Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-11 / 106. szám
4 JSÍYÍRYIDÉK. i>« ifíi^imttttiliíMW BM—BfelSEaaPTOTaTfflHiBa 1927. május 11. közérdek. Tessék ráemlékezni a szavamra, hogy ha nem lesz intézkedés, nagyon szomorú következménye lesz ezeknek az elvadult kedvteléseknek. Ha nincs igazam, akkor bocsánatot kérek, de ha igazam van, akkor van a magyar közigazgatás kezében eszköz és hatalom, egy kis hányada a forradalomnak nem helyezkedhetik szembe a forradalom nagy részének. Itten a Iegerélyesebb intézkedés szükséges minél előbb. Maradtam Szerkesztő urnák igaz tisztelője egy sétáló. „A szanálásnak hallatlan erőfeszítést igénylő művét csak a középosztályra támaszkodva lehetett megalkotni;" mondotta a vármegye mai közgyűlésén Kállay főispán. Elekner Károly dr. kritikája a Mnnkásbiztositó Pénztárról. — Megemlékezés az ország és a törvényhatóság nagy halottairól. — Köszönet a csecsemővédelem önzetlen és áldozatkész apostolainak. (A Nyirvidék tudósítójától.) Szabolcs és Ung közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta tavaszi rendes közgyűlését a vármegyeháza nagytermében. A bizottsági tagok nagyszámmal jelentek meg a • közgyűlésen. Ott láttuk Megyery Géza és Lipthay Béla főrendeket, dr. Erdőhegyi Lajos és dr. Nánássy Andor országgyűlési képviselőket is. Kállay Miklós dr. főispán egynegyed 11 órakor lép be a közgyűlési terembe, karcsú alakján fehér díszmagyar feszül. Lelkes éljenzés közepette lép az emelvényre s helyét elfoglalva, a következő beszéddel nyitja meg a közgyűlést: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Szabó'csvármegye törvényhatóságának tavaszi rendes közgyűlését megnyitom s Üdvözlöm a megjelent bizottsági tag urakat. Előttünk fekszik ennek a közgyűlésnek a tárgysorozata. Aki csak egy pillantást vet ebbe a vaskos kötetbe, láthatja belőle azt a csodáíatos pezsdülést, megmozdulását annak az élni akarásnak, amely megnyilatkozik a vármegye minden községében, minden közületében és lakosainak egyéni .életében. És igy van ez Magyarország? minden vármegyéjében, ha talán nem is olyan mertékben, mint Szabolcsban. Oíyan örvendetes je/enséíj ez, amely mellett meg ke< ^Talanunk egy szóra. A magyar nemzet mai helyzetében teljesen tudatára ébredt annak a rettenetes veszteségnek, amely lérte, s amely szinte megállapodott állapottá lett, de ebben a tudatra ébredésben annyi erő, annyi dolgozni és élni akarás van, amellyel pótolni lehet ezeket a veszteségeket. Ha kutatjuk, hogy hof vannak ezek az erőforrások, amelyek hivatva vannak arra, hogy továbbra is fenntartó intézményei legyenek a tnagyar nemzetnek, rájövünk, hogy aílami prosperitásunkra való kilátásunkat annak a társadalmi osztálynak köszönhetjük, amelynek képviselői ebben a teremben Ü'nek. A középosztály mindig tudott áldozatot hozni, amikor a nemzet We forgott kockán. A tisztviselőosztály éhbérért dolgozott a megpróbáltatások legnehezebb napjaiban. A birtokosok kitartóan termeitek, amikor termeivényeikért úgyszólván alig kaptak valami ellenértéket. A szanálásnak hallatlan erőfeszitest igénylő müvét csak erre a középosztályra támaszkodva lehetett megalkotni. Ennek az ostzálynak az uralma biztos alapja a magyar nemzet létének. Azonban ennek az osztálynak nagy feladat jutott osztályrészül. Fel kell világosítania a többi társadalmi osztályt, be kell azokat vonnia a maga körébe, lehetővé kell részükre tenni a munkát, de viszont kényszeríteni is kell őket a munkára. Ebben az országban mindenkinek joga van a munkához, de senkinek sincs joga az alól kivonni magát. Nem szabad erőt pazarolnunk azokra, akik visszavonulnak a munkától, amely nemzetfenntartó munkát egy társadalmi osztály alapozta meg, egy ember vezetése alatt. Ez az e mber Bethlen István gróf, Ma. gyarországmíniszterelnöke. (Hoszszantartó éljenzés.) Mióta itt ülök — folytatja beszédét az elnöklő főispán — először emlékezem meg kormányelnökömről. Az ő személye nemcsak a magyar állam belső munkaprogrammját, hanem a magyar külügyeknek a sikeres diadalrajutását is' jelenti. Körültekintő, bölcs politikájával ő nyitott először ablakot, amelyen keresztül uj idők, uj fejlődési lehetőségek friss levegője özönlött be, hogy felfrissítse azt a már-már fojtogató atmoszférát, amelyet ellenségeink teremtettek kerülöttünk. Ennek a külpolitikai tevékenységnek köszönhetjük, hogy ma már, mint egyenlő nemzettel, szuverén állammal érintkeznek velünk az európai hatalmak. Indítványozom, hogy a tekintetes Törvényhatóság üdvözölje Bethlen István gróf miniszterelnököt legutóbbi külpolitikai sikerei alkalmából és biztosítsa őt ragaszkodásáról. (Hosszantartó éljenzés.) A közgyűlés egyhangúlag elfogadja az