Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-11 / 205. szám

Nyíregyháza, 1947, szeptember II.* Vasárnap XLYII1. évfolyam. 205 szám. JSÍYÍR3TIDÉK. Előfizetési Arak helyben és vidéken: 8f y Mra 2'SO pengő. Negyedévre 7 50 pangd. Kistisztviselőknek és Üwitóknak 20°/. engedmény. Fői Fali •3MHOKB Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő ; Dr. S. SZABÓ LASZLO. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség ós kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postachequa 29<S5a». Kéziratokat nem adunk vissza. A miniszterelnök betegsége.. A magyar politikai pártok harci fegyvertárában ujabban egyre gyak rabban terül sor az ugyne\ezett prima forrásból származó hirek kéz alatt való elterjesztésére. Termé­szeteden olyankor, mikor a nyilt harcban használható fegyverek éle már eltompult és még térmésze.e­sebben a nyilt szinen le nem győz­hető politikai ellenfél hátrányára és kisebbítésére. Jó hetekkel ezelőtt hirek kezdet­tek keringeni arról, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök sú­lyos betegsége miatt ment szabad­ságra Ilikére és hogy állítólagos betegsége valószínűleg hátráltatni fogja Budapestre való visszajőve te­lét és a kormányzat személyes irá­nyítását. Gyorsan terjedtek el e zek a" hirek dacára annak, hogy a mi­niszterelnök legjobb egészségnek ö 1 vend és Inkéről is el-eirándult töb­bek között a barcsi kiállításra meg a közelben lakó ismerősei meglá­togatására, sőt néhányszor ka­csazni is elment a környékbeli vi­zekre. Nyilvánvaló dolog hogy ezeknek á híreszteléseknek határo­zott célja az, hogy a miniszterel­nök fizikai akcióképessége kétség­bevonassék, ha már politikai és szellemi fölényével nem tudott megbirkózni az ellenzéki penge. Nem tartottuk idáig szükséges­nek ezeknek a kósza híreknek meg­cáfolá át. Legújabban azonban egyik ellenzéki reggeli lap már odáig megy, hogy a kormányzás menetének rovására írja a minisz­terelnök állítólagos betegségét és hosszas inkei tartózkodását. Erre az állításra már okvetlenül felelni akarunk. A miniszterelnök szabad ága nem jelenti azt, hogy ezzel az állam­ügyek irányításából kikapcsolód­nék. Eltekintve attól, hogy Inke csak pár órára van a fővárostól és közvetlen telefon és táviró vezeték­kel van Budapesttel összekapcsolva, mindegyre olvashatjuk, hogy a mi­niszterelnök fontos ügyekben hol ezzel, hol azzal folytat tanácsko­zásokat, sőt azt is, hogy odalenn nagyobb horderejű politikai kér­déseket tanulmányoz. Bár ha köz­ismerten nagy és egész idegrend­szerét igénybevevő egész évi mun­kálkodása után igényt tarthatna az ország első közhivatalnoka a teljes pihenőre js, szabadságideje lénye­gileg csak azt jelenti, hogy a Bu­dapesten reggeltől-estig tartó ki­hallgatások és tanácskozások mér­vét csökkenti le inkei tartózkodása alatt. Nem áll tehát az a feltevés, I hogy a miniszterelnök nyári pihe- ' nője a kormányzás gondjaival való szakítást jelentene, ahogy ennek oka fizikai kondíciójának csökke­nése lenne. Eltekintve tehát attól, hogy a helyettes miniszterelnök kezében ki­váló kezekben van letéve az ideig­lenes kormányzás, tény, hogy ab­ban gróf Bethlen István ha redu­káltabb mérvben is, de maga is ak­tív részt vesz még nyári szabad­ságideje alatt is. Nincs abban sem­mi veszély és az ügyek elintézésé­re nézve ké--edele m, hogy gróf Bethlen a nyár folyamán nincs Pes ten, mert amint a példa mutatja, a kormányzás zökkenés és zavarok nélkül folyik. Sőt pihenése éppen közérdek, mert azok a nagy felada­tok, amelyet maga elé kitüzöU, teljes munkaerejét és munkaked­vét igen erősen igénybe, fogják venni a politikai élet megnyílta után s minél jobban kipiheni ma­gát Bethlen István, annal jobb erő­ben fog ősszel a nemzetmentő munka élére állani. Nagy izgalmak között folyt le az Országos Orvosszövelség kongresszusa. A „Nyírvidék" kiküldött munkatársa részletesen beszámol a kongresszus lefolyásáról. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Budapest szeptember havában a kongresszusok városa. Most tart­ják összejövetelüket az országos ref. lelkészegyesület tagjai, a pres­biterek nemzetközi szövetsége, az európai bölényt megmentők egye­sülete, a szállodások, az osztrák alpesi szövetség, az élő sejt kuta­tók, a zoológusok, barlangkutatók és a német gyermekgyógyászok. A legnagyobb látogatottságot tün­teti fel mindezek között az Orszá­gos Orvos Szövetség e z évi kon­gresszusa, melynek előkészítő mun­kálatait már régebben megszervez­ték. Az ez évi XXIX. orvo kongres­szus jelentőség tekintetében mesz­sze felülmulta az eddigieket. A MONE-ban tömörült orvosok már régebb idő óta törekednek a veze­Magyarok. Irta: Lajos Károly. Néha ugyan becsapott a szél egy-egy csomó füstöt a nyitott ab­lakon," de többnyire friss, illatos tavaszi levegő áradt az erősen zöl­delő földtenger felől a robogó gyorsvonat kupéjába. Az utasok — vegyes társaság volt, legalább is külsőre, mélyre szívták, csaknem itták a kora ta­vasz erős, édes italát. Gyakran só­hajtottak és nézegettek kifelé az ablakon. Közelgett az a pillanat, mikor a vasúti utazásoknál felvett tartózkodó álarcot a közvetlenség egyszerű bizalma letépi é s meg­ered a szó. j Az ablak mellett ülő, mikádó-ka­bátos ur álmodozva mélázik a tá­volba s egyszerre csak hangosan beszélni kezd, mintegy sajátmagá­nak. — Husz éve... legalább husz éve nem volt ilyen szép tavaszunk... Senki nem igyekszik észrevenni sóhaját, ellenben mindegyik szá­ján már ott lóg a maga saját kü­lön mondókája. — Akkor ment férjhez legkisebb leányom... Ugy emlékszem reá, mintha csak tegnap történt volna... Hja, ja... Más Idők voltak akkor!.,. Ezt az «akkort»-t mindig ugy megnyomja, mintha olyan kemény lenne a szó, hogy nem férne ki a torkán. Valaki az ajtó mellett kászmolódik, biztosan folytatni akarja a «más idők»-et, de egy hirtelen torokköszöjülés kiméletle- j nül legázolja sze^fcfiy .készülődését. j — Hrrrm... hrrrm.., Isten uccse, mintha csak magamat hallanám beszélni. Kedves jó uram, de na­gyon eltalálta a harang nyelvit... Az időkben mennyire más volt ez a föld... mennyivel több jutott azon a kedvedén is, mint ma sok nagy darabon... Az én fiam is ak­kor tájt nősült, de elhiheti, még ma is fölemlegetik a vendégek a traktát... Napok hosszat ettek—it­tak mulattak és ma?... Mit gondol­nak?.!. Ma kétszer annyi tagon is alig jut valamire... A sok adó, az alacsony árak, a drága iparcikkek mind-mind arra valók, hogy a szegény kisbirtokos bőrét lenyúz­zák és földjét más kezére adják... — Ez az kérem, — kottyan 1 bele most egy harmadik piros­pozsgás képű ur, — most látszik meg,' hogy mennyire igaz az a közmondás: «Egyszer volt Budán kutyavásár». Hát az urak azt hit­ték," hogy mindig fenékig tejfel?... Ohó!... nehogy azt gondolják, hogy talán én obligon kívül va­gyok, dehogy!... Nyakig úszom ké­rem, fülig... Annyi a teher drága kis földecskémen, hogy jóformán ki se látszik belőle... És mit tet­szenek gondolni, jól van ez így?... Helyes dolog az, amit a kormány csinál ?... A negyedik ur, szintén bőrbeke­cses, fölnyitja eddig lehunyt szem­pilláit és hegyeset köp. Valameny­nyien meghökkennek erre a jele­netre. Érzik, hogy most jön a leg­illetékesebb és megszólal. — Öreg fenét!... De azért ugy kell nekünk. Nem láthattuk mi ezt előre?... Ha fizetni kell, rög­tön az a jelszó: kisgazda, kisbir­tokos fizess! De ha adni kell: óh a szegény városiak, alig van mit enniök. Csak adjunk nekik... Ennek az embernek a hangja eggyé kovácsolta az egész társasá­got. Mintha több test, de egy lé­lek volnának, rokoneszmékre ta­láltak, barátságosan megbeszél­hető pontokra és töviről-hegyire felboncolták a közélet bajainak ha­talmas gyomrát. Aki elsőnek szólalt meg, most a kupé mélyén settenkedő alak felé nézegetett és később is, amíg beszélt, állandóan ott feleitette te­kintetét. Aztán ő is köhintett, de nem ért vele semmit. A többiek már nagyon belemelegedtek. Kap­ta hát magát és újra kinézett az ablakon. Elvezettel nyelte a jó, éles, tömör levegőt és szépen, csendesen elkezdett monologizálni, mint először. — Azt hiszik, hogy ez jóra fog vezetni?... Nagyon tévednek.., Nem mindig olyan buta a magyar kisgazda, mint gondolják... Meg aztán itt vagyunk mi, intelligens magyar kisbirtokosok, gondolko­zunk mi majd helvettük is. És cselekedni is fogunk! Igen, cse­lekedni... Lesz még választás.., Maid elválik akkor.. De mit is be­szélek. Ne előzzük meg az esemé­nyeket. Még azt fogják hinni, hogy... Pedig dehogy!,.. Ez már politika. Olyasvalami, amiben minden magyar ember otthonos a feje búbjáig. Rettenete­sen buta ember az, aki még a politikához sem ért s így nem is lehet hinni, hogy ilyen is létezik az országban. Uj szavak vetődnek a pipafüstös levegőbe, könnyen születnek a jól ismert frázisok és elkeverődnek a füstréteg között. A sarokban ülő szótlan ur ugy­látszik találva érzi magát, mert mozgolódik. Keze lecsúszik a tér­dére s a többiek fitymálva ve­szik észre, hogy az ujjai feketék, körme töredezett és gyászos, akár Ös2i cipödiuat újdonságok különleges szép forma és színválasztékban. — Gyermek iskolai cipők és patentharisnyák minden színben és nagyságban Benedekffynéi,.Hungária CipőArttHázban^f-tS ;m* Egyes szám ára 1© fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom