Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-15 / 134. szám

1927. junius 15 JNÍYÍKYIDEK. $ Hajdúszoboszló — világfürdő. * * * Aki újságot szokott olvasni, an­nak bizonyára nem kerülte el a figyelmét az az óriási szenzáció, amelyet Csonkamagyarország ösz­szes újságnak nevezett nyomda­termékei mintegy két évvel ezelőtt hasábokon keresztül tárgyaltak és tartottak ébren körülbelül egy éven át. Ennek a nagy hirlapi kam­pánynak az volt az állandó ve­zérmotivuma, hogy Hajdúszoboszló ez a természeti kincsekkel .megál­dott alföldi város, a magyar fürdő­élet jövő büszkesége, rövid időn belül — világfürdő lesz. Elfelejtettem ugyanis megemlí­teni azoknak a kedvéért, akik ta­lán nem olvaslak a hajdúszobosz­lói csodaforrásról szóló vérmesre­ményü cikkeket, hogy ebben a kü­lönben fejlődő alföldi városkában (most aszfaltozzák az utcáit), va­lószínűleg kútfúrás közben, hőfor­rásra bukkantak, amely két év óta ontja már a 72 Celsius fokú forró­vizet és puffogja az ezzel velejáró földgázt. Olyan örvendetes ese­mény volt ez annak idején, amely­nek minden becsületes magyar ember őszintén örült, hiszen min­dennek örülnünk kell, bármily ki­csit kapjunk is ajándékba a ter­mészettől, miután annyi minde­nünket elvettek. Örültünk és egy kicsit irigyeltük is. Hajdúszoboszlót. Milyen sze­rencse, milyen szerencse — mon­dogattuk s képzeletünkben, ame­lyet határtalan módon felizgattak az az újságokban megjelent és termé­szetesen sugalmazott fantasztikus tervek, már ott ragyogott egy euró­pai nivóju világfürdő képe, mo­numentális méretű strandfürdő,* thermalfürdő, gyönyörű oszlopos, kupolás csarnokok, ötemeletes szál­lodák, ahová csak ugy tódulnak az idegenek. A fürdőből kilépő be­tegek energikusan dobják el ma­guktól a mankót és viszik szét a világban a hajdúszoboszlói hőfor­rás csodatevő erejét. Akik azonban nem olyan vér­mes reményüek és képzelőerejüket erősen korlátozza a józan, reális számítás, a lehetőségek határainak figyelembevétele és mérlegelése, azok is el tudtak maguknak annyit képzelni, hogy ha mindezek az álomszerű tervek nem is valósul­nak meg, legalább annyi történ­hetik még Hajdúszoboszlón is két esztendő alatt, hogy egy 72 fok me­leg forrásnak ásnak valami négy­szögletű medencét, ezt körülkerítik, néhány kabint is építenek melléje, hogy legalább megfűrödhessi^ik ebbén az Istenáldotta vízben, amely valósággal ugy jött ennek a vá­rosnak, mint egy főnyeremény. Ennyit ugyebár a legjózanabb gondolkodással, a legridegebb mér­legeléssel is el lehetett várni. A földrengés által elpusztított San­Francisco két esztendő alatt épült fel, az ugyancsak rombadőlt Tokió hat hónap alatt. Egy strandfürdőt tehát még Hajdúszoboszlón is fel lehetett volna építeni két év alatt, pláne mikor a jó Isten ingyen adja hozzá a jó forró és gyógyhatású vizet. A napokban autókirándulásra hivtak. Miután engem is megkér­deztek, hogy hova menjünk,' azt indítványoztam, menjünk Hajdú­szoboszlóra, nézzük meg, tapasz­taljuk meg azt a hires csodaforrást. Titokban már arra is gondoltam, hogy nyáron ott töltök két hetet, s nem megyek Hévízre, ahová ere­detileg szándékom volt. A társaság indítványomat és hozzáfűzött érve­lésemet "elfogadta s igy nekiindul­tunk Hajdúszoboszlónak. , Rövid, kellemes autózás után tényleg megérkeztünk délután 6 óra tájban. Láttunk két furótorony­féle deszkaépiíményt, majd egy íz­léstelen, stílustalan téglaépületet, amelynek udvaráról 30—40 centi­méter szélességű árokban folyt a gőzölgő viz, előttünk ismeretlen irányba. Megkérdeztük a járóke­lőktől, hogy merre van a sza­/badfürdő s a nyert útbaigazítás sze­rint jobbra lefordultunk az ország­útról. Körülbelül 150 méternyi tá­volságra van az országúttól a haj­dúszoboszlói világfürdő. Amikor megpillantottam, nem tudtam bosszankodjam-e, avagy nevessek. Képzeljék el, a forró viz egy hepehupás, cigánygödrös terü­letre folyik, ahol apró tavacskák­ban 'Oszlik szét. Egy-egy tavacska nem nagyobb, mint egy szoba, né­hol még akkora se. Körülbelül negy ven-ötven toprongyos koldus für­dik itt, Hajdúszoboszló proletáriá­tusának legalsó rétege. Mintha a bibliai bélpoklosok borzalmas, un­dorító légióját láttam volna, ugy hatott rám ez a siralmas kép. Ter­mészetesen kerítésnek, kabinnak, fürdőszerüségnek semmi nyoma. — Ahogyan az Úristen két esztendő­vel odairányitotta a vizet, az ugy van most is. A nyíregyházi tégla­gyárak szabályos négyszögalaku, vizzel ieit mélyedései modern strand fürdők ehez a lehetetlenül gödrös, piszkos pocsolyához képest. Igy fest a hajdúszoboszlói vi­lágfürdő. Undorodva és szégyenkezve hagy tam ef ezt a helyet, ahol valószínű­leg utoljára jártam életemben. Va­lami azonban mégis megragadta a figyelmemet. Egy -szegény hajdú­szoboszlói ember, akinek Isten ke­gyelméből volt egy fürdőkádja, azt oda kipicelte és 30 fillérért adja ki bérbe annak, aki n«m akar a pocsolyában fürdeni. Egy vásá­rokra járó, u. n. villanyos ember pedig felhasználva a «konjunktu­rális lehetőség»-eket, odaült masi­nájával a fürdőzők közé és 10-ért gyengébb, 20-ért ferősebb áramot ad annak, aki villanyoztatni akarja magát. Ebben a két emberben több élel­messég van, mint összevéve azok­ban, akiken múlik, hogy a termé­szettői ilyen pazaron juttatott kincs felhasználatlanul vész kárba már két esztendeje. Hogy azonban az igazságtalan­ság vádjával ne illettessem, elkeli mondanom, hogy mégis csak igye­keztek valamit tenni. A forrás mel­lett villanytelep épült, amely Haj­dúszoboszlót es még 13 községet fog ellátni energiával. Ennek a telepnek áramfeszlesztő dinamóit földgázzal akarják hajtani, de csak akarják. Egyelőre még csak a szi­vógáznál maradnak, amelyet drá­ga faszénből nyernek. Idővel talán a földgázra is rákerül a sor. No és a vizet is felhasználják! Szeke­reken szállítják a kádfürdőbe, amelynek ekként nincs szüksége gépházra és egyéb ilyen csekély­ségre. Egyszóval nem lehet elvitat­ni, hogy a hajduszoboszlóiakban mégis csak van élelmesség. S a 72 fokos viz tovább folyik i a cigánygödrökbe, a földgáz pedig I puffog a semmibe. Vájjon ki íudná megmondani — m eddig? A kalocsai kisgazdák búcsúja Nyíregyházától. Az utolsó napon a pazonyi Berta telep szépségében, majd a Súlyán bokor tanulságos látnivalóiban gyö­nyörködtek a kisgazda vendégek. (A «Nyirvidék» tudósi ójától.) A kalocsai kisgazdák, akiket dr. Markó jenő kalocsai főszolgabíró vezetett Nyíregyházára, szombaton délelőtt a város nevezetességeit te­kintették meg. Kimentek a szom­bati állatvásárra ts, majd autóbu­szon Liptay Jenő messze földön hires szőlőtelepét látogatták meg. A szőlőtelep bejáratát a magyar vendégszeretetéről neves házigazda fenyőlombbal, nemze'iszinü zászló­val ékesítette. «Isten hozott» ezt a tiszta magyar szívből jövő köszön­tést olvassuk a bejárat fölött, ami­kor a gyönyörű fenyvesek utain be kocsizunk a telepre. A kisgazdák megilletődve, csodálattal tekintik meg az emberi szorgalom, akarat­erő és tudás nagyszerű eredményét, a Berta-telepet. A szőlőtáblák, a borház, az erdőcskék, az álmodo­zásba ringató gyönyörű tájrészle­tek megtekintése után, a kisgaz­dákat a fenyők lombsátora alatt fe­jedelmi ebéd várta, amelyet Liptay Jenő gazdasági főtanácsos adott a kalocsaiak tiszteletére. A háziasz­szonyi tisztben Liptay jenőné mél­tóságos asszony maga fáradozott felejthetetlen jósággal. Az ebéden, amelynek emlékét a kisgazdák örök­ké megőrzik, megjelentek Mikecz István alispán, dr. Bencs Kálmán kir. kormanyfőíanácsos, polgár­mester, Borbély Sándor vármegyei tb. főjegyző, Kardos István