ! — Lilit — Szegedi Irén alakít­ja. .. — mondta tovább Szidi ma­ma s .minden más mellékes, a fő az, hogy én kaptam Plinchard had nagy szerepét (aki Lilit hevesen át­karol ia és megcsókolja.\ És ne restelkedi emlékezni kedves, jó Gulyás Menyus, hogy nem Téged, hanem engem szerződ­tetett Relle az éppen akkor meg­nyilló »Magyar Szinház«-hoz. Es mégis Te lettél a legjobb magyar komikusok egyike és ügyes szín­igazgató s Bárdi ödön a Víg­színház tagja, én pedig... itt ülök a hivatali íróasztal mellett egy lan­tos hátú székben a VIII—2-ben s várom a lakbéres hónapot. Deési Sándor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom