Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-23 / 215. szám

Nyíregyháza, 1927. szeptember 22, * Csütörtök XLYIII évfolyam. 214 szám. Benesből, a főrendezőből a Népszövetségi tanácsban egyszerű statiszta lett. Ha Romaban a szentatya meghal, a biborostestület legidősebb tagja ezüst kalapáccsal megkopogtatja szertartásszerüen testét és amikor a holttetem erre természetszerűleg nem reagál, a bekövetkezett halált e szavakkal proklamálja: «És igy múlik el e világ dicsősége!» Európa képzelt apjánál: a jeles Benes Eduárdnál még ez igék hangoztatására sem volt szükség, hogy diplomáciai holttestmivoltában fenti igék igazságára ráeszméljen. — Bárminő hihetetlen: Benes népszövetségi tanácstagsága megszűnt és hajdani diadalainak szinteréről e na pókban kivonult. Egyelőre még az sem biztos, vájjon helyét a kisantant valamely kiválósága kapja-e meg, mert a megüresedett helyre Poíitis görög külügyminiszter aspirál elsősorban, már pedig az ő kisantant iránti érzelmei ismeretesek. Annyit tudunk a jeles Eduárdról, hogy ép ugy, mint a cseh köztársaság elnöke, ő is valaha professzoroskodott, mielőtt »ex kathedra» próbálta a világ ügyeit intézni, azaz helyesebben szólva '-sürésekkel csavarásokkal, fondorkodásokkal és hízelgő talpnyalásokkal összebonyolítani. Professzor "korában megismerkedhetett a fizika egyik sarkalatos törvényével: a hajítás görbéjével. Az elhajított test, legyen az akár súlyos lövedék, akár Benes-fajta könnyű labda, útjában csak egy bizonyos magasságig repülhet felfelé és ha elérte, ugyanolyan iven feltartózhatatlanul repül, — de lefelé. Ezt a tetőpontot Benes ur három évvel ezelőtt érte el Genfben a francia Herriot és az angol Mac Donald kormányok alatt, amikor e kettő közötti megértést ő közvetítette és minden világkérdésben modus vivendi-vel szolgált nekik. Csakhamar azonban az idők megváltoztak: mind a két, előbb emíitett kormány megbukott, Angliában a .konzervatívok külügyminisztere szakított azzal a tradícióval, hogy az angol külügyi hivatal a csehek agyafúrt külügyminiszterénél tartogassa a józan eszét és ettől fogva az eddigelé kitűnően felfujt ballon mindinkább összeesett és a hajítás görbéjének második és mondjuk: kellemetlenebb felével mindjobban és jobban alkalma volt megismerkedni. Baldvin, hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat, elejtette Benest. Briand követte példáiátanvnyival is inkább, mert idejét látta a németek ellen való uszításnak véget vetni. E tiszta agyú és világos szemű francia államférfiú nyíltan kimondotta azt, hogy Németország nélkül és Németország mellőzésével világpolitikát többé nem lehet csinálni, mert minden, a németekre irányzott diplomáciai ágyúcső visszafelé sül el. Igy azután csakhamar beléptek a németek a Népszövetségbe, egy-kettőre létre jött Locarno és ezzel Benes örökös lótás-futása, közvetítése és diplomáciai méregkeverése egyszer és mindenkorra megszűnt. A főrendezőből a Népszövetségi Tanácsban egyszerű statiszta lett, ki még a cseh belpolitikában is meglehetősen elvesztette a talajt .lába alól ugy, hogy ez izben saját pártja kényszerité a képviselőségről való lemondásra és csak ez áron tarthatta meg Massarik bizalmasaként a cseh külügyminiszterséget. A déré, Eduárd azonban nem csüggedt, egykori német tudományából megőrzött annyit: «Retten, was zu retten ist» és a megüresedőnek látszó népszövetségi főtitkárságra aspirált és ennek elnyerése múltbeli «érdemei» (?) tekintetbe vételével nem is látszott kilátástalannak. Azonban a jó Isten tudvalevőleg gondoskodik arról, hogy a fák az égig ne nőjjenek és igy megesett az, hogy a fáradt és nyugalomba készülő Sir Drumond megmásította szándékát és megmaradt főtitkárnak. Ez időtől fogva Benesből Jókainak egyik regényalakja lett" (gondolhatnánk Az élet komédiásai-ra is) a Vaskakadu, a levitézlett diplomata, ki azért folyton a diplomaták között sürög-forog és aktatáskáját nagy rejtelme- Jj sen szorongatja hóna alatt, hogy beavatatlanok azt higyjék: ő meg mindég «élőnek» számit a diplomaták között, holott ő tudja maf

