Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-04 / 200. szám

Nyíregyháza, S9á7. szeptember 4, * Vasárnap XLVH1. évfolyam. 200 s?ám. JSRríRiriD Előfizetési árak helyben és vidéken: Sfy héra 2 50 pengd. Negyedévre 750 pengő. Kistisztviselőknek és tanítóknak 20°/* engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: 5ZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 2955© Kéziratokat nem adunk vissza.. Ahol a legrútabb jogfosztás történt egy védtelen nemzeten. Elmélkedés Trianonban. Dijon, de Creusot, Páris után eljutottunk franciaországi tanul­mányutunk utolsó állomására: Ver­sailles és Trianonba. Előttünk a francia Napkirály és pazar udvará­nak kastélya, a szökőkutak, ker­tek, a tükörtermek, a galériák. Itt járunk a versaillesi Galerié des glaces fényében, amelyhez két világesemény dátuma fűződik: e teremben proklamáltatta magát a porosz király 1871-ben német császárrá s ugyancsak itt kénysze­ritették a németeket az 1919. bé­keszerződés aláírására. Az asztalt — egyszerű, dísztelen bútordara­bot — amelyen az aláírás tör­tént, itt mutogatják múzeumi ér­dekesség gyanánt. De most már látni akartuk azt a helyet is, ahol a magyar történelmi igazságot fe­szitettek meg: Trianont. S a vágy annyira erőt vett lelkűnkön, hogy a remek Galerié des Batailles ter­mein már jóformán csak átfutot" tunk. A szemkápráztató kerteken át. pár perc alatt ott voltunk a gyönyörű csatornavizeken s innen értünk a Trianonba vezető sugár­utra. Szívszorongva, szótlanul tet­tük meg ezt a 20 perces utat. Már messziről feltűnik Grand-Tria­non, melyet XIV. Lajos bizonyára nem azért építtetett, hogy (évszáza­dok múlva itt nyomorítsanak meg egy nemzetet, mellyel a francia nép a múltban rokonszenvezett. Maga Trianon tulajdonkép a Versailles­kertek egy nyaralója. Ez is Ver­sailles tervezőjének, Mansardnak remek alkotása. Parkja műremek. A lapostetőzetü, félkörben épült kastély két parallel részét hatal­mas vörösmárványoszlopos korri­dor választja el középen. Az egy­kori királyi nyaraló ma szép mu­zeum. Pompadour különféle lak­osztályai, Napoleon szobabútorai műremekek. A muzeum jobb szár­nyának legutolsó terme felé tar­tunk. Ez a Grandé Galerie. Eb­ben a hatalmas teremben alázták meg Magyarországot, itt gyalázták meg önmagukat az emlerességből kivetkőzött nagy és kish'atalmak, idecitáiták 1920-ban a közeli- Pe­tit-Trianonban aggódó magyar de­legátusokat, hogy velük alairassák a legigazságtalanabb és legkegyet­lenebb békeszerződést. Mintha csak idehallatszanék három millió ma­gyar jajszava, a magyar lelkek szo­morú visszhangja s innen látnók azt a sok könnyet, amelyet a tri­anoni megaláztatás kicsikart. Néz­tük sokáig a termet szomorúan, elkeseredve. A Grandé Galerie kb. 50 méter hosszú, szép, diszes terem hófehér menyézettel, hó­fehér faburkolatu falakkal. A falaM kidomborodó részein diszes fest­mények. A menyezetről öt hatal­mas üvegcsillár szórja fényét. A falak mentén köröskörül 49 bár­sonyszék. A muzeum i őr magya­rázza nekünk, hogy e terem XIV. Lajos idejében a kastély vesti­buluma volt, később Lajos Fülöp ebédlője. Semmiféle felirat nem jelzi, mily rettenetes tragédia ját­szódott itt le 1920-ban. S még So­káig álltunk itt tegy virágjafosztottt nemzet gyermekei a pompázó, illa­latozó virágoktól körülvett Tria­nonban, ahol a magyar igazságot feszitették meg. Elgondolkozunk hazánk kálvráriáján, szívünk meg­dobban, kezünk ökölbe szorul a gondolatra, hogy egy átkos toll­vonás, mely itt él, serceg, zúdí­totta hazánkra a temérdek szen­vedést. Hogy ma egyharmadára csonkították meg hazádat, hogySzt­István országa ma pár vármegyére senyvedt, hogy mindenütt csak szenvedés, gyötrődés és nélkülö­zés van, ezt mind itt ebben a te­remben csinálták a nagy és kis­entente fenevadak. Hogy ma ötfelé) élsz, szegény magyar s saját föl­deden csak vizumkegyelemmei lá­Az írás feltalálása. Az írás jelei, a betűk az egyes szavakat vagy hangokat állítják sze­münk elé. Az írás feltalálása egybe fesik a rajzolás elemeinek a feltalájáf­sával és először fogalomírás alak­jában jelent meg, amely a tár­gyakat bizonyos jelek által állította szem elé. Ez tulajdonképen képírás volt, mely az érzéki észrevevés kö­rébe eső tárgyakat jellemző részeik feltüntetése által ábrázolta. Ilyen volt az emlékirásul használt hierog­lif-írás. Kínában, már Krisztus előtt a harmadik évezredben elterjedt a képírás, amely azután ugy fejlődött tovább, hogy minden szót külön jellel irt szóirássá változott. Később fejlődött ki a szótag, vagy hangirás, amelyet már a régi egyiptomiak is használtak. Erre néz ve nagyon érdekes részletet olvas­hatunk a nagy görög bölcselőnek, Platónnak Phaidros cimü munká­jában, ahol Sokra tes a hagyományt akképen beszéli el: < «Beszélték nekem, hogy Egyip­tomban, a delta egyik városában, Naukratisban uralkodott egy ős­régi isten, akinek a szentelt madara volt az is, amelyet az egyiptomiak íbisznek neveznek. Ezt az istent ők Theuth-nek hivták, aki a ha­gyomány szerint feltalálta a szám­jegyeket, a számolást, a mértant, a csillagászatot, a sakkjátékot, a kockázást, végül pedig az írásje­gyeket. Az országban ekkor Tharnus ki­rály uralkodott, aki Felső-Egyptom­ban, Thébében lakott, amely ak­kor védőistentént Ammont tisztelte. Theuth elment tehát hozzá, meg 1­mutattá neki mindazt, amit felta­lált és kérte, hogy ezeket terjesz­szék az egyiptomiak közölt. A ki­rály megkérdezte, hogy mi a hasz­na ezeknek a találmányoknak. — Theuth részletesen megmagyaráz­ta a találmányok hasznát, miköz­ben Thamur dicsérte azt, amit hasznosnak talált, gáncsolta azt, ami neki nem tetszett. Amint a végére értek, és az irásra került a sor, Theuth így szólt: — Óh királyi felség, ez a ta­lálmány az egyiptomiakat tudósok­ká fogja tenni, mivel az emléke­zőtehetségüket támogatja, felta­láltam tehát azt, hogy miképen le­het tanuíni s a tanultakat az emlé­kezetben megtartani. 1 A király erre igy felelt: — Szellemes vagy Theuth, de I egészen más az az okosság, amely a tudományok feltalálására vezet,­mint az a bölcseség, amely ezek alkalmazásának előnyeit és hátrá­nyait mérlegeli. Te, mint az irás feltalálója, elfogultan ítéled meg ; találmányod értékét. Ez csak elő fogja segíteni azoknak a- feledé­kenységét, akik megtanulják, mi­vel elhanyagolják az emlékezőtehet­ségüket. E külső segítségre tá­maszkodva e betűkre bízzák majd j annak a gondját, hogy felidézzék | az elméjükből elmosódó tárgyak ! emlékét. Te tehát nem az emiéke­| zet ápolásának az eszközét találtad fel, csupán a visszaemlékezés fel" idézésének az eszközét; te a tanít­ványokat csupán a tudás ködképé­vel, nem magával a tudássál aján­dékozod meg. Mert ha mesterek nélkül sokféle tárgyat megtanulnak, tudósoknak hiszik majd magukat, pedig a valóságban tudatlanok lesznek és a gyakorlati életben ál­bölcseknek fognak bizonyulni.» Bárha Thamus király nem sokra becsülte az uj találmányt, a hang­írás Krisztus előtt a kilencedik században a feniciaiaknál általáno­san használatban volt, akik valószí­nűleg 22 betüjegyükkel nyelvük minden szavát k itudták fejezni. A fogadhatod meg agg édesanyádat, vagy haldokló testvéredet, hogy szentelt földeden oláhok, rácok, csehek és osztrákok kegyetlenked­nek, azt mind annak a pokoli mun­kának köszönheted, amit itt e te­remben végeztek. Mennyi gálád megtévesztés kellett, mennyi oláh alávalóság, szerb hazugság, mek­kora cseh felcsigázott ambíció, hogy a múltban oly szabadszel­lem ü, szabadságáért rajongó fran­ciák földjén ilyen gyalázat meg­történhetett, hogy ebből a mükas­télyból Magyarország sírboltját, a virágos parkból hazánk szomorú temetőjét csinálhatták. — Mert ilyen tragédiát még -nem élt át nemzet. A magyar népnek voltak már gyászos napjai. De a nagy szenvedésnek mindig volt valami alapja. Szomorú felvillongások, — vagy lelki szenvedélyek sokszor bajba vitték népünket, de hogy ei­vehessék országát egy nemzetnek, mely háborút nem akart, mely a háború ellen tiltakozott, ez az igazság megfeszítése. Hogy dara­bokra tépjenek egy nemzetet, mely! távol állott a háborús céloktól, ez Európa szégyenfoltja marad örök időkre. Közelednie kell az időnek, mely megnyugtatja az emberiség lelkiismeretét. Szent István ezer­éves királyságából nem hiányozha­tik már soká ötven magyar vár­megye. Országunk eddig mindig tudósok szerint a képírás mezo­potámiai találmánya* a régi perzsák­nál hangirássá fejlődött. A feniciai ábécéből keletkezett a héber és arab irás is, valamint a görögök ábécéje, melyet az is bizo­nyít, hogy- a betűket hasonló név­vel jelölték s a legrégibb görög betűket hasonló alakban irták, még pedig eleinte jobbról-balra es balról jobbra s csak utoljára ál­landósult a balról kezdődő irás szokása. A görögök ábécéjét átvették az­után a latinok és etruszkok. A római ábécé az európai népek korábbi írásmódjait, igy a rúnákat is kiszorította. A hagyomány szerint Odin, hős fejedelem a Fekete tenger táján uralkodott és onnan indult hódítá­saira nagy népével, mely nem fért már el azon a tájon. Háborús foglalásokkal jutott Európa északi partjára; feltalálta a rúnákat, a betűket, a költészetet és sok egye­bet, miért is g. skandinávok főis­tenként imádták. A Wuotan szó, ami Odin-mak az eredeti alakja, a teuton nemzetek körében, a főis­tenség neve gyanánt, mindenütt el volt terjedve, eredetileg mozg'ást, hatalmat jelentett, mint amely Ös2i ci pödiuat újdonság oh különleges szép forma és színválasztékban. — Gyermek iskolai cipők és patentharisnyák minden színben és nagyságban Benedekffynél, g U ng ATÍB. C jgŐ Ag Ullá^ba P, Egyes szám ára 1© fillér. Nyíregyháza, Zrínyi Ilona ucca 5. —"Te'efon: 105.

Next

/
Oldalképek
Tartalom