kuf­turtanacsnok, Zilahy Kiss Tibor, Horváth Antaf gazdasági fel­ügyelő, Gyurikovics Lajos gazda­APOLLÓ kedden utoljára! A francia filmirodalom remeke! NIEÜ CULPA (NAGY AZ ÉN BŰNÖM .. .) Nagyhatású dráma 2 részben, 9 felvonásban. Szerdán Csütörtökön (LÁNGOK ÉS BESTIÁK) Izgalmas artista dráma 7 felvonásban. Luftüzlet Burleszk attrakció 5 felvonásban. Előadások kezdete; Hétköznapon 5, 7 9, csütörtökön 3, 5, 7, 9 órakor. sági intéző, és még számosan Nyíregyházáról és Pazony közséf­ből Az ebéden Liptay jenő gaz­dasági főtanácsos, igaz vendégsze­retettel köszöntötte a megjelente­ket. Nyerges Ferenc nyirpazonyi ref. lelkész megkapó szónoki erő­vel, lendülettel adott kifejezést an­nak a mélyből fakadó csodálatnak, amelyet minden ember kifejezés­re juttat, aki erre a gyönyörű földre, az e mberi alkotásnak re­mekével ékesített Berta telepre jön és a jelenlévők szive érzését tolmá­csolva köszöntötte Liptay je nőt és áldott jóságú hitvesét. Tóth György gor. kath. lelkész költői képekben gazdag beszédében a kalocsaiakat köszöntötte, az idefáradt kisgaz­dákat és nemes lelkű, hivatásukat szerető vezetőiket. A lelkes szavak­ra a kisgazdák nevében Vén János szakmán kisgazda válaszolt kere­setlen, meleg hangulatu beszédé­ben. Kardos István meghatóan jut­tatta kifejezésre, milyen lelki érté­kek revelálódnak a Berta-telep szép­ségeiben és Liptay Jenőnét köszön­tötte, akinek jótékonyságáról val­lomást, mindenkor bizonyságot A kisgazdák soha ef nem mo­sodó élményeket szereztek a Ber­ta telepen, ahonnan a délutáni órákban Klár Sándor uradalmá­ba rándultak ki. Itt különösen a modern állattenyésztés eredmé­nyeit csodálták meg a kisgazdák, akiket Klár Sándor földbirtokos kitűnő uzsonnával vendégelt meg. Szombaton este a Gazdaszövetség éttermében elfogyasztott kiváló va­csora keretében "búcsúztak a kalo­csaiak Nyíregyházától. Horváth Aladár gazdasági felügyelő köszön­tötte a tanulni vágyásban példát mutató gazdák vezetőit, majd dr. Markó Jenő kalocsai főszolgabíró emelkedett szólásra és meghatottan köszönte meg Nyíregyháza város közönségének, a Gazdaszövetség­nek és Szabolcsvármegyei Gazda­sági Egyesületnek fáradozását, amellyel a kalocsaiakat fogadták és kalauzolták. Kijelentette a fő­szolgabíró, hogy a magyar ven­dégszeretetnek ilyen megnyilatko­zását, a testvéri szeretetnek ilyen intenzív megnyilvánulását még se­hol nem volt módjában tapasztal­ni, mint amilyennel Nyíregyházán találkozott. Meleg szavakkal kö­szönte meg a kalauzolás, a vendég­látás terén mutatott előzékenysé­get dr. Bencs Kálmán polgármes­ternek, Gyurikovics Lajos nyír­egyházi gazdasági intézőnek, Zi­lahy Kiss Tibor és Horváth Ala­dár gazdasági felügyelőknek. Paulusz Márton gazdasági tanácsos és Jánosbokori Kovács András gazdavezéreknek. A főszolgabíró nagyhatású sza­vaira Janosbokori Kovács András gazdaszövetségi elnök válaszolt, aki nagy lelkesedest keltve mutatott rá, hogy nemcsak a kalocsaiak tanul­nak a nyíregyháziaktól, de fordít­va is. Mindenekelőtt az hat mé­lyen reánk, hogy a kalocsai kis­gazdák élén eljött a főszolgabíró, a szolgabíró eljöttek a jegyzők. Ezt az uj idők Jelének, a szociális igazságok diadalának, a magyar együttérzés biztató megnyilvánulá­sának tekinti, amely azt mutatja, hogy lazulni kezdenek az osztály­tagolódás korlátai. Ez az együttér­zés a feltétele annak, hogy kitűz­zük a Kárpátok ormára az ezeréves Magyarország szent lobogóját, az­zal a győzelmi kiáltással, itt volt e z a zászló e#r éven át, továbbra is, örökre is itt kell annak lenni. A nyíregyházi "kisgazdák vezérének le'lkes beszéde nagy hatást keltett. (*) Varrógép-Javításokat szaksze­rűen, gyorsan és olcsón eszközöl a Singer varrógép részvénytársaság, Vay Ádám u. 2. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom