Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-20 / 212. szám

1927. szeptember 20 JNTVíhyidék. hogy legyenek meggyőződve, hogy senki ezen a helyen' nem tudna ebben a kérdésben pillanatnyilag többet elérni, mint amennyit az országos egyesület vezetői elértek. En nem szünök meg tovább is dolgozni, dolgoztam a parlamentben is a birói es ügyészi kar érdekeiért, ha nem tudok talán pillanatnyilag eredményeket felmutatni, de küzdök önökért tovább azzai a szent meggyőződéssel, hogy. ezeknek az érdeK.eknek a teljesítése magának az országnak is érdekében áll. Nagyon köszönöm a szives megjelenést, egy év után fogunk újból találkozni. Az év sejte/m*s eseményének nem tudunk mélyére tekinteni, de arról biztositüatom a megjelent kollégákat, hogy az országos bírói és ügyészi egyesület a szolidaritás jegyeoen áll és ha szétmennek újból a tárgyaló szobába, tudják meg, hogy ez az egyesület a maga nagy erkölcsi súlyával egyedül is, kizárólag a b*rói, ügyészi és jegyzői karon erdekeit kívánja önzetlenül szolgálni és hogy súlya legyen (annak a kívánságnak, kívánom, hogy a bírói és ügyészi egyesütetegy emberkent álljon ennek az igazságnak a szolgálatában. Rá tudok mutatni, hogy a mi szavunk ankor nagyobb nypmatek" kai tud küzdeni az önök érdekében. Meleg baráti, kézszorítással búcsúzom e Csonkaország minden részérői összesereglett magyar biroktól és ügyészektől, egyioej,-,. leg megragadom az alkalmat, hogy ugy az egytiáz megjeient Méltóságai, mint a mi féltve őrzött > kicsiny nemzeti hadseregünk megjeient tagjai, az ügyyedi kamara elnökénfiK és a közjegyzői kamara képviselőinek ügyünk iránt a megjeienésüktvel tanu-iiott szives érd-ivlódését meleg és hálás köszönetet mondok valamennyiüKnek közö Pn, csak a nagy magyar egysegcen egybeforrva fogunk megie-emi annak a hivatásnak, ameiyet a jövő nemzedék ettől a trianoni nemzedéktől vár. Háromszáz terítékes bankett Wolff Károly elnöki záróbeszéde után felhangzik a Himnusz imád• sága, azután a birák és ügyészek a róm. kath. templom elé vonulnak, hogy a fényképezőgép előtt csoportosulhassanak, majd a Korona nagytermében ;találkoznak Nyiregy*háza és Szabolcsvármegye közéletének legkiválóbb képviselőivel, akik az egyházi, katonai, polgári társadalom köréből hiánytalanul megjelentek. Évek óta nem volt ilyen impozáns bankét, mint ezen a vasárnapon. Az őszirózsákkal diszitett asztalok mellett több mint háromszáz ember "helyezkedik el. Magyar nóta zendül, megkezdődik a diszebéd. Az étekhordók egész serege vonul fel frissen, nagyszerű elrendezésben és Papp Lajos ezúttal js általános és élénk dicséretet kiváltó bravúrral oldotta meg nehéz feladatát, a nagy ebéd gyors, kifogástalan intézését. A kiszolgálást is, a menüt is elhalmozták elismerő szavakkal a vendégek. A teremben egy díszruhás hajdú a város zászlaját tartotta. — A vendégtek között a Stühmer-gyár finom bonbonaival töltött diszes dobozokat osztanak szét. Az első felköszöntőt a tekintélytisztelet szociologiai fejtegetésemen gyújtó erővel mondotta a kormányzóra Wolff Károly elnök, aki itt is viharos tetszést keltett. — Virányi Sándor a törvényhatóság nevében köszöntötte az egyesületet. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás — mondotta, egy anyának két édes gyermeke. így a feladatunk: édes magyar • testvéreinket szolgálni. A nagy közös cél gondolatával köszöntötte avármegye főjegyzője a bírákat éS ügyészeket. , , Szohor Pál főjegyző, Nyíregyháza szónoka mindenkit magával ragadó ékes szólásával mélyen belevéste szeretett városának nevét a szivekbe. A főjegyző a város közönségének üdvözletét tolmácsoló beszédében a következőket mondotta: Mélyen tisztelt Uram! Meleg szívvel üdvözlöm az Országos Birói és Ügyészi Egye sülét tagjait, hogy közgyűlésük megtartására a fiatal Nyíregyháza falai között összesereglettek. Ifjú hajtása ez a város az ősi Szabolcsvármegyének, mely a magyar ősidőktől kezdve gyülekező helye voit a Gyuláknak és Karkhászoknak. Az Árpád-kori magyar birák kilenc évszázaddal ezelőtt csattos paripákon, karddal gyülekeztek össze a szabolcsi föld várban, hogy törvényt hozzanak és igazságot szolgáltassanak az akkor még világverő magyar népnek. A legfőbb biró — boldog emlékezetű Szent László király 1092-ben ide hívta össze az országos hirü szabolcsi zsinatot, mely a keresztyén vallás megszilárdítására és a nyíregyházi 10 község templomának, az Ecclésia de Nyir-nek látogatására hozott örökemlékü végzeményeket. Az ősi magyar birói tisztet viselő Gyulák és Karkhászok évszázadokon át itt gyűltek össze a Nyíregyházával szomszédos Gyulaházán és a karászi Garadombon, mely ősi áldozatoknak és birói Ítéleteknek volt nevében emlékét ma is őrző áldott szin helye. Most a régi magyar birák tiszteletreméltó utódai nem lóháton többé és nem karddal az oldalukon, de lángoló szerete tével a magyar földnek és népnek s a birói becsület tündöklő fegyvereivel gyűltek össze a régi történelmi emlékek színhelyén, hogy országos egyesületük közgyűlésén megvitassák saját dolgaikat. A biró sorsa nem egyéni sors. A biró sorsa — az ország sorsa. S az uj magyar biró megint hasonlatos lett ezeréves őséhez, ki egyik kezében a törvénykönyvvel igazságot szolgáltatott, másik kezében a karddal szerzett becsületet a magyar névnek. Tegnap délután együtt jöttem a vonaton budapesti vendégeinkkel. Őszelői eső permetezte a földet. Lomha szürke felhők kergették egymást az égbolton. A végeláthatatlan karcagi pusztán rés nyilt a felhőkárpiton és tündöklő színű szivárvány ivelte be a keleti látóhatárt. Mint diadalkapu kapcsolta össze magas ivével a szemhatárt s a gyorsvonat robogott az iv középpontjába Nyíregyháza felé. A szivárvány az esti szürkületig ott állt az égen, nagyszerű üdvözletül a régi Karkhászok és Gyulák idesereglő utódainak. A szivárvány láttára eszembe jutott az Ur szava, melyet az özönviz után mondott a földetérő Noénak : „mig a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek." (Mózes: I. 8.) S mintha megszűnt volna a magyar vetés, más arat most a magyar földön, örök éjszaka van mintha most derenge valami fény az angol szigetország felől, í A magyar birót — a magyar ' vetésnek ezt az első napszámosát — szivárvány fogadta érkéz: tében, mint Istennek kiválasztott embereit. Érzik-e mélyen tisztelt Uraim, milyen mély jelentősége van ez eszembeötlő bibliai példázatnak? A ^szomorú *ügy biró kezébe került. A világ Ítélőszéke fog határozni sorsunk felett. S a biró szivében mindég ott van a részrehajlatlan igazság. Ma Genf ben ítélkeznek erdélyi testvéreink felett. Vajha a genfi bírákban is ott lobogna az igazságnak az a lángoló szeretete, ami itt tündöklik a magyar biró arcán. Csak igazságot kérünk s nem szűnhet meg akkor soha többé mayyar földünkön a vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjszaka. Az igazságba vetett ezen felemelő érzéssel fogadja Nyíregyháza közönsége az idesereglő bírákat és ügyészeket. Ez a kis város nem a történelmi arisztokrácia sorába tartozik. 1753-ban megfordították sírján a címerpajzsot. Szántóföldei parlagon maradtak, a legelő buja zöldjén nem volt többé se csikó, se marha. Ekkor kerül ide Szarvas ról egy egyszerű tanulatlan csizmadiamester, becsületes Petrikovics János, ki érdeklődve néz körül az elhagyott portákon. Fut, fárad és agitál, hogy telepeseket hozzon Szarvasról, Csabáról, Berényből és Orosházáról. Kopott szekerek indulnak útnak a Nyirség felé. A szekérre dobva egy faeke, cséphadaró s néhány gazdasági szerszám, mely nélkül földmiveló' ember meg nem élhet. Köztük a kapavas, ez a primitív szerszám, amely szorgalmas ember kezében aranyat tár fel a sivár futóhomokból is. A szegényes juh-nyájakat táncoló csikók váitják fel a pázsiton, könynyen fizetik a dézsmát, még arra is jut, hogy nádfedelü templomot építsenek. A szorgalom csodákat művel. A város szimbóluma: a kapavas, serényen forgatja a földet s nyomában kinő e törekvő, boldogreményű város. A kir. törvényszék járásbíróság és ügyészség 1872ben költözik át Nagy kálióból elébb az evangelikus algimnázium épületébe, majd néhány hónap múlva a városháza emeletének déli szárnyába. — 1888 ban Nyíregyháza 220.000 forint 10 éves kamatmentes kölcsönt ad az igazságügyi kormánynak, hogy a törvénykezési palotát felépíthesse. Az épület már megöregedett és évek óta tárgyalások folynak uj törvényszéki palota építésére. Meg van minden jogunk remélni, hogy e tárgyalások rövid idő alatt sikerrel játnak. Az ócska épületben azonban éltető szellem lakik. 55 esztendő óta a birák és ügyészek előkelő szerepet töltenek be a város társadalmában és közéletében. Együtt dobog a szivük minden városi polgárral, a város öröme az Ő örömük, gyásza az Ő gyászuk is. Szeretném, ha az a szivárvány, mely tegnap diadalkaput vont az ideérkező vendégeknek, ivének egyik talpazatával ott állana az erdélyi optánsok földjén, másik talpazatával pedig a tőlünk nyugatra fekvő idegenországban, hol idegen birák döntenek véreink sorsa felett. A szivárvány ivét pedig töltené be Trianon innen és tul lakó magyar testvéreink reménykedő fohásza Az idegen birák lelkiismerete lenne olyan tiszta, amilyen tiszta lelkiismerettel viszik ez ország sorsát a magyar birák és ügyészek. Ragyogna az idegen birák arcán is az a lelkesedés, mely ebben a teremben ragyog le a magyar birák és ügyészek arcáról . Poharamat emelem az Országos Birói és Ügyészi Egyesület vezetőségére és városunkban megjelent tagjaira. A főjegyző beszéét többször szakítja meg a kitörő éljen és taps. Utána a nyíregyházi birák és ügyészek nevében Szirmay István törvényszéki elnök a következő nagyhatású beszédet mondotta: A nyíregyházi törvényszék elnökének beszédeMélyen tisztelt Uram! Minden egyesület munkájában a vezetők szelleme és egyénisége tükröződiK vissza. Mentől neuezet>D idők járnak, mentől nagyobb a megpróoáitatás, annai jooban tükröződik ez vissza, lanui voltunk, mikor az állami és társadalmi rend az épületek megdönthetetlennek vélt oszlopai kártyavárként Összeomlottak egyik napról a másikra. Egyes pillérei, igen tisztelt Uraim, epen maradiak. — Ilyen épen maradt pillér a magyar oirák és ügyészek országos egyesülete. De meg ezeknél is nenezebo idők következtek ránk, amíg hozzáértő kezek az uj állami és társadalom épületét építeni nem kezdték. A magyar birák és ügyészek nélkülözésekkel küzdve, eveken keresztül emberfeletti munkát végeztek azért, hogy a társadalmi rend jogfolytonosságát visszaállítsák, megvédjék és oiztosiisák. És mi adott nekik erőt, hogy szembe álljanak a túlerővel és össze ne roppanjanak? — A vezetőkből kiáradó szetlem, amely* megkövetelje a magyar birótól a töme

Let!en hazafiságot, a kötelesség teljesítését, az igazság bátor kimondását. Ezekre a nagy férfiakra ezután is szükségünk van, mert a küzdelmek és megpróbáltatások ideje még nem múlott el s a jövő meg nagyobb feladatok teljesítését várja tőlünk . A magyar birói és ügyészi egyesület edaig is teljes egészében kitette a munkából a részét, amelyet Nagymagyarország visszaállításáért folytatunk. Nagy feladat, de bizom benne, hogy hátran megyünk ebbe a küzdelembe. Poharát dr. Wolff Károlyra ürítette. A banketen felszólaltak mégPazár Zoltán budapesti biró és Dabassi Halász Lajos főügyész, akik Nyíregyháza vendégszeretelének jelentőségét méltatva Mikecz István alispánt és dr. Bencs Kálmán polgármestert köszöntötték. Bankét után a kongresszus résztvevői a Sóstóra rándultak, hétfőn reggel pedig mintegy százan a Tisza partjára utaztak, ahol a magyar folyó tájszépsége fokozta bennük azt a szeretetet, amelyet Szabolcs iránt éreznek. A Tisza parti kirándulással befejeződött az impozáns kongreszszus, amelynek résztvevői az ország minden részébe hazavitték Nyíregyháza hírét, vendégszeretetét, figyelmét A kongresszus tagjai közül azokat, akik már vasárnap este visszautaztak, dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos kisérte az állomásra, ahol a magyar igazságszolgáltatás előkelő reprezentánsai megújították soha el nem muló hálájuk kifejezését a nemes város és annak vezére iránt, aki közgyülésü: ket olyan impozánssá tette.