Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-27 / 193. szám

JSíyíhyidek: 1927. augusztus 27 A genfi kisebbségi konferencia. ÖsszeüU a szabadság és a kölcsönös megértés országában, Svájcban a nemzeti kisebbségek konferenciája. Elküldötték képviselőiket az egész világ kisebbségei, hogy nehéz helyzetükről közösen tanácskozzanak, hogy a kisebbségi szolidaritást szorosabbra fűzzék, és hogy konferenciájukkal felhivják a hatalmak figyelmét a kisebbségek szomorú helyzetére. A Népszövetség városa Genf, most a kisebbségek parlamentjét fogadja falai közé. Egymás után hangzianak el a beszédek a kisebbségi képviselők részéről s rávilágítanak az utódállamok ököljogi és erőszak politikájára. A sérelmek egész sorozatának kálváriáját adják a konferencia részletei, összeilleszthető egységes képben ezekből az adatokból mindaz, amelyet az utódállamok magyar nemzeti kisebbsége a diktátumok óta elszenvedett. Genfben vannak az erdélyi magyarok kiváló képviselői Jakabffy Elemér, a romániai Magyar Párt alelnöke és Balogh Artúr a hires kisebbségi jogász s az érvek és adatok világos tárgyilagosságával ' ismétlik meg azt, amit a Daily Maii angol világlap ir legutóbbi számában, hogy Romániában az orosz csekához hasonlatos állami szervezet bántalmazza a magyar gazdaközönséget, hogy megfélem litse és szándékában mégingassa a szemtember első napján ítéletre esedékes magyar-román birtokper miatt. Ott ül a nagyszerű szónok és bátor kisebbségi harcos, Szüllő Géza, aki a prágai parlamentből üdvözölte Rothermere lord akcióját. Újra a világ emlékezetébe idézi a legújabb erőszakosságokat, amelyeket a cseh kormányzat követ el a felvidéki magyar kisebbségeken, csak azért, mert mindazt, amit a kisebbségek képviselői hangoztattak Rothermere lord akciója igazolta. Újra hangsúlyozza Rothermere lord lapja legfrissebb számában, hogy a békeszerződések két ui Elszász-Lotharingiát kreált Csehszlovákiában és Romániában, ahol a nemzed kisebbségek lakosságának tekintélyes hányadát teszik. A jugoszláviai magyar kisebbség helyzetéről Törley Bálint tájékoztatja a konferencia résztvevőit, ismét tárgyilagosan elősorolva mindazokat a mellőz tetésekfet, amelyekben a Vajdaságban élő magyar nemzeti kisebbségnek része van. Az utódállamok magyar nemzeti kisebbségének képviselői élő tiltakozások és beszélő tények a trianoni revízió kérdésében. Megismétlői a hires Millerand-féle kísérőlevélnek, amelynek tartalma az, hogy revízió eszközlendő nemzeti és gazdasági szempontból a diktátumok pontjain, fia a «békehatárok» közelében nagy nemzetiségi tömegek vannak. Na és ez nem történt meg... Ehelyett a legutóbbi akciója nyomán a nagy Lordnak az utódállamok kormányai ujabb erőszakkal'feleltek. Eltiltották a magyar kisebbségnek nemzeti mivoltát és múltját kifejező szimbólum viselését és használatát, a legdurvább cinizmussal tiltják el az anyanyelv használatát, bolseviki rendszerre emlékeztető erőszakossággal gátolják meg a nemzeti kuliura ápolását és fejlesztését, önkényes jogformálással és gyakorlattal fosztják meg a magyar nemzeti kisebbség tömegeit keserves munkával szerzett magántulajdonaiktól. Népgyűléseken és sajtóban bottal és szuronnyal fenyegetik mt^ a kisebbségeket a Lord szavainak visszha'ngjaképen... — És Genfben mindez kifejezésre jut a nemzeti kisebbségek konferenciáján. — A müveit világ hatalmai nem dughatják homokba a fejüket, meg kell hallaniok ezeket az igazságos ostromló szavakat s tudni kell, hogy a nemzeti kisebbségek kívánságait és jogait nem Ivánka Milánok, Srobárok és Bratianuk receptje és gyakorlata szerint kell elintézni s megnyugtatóan megoldani, hanem egyszerűen az igazság érvényesülésenek kell utat engedni. Az igazság beteljesülésében bizik a magyar nemzeti kisebbség és a magyar közvélemény. Lesz ereje az ujabb brutalitásokat elszenvedni, mert ahogy a genfi konferencián mondotta most Szüllő Géza: »A mi részünkről hirdetett igazság erősebb, mint az ellenfél fegyvere.» Idézzük a kisértelies vörös féayt, a borzalmak lidérces óráit; Szabad-e megismétlődniük, szabad-e egy nyíregyházi polgárnak is azt mondani: én nem adakozom Kovács István szobrára. Konumentáiis emlékmű hirdesse nevét az utódoknak! Adakozzunk síremlékére! (A »Nyirvidék «tudósitójától.) Körülbelül nyolc és fél esztendeje annak, hogy egy verőfényes tavaszi napon a Nyiregyházi Takarékpénztar előtt sétálgattam néhánv barátommal, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy négy tipikusan terrorista kinézésű, hat láb magas, tengerész ruhába öltözött Leninfiu egy fekete köppénygallérba burkolt, kezén megvasalt fiatalembert vonszol fel a bank emeletének lépcsőin. Arcába néztünk és egyszerre Szakadt szivünkbe a megdöbbenés : »Kbvács István nemzetőr főhadnagy !« Egy pillanatra visszatekintett. Soha nem felejtem el ezt a tekintetet. Az ólomszürke arcból világosan tiszta fénnyel égett felém szeme, mégis, valami tudatalatti kegyetlenség már megláttatta velem szeme utolsó felémiobbanását. Rettenetes érzés fogott el. Ordítani szerettem volna: Emberek ! Segítség! Meg akarják ölni! De nem fért szó ajkamra... És talán hiába is lett volna... Hiszen az ötödik vörös hadosztály segédhivatali helyiségének kapujában álltam. Barátaim már elmentek, de én még dermedten néztem magam elé: Mi lesz vele, mi lesz vele ?... Mintegy borzalmas válaszképen egy hatalmas vörös autó kanyarodott a bank bejárata elé. Egy pillanat alatt elintéződött előttem Kovács István nemzetőr főhadnagy sorsa. Tudtam, hogy ebben a pillanatban irták meg a sors könyvébe fájdalmasan nagyszerű végzetét. Pogány József külügyi népbiztos szállt ki az autóból. Szerencsétlen véletlen ... Ennek a vérengző bestiának éppen most kellett Nyíregyházára jönni. Egy »tengerész«, aki a kapuban tartott szolgálatot ,eléugrott: — Népbiztos elvtárnak tisztelettel jelentem, semmi különös újság! A népbiztos elvtárs sokkal gőgösebben vette tudomásul alantasa jelentését, mint bármelyik »imperiálista« tábornok. Mikor be akart lépni a küszöbön, egy nyurga fiatalember csakfellökte, ugy rohant ki az ajtón. Vörös karszallag volt karján, arany »Katonai nyomozó« felírással. Ugy látszott régi ismerőse volt Pogánynak, mert csaknem dadogva üdvözölte. Na mi újság kedves elvtárs ? — szólította meg Pogány a fiatalembert. »Semmi különös... kedves elvtárs... Illetve egy bolsiügy van oda fent. Direkt Pogány elvtársnak való!