áról legjobban, hogy már rég elangzottak felette a »Requiescat in pace« szavai és aktatáskája immár csak értéktelen lim-lomokat tartalmaz. De ha szerepkört nem is cimet mégis kapott a kitűnő Eduárd: kinevezték a nemzetközi sóhivatal «legfőbb sóosztályának»: a lefegyverzési bizottságnak elnökéül. Ez a bizottság már születésekor meghalt és teljesen eredménytelen működéséhez képest még a Népszövetség is produktivitással rágalmazható meg. De még mindi volt egy flastroma: a Népszövetségi tanácstag. Immár az is megszűnt és Benes ur most ott szoronghat a népszövetségi palota egyik szerény padsorában az exotikus államok »niemandiai« között. Sic transit glória mundi! Ivánffy Tamás. eiofcelőbb .hoteljában, a 6ecS Bristolban egy tábla figyelmezteti a n. é. közönséget: <iTáncközb

en charlestonnal senki se zavarja a szomszédját•'» Mi az oka, hogy nincs ujabb táncsláger? Nagyon egyszerű és természetes. Ezelőtt csak a gyerekek és az ifjúság táncolt, ma már megszokod dolog ez akár a hatvanéves embereiméi is. Ezek pedig olyan táncot, amelyben sorrend van és amelyhez öszszetanulás kell, nem fognak megtanulni. 1927 s egyúttal a jövő tánca a zene ütemeire szabott sétálás. Ezt oldja meg a foxtrott és az argentiniai tangó. Ez év májusában — folytatja nyilatkozatát — résztvettem a Párisban évenkint megtartott tánc1, kongresszuson. Mint mindig, ugy a vidékről összesereglett táncmesterek most is bemutattak egy sereg fantasztikus táncot, amilyenek a (kiejtés nem fontos!) Banana's Slide, Hibbee-Jibbees, Jale, NewBlues, Chouchon, El Pazeo stb. Melegen megtapsolták és pálmaágas oklevelekkel kitüntették egymást, de kreációikat a publikum a már előbb említett oknál fogva nem fogadta el. Az utóbbi két évtized legnagyobb eredetisége, a foxtrott és a tangó Amerikából indult hódító útjára és a tánc terén csakis Amerika gyárthat szenzációkat. Nyugat—Európa csak szűrője, de soha sem lesz szülője a táncoknak. Mi azonban Közép-Európa vagyunk — szólok aggódó reménységgel s igy talán még van kilátásunk arra, hogy valami magyar tánccal meghódítsuk a vlágot. Hiszen milyen propaganda lenne az, ha ne csak mi táncolnánk egész éjjeleken át a négerek vad c ;ar lestonját, hanem az afrikai emberevők is magyar csárdással táncolnák körül a nyársrahuzott fehér embereket. Nincs kizárva — mosolyog a táncok híres magyar professzora, — mivel épen most határozták el Bécsben, hogy ott 1928-ban nemzetközi tánc'Kongresszust rendeznek, amelyre érte üléAn szerint a Magyar Táncmesterek Országos Szövetsége is kiküld 16, diszmagyarba öltözött táncospárt, akik a legősibb magyar táncokat (kállai kettős, diszpaiotás) fogják bemutatni. Bizom az ősi erényben es az ősi táncokban, — szó fok es megköszönve Gyenes-Guttmann Lajosnak az érdeke; felvilágosításait,, csuszkáió lépésekkel távozom a nagyteremből, sasszé fordulatokkal,, kissé letompítva. (h. /./ A vidék fiatal irói kerületenként szervezkedve akciót indítanak a főváros ommpofeiiciája ellen és „Őserő" cimfi folyóiratuk előfizetésére hívják fel a nyiregyházi közönséget. Meghalt a charleston, éljen a foxtrott! Gyenes-Mman Lajos elmondja, hogy mit íogimk táncolm a télen. (A «Nyirvidék» tudósitójátói). Gyenes-Guttmann Lajos, aki a fővárosban fivérével együtt a legjobb nevü tánctanárok "közé tartozik, Nyíregyházára érkezett, hogy a rendes őszi hathetes tánckurzusát megtartsa. Miután értesülésem szerint most tért vissza külföldi tanulmányútjáról (a napokban érkezett repülőgépen Incze Sándor, a «Szinhazi £Iet» szerkesztője társaságában Budapestre) leikerestem, hogy városunk táncszerető közönsége jóelőre tájékozódást szerezzen a téli táncujdonságokról. Hát újdonság nincs. GyenesGuttmann a Korona nagytermében, ahol a beiratkozásokat eszközli, készséggel áll rendelkezésemre. — Sőt nemcsak áll, hanem táncol is. Bemutatja a parketten azt a két táncot, ami divat lesz a télen. Csakhogy ezek nem ujak. Mert az egyik nem más, (mint a jólismert foxtrott, kissé leiompitva, csúszkáló lépé ekke] és sasszé fordulatokkal. A má ik pedig a szintén rég.t tangó amely az újonnan kombinált tangó milonga és tangó fox sallangjajtól mente:-' eredeti tangó argentino. letompított, lassú lépésekkel. Mi van a charlestonnal? — vetem közbe. A charleston,ez az Lde ens :ánc meghalt — feleli Gyenes-Guttmann Azaz helyesebben szólva azzá lett, ami eredetileg volt: néger artisták produkciójává. Külföldön még egy figuráját táncolják, a flott (lapos) foxtrottot, amely a mi lassú csárdásunkkal azonos. Jellemző, hogy Európa egyik leg(A «Nyirvidék» tudósitójátói). Erdély irodalma uj életre keit Magyarország irodalma meddő csaták tarolt harcmezeje. Csend van a vidéken, nyugtalan kapkodás Budape ten. A ki érieíezők életet szeretnélek fakasztani a halott mezekön és felhangzik a jelszavuk: a vidék induljon meg a cselekvés utján, mutassa meg erejét a fővárosnak. Az országot kerületekre osztva szervezik meg, folyóiratot indítanak «öserő» címmel. Nyíregyházán is megszervezik az akciót, innen indul meg a felgöngyölités nagy munkája és itt alakul meg az őserő* első kerületi szerkesztősége, amely a következő előfizetési felhi ást bocsátotta k,: Elő fizetési felbpás. A Budape ten centralizált magyar irodalom ma a vajúdás képét mutatja. A «hjvaialo">ak» és a «nyugatrtak» között tátongó szakadék mindkét oldalán uj csoportok, uj irányok, uj «izmus»-ok fakadnak és ugy a radikális, mint a konzervatív szélsőségek Nyomában a folyóiratok és kiadványok egész raja burjánzik tel. Egy valóságos irodalmi mechanizmussá nőtt fei Budape t irodalmi éie

Le. Egy hatalmas mechanizmussá, amely él, mozog, vja-kodik, dübörög és :sak egy hibája van, hogy: gép. Mélységekbe leszáll, — de csak hogy --arat dobáljon fel, magasságokba csapong, — de csak a technika szár nyajn, mert kazánjaiban a mindé. ható «anyag» ég aranysárga lánggal és nem minden idők szellemi életfolyamáriak substanciája: az őserejü tehetség. Ha vannak géniuszai, azok is elsorvadnak, mért a klikkrendszer élősdijei kiszívják vérük és erejük dagadó hatalmát. Budapest irodalmi fórumán, a hoi nagyjaink a szentélybelépés áhítatával jártak, ma vásári lárma zsibong. Ez az oka annak, hogy Budapest irodalma nem öleli magához az igazi, őserejü magyar tehetségeket, melyeknek bölcsője a magyar puszták, faluk, városok bujántermő záros humuszán ringott és amelynek emlőiről táplálkozva, olyan n

aggyá. magyarságában is európaivá terebélye edeit. A magyar irodalom glóriá- vezéraia®jajj: Kazinczy, Verősmtriy, Madácn, Arany, Petőfi, Móricz. Ady, Babics, mind a lenézett magyar vidék szülöttei. Budapest ma önrtiagának éi és furcsa üvegházaiban neveit irodaimi palántáit akarja elültetni egészséges magyar tete^ényte. De a magyar vidék mintegy ősi intuícióból, Adys gőggel fordul e* Budapest chanésíon-irodalmától. A magyar vidék érzi, tudja, hogy uj, izmos tehetségei Budapest elszigeteltsége miatt az ismeretlenség posványába fulladnak. A magyar vidék vétót kiált! Ezt meg kell hallania Budape tnek is! Az «öserő» pedig c-e.ekszik: Meg akarja menteni a magyar tehetségeket. Kicontja szárnyaikat, hogy prometheuszi tűzzel, a tiszta, szennytől-salaktól men es irodalom fórumán szolgálják a magyar kultúrát, a magyar becsű le .et. Az «öserő» célja tékát: Az országban szétszórtan élő, érvényesülni néni tudó magyar tehetségek bemutatása, a főváros és az egész ország kuíturközönsége előtt. Tudjuk, hogy szózatunk sok ellenséges indulatot pattant ki, de hisszük, hogy a fővárosi irodalom igaz zászlóvivői, barátai is megértéssel fogadják törekvéseinket és segítő kezet nyújtanak háládatlan, nehéz munkánkhoz. Az «ő. erő» minden előfizetője pe dig egy-egy veszni indult magyar tehetseget ment meg a biztos pusztulástól. Budapest, 1927. szeptember hó. A szerkesztő bizottság nevében : Kászonyi Józs.f. Vértes József. szerkesztők. Az «öserő» első száma október hó elején Budapesten jelenik meg. Előfizetési ára: Egy évre 10 P.