Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-20 / 162. szám

JSÍYÍRVIDÉK. 1^27. julius 20. Látogatás a 88. Szabolcs cserkészcsapat nagytáborában. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Kossuth L. reálgimnázium cserkészei ez évben ófehértó mellett Majláth gróf birtokán egy ideálisan szép helyen ütöttek tábort. Kellemesebb, de egyúttal praktikusabb helyet már képzelni sem lehet, mert lehet mondani, mindent egyesit magában: árnyékot nyújtó akácost, ősrégi bükköst, szemet gyönyörködtető zöld pázsitot, s szép, fürdésre alkalmas tavat is. Itt, Szabolcsvármegyének egyik leggyönyörűbb helyén kötik össze tehát a 88-asok a hasznost a kellemessel lelkes parancsnokuk, Kozák István tanár felügyelete és vezetése mellett. S ez a kirándulásra is mindenképen alkalmas, szép hely vasárnap a látogatóknak sokasági tói népesült meg: szülők, ismerősök, Ófehértó intelligenciája s a tanyák egyszerű népe egyaránt felikereste a táborhelyet. A gr. Majláth uradalom készséggel rendelkezésre bocsátott több kocsit, melyek a a Majláth-telep megállóhelyre érkezőket a táborhelyre szállították, ahol a cserkészek éppen a reggeli imánál sorakozva állottak, figyelmeztetvén bennünket: Ti vendégek, most Istennek a szabad templomába jöttetetek, itt csodálhatjátok legjobban az ő nagy hatalmát, itt sem feledkezzetek meg róla! Az üdvözlések után a tábor megtekintése következett, amely a rend, a kifogástalan tisztaság, a gyakorlatiasság, de egyúttal a szép minden követelményének szempontjából oly kifogástalan, hogy nem egyikünk lelkében szólt az a'gondolat: itt jobban esnék a nyaralás, mint bármely drága fürdőtelepen. Előkerültek aztán a hazulról hozott elemózsiás zsákok és táskák s részint a hatalmas asztaloknál helyet foglalva, részint a gyepen kényelmesen elnyújtózva hozzáfogtunk a falatozáshoz, hiszen a reggeli korán svojlt s a gyomor is megkívánta már a magáét. Csakhamar 11 óra lett s megerkezett ófehértó református lelkésze és kántora s megkezdődött a tábori istentisztelet, melyen nemcsak a cserkészek, Ihanem a mintegy 50 főnyi látogató s a cserkészekre kíváncsi tanyai nép is részt vett s Pán ezét Jenő ref. papnak szivbe markoló beszéde nem egy könnyet csalt a szemékbe, midőn ott, Istennek szabad ege alatt gyönyörű hangján s remek felépítésű beszédében a cserkészeknek hivatásáról beszélt. Isten igéjével megtöltve nemsokára megint az asztalokhoz ültünk, hogy részint az ott készített kitűnő gulyásunkat, részint otthon sült holmiainkat elfogyasszuk, de egy kis szieszta után egyesek • a cserkészekkel együtt a tónak hűs hullámaiban is felfrissültek. Délután 3 órára kellemes meglepetésben részesítettek a derék cserkészek, amidőn kedves, mindenképpen sikerült tábori ünnepéllyel leptek meg bennünket. A cserkészinduló elhangzása után Kozák István csapatparancsnok szívélyes szavakkal üdvözölte a nagyszámú jelenlévőt, kiket arra kért, hogy figyelemmel és elnézéssel fogad ják( az egyes számokat. De nem voit szükség az elnézésre ! (mert mindanynyian gyönyörködtünk az egyes szá mokban s élvezettel hallgattuk azokat.) Gyönyörrel hallgattuk Krecsák Kálmán reálgimn. IV. oszt. cserkész-tanuló kellemes énekét, majd ugyancsak az ő és Mikler Sándor V. o. t. irredenta szép szavalatát; mosolyt csalt rnindanynyiunk ajkára Krecsák Kálmán monológja a kis cserkészről, £fki az egész tábort mentette meg a rablóktól — de csak álmában, mert elaludt az őrségen, amiért büntetésben részesül. Porhammer József mókás éneke nevetésre fakaszt, a a csapat több Összéneke általános tetszésre talál, de különös élvezettel hallgattuk azt a kiválóan előadott színdarabot, mely a cserkészéletből van véve s a cserkészet jótékonyságának gyakorlására vonatkozik. A kis cserkészek (Mikecz Sándor, Krecsák Kálmán, Kiss Tibor, Szuchy Jenő)' cserkész-otthonukban vannak, melyet gondosan takarítanak s rendbehoznak, hogy segédőrvezetőjüknek (Telch István \ meglegyen mindennel elégedve. E megelégedést tudtul is adja nekik is jutalmul élvezhetik a játékot. De megjelenik az öreg szolga (Petrohán Béla)) is, hogy az igazgató parancsára rendbehozza az Otthont, Ide a s. őrvezető nem veszi igénybe az ő munkáját, mert a cserkészek maguk tartják rendben a helyiségöket. De beszélgetésbe elegyedik vele s megtudja nagy szegénységét, felesége betegségét s a pénz hiányát orvosságra. A derék cserkészek egy-kettőre összeadják a szükséges pénzt, mely közé azonban a cserkészcsapat egy 100 koronása js téved. Megjelenik az Otthonban a csapatparancsnok (Deák Gyula) s észreveszi a hiányt s segéd őrvezető tudva azt, hogy a pénzt csak a szolga vihette el, hogy bajba ne keverje, magára vállalja a lopást, amiíért a parancsnok a csapatból kizárja. Itt iszonyú fájdalom dul lelkében, hogy riem lehet többé cserkész, szüléi ráadásul javitó-intézetbe akarják küldeni. A segédőrvezető öccse (Jánossy Miklós) jön a hirrel s hozza bátyjának cserkészingét, melyet egy szegény cserkészfiunak ajánl fel. De megjelenik az öreg becsületes szolga is, aki visszahozza a tévedésbői hozzákerült 100 koronást, kisül a s.-őrvezető jószívűsége, a parancsnok a csapat előtt bocsánatot kér tőle, megdicséri s őrvezetővé lépteti elő. Szándékosan foglalkoztam a darab tartalmával, mert annyira jellemfejlesztő, érdemes, hogy mások is olvassák. Nekünk az összjáték élvezetet okozott, de könnyeket is kicsalt a szemünkből. Öh a cserkészet nemes intézmény s amint néztem a tanya egyszerű népét is, mély figyelemmel hallgatta az előadottakat, hacsak néhányra is jótékony hatással volt az, amit itt láttak és hallottak, ugy valóban mondhatjuk, hogy a cserkészek jó munkát végeznek. Mi mindannyian nemcsak kellemesen, de hasznosan is eltöltöttük a inapot a 88-asoknak s Kozák István tanár készségével, odaadásával, irányításával, derék segédtisztje Deák Gyula segitése melleit, annak a beteg magyar társadalomnak, annak a szegény megcsonkított magyar hazának nagy szolgálatot tesz. A nyíregyházi leánygimnázium salzkammergúti kirándulásának résztvevői beszámolnak tapasztalataikról. (A »Nyirvidék» tudósítójától.) A nyíregyházi leánygimnázium növendékei a mult hónapban Adorján Ferenc igazgató vezetése alatt kirándultak! a Salzkammergutba. A tanulmányut egyik résztvevője a következőkben számol be tapasztalatairól: Junius hó 22-én reggel két vidám kiránduló csapat tette zajosabbá a nyíregyházi pályaudvarnak amúgy is "mozgalmas helyét. A záróünnepély után itt váltak el a leánygimnáziumnak most már gondtalan növendékei. Az egyik ^csapat Weiszer Gyula tanár vezetése alatt Szerencs felé tartott Aggteleknek. A másik még vidámabb társaság Adorján Ferenc igazgató vezetése alatt Debrecen felé, Ausztriának vette az útját. — Hangos búcsúzkodás s a szülők* féltő, aggódó tekintete kiséri gyermekeiket — hisz messze idegenbe, tíz hosszít napra bocsátják el őket — de Adorján igazgató megnyugtató tekintete feledtet minden féltést, — s vig énekszó mellett robog ki a pesti gyors... Efső etapeunk Budapest. Innen tovább Bécs s néhány óra múlva viszontláttuk a tavalyról kellemes emlékekkel megmaradt régi császár várost. Itt csak egy rövid pihenő mert másnap már korán keltik a kis sereget, hogy tovább indulhassunk tulajdonkepeni célunk felé : Salzkammergut-ba. Utunk állandó víg kedélyes hangulatban folyik tovább, bár az eső szakadatlanul csapkodja az ablakokat s szűkre szántja a láthatárt. — Gmundennől kiderül az idő s előttünk csillog a csodaszép Draunser hólepelbe öltözött hegycsúcsaival. A csodás táj megpillantása elnémít, logy annál nagyobb ujjongásba törjünk ki, a természetnek e fölséges alkotásánál. Nem sokáig időzünk, a vonat halad, ujabb és ujabb csodák kerülnek látókörünkbe. Megérkezünk Ischlbe. Ehhez kommentárt nem fűzünk, mert min | dent megmagyaráz, hogy kiráj lyunknak kedvenc nyaralóhelye volt De nem hallgathatjuk el szépségei közül a Kaiservillát, a Kaiser Denkmalt és Hohenzollern vízesést. Hogy ebbe a hangulatba még több változatosságot vigyünk bele, innen kirándultunk a Salzkammergutnak egyik legszebb fürdőhelyére St. Wolfgang-ba, innen az osztrák alpoknak legmagasabb kilátóhelyére, a Schafberg-re. Itt el nem képzelhető panorámába volt részünk. Alul a kisebb-nagyobb tó tükrözte vissza a napsugarakat, köröskörül a salzkammergúti hegyek, a stájer és salzburgi alpesek hóboritotta óriásai fúrták fejüket a magasba. Áhítattal szemléltük a csodás látványt s mig az elragadtatástól, bámulattól szinte gyökeret ver ta lábunk, addig a tekintetünk önkéntelenül az Ég felé irányult, hogy hálával keressük a Mindenhatót, aki megengedte érnünk ezt a szép napot,' s mintegy fohászunk meghallgattaB tásaképen, két hatalmas dolomitcsucs között szivárvány jelent meg piros-fehér-zöld színben. Ez a rendkívüli látvány, a fárasz tó ut, nem merítette ki á gyerekeket, bizonyítja a következő kedves kis eset; visszatérve Ischlbe, este a takarodó után, kedvük volt még rögtönzött ruhatárukból jelmezestét rendezni. Ezzel felverték a nyugalmas kis szálló csendjét s mikor másnap a reggelinél az igazgató jóságos és megértő szavakkal kérte a .gyerekeket, hogy csendestfb-< bek legyenek, — eltussoltuk azzal, hogy »hiszen csak aspirinért voltak Ilonka néninél.« Mondhatjuk ötletesek és aranyosak voltak. Vándorbotunkat újra kezünkbe vettük. Vonaton végig szebbnélszebb természeti remekeket látva, bejártuk Salzkammergutot és be»

futottunk Salzburg-ba. Itf az igazgató előre, szinte percnyi pontoss sággal kidolgozott terve" szerint, fölséges négy napot töltöttünk ei: Egy tervezett és sokat igérő kirándulásról, sajnos, az esőre hajló és ködös idő miatt le kellett mondanunk. Ellenben kárpó olva voltunk a város egyéb szép látnivalói által. Felsorolni is sok volná, amit nekünk Salzburg nyújtott. A világhírű Glockenspiel, melynek folytatásaképen hangzott le a várból, most csodás, de hajdan megfélemlítésre szolgáló orgona bugó hangja. Mozarteum, Schlossberg, Festspielhaus, Dóm templomok,' Katakombák, Bábszínház, Gyermek opera, Orgonahangverseny, stb. — Külön kell megállapodni Hellbrunn nál, mely körülbelül Bécs Schönbrunnjának felel meg. Itt gyönyörködtünk a vízművek bámulatos technikájában, Erzsébet királyné művészi szobrában, a JBischofsschlossban, a természet által alko.o tt csodálatos kőszinházban, végre a nsesszelátóban, honnan az egész környék szépségeit beláthattuk |a bajor havasokkal együtt. i Utunk visszafelé állandóan havasok között Bischofshofen, Selzíhal Leoben, Bruckon keresztül folyt *ová"bb s igy fcrtünk a kirándulásunk utolsó szép helyére, mely egy hosszú alagút után tárult szemeink elé: a Semmeringre. Ennek nagy szépségét ugy méltányolhatjuk, hogy mindannyiunk egyetlen hő vágya még egyszer oda visszatérni. Tovább az utat az európaszerte hires vaspályán tettük meg, melyet változatossá tett a 14 alagút. Még egy utolsó bucsu nap Bécsben, mely vásárlásokkal telik el. Reggel felvonjuk vitorlánkat s aüg várjuk, hogy Hegyeshalomnál újra meghallhassuk az első igazi jóízű magyar szót. Egész kirándulásunk alatt a jó Isten szeretett és kedvezett nekünk, mert egyetlen egy napot leszámítva, ahová lábunkat betettük, még az Ég is reánk mosolygott. — Szállásunk, ellátásunk, mindenütt elsőrangú volt, amit egyedül Adorján Ferenc igazgató előrelátó gondoskodásának köszönhetünk, kí egész uton végtelen türelemmel és jóindulattal vezette és gondozta a kis csapatot. Hálánkat és elismerésünket azzal fejezhetjük ki, ha azt kívánjuk, hogy jövőre is vezetése alatt hasonló kedveá' kirándulásban vehessünk részt. — Birnbaum CornÉlía. Gitárral az élet porondján c. verses könyve az irodalmi körökben nagy feltűnést keltett. A tehetséges fiatal szerző munkájához Farkas ,mre országos hirü iró irt előszót. A könyv, melyet nagy érdeklődéssel várnak, e hó végén kerül a nyíregyházi könyvpiacra. 7509-3 99 U 777" B uck Jones Shirley Mason Ap H ? olló Szerdán Csütörtökön IM.