Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-13 / 108. szám

2 J&ÍKtlVÚK. 1927. Májas 13. Az utódállamok és a béke-revizió. A „NjrirTidék" számára irta : Lukács György v. b. 1.1., or?ziggyüté- i képviselő. Az a szellem, amelynek irányi-* tása mellett a Nemzetek Szövetségét megszervezték, a Nemzetek Szövetségének alapokmányában, az u. n. paktumban, a legfontosabbnak, a hírhedtté vált 10. cikket tekinti. Ez pedig aképen rendelkezik, hogy a Nemzetek Szövetsége tagjainak kötelességük a Nemzetek Szövetsége minden tagjának terü'eti épségét és mostani politikai függetlenségét tiszteletben tartani és minden külső veszedelemtől megoltalmazni. Min t valami fétist, ugy tiszteli az ortodox felfogás ezt a rendelkezést és ebből azt a tévese következtetést vonja e, hogy az állaIjjioknak a páriskörnyéki békeszerződésekben megállapított határai és birtokállományai változhatatlanok. Más szóval, ezen ortodox felfogás szerint, a mi trianoni bilincseink örökké tartók volnának. Köztudomásu, hogy ezt a felfogást magának a pakiumnak szövege cáfolja meg. Mert a paktumnak vannak ám egyéb cikkei is. Ott van nevezetesen 19 cikke, amely világosan kimondja, hogy a Nemzetek Szövetségének közgyűlése időnkint felhívhatja a Nemzetek Szövetségének tagjait, az alkalmazhatatlanokká vált szerződéseknek, valamint az olyan nemzetközi állapotoknak ujabb megvizsgálására, amelyek fennmaradása a- világbékét veszélyeztethetné. Ugyan mit jelent ez, ha nem a revízió gondolatának nyílt kifejezését? Akkor tehát, amidőn mi, magyarok, a békeszerződés revíziójának szükségességét hangoztatjuk, egyáltalában nem követünk el semminemű olyan blaszfémiáí, amilyennek az utódállamok, már magát a revízió megemlítését is tekintik, hanem egyenesen a paktum értelmében cselekszünk. Mert nem az alkalmazza helyesen a paktumot, aki annak csak egyes kiragadott rendelkezéseit veszi figyelembe, más rendelkezései előtt azonban egészen szemet huny, hanem az, aki harmonikusan alkalmazza annak minden egyes intézkedését. Mi igenis, felfogadtuk a 10. cikk rendelkezéseit is, keserű kényszerűségből elfogadtuk, de mert' elfogadtuk, meg is tartjuk: türjük egyelőre megraboltatásunknak és megcsonkittatásunknak szörnyűséges állapo át, azonban életet akarunk önteni a 19. cikk rendelkezéseibe is és minthogy legszentebb meggyőződésünk szerint a trianoni békeszerződés a békét veszélyezteti, ezért követeljük a paktum alapján a trianoni békeszerződés revízióját. Lehet-e elítélni bennünket ezekért a revizionális törekvésekért? Boszszankodni miattuk, igenis, lehetséges azoknak, akik a mi rovásunkra gazdagodtak, de elitélni bennünket és szerződésszegési tendenciákkal vádolni emiatt, a természetszerű felfogásunk miatt, ezek miatt a paktum által támogatott törekvéseink miatt lehetetlen, legalább is igazságtalan. Hát elitélte-e valaha valaki a franciákat azért, mert Elzász visszaszerzésének gondolatát soha egy percre fel nem adták? Pedig az ő revizionális törekvéseiket nem fedezte ám az akkori nemzetközi jog. Egyébként a páriskörnyéki békéknek "tarthatatlanságát, alkalmazhatatlan voltát leginkább maguk az utódállamok bizonyítják, nap

jnap után azzal, hogy ők szegik meg ezeknek a rájuk kü önben csupa haszonszerződéseknek egyes rendelkezéseit és ezáltal szinte ujjai mutatnak ezeknek a szerződéseknek alkalmazhatatlan voltára. Orbán Dezső festőművész előadása a korszerű művészetről. A jövő művészeti irányzata a gyárak és bérkaszárnyák stílusa Mai életberendezkedésünk mellett csakis egy individualistanaturalisztikus művészet jöhet számba. (A Nyirvidék tudósítójától.) Orbán Dezső festőművész, ak egyik résztvevője a fővárosi festő* művészek nyíregyházi kiállításának a városháza nagytermében tegnap délután 5 órakor szépszámú és előkelő közönség előtt szabad előadást tartott a korszerű művészet ről. Orbán Dezső, aki nemcsak kiváló festőművész, hanem ludósmü vészettörténész és esztétikus, valamint nagyszerű előadó, a következőket mondotta: Ha nem élőszóval mondanám ei a következőket, hanem megírnám' (ugy a cikk fölé két mottó kerülne: Az egyik, amelyet Babits Mihály «Gondolat és Irás» c. könyvében olvastam és amely ugy szól, hogy az emberi kultura történetének "legszomorúbb lapja az, amely a lokomotív feltalálását regisztrálja, a másik Vaszary János festőművésznek egyik legutóbbi cikkéből való idézet, amelyben azt mondja, hogy a jövő művészeiéhez több köze van a (okomotivnak, mint Rafaelnak. E két mottó felfogásának diszszonanciája gondolkodóba kell, hogy ejtsen bennünket. Magyarázatát abban a lázas stiluskeresésben lelhetjük, mely korunk művészetének jellegzetes sajálsága. Pedig a művészetek korszerű követelménye az egyetemes művészetek nézőpontjából elenyésző jelentőségű és a korszerűségnek értékmérőképen beállított ifíegkülönböztető sajátsága igen rövid élettartamú. Ezen tételének igazolására aí előadó számos érdekes és meggyőző példát hozott fel. Kimutatja: ezekután a korszerűség és a süluskeresés közötti lényeges különbséget. Rámutat arraj hogy mig a stíluskeresők művészete Cézanne fellépésétől, tehát idestova 30 év óta egyenes vonalú pályát mutat -és nem engedi magát kizökkenteni pályájából még oly események hatása alatt sem, mint aminő például a világháború volt, addig a korszerű művészet a háború kaosza u án Inkább nacionalista művészetté alakul, mely természe'es velejárója korunk minden íéren megnyilvánulj világfelfogásának. Á leglényegesebb különbség tehát az, hogy mig a stiluskereső művészet kiküszöbölni igyekszik a nacionalista elemeket, addig a korszerű művészet nemcsak az egyéni, hanem a faji különbségek kifejezésére is törekszik, ezzel is köve.ve a művészet tradícióit, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy mennyire nem téveszthető össze az elmúlt korok flamand művészete sem az olaszszaí, sem a spanyollal. Korunk művészetének stilustalansága jogosan ösz őkéli a művészeket egy stílus megteremtéséie, azonban sohasem volt kor, mely a maga stílusát erőszakosan tudta volna megteremteni. A művészettörténetben a stílusaalkotó tényező mindig az építészet volt. A mi korunk építészetének nincs kialakult stílusa. Korunkat jellemző építkezés a gyár és a bérkaszárnya. Erre hivatkoznak azok, akik a megelőző korokkai szemben a modern technika uj stílusának idejét elérkezettnek látják. Ebben igazat is ad nekik az előadó, csak azt tagadja, hogy lehetséges lenne egy kor stílusát mesterségesen kitenyészteni. A stílusok sohasem előzik meg korukat. Ez a dolog lényegében rejlik. Ha gazdasági és társadalmi életünk mai anarchisztikus állapotából megtisztulva eljut ahhoz az egységes világszemlélethez, amit a görögöknél a'mítoszok és a szépség kultusza, a középkorban a vallásos érzület, az empire koriban a császárság nimbusza, a Lajosok korában a társadalmi konvenció és a tekintélytisztelet jelentettek, akkor feltartóztathatatlanul elérkezett a gyárak és a bérkaszárnyák stílusa is. Hogy a jövő művészetére nagyobb befolyással lesznek a technika vívmányai, mint az összes élrmult korok művészetei, csakis abban az egyetlen esetben következhetik be, ha a technika vívmányainak sikerűit gyökeresen átformálni egész társadalmi és gazdasági berendezkedésünket. Ekkor azonban a stilusalkotó már nem a gép többé, hanem a megváltozott életberendezkedés. Végül rámutatott az előadó arra, hogy nem lehet ma a világ művészetét «közös nevezőre» hozni, amikor azok a korlátok, amelyek között a mai európai ember élete lezajlik, az egyik oldalon ókonzervatívok, a másik oldalon tul radikálsak. Az elmondottakból azt a végső konklúziót vonta le, hogy mai gazdasági és társadalmi életberendezkedésünk mellett a korszerűség szempontjából csakis egy individualista-naturalisztikus művészet jöhet számba. Szabolcsvármegye úthálózata mindjobban érzi az autóforgalom fokozódását. á vármegye alispánja próbaképpen elrendeli egy kilóméter bitumenes útnak építését. - Több útvonalon kértek autóforgalomra engedélyt. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tu- ! dósitójától.) Szabolcsvármegyében mintaszerű az utak állapota, de a vármegye úthálózatának tökéletes kiépítése ma is serényen folyik és egyik sarkalatos pontja annak a nagyszabású tervnek, amelyet vármegyénk alispánja, Mikecz István a megye fokozatos fejlesztése érdekében maga elé tűzött. Az autóforgalom élénkülése uj helyzet elé állította az útépítés tervezőit is. Uj rendszerű utakra van szükség s ez az uj helyzet érezhető a vármegye alispánjának az útépítésre vonatkozó nagyszabású jelentésében is, ahoi Mikecz István alispán a következőket mondja: A már meglevő kövesutak fenntartása mind nagyobb terhévé válik a törvényhatóságnak. A fenntartás nagyobbrészt a régi foltozási rendszerrel történik ma is. Az állami utaknál mintegy 10.000 köbméter a fenntartási kavics mennyisége, a vármegyei utaknál közei 35.000 köbméter. Mindinkább át kell azonban térni az általános terítéssel és hengerléssel való fenntartás rendszerére, ugy, hogy a folyó évben 40 kilométer vármegyei és'20 kilómé er állami utat fogunk áítalános hengerléssel fenntartani. Az automobil forgalom folylán Rezervista Jelszó? Parancs? Péntek, szombat, vasárnap a Diadalba Miért? Mert jobban mulatni, mint a „Póttartalékos" on sehol sem tudok! Hát még? No meg- ott mutatják Afrika országot is a szereesenyekkel együtt. Hát akkor én is oda megyek. Szervusz! és pedig ugy a szemé y, mint a teherautó nagymérvű utrongálásai miatt uj követelmények léptek fel a kiépített utakkal szemben. Nemcsak biztos, könnyen járható pályára van szükség, de SZÍVÓS, portafan, nem romló pályákat kezdenek építeni világszerte, amelyek az automobilforgalomnak kellő szívóssággal ellentá lanak s amelyeknél községeink átka: az amúgy sem egészséges porképződés kivan küszöbölve. Ezen kőuíak buumen, kátrány > homok, zúzalék és kavicstömöriléssel állíttatnak elő. Az eddig végzett kü.földi tapasztalatok szerint elkészítésük költségei egyenértékűek a közönséges kőut 15 esz'endeí fenntartási költségeivel és hozzáadva ezenfelül a közönséges ut normális előállítási költségeit. A törvényhatóság azon helyzetben lesz, hogy ez idén próbaképen elrendelhetem 1 kilométer ily bitumenes útnak a megépítését, amelyen mint kísérleti uton az uj ut-