Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

7. augusztus 7. késő este ért Tiszabercelre, az éjjeli nagy fény, amellyel megérkeztek, lázba hozta a falut, a kakasok elkezdjek kukorékolni, még a madarak is felébredtek álmukból. kt éjjeli őr azt kürtölte széjjel, hogy ég a Tisza, a révkapitányság pedig mennyei hangokathallatott: »Turul madár szálk Így megérkeztek a gödöllői leventék tábortűz, lámpionos kivilágítás, görögtűz és bengáli fény közepette, hogy testvéri ölelkezésben egyesüljenek a tiszaberceli nyaraló leventékkel. Olyan volt az az est a maga nagyszerű" ünnepségével, mint az ezeregyéjszaka bűbájos meséje. — Mig hallgatjuk a gyönyörű elbeszélést, egyszer csak felharsan a kürt és salkákkal kazükben ebédhez sorakoznak az ifjak; elhangzik a vezényszó, mire leventéink rázengik a magyar Hiszekegy-et, majd utána szép sorrendben jó étvággyal vonulnak a legjobb ételeket tartalmazó kondérok felé. Mi is ebédelünk és boldogan szemléljük a tábori élet minden apró eseményeit. A táborparancsnok gavalléros kalauzolása és az az örömteljes nyilatkozata, hogy a szabolcsiak a legügyesebbek közé tartoznak szerfelett boldoggá lette a társaságot. Különben 8 vármegyéből jöttek öszsze a leventék, hogy egymást testvéri szeretettel megismerve, egy érzésben, egy magyar gondolatban egyesüljön romlatlan lelkük. Ebédközben autóval érkeznek vendégek, hogy részesei lehessenek a gyönyörű nap minden örömeinek. Ebéd után strandolni megyünk hol a legpajzánabb hangulatban telik az idő, közben azonban a férjek közvetítésével komor rádió híreket kapunk a révállomásról Bai van, Tokaj népe a májusi fagyos szentek által letarolt szőlőhegyekre menekül, kiöntött a Tisza — hangzék, csak később tudódott ki, hogy Tiszabercelen két szilfid termetű nyíregyházi úriasszony fürdik és engedve Archimédes törvényének a "jámbor Tisza kilépett csöndes medréből, hogy helyt adjon a kedves fürdőzőknek. < Fürdés után megkönnyebbülten gazdagon teritett uzsonnához ültünk, hol családi körben baráti érzésekkel töltöttük az időt. Uzsonna után a leventék gyönyörű szabadgyakorla'ot mutattak be együttes betanulásban és szebbnél-szebb versekkel szórakoztatták a hallgatóságot. Ha szépet akartok látni nyíregyházi testvérek, menjetek Tiszabercelre a levente-táborba, ott megismeritek és megszeretitek a legfenségesebb nemzeti eszmét, a levente-ügyet. Mire a bemutató véget ért, megérkeztek a füstös képű hangászok is, hogy egy kis talpalá valóval szolgáljanak a jókedvű vendégeknek és derék leventéinknek, kik bizony böcsülettel ropták a szebbnél-szebb táncokat a kies erdő zöld pázsitján egész az indulásig Egy gyönyörű nap szép emlékével távoztunk kirándulásunk helyéről azzal az erős fogadkozással, hogy augusztus hó 15-én megismételjük és «még több nyíregyházi testvért viszünk magunkkal a leventék sátorába, hol a nyaralás egész augusztus 26-ig tart. Szép volt, gyönyörű volt, követésre méltó... Mr. Vasárnap filmnap a S

óslón Filmfelvétel személyenként [ i pengő 50 fillér. (*) Helyesen cselekszik, ha varrógép-, tű-, olaj- és fonal-szükség letét nálunk fedezi. Singer varrógép-alkatrészek elismerten a legjobbak. Singer varrógép fióküzlet Vay Ádám u. 2. 4 WRWPiUUUWIfci JHHuUUURüX 1 ág® Csú?, köszvény, iechia?, náihaláz, ideg- és fejfájás, %-slamint msghülósfől származó bet®gsógelr, ázonkivül tag- és izületi fájdalmak, influenza esetén ezen betegségektől megóvja magát a kitűnően bevált Togal által. ATogaltabletták kiválasztják ahúgysavat és ezáltal egyenesen a betegség gyökerét irtják ki, Togalt Európa legkiválóbb orvosai és klinikái aj ánlják. Semmiféle káros mellékhatást nem gyakorol. A fájdalmak azonnal enyhülnek és megszűnnek és álmatlanság esetén is kiválóan hatnak. Kapható minden gyógyszertárban. Ára 1 pengő 80 fillér. 2628 12 Cjfél . . . Ájult, csöndes, borzalmas órák Peregnek, kongnak a harangszón át. Az ércnyelvek még egy párszor szólnak És jön az éjfél és jön a Holnap. Jön, jön, már kisért borzalmas réme, Mintha hallanám, mintha beszélne: ,,Ne várj, ó ne várj semmi jót tőlem, Mert, jaj csak bánat árad belőlem..." Múlik a tegnap, a ma, a holnap És az évkutyák veszve loholnak És mind megharap és mind megmérgez, Mind szenyt csepegtet a tiszta érhez. Csend orgiának agybontó réme, Mintha borzalmas titkot mesélne, Mintha fájdalmas valót titkolna {Ha másként volna, ha másként volna . .) És elgondolom, néha, titokban: Lehetne ez tán szebben és jobban. Elég volt tán a véres verésből És az örökös, bus keresésből. (Ó, ha e titkos órák csöndjében, Eljönnél velem, csendesen, szépen, Megfognám kezed és mennénk, mennénk, Akkor, — tán akkor — boldogok lennénk.) VÉRTES JÓZSEF. DéMán a kioszk körül. Ismeretség hiányában ezúton keresek » l'-l f Ml , I f I nosules céljából érett leányt vagy fiatal özvegyet. Ötven éves állami nyugdíjas vagyok, készpénzzé! rendelkezem, nemi hozományt megkívánok. Érdeklődők „Boldog jövő" jeligére a kiadóhivatalba írjanak. 4485-2 Tegnap délután hat óra körül kimentem a kioszk-kertbe. Leültem egy padra, hátul, a kut mellett. Pár perc múlva két gyerek került mellém. Testvérek voltak. Öt éves kis fiu, hat éves kislány. Hófehér ruha volt rajtuk, látszott, hogy egy negyedórával ezelőtt adta ráiuk a gondos anyuka. Rendkívül óvatosak voltak. A kisfiú nem annyira, mint a kis lány. O leült volna a poros padra is, ha nővére nem büntette volna meg egy lesújtó pillantással. A kislány először alaposan végigmustrálta a pad felszínét; majd mikor a vizsgálat eredményével szemmel láthatóan megelégedett, hozzáfogott, hogy lefújjon annyi helyet, amenynyi kettőjüknek éppen elegendő. Ugy fújta szegnyke, hogy szint beleveresedett pufók, gömbölyű arca. Végre sikerült. Leültek. Pár percnyi csönd után a kisfiú megszólal: «Te Lola, én éhes vagyob). Lola nagyon szégyelte magát, hogy neki ilyen falánk bátyja van. Rámnézett, mintha bocsánatot kérne öccse gyarlóságáért. Majd elpirulva, csendesen megszólalt: «Ugyan hogy lehetsz már ilyen. i 8 Tudod hogy mit mondott anyukaHogy csak egy óra múlva lehet megenni az uzsonnát. Már elfelejtetted?)) A kisfiú egy kicsit elhallgatott) de nem azért, mert megadta magát, hanem hogy ellenérvet keressen erre a kétségkívül súlyos argumentumra. Talált is. «De én most is éhes vagyok», rántotta meg vállát durcásan. «Biztosan anyuka is adna ha itt volna». A kislány borzasztóan restelte, hogy neki ilyen szófogadatlan kistestvére van, s nem annyira az ellenérvek hatása alatt, mint a személyemben jelen volt idegen előtti további vitától való tartózkodásában, nagy sóhajtozva kinyitotta a kis gömbölyű kosarat, miből az alma és a tejeskalács kedves, gyermekkorukból jólismert feledhetetlen illata áradt ki-. A kisfiú mohón kapott a feléje nyújtott alma és kalácshoz, de nem mulasztotta el, hogy nővére adagját meggusztálandó, bele ne sandítson a kosárba. Csaba —mint később megtudtam igy hívták akis embert— elképzelhetetlen gyorsasággal végzett porciójával. Olyan gyorsan evett, hogy nem vette észre uzsonnája el fogyását. Mikor az utolsó falatot is lenyelte, csalódottan tárta ki tenyereit. Majdnem sírt, mikor azokban semmit nem talált. Most Lola vette elő részét. Csaba félszemmel nézte nővérkéje falatozását, majd megszólalt; »Te Lola! Van nekem egy üveggolyóm !« Lola okos volt, vállat vont. Elértette a célzást. «Ha van, miért nem játszol vele?» Csaba egy darabig hallgatott, majd megszólalt: «De én ezt neked akarom adni». Lola az égre nézve majszolt tovább. «Nekem nem kell». Közben az ennivalója kétségbeejtően fogyott, amit Csaba roppant elkeseredve figyelt. Pár pillanat múlva megint megszólal: »De nekem más is van«. Lola oda sem pillantva megkérdezi : «Micsoda?» Csaba egy nagyon kopott régi fajta bugyellárist huz elő nadrágzsebéből. «Ez ni! Neked még sohasem volt ilyen». Egy gummi «slic»-cet huz elő a bugyellárisbói. Lola abbahagyta az evést és gondolkozni kezdett. Kis gondolkozás után megszólalt: «Osztán nekem adod?»Csaba mikor látta, hogy a kalács és a fél alma egyelőre megszűnt veszélyben forogni-, kezdte magát birtokon belül érezni. «Neked nem adom, de lőhetsz vele egész holnap délig». Mikor látta, hogy Lola a kalácshoz nyul, gyorsan megszólalt: «Vagy akár holnapután délig is». Most már Lola volt birtokon belül. Ki is használta ezt az állapotot: «Ugy nekem nem kell. Add ide örökre». Csajba keservesen nézte a sliccet, de még keservesebben a fél almával súlyosbított kalácsot: «Oszt, mit adsz érte?» Lola sokáig gondolkozott, majd megszólalt: «Ezt az almát». Csaba kétségbeesetten erőlködött, hogy kivonja magát a kalács és az alma bűvköréből. Hogy ez könynyebben menjen, a rég óhajtott, de most veszendő sliccet forgatta, hogy ebből nyerjen erőt a további küzdelemhez. «Hát oszt te azt hiszed, hogy én bolond vagyok. Egy ilyen sliccet adok egy darabka almáért?» Lola vállat vont, miközben az almába harapott: «Nem muszáj!» Csabán látszik, hogy gyengül éflf feladja a harcot. Igy is történt. Megfogja a Lola karját, hogy az ne ehessen tovább: «Add a kalácsot is, akkor cserélek®. Lola kezébe veszi a sliccet, nézegeti : «De hát ez el is van szakadva». Csaba kétségbeesetten válaszol: «Az nem szakadás, csak meg van repedve. Hát nem bánom, akaiács, meg az alma feléért oda adom».