Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-24 / 216. szám

6 jAíryidbjc. 1927. szeptember 24 Lassan, de állandóan fogy a föld szénkészlete. Az a néhány szó, amelyet vezető cikkünk honi (okára irtunk, már a világháború előtt is egyre riadtabban szökött ki azoknak az embereknek a szájából, akik az emberiség sorsát s főként a jövőjét szivükön viselik. Fogy a szén mondották a világra a legszörnyűbb katasztrófát zuditó 1914 előtt, s mondják ma egyre ijedteb ben. Ha elgondolkozunk azon, mit jelent az emberiség életében a szén be kell látnunk, hogy — sajnos — minden okunk meg van az ijedtségre. A szén mennyiségének folytonos csökkenése még talán a világháborúnál is nagyobb veszedelmet gördíthet áz ezer gondban és kínban vergődő mai emberiség elé

;.. A római mitológia gyönyörű kép pel szimbolizálja, mit jelent az emberiségnek a tüz. A mitológia szerint Prometheus az égből lopta le a tüzet. hogy a Föld hideg sötétségében szenvedő emberek fényt és meleget élvezhessenek. Ezért az istenek azzal büntették őt, hogy egy sziklához kötözték, amelyen örök időkön át egy saskeselyű tépte és mardosta Prometheus máját. Ebből a mitológiai képből is látjuk, milyen végzetesen fontos nekünk, embereknek, a tüz, hát még ha elgondoljuk, mit ielent főként ma, a modern életben a tüz, amelyet a fa és főként a szén teremt meg számunkra. Az embereklet a világon keresztül-kasul cipelő mozdonyok vivő erejét legnagyobb részt a szén adja, a gyárakban dübörgő hatalmas gépeket, amelyek az embereknek elengedhetetlenül szükséges eszközöket állítják elő, a cséplőgépeket, amik a mi mindennapi kenyerünkhöz szükséges gabonát csépelik ki, az otthonunkat barátságossá tevő kályhát —mind mind a szén fűti. Ha a világon csak egyetlen napig nem volna szén, megállana ez az egész nap-y, végtelen élet. Fájdalom, nemcsak a vflág szinmennyisége fogy egyre jobban, hanem azoknak a fekete hősöknek, a bányászoknak a serege is egyre többször teszi le a csákányt, amelyIyel a »fekete gyémántok«-at csiholják ki a föld méhéből. Ezeknek a bányász-sztrájkoknak oka az, fcogy a bányászokat, akik ezt a hallatlanul fontos és hihetetlen erőfeszítést követelő munkát végzik, oly minimális fizetéssel honorálják, amelyből ő és családja még nyomorogni is alig tud ... Képzeljük el egy bányász sorsát. Még csak pirkad, őt már is elnyeli a bánya éjfekete szája si onnan csak akkor jön föl halálosan fáradt testtel és lélekkel, mikor a nap már lement... A biblia azt mondja: »Isten napja egyformán süt jókra és gonoszokra«, de a szegény bányászra nem süt soha, pedig ő nem gonosz, hiszen a legáldásosabb munkát végzi. Szegény bányász a gyermeke nyilt szemét és édes csacsogását is ccak ünnepnapokon hallgatja, mert hétköznapokon a gyermeke még alszik, mikor az apja a munkába megy s már alszik, mikor az apja a munkából hazatér. Ez a szomorú bányászsors az oka az ujabb és ujabb bányászsztrájkoknak. Angliát "1925-ben majdnem halálos csapással sújtotta a bányásztrájk s most Anglia kétségbeesve eszmél reá, hogy a helyzet — ami a szén kérdést illeti — ma sem kedvezőbb, mint volt 1925-ben. A szén folyton kevesebb a bányászsztrájk egyre több. Ez már nemcsak Angliára nézve jelent veszedelmet, hanem egész Európára, amely Angliától sok szenet kapott. A kapz i, magát vallásosnak, szemérmesnek mutató Anglia csak ugy menekülhet ki ebből a katasztrofális szénválságból, ha bányászainak tisztességes megélhetést biztosit, mert különben saját íiai- •»•»• , ban is olyan ellenszenvet fog ébreszteni, mint bennünk magyarokban, akiknek országát a »valIásos«, »humánus« Anglia Trianonban a franciákkal egyetértésben a legsátánibb kegyetlenséggel darabolta szét... Nyíregyházán több mint négyszázan akarnak vasházat épiteni, amely nyolc nap alatt elkészül es amortizálható kölcsönből épitik. A Böhmer-féle vasházak tömegesen épülnek az országban és fordulópontot jelentenek a lakásmizériában Nyiregyházán is. (A »N}irvidék« tudósítójától. Hiába szólták le sokan a vasház-kombinációkat. A külföldön egyre-másra épülnek a szép és kényelmes vasházak, egész városrészek keletkeznek úgyszólván májrőt-h'ölnapra ezekből a vasházakból. Budapesten a Bőhmér-féle vállalkozás óriási sikerére vall, hogy Tabánt ezekkel á vasházakkal akarják rövidesen beépíteni. Gaál Gyula színművész hat szobás pompás lakást építtet vasból. Nyiregyázán az első cikk megelenése után százával érdeklődtek a nagy lakbér súlya alatt görnyedők vagy a lakás nélkül sínylődök, a házhelyhez juttatottak a vasház iránt. A kedvező fizetések mellett több, mint négyszáz nyíregyházi akar építtetni és a napokban lejön az a mérnök, aki a Bőhmer-gyár mintaházát építteti meg Nyíregyházán. De a jelentkezők olyan türelmetlenek, hogy sokan nem kíváncsiak á mintaházra, felmennek Pestre, megnézik az ott készen látható Bőhmer házat és azonnal megrendelik a nyíregyházi vaslakást. — Olyan lakásuk lesz, mint a vas! Hogy énnek a háztulajdonosok és építkezési vállalkozók nem nagyon örülnek, az érthető, de valahogyan csak kell építkezni a szegény embernek is. " , A közeljövőben a kormány rendezni fogja a közalkalmazottak fizetését, de mi lesz a nyngdijasokkal. A közeljövőben a kormány rendezni fogja a közszolgálati alkalmazottak fizetését, de még véletlenül sem esett szó arról: mi lesz a nyugdijasokkal, az özvegyekkel és árvákkal. A polgári nyugdijasok Miskolcon, a Kansz októberi vándorgyűlésén akarnak erőteljesebb hangot adni panaszaiknak. Ezt a vándorgyűlést október 27-én tartják meg. De más nyugdíjas érdekeltségeknél is élénk mozgolódás észlelhető. Sokszor elsírtuk már, milyen szomorú, sőt ijesztő a világháború kitörése, de főként a forradalmak lezajlása' óta a magyar középosztály helyzete. A közszolgálati alkalmazottak, akik a középosztálynak igen tekintélyes zömét alkotják, a boldog békében — ha nem is jómódban, de — urimódon éltek, ruházatuk megfelelt annak az életszínvonalnak, amelyre iskolázottságuk és műveltségük juttatta fel őket, családjukat ízes falatokkal táplálhatták, barátságos, kedves otthont rendezhettek be maguknak, gyermekeiket iskoláztathatták, fizetésükből jutott egy-egy jó könyvre, egy-egy színházi estre s nyáron négyhétre elmehettek fáradságukat kipihenni valamelyik szerényebb nyaralóhelyre. A világháború kitörésével kezdődött a magyar középosztály kálváriája s az utóbbi években ennek a kálváriának legszomorúbb stációjához érkezett el a középosztály: tagjai lerongyolódtak, koplalnak, már nem telik nekik színházra, könyvre, a nyári üdülés pedig elérhetetlen álom a részükre... A tényleges közszolgálati alkalmazottaknál is fájdalmasabb a sorsa a nyugdíjasoknak. Ezeknek a nyugdija olv csekély, hogy a szó legborzasztóbb értelmében a legminimálisabb életszükségleteket is alig tudják fedezni s nagyon fekete tintába kéne mártani a tollúnkat, hogy a nyugdijasok sorsát méltóan döbbenthessük az olvasó szeme elé... Tisztviselők, akik 30 —40 évig hűségesen,, odaadóan elvégezték kötelességüket, most oly csekély nyugdijat kapnak, amély nem egy emberöltő munkájának meghálálására sem volna elég... A mai nyugdijasok tényleges tisztviselőkorukban félretettek havonta egy kevéske pénzt, hogy, ha majd nyugdíjba mennek, örögkorukra is meglegyen á mindennapi biztos kenyerük, a puha párnájuk és az a nyugalmuk, amelyet az emberi élet határán már minden ember természetszerűen megkíván. S mi történt? A háború kitörése óta a pénz egyre jobban devalválódott, aki pedig a mai nyugdijasok között is sok ilyen volt — pénzét hadikölcsönbe "fektette, az ma már olyan, mint a bibliai Lázán vagy talán még annál is szegényebb... Kisírhatná el azt a tömerdek sok ázást-fázást,. lerongyoltságot, koplalást és a tengernyi testi és lelki kint, amelyet á nyugdijasok szenvednek?..." Fájdalom, néhány szerencsefia kivételével mindenki gondoktól fővő fejjel jár a trianoni Magyarországon, de a nyugdijasok nyomora a legégrekiáltóbb!... Rajtuk segíteni kell, de tüstént, mert itt van a tizenkettedik óra!... Ne mondja senlá azt, hogy nincs pénz a nyugdijasok méltányos, sőt jogos kérésének teljesítésére. Az állampénztárban számottevő feleslegek vannak, Genf már nem szab korlátokat s így semmi akadálya sem lehet a nyugdijasok jogos és törvényes igényei kielégítésének. «Magna meretrix cura» — «a legnagyobb keritő a gond» — vigyázzon az állam, nehogy a gond keritője kétségbeesett' tanácsokat adjon a nyugdíjasoknak. -Akik egy félember életen keresztül becsülettel és szorgalommal elvégezték fontos kötelességüket, azok megérdemlik azt, hogy mielőtt örök nyugovóra térnének, elmondhassák: «Érdemes volt dolgoznom, mert a munkám boldoggá tette az életemet...« Ne feledje el, ^oev a Fflldes Drogéria ezidő szerint csak Bethlen ucca 6 színi, IP& Főposta sarkon van. Telefon: US. ágyak palotája (A második Koenigsmark) c sakis felnőtteknek Ap° Hétfőn Kedden olló A rádió mint kulturtéayező. f Dittrich doktor, a neves német rádiószakértő, rendkívül érdekes előadást tartott legutóbb a rádiónak a kultúra terjesztésében jelentkező szerepéről. Előadása során elsősorban arra a tényre utalt, hogy a művészi momentumok és az emberi tudás terjesztésének eszközei között aligha van olyan hatásos eszköz, mint épen a rádió. Ennek fő okát abban látja, hogy a rádiókészülék ma 'már aránylag annyira olcsó, hogy a kevésbé tehetős emberek is beszerezhetik, amellett előfizetési és fenntartási költségei oly alacsonyak, hogy minden ember anyagi megerőltetés nélkül viselheti e kiadásokat, A rádió kulturális szerepét elsősorban a családi és hazafias érzés erősbitésében látja. A közvetített anyag a legtöbb országban mindenki számára hoz valamit, emellett a rádió közös hallgatása, a rádió előadások közős művészi élvezete és az ezeket követő eszmecsere feltétlenül közelebb hozza egymáshoz a család tagjait, fejleszti a gyermek képzelőtehetségét és igen *6 befolyást gyakorol a gyermekek játékára és szórakozására is. A népdal, népművészet, a nép életéből vett ismeretek, a népegészségügy, népgazdaság és a hazai föld ismertetése, valamint a költészet minduntalan visszatérő tárgyai a stúdiók ianyagának s mindez együttvéve két iségtelenül hozzájárul a faji és nemzeti öntudat éíesztéséhez és az anyaföld szeretetéhez. A kisvárosnak és általában a vidéknek, amely a művészi élvezetektől meglehetősen el van zárva, valóságos művészi szükséglete az egyre jobban terjedő rádió. Ez a készülék a legelhagyottabb helyen élő embert is abba a helyzetbe juttatja, hogy a legmagasabb művészi színvonalon álló produkciókat élvezhesse. Az általános ismeretterjesztést szolgálják' a felolvasások és az ifjúság számára rendezett rádiódélutánok, továbbá igen sok német stúdiónál a háziasszonyoknak szánt rádióelőadások, az időjárás és sportjelentések, valamint általában' a napi események híranyaga.