Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-09 / 179. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK. 1927. augusztus 9 Ujabb könnyítés a közterheken. A kormány erélyesen folytatja tovább akcióját a drágaság meg­szüntetésére. A pénzügyminisz­ter hozzájárult egyik drágasági an­kétnak ahhoz az előterjesztéséhez, hogy fontos élelmicikkek forgal­miadója eltöröltessék. Ennek a dön tésnek igen üdvös következménye lesz, elsősorban a drágaság csök­kenése. Vannak azonban fontos in­direkt következményei is. Megszok­tuk, hogy minden egyes szükség­leti cikknél derüre-borura hivat; koznak az elárusítók hol a szál i­tási tarifák, hol a forgalmi adó magasságára. A publikum nem tudja, hogy a gyakorlatban min­den egyes cikkre nézve mekkora percentuális drágulást jelent sigy minden dohogás mellett is kény­telen megfizetni azt az árt, amit kérnek. Lelkében marad azonban egy kis keserűség az állam ellen­melyet egyes tendenciózus politi­kai áramlatok még jobban fokoz­nak, mindig azzal az érzéssel fizet, hogy voltaképen a legnagyobb ár­drágító a fiskus. A forgalmi adó eltörlésével vége szakad egyfelől a titkos kalkuláció­nak az arak meghatározásában , másfelől eleje vétetik annak, hogy a drágaságért joggal legyen vá­dolható az állam. Amint már egyéb téren is megtörtént, ugy most ezúttal is beigazolódik, hogy a kormány a fiskálisérdekek fel­áldozásával is minden erővel azon van, hogy a mértéktelen drágulás ne csak "csökkenjen, hanem végle­gesen a kellő keretek közé szorit­tassék. Mindaddig mig az állam­háztartás rendbehozatala érdeké­ben kénytelen volt a kormány a közszolgáltatásokat emelni, termé­szetes volt, hogy az ország érdekét és bevételeit, gyarapítását minden egyéb kérdés fölé helyezte. Ma mar azonban, hogy az adózás te­rén tehet itt-ott engedményeket, készséggel meg is teszi azokat s amint a fontos élelmi cikkek for­galmi adóiának eltörlése bizonyít­ja, jelentékeny állami bevételekről is le tud mondani a köz érdeké­ben. Mert most a drágulás meg­törése lett egyik legfontosabb köz­érdek. Pedig amint a drágasági ankéton Varga pénzügyi államtit­kár kimutatta, a most foganatba kerülő'eltörlés kerek tizenegymillió pengővel keresbiti meg az állam­kassza évi jövedelmét. Amidőn elismeréssel adózunk a kormánynak e cselekedetéért, szo­morúan állapítjuk meg, hogy an­nak eredményét kétségessé teszi a most megindult szírájkok sora. Minden béremelés drágulást hoz maga után. Kérdjük tehát, hogy micsoda erkölcsi alapon bíráljak meg a kormány tetteit a drága­ság letörésére azok a szocialista lapok, amelyek egyidejűleg hasá­bokon dicsőitik a sztrájkoló mun­kások bérköveteléseit. (*) Arcképes igazolványokhoz fényképek legszebben, leggyorsab­ban, legolcsóbban Csépánynál ké­szülnek, Bessenyei-tér 7. (Telefon 456.) Fagylalt, jegeskáva naponta kapható a Sípos cakraszdeban, Zrínyi Ilona ucca 3., az udvarban. TELEFON : 3-18. 2498 „Olyan anyák kellenek, akik nem tartják szükségesnek, hogy apró lánykájuk 10-14 éves korában már a divat szédület majmocs­kája legyen" (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Nyirvidék sorozatos cikkekben tette városunk iskoláinak évvégi ér­tesítőjét. Egy intézet értesítőjének is­mertetését szándékosan hagytuk utolsójára, mert ezzel az értesítővel részletesebben foglalkozzunk. Ez az értesítő a Leányinternátus első ér­tesítője ,amelyet Dobai Sándorné, a lelkes ,talpig magyar asszony, a mindig ideális magyar tanárnő szer­kesztett. Ezalkalommal a kiváló igazgatónőnek azokat a sorait ik­tatjuk ide, amelyeket az intézet első értesítőjének bevezető cikkéül kö­zöl. Ennek a cikknek a cime : »A fiatal leányok társadalmi helyzeté­rők. Ez a mélyen megható és irá­nyító erejű értekezés Dobai Gyu­Jánénak a Leányinternátus első szü­lői értekezletének sokszor idézett, mély nyomokat hagyó fejtegetése. Milyen anyák kellenek? Erre a jö­vőt érintő kérdésre Dobayné a kö­vetkezőkben felel : A jövendő magyar nőit legköny­nyebben az édesanya ölelő karja eelhemti föl az erkölcsi talapzat ma­gasságába. Ám a hiu külsőségek pusztító forgószele lesodorja köny­nyen, mint a pelyhet, ha oda nem rögzítjük őt a jó nevelés acélos szálaival. Ehhez a jóneveléshez komoly tö­rekvésű édesanyák kellenek. Olyan édesanyák, akik nem tekintik eladó portékának kislányaikat, akiket ki­cicomázva, sajlangozva álli'anak ki az élet hangos vásáros utcájára. Olyan anyák kellenek, akik féltett kincsként őrzik gyermekük gyer­mekiességét s nem tartják szüksé­nek, hogy apró leánykájok 10—14 éves korában .már a divat szédült majmocskája legyen. Olyan anyák kellenek, akik nem engedik ma­gukban kószálni messze ligetekben leánykáikat, sőt saját kíséretükben viszik a korzó frivol forgatagába, hanem ehelyett nekik adják a va- | sáfnap délelőttjűk egy óráját s el­vezetik őket a templomba. Nincs az a mélyen szántó, ékes szavú prédikátor, kinek beszéde in­kább áhítatra hangolná a gyerek lelkét, mint az imádkozó édesanya drágá arca, komoly áhítata. Olyan anyák kellenek, akik a va- i sárnapi iskolából, vagy bibliaórá­ról hazatérő kislányuktól megkérdik mit tanult, mit olvasott ? Milyen bol dog kis oktató válik abból a kis­leányból, ha az édesanyjának ta­níthatja meg, amit ő megtanult. Mi­lyen mélyen támasztanák alá ezzel az iskolai vallásos nevelést! Olyan anyák kellenek, akik leá­nyaiknak legbensőbb bizalmas ba­rátnői tudnak lenni. Az ifjúkor ér­zéskereső tévelygései mennyivel ke­vesebb sebet ejtenének, Jia a leány­kák feltétlen bizalommai tárnák ki szivüket legőszintébb barátnőjük: az édesanyjuk előtt. Olyan anyák kellenek, akik a bizalmas barátnők intim beszélge­tési idejét nem pletykával töltik ki, sőt nem is tűrik, hogy leányaik ez ősi, eredendő hibába mással szem­ben is beleeshessenek. Nemesebb dolgokról: irodalomról, művészet­ről, természetről, ezekről beszél je­lnek velük s ha nem értenek hozzá, van egy könyv, amit mindenki megérthet: a bibliáról beszélgesse­nek. Olyan anyák kellenek, akik a házi munkákból kiadják a kisleány részét s annak elvégzését meg is követelik. Akik oktalan kíméletből nem végzik el a kislányuk teendőit is, csakhogy valamiképen ki ne fá­radjon az. Nagyon rossz előkészítés volna ez arra az időre, mikor majd nem állhatnak mellettük. A jól végzett munka után pedig gondoskodjék az édesanya a gyer­mek szórakozásáról is. Ez is kell ám a léleknek. Csakhogy itt igazán válogatósnak kell lenni. Ezerféle játék, kirándulás és más sport, zene, megfelelő színielőadás, mind jó szórakozások, csak a felnőttek zsurjától, báljától, korzózásától tart­suk vissza iskolásleánykáinkat. — Szoktassuk hozzá a természet szép­ségeinek észrevevéséhez, élvezésé­hez, akkor egy állandó nemes szó­rakoztatót fedezhetünk fel gyerme­keinkkel. Végül olyan anyák kellenek, akik az iskola által előirt formaruhák­ban járatva gyermekeiket, kivon­ják őket a divatőrület fergetegé­ből. De ne ugy tekintsék az egyen­ruhát, mint egy iskolai »jelmezt«, amelyet levet a gyermek, mihelyt kilépett az iskolából, s eljátszotta »szerepét.