Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-14 / 184. szám

12 hÍYÍKYIBÉK. 1927. augusztus 14 Tistatársaságl már megelőzött minket, de pár órai ut után kisült, hogy más irányt véve, utunktól eltértek. Innen kezdve a kemény hóba — sokhelyütt jégbe már nekünk kellett gyakran egy -cipőorrnak megfelelő lyukat vágni és lépésről-lépésre haladni. Lassú törte tésünk közben ráértem visszaemlér kezni arra, hogy valaha, diákkorunk ban mily izgalmak közepette másztuk meg drága Magyarhazánk nagyobb csúcsait, örökké boldogaknak éreztük magunkat, amikor nagyobb társaink hosszas kérlelésünkre végre elfogadtak minket utitársakuf azon időben, amikor Krizsna, Gyömbér, majd a Ma-, gas Tátra elérhetetlennek hitt hegykő losszusainak megmászását váltottuk valóra. Turista álmainkat megvalósítani jöttünk ide messze földről, nagy áldozatokkal; a három és fél ezredik méteren már felül vagyunk, — a leírhatatlan turistaizgalom itt is erőt vesz rajtunk! Hol vagyunk mi itt a magyar hegyek kétezerhatszáza felett, hiszen csaknem olyan magasságról indultunk...? és ennek dacára ezerszerte szívesebben járnánk a mi gyönyörű Tátránk ismert kövei, sziklái között; szép Lomnicicsucs pompás kilátóján, vagy ott, ahol a Vág és a Garam ered, mindenütt otthon éreznünk magunkat s talán sohasem jutott volna eszünkbe idejönni, ha meghagyják nekünk a világ legszebb turista hegyeit — a Kárpátokat...! Nyomott hangulatban, szótlanul, gondolatainkban elmerülve haladtunk lassan fölfelé. Lejjebb egy-egy meredek szikla természetes szél és hófogót képezve, még otthont adott egy-két szál lila és sárga havasi violának, gyopárnak; de itt fenn már semmi élet nincs, csak hó és jég. A kemény havon való menetelést már megszoktuk volna, de csak ezután jött a fekete leves, porzó, laza hó alakjában. Ha az előbb minden lépésünk helyét csákánnyal is kellett megcsinálni, — de legalább lépésről-lépésre haladtunk felfelé; — e .^uha hóban azonban olyan lassan haladtunk, hogy már komolyan félni kezdtünk. Nemcsak térdig, de derékig is belesüppedtünk a mély hóba, amelyikünk szilárdabb helyet taüált, a kötél segítségével maga után húzta a hátullevőket. Majd a nagy hidegről is tudomást kellett vennünk. Elmúlt a dél is, délután is, sőt már erősen szürkült, amikor avágvva-várt kis menedékházat holtrar fáradtan elértük. De milyen volt ez a menedékház? alacsony kis fabódé, sziklákkal körülrakva, tetején méteres hó az összeroppanással fenyegette. Ujjnyi vastag drótkötelekkel volt a földhöz erősítve — különben talán már a szomszédos Olaszhonba vitte volna a vihar ereje. Vagy egy fél óráig tartott, mig ajtaja elől a havat eltakarítottuk. Bármily kicsiny és szegényes is volt e kis házikó, most többet ért nekünk egy királyi palotánál s ha abból a pár darab otthagyott ládadeszkából egy kis tüzet nem rakhattunk volna, talán — junius végén — kővé fagyunk. Pedig összebújtunk hárman, mint •szegiény Scott kapitány társaival a déli póluson. Sokat nem alhattunk, mert másnap hajnalban még alig pirkadt, amikor egy kis melegítőt magunkhoz véve kipihenten ismét utrakeltünk. Nagy ut állt még előttünk, estére pedig otthonunkba akartunk jutni. Az ut iszonyúan nehéz volt s ezenfelül metsző hideg északi szél fujt. Fülünket sapkánk alá huztuk, orrunkat gyakran megdörzsöltük, különben lefagyott volna. Nagyon megnehezítette menetelésünket a helyenként felkorbácsolt porzó hó, mely ilyenkor szemünkéet, arcunkat teljesen ellepve, megállásra kényszeritett. Helyzetünk komolyabb volt, mint gondoltuk! Vezetőnk figyelmeztetett, hogy ne menjünk tovább; most meg csak hófúvás, de lehet belőle hóvihar is! Akármilyen keservesen is, csökönyösen kitartottunk ama tervünk mellett, hogy nekünk meg kell másznunk Mont Blancot. — Majd egy darabig elállt a szét, sőt a Nap soha így nem óhajtott melegét is kezdtük érezni megdermedt tagiainkon. Egy-két fényképet is tudtunk készíteni. Enyhén lankás széles völgyrész következett most. A napfény végigcsillant rajta szemünket elkápráztatva; megmagyarázta a vezetőnk, hogy ez a Mont Blanc massivumból szerteágazó glecser folyamoknak kezdete a «Glecser d. Ptateu.» Irdatlan mennyiségű hótömeg esik le itt és gyűlik össze. A Nap [ heve megolvasztja a havat és mindinkább sűrűbbé, majd jéggé fagyasztja. A lejtős, teknőszerü völgyben saját mérhetetlen súlyánál fogva megindul a glecserfolyam jege, megy-megy állandóan, mert helyét uj hó, uj jég foglalja el. Több egybehangzó megállapításunk szerint már 4000 méteren felül jártunk, de megdöbbenve vettük észre, hogy északnyugat felől félelmetes, komor viharfelvők tornyosultak. «Ez katasztrofális is lehet!» — mondja vezetőnk. Még egy utolsó erőfeszítés és fenn lehetnénk Európa legmagasabb csúcsán, a 4810 m. magas Mont Blancon, ahonnan belátni Svájc, Francia-és Olaszország egy-egy jó darabját A fáradtságtól, kimerüléstől el| csigázva, de mégis vágyódva nézzük a hófehér hegykirályt, csak pár pillanatig nézhetjük, mert a következő percben az egy nagy fellegbe borul. A felleg minket is eltakar, alig látjuk egymást a ködben és sötétségben, majd pillanatok alatt elért minket az, amitől a legjobban féltünk, a hóvihrr! Itt állunk a süvitó szélben, hóviharban, elhagyottan e szörnyű s/vatagban. A vihar dühe folyton fokozódik. Belső nyugtalanság üzöt hogy mindennek én voltam értelmi szerzője. Azért kellett velünk idejönni, hogy nyomorultul elpusztuljunk itt e sívó pusztaságban? De nem! Nem hagyhatja el a Gondviselő a benne bízókat! Egy sátorlap alatt összedugva fejünket vezetőnkkel megállapodtunk, hogy egy más, rövidebb uton menekülünk'innen, a biztos halálból, még mielőtt a vihar teljes erejét ej nem éri. Az elhatározást rögtöni tett követte. A rettenetes vihar északnyugat felől jött, éppen abból az irányból, amerről mi jöttünk — erre visszamenni istenkísértés lett volna. Olyan irányt vettünk, hogy a szél oldalba kapott, majd a Mt. Maudit déli lejtőjén — annak védelmében haladva, hamarosan hát" ba kaptuk a szelet, amely már orkánná fokozódott. Nagy és éber elővigyázattal kellett haladnunk, nehogy a sietés — sokszor szaladás hevében valamely rejtett hóörvénybe zuhanjunk mindhárman. Bármennyire vigyáztunk is, mégis megtörtént egy kis baleset, a mely szerencsétlenséggé is válhatott volna. Lefelé menve, én mint a legutolsó — szinte a fék szerepét betöltve, állandóan hátradőlve, szöges