« — tette hozzá feledhetetlen vigyorgással. Pogány egy bájos mosollyal válaszolt, majd felment az emeleten lévő hadosztályparancsnokságra. * Délután három, négy óra felé kezdtek részletek kiszivárogni a »tárgyalás«-ról. Egészen szavahihető emberek csaknem egyöntetűen adták elő az ügy belső elintézését: Mikor Pogánynak Preferálták az ügyet, maga elé vitette Kovács Istvánt. »Mesélje el«, — mondotta — »mint történt ez az esek. Mit meséljek — válaszolt Kovács István, — tudja ön azt nagyon jól, hisz elolvasta az általam" aláirt jegyzőkönyvet. Az csak hiteles — tette hozzá gúnyos, de nem sértő mosollyal. — Elismeri, amit a jegyzőkönyv tartalmaz ? — Elismerem, tekintettel arra, hogy az sem változtatna a helyzetemen, ha nem ismerném el. — Tudja ön, hogy a törvény milyen büntetést ir elő a cselekedetére ? Kovács István egy furcsa mosollyá} válaszolt. Két nap múlva agyonlőtték a fogház udvaron... * Azt hiszem, hogy nincs Nyíregyházán felnőtt ember, ki ne emlékezne ezekre az órákra, azokra a Diadal Mozi Kert Mozgó 5 és 7 órakor 8/*8 órakor. CSAK EGY NAP Augusztus 26-án, pénteken CSAK EGY NAP Lady Wíndermere legyezője Wilde Oszkár világhírű müve filmen 8 felvonásban. Főszerepben: Irene Rich, Ronald Colman. flz éjféli látogató Romantikus történet 7 felvonásban. Főszerepben: RIN TIN-TIN percekre, mikor hire futott annak, hogy: Kovács István nincs többé... Aki nem akar, vagy nem tud visszaemlékezni, annak én imost idézem emlékezetébe, amit akkor gondolt: Én Uram, Istenem! Csak egyszer szabadíts ki minket ebből a borzalmas pokolból, csak egyszer lehessen még büntetlenül szánkra venni ennek a félistennek a nevét. * Nyiregyháziak ! Isten meghallgatta kívánságotokat. Most eljött az az idő, mikor nem csak beszélhettek róla, hanem áldozatot is hozhattok magasztosan nagy emlékének. Nem szabad elfelejtenetek azt a felemelő érzést, amely akkor vesz erőt rajtunk, mikor sírja mellett állunk. A Kovács István Bajtársi Szövetség lánglelkü vezetősége mindenkinek módot nyújt, hogy kötelező háláját, most, emlékmüvének építése alkalmával leróhassa. Mindenki, aki előtt szent a haza, a polgári szabadság, az emlékek szentségének gbndolata, tehetségéhez képest járuljon a nyíregyháziak számára legnagyobb, legeszményibb terv valóra váltásához. Nyii egyhá/iak ! Adakozzatok ! Ez Trianon! — Az erdélyi reformátusok élethalálküzdelme. Református egyházkerületi kongresszus kezdődött meg Kolozsvárott. Az első nap kiemelkedő eseménye az" erdélyi református püspök első püspökj jelentése volt, miután ilyen jelentest már 1923. óta nem kaptak az erdélyi reformátusok. Az erdélyi egyházkerület lélekszáma 1926. végén 492.075. A Királyhágó melléki reformátusokkal együtt 750 ezerre tehető a romániai magyar reformátusok száma, ugy hogy a református egyház mondható az oláh uralom alatt élő magyarság legnagyobb erőtényezőjének. A református elemi iskolák száma 1922—23-ban még 478 volt, az 1925—26. tanévben már csak 385, vagyis négy év alatt 93-mal 'csökkent. A tankötelesek száma 63.483, amiből csak 23.896 jár a reformátusok saját iskoláiba, mig 21.462 magyar tannyelvű oláh állami iskolákba és 3539 oláh tannyelvű iskolákba. Ez a statisztika aggasztóan mutatja, hogy a református magyarság jövendőiének irányítása fokozatosan kicsúszik az egyház kezeiből. Igaz, másrészt maguk a református hivek nagy áldozatkészséget tanúsítottak, amikor 1923-tól '26-ig 62 u\ iskolát építettek fel. A ref. középiskolák létszáma jelenleg 17. Az alsó osztályok ezekben eléggé népesek, mig a felső osztályok tanulóinak száma mindössze 583. Eléggé keserves számadatok tükröztetik vissza a még sokkal keservesebb állapotokat. * — Anehelescu az eddigi maszkát ;s ledobA Székelyföld eloláhositására vonatkozólag beszédes