« — Legyen az a komoly kis ruha állandó öltözet, legcélsze­rűbb, legtakarékosabb. ; Ezeket a dolgokat.foglaljuk köte­lező szabályokba. Ellenőrzését pe­dig ne az iskolától várják a m. t. szülők, hanem saját maguk végez­APOLLÓ Hétfőn Emil Jannings, Harry Liedtke, Kedden Paul Wegener, Lydia Salmanowa együttes szereplésével: FARAO HITVESE Majomvilág Sumatrában Két világattrakció! 15 felvonás egyszerre! Szerdán Csütörtökön Óceán száműzőttje Egy amerikai katona kalandos története. Pauline Starke, Edvard Hearn a világhírű Fox sztárokkal. FOX BURLESZ K ^ AJOM SUKLESZK Elóadasok kezdete: 1hS és l/i[0 órakor. zék. Az önök érdeke, hogy leány­kájuk mennyi neveléssel került ki az életbe, nem az iskoláé. Nem okos dolog együtt mulatni a gyer­mekkel az ilyen részletes szabályok vagy az iskolai törvények áthágásán Olyan ostor ez, mely egészen más oldalról csap le, mint amelyikről szánták. Az iskolai törvények tisztelete, tiszteltetése a jónevelés egyik alap­feltétele. Fürdői levél. Fertöszentgógó, 1927 {Ug.3. Kedves Szerkesztő Ur! Megígértem előző leveiemb: n, hogy amint valamely esemény adó­dik elő a mi csendes népű für­dői életünkben, fogom tudalni Ön­nel is fcdves Szerkesztő Ur! Tehát megtörtént a nagy szen­záció! Három határ zeng tőle! Há­rom falu kicsinye, nagyja öröm­rivalgása !kisérte a nagy eseményt! A ikitartó, száraz napok melege hozta meg a nagy eseményt. Vég­re a mi nagyszerű gyógyhatású fürdőnkben lehet fürödni! Amint a nap hanyatlásnak in­dult, megindul a karavánszerü für­dőzők iserege is ki a csodás hatású tóhoz, hogy megkönnyebbülést szerezzen i.a napi fáradalmaktól és az adóprés szorításától eltikkadt földi [porhüvelyének. Mint jellemző dolgot emlrem meg, hogy a fürdőszezon megnyíl­takor még halvány sejtelmünk sem volt a belügyminiszteri drákói szigorú rendszabályról (azon egy­szerű oknál fogva, meri a telefonos kisasszony a szélrózsa minden irányából felfogható rádióhireket »menjenek a fészkes fenébe« szig­nálással ereszti naponta tovább a vad keletre,) ennek dacára a rigo­rózus fürdőmester sem talált für­dőkosztümjeinken semmi khetm valót, mert szigorúan ügyelnek a spátai lelkületű nőneműek arra, hogy még a három éves gyerekek sem mehessenek másként a vizbe, mint egy teljes hosszúságú kantus­ban. A hölgyek viszont minden egyes alkalommal egy-egy kölcsön­kért ráncoskában és egy négy szél­be varrott sö'.éíkék karton szoknyá­ban rejtik el bájaikat, a kíváncsi szemek és az erkölcsiendőri parag­rafusok elől. Kuriózumként emlí­tem meg, hogy éppen tegnap tör­tént, hogy a csajlafülii Nagy Jóska Zsiga fia, a négy esztendős kis ártatlanság, az édes apjától örökölt pocakjával hivalkodandó, Ádám-kosztümben bátorkodott a vizbe merészkedni s a felháboro­dott női nem sajátkezüleg dobálta meg a tó sarával, kényszerítve a szabályszerű fürdőkosztümten való megjelenésre. Ilyen előzmények után most már bátorságot veszek, kedves Szerkesz­tő Ur, hogy beszámoljak Önnek a mi fürdőnk nagyszerű gyógy­hatásáról. Kijelentem, édes egy jó Szerkesztő Uram, hogy akarva, nem akarva, de engem a benszü­löttek alaposan felültetlek a für­dő hatását illetve, ök ugyanis azt állították, hogy az ember meg­könnyebbül használata után, minek bizonyságául íveltem tulajdonítani, hogy egy pár jól megtermett fis­kális, ,néhány jó húsban lévő gyógy szerész, azonkívül a szomszédvár­megye adókivető bizottsága, csak­nem ^teljes számban piheni ki itten egész évi fáradalmait. Tehát, mint mondám, én felleltem ültetve, mert személyes tapasztalatom szerint itt nem megkönnyebbül az ember ha­nem, mint a mérési eredményem mutatja, r- helyett f 2 kg. suly­difenenciám mutatkozik rövid 6 napi ittartózkodásom alatt, ami még a Nytvének is respektábilíS

Next

/
Oldalképek
Tartalom