bakancsom sarkait a mély hóba, vagy a jégbe vágva tartottam visszafelé a kis csapatot — a kötél segítségével. A gleccseren igen gyakori a repedés, mely fél métertől 10 méter szélességig igen hosszú, de mindég nagyon mély szokott lenni. A hófúvás teletömte hóval. Egy ilyen repedésen vezetőnk és öcsém átugorván, én fi^'el mez vetésüket észre nem vévén, a glecscserhasadék szélére léptem. Egyik lábam a jégszélről lecsúszott, másik lábammal a hasadékba visszalépve, a puha hótömeg leszakadt alattam a mélységbe. Vagy 4 métert eshettem, de estem volna még talán 10 métert is, — magammal rántva két társamat. Szerencsére azonban hegymászó botom (melyet most is féltve őrzök) az elég keskeny szakadékban megakadt, vagy pedig — ma sem tudom — társaim kötele állitott-e meg, nem estem tovább! Nagy üggyel-bajjal kihúztak a rémes szakadékból; az egyik térdemről a ruha és bőröm csontig leszakadt. Iehorzsolódott — egyéb baj nem történt. Terheimtől megszabadítva, bicegve és most már igen lassított menetben másztunk lefelé, majd sok-sok nehezen járható jégsziklán, hómezőkön át, késő este értünk a «Mer de Glace» oldalán íévő hotelbe s másnap reggel értünk Chamonixba, fél napi késéssel. — Szállodánkban mondták, hogy már szó volt mentőexpedició ösz> szeállitásáról, de hála Istennek, erre nem volt szükség. lvánszky Lász.ó. Városi Szinház és Kert Mozi Augusztus 13, 14., szombaton 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor LuciaBo Albesptlnl legizgalmasabb bravúr filmje 1 perccel 12 előtt 7 felvonásban. Egy győzedelmes szerelem regénye 7 fejezetben. Főszereplők: Norma Talmadge, Eugen O'Brien. — Hl IIII—!!•• IIII lllll I IBI llll IIIIHII I1BI —I——•• 11111 I • IIIBIII Előzetes jelentés: Augusztus 15, é3 16., hétfőn és kedden iüadjide ífiustafa török szultáni hercegnő Somogyi Emmi a Fővárosi Operett Színház v. tagja, Dezsőffy László a Royal Orfeum v. tagja, D'Arrigo Kornél a Király Szinház tagja, Kamara gSrlSk személyeien fellépnek A NAPKELET ASSZONYA cimü szkeccsben. • F. ÍE ., Lr B/ZTQS CÍOKOIÍDÉS Földes Drogéria: Főposta mallettísauok. lOOSSUTH LAJOS-UTCA 9. . suoapes n egol csóam ^ DIVATHÁZA- C ELEGÁNS 4a OIVATOS COSTVHÖMB XABÁTQKBflN, flUHÁKBJUii A vámok csökkenése folytán az 2-0*9* GYORS-TEHERAUTÓK AUTÓBUSZOK árait ismét mérsékeltük. üul gyári el&d.is központja Budapest, VI., Liszt Perenc-tér 9. 573/1927. vgrh. szám. Árverési hirdetmény. A nagykállói kir. járásbíróságnak Pk. 3252/1927. számú végzése folytán ezennel közhírré teszem, miszerint Tóth Gyula debreceni cég végrehajtató javára 1492 pengő 82 fillér tőke, ennek 1927. április hó 1-től járó 6% kamata és eddig összesen 217 pengő 97 fillérben megállapított költségek erejéig 1927. évi julius hó 11-én bíróilag lefoglalt és 4400 pengőre becsült termények és gazdasági gépekből álló ingóságok 1927,. évi augusztus hó 18-ik napján délelőtt 11 órakor kezdetét veendő és Balkányban község határában az Abapusztán megtartandó nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek azonnali készpénzfizetés mellett, saükség esetén becsaron alul is el fognak adatni. Nagykálló, 1927. augusztus hó LÉVY ELEMÉR 4649-1 kir. bir. végrehajtó.,