indítványt, majd Kállay főispán a következőképen folytatja; Megemlékezés a kitüntetettekről. Meg óhajtok emlékezni arról az örvendetes eseményről, hogy törvényhatósági bizottságunk számos kiváló tagja legmagasabb kitüntetésben részesült: Somogyi Gyula kir. tanácsos,, fvolt kir. közjegyző, al Magyar Vöröskereszt érdemrendet kapta meg. TörvÉnyható-ági bizottságunknak ez az ősz, tiszteletreméltó tagja, amikor a ki untetést á'adiam neki, szel., lemének teljes frisseségével és testi /erejé. ek birtokában köszönte meg a legmagasabb helyről jött kegyet. Rajta kivül háróm szabolcsi egyház vezérférfiuja részesült a Magyar Érdemkereszt adományozásával járó kitüntetésben. Szabó Lajos református esperes plébános, akinek jellegzetes alakja, sajnos, most hiányzik a teremből s aki higgadt, nyugodt bölcsességével büszkesége vármegyei közéletünknek. Paulik János evangélikus lelkész akinek fáradhatatlan tevékenysége az egyházi élet terén, a tanyai iskolák kultúrájának kifejlesztéséber. és általában a közéletben, mindenki által ismert. Énekes János római katholikus prépostkanonok (taps és éljenzés) aki nem tagja, hanem vezére annak a közéleti tevékenységnek, amely Magyarországon folyik. Az ő egyéniségében harmóniába olvad a közéleti férfiú az egyházi férfiúval. Kitüntetése díszére válik azoknak az intézményeknek is, amelyeknek élén áll. (A jelenlévő Énekes prépostkanonokot a bizottsági tagok lelkesen ünneplik.) Elnöklő főispán ezután bejelenti, hogy törvényadta jogánál fogva dr. Rézler Gábor, Siposs Ferenc és Majos János szolgabirákat tb. főszolgabírókká, Gyüre Károly közigazgatási gyakornokot pedig tb. aljegyzővé nevezte ki. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg ezután Kállay főispán Prohászka Ottokár püspökről, a róm. kath. egyház halhatatlan emlékű hitszónokáról, Darányi Ignác ny. miniszterről, továbbá a mult közgyűlés óta elhunyt bizottsági tagokról: Orsovszky Gyula igazgató tanítóról, akinek halálával a vármegyei tanítóságot pótolhatatlan veszteség érte. A szabolcsvármegyei tanítóságnak minden erejét m eg kell feszítenie, hogy az az üreg, amely Orsovszky halála folytán támadt, méltó módon pótoltassék. Indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározza, hogy az elhunyt családjának részvétnyilatkozatot küld ; megemlékezik még Hajdú Sándorról, a m. kir. államépitészeti hivatal főnökéről, akit kineveztetése után pár nappal ért utói a halál. Az ő személyével egygyé forrott a vármegye nagy útépítési programmja, amely programm nagy részének beváltásával Hajdú Sándor maradandó emléket hagyott maga után. Indítványára a közgyűlés az elhunyt özvegyéhez részvét nyilatkozatot fog küldeni. Elbúcsúzik ezután az elnöklő fő»ispán Hoffmann Sándor m. kir. államépitészeti főtanácsostól, aki a vármegyei m. kir. államépitészeti hivatal főnöke volt s áthelyeztetett. Abban a nagy építkezési programban, amelyet a vármegye a háború után maga elé tűzött, neki is hatalmas végrehajtó feladat jutott s ennek elismerésreméltóan meg is felelt. Utóda Marosi Imre jásznagykunszolnok vármegyéből helyeztetett át s működéséhez sok reményt füzünk. Befejezésül még a következőket mondja a főispán: Törhetetlen az a hitem, hogy a magyar nemzet ennyi megpróbáltatás után megnyugodva, ellenállhatatlan erővel tőr az uj élet felé. — Csak akaratunknak nem szabad csökkennie. A magyar nemzet élni akar és élni fog, s ebben a hitben mondom el a Magyar Hiszekegyet. A közgyűlés tagjai állva hallgatják a magyar imádságot, melynek elmondása után, napirend előtt elnöklő főispán megemlékszik az alispáni jelentésről: Testes könyv ez — úgymond — s mégis csak szűk kivonata annak a nagy munkának, amely ebben a vármegyében folyik. Olyan munkának az alapjai" lettek lefektetve, amelynek hatását mindannyian érezzük. Ezért a szép eredményes munkáért üdvözlöm Mikecz István alispánt és a vezetése alatt működő tisztviselői kart. (Hosszantartó éljenzés.) Ezután Virányi Sándor vármegyei főjegyző kezdi meg az alispáni jelentés felolvasását. — A jelentésnek a vármegyei közegészségügyről szóló részénél Klekner Karoly dr. főorvos bizottsági tag szólal föl és a következőket mondja: Nem tartja elegendőnek, ha csak helyesléssel veszik tudomásul az alispáni jelentést, őbenne elismerő érzést és örömet kelt az a mérhetetlen szorgalom és bölcs előrelátás, amely ebből a terjedelmes jelentésből kiárad. Először a leverneügyről emlékezik meg, amelyet a vármegye nem az anyagiasság eive szerint, hanem ideálizmussal ápol. Ez a magyar nemzet igazi újjáépítése. Aki ujj.á akarja teremteni ezt az országot, annak elsősorban a jövő nemzedékről kell gondoskodnia s ezzei egyidejűleg arról is gondoskodnia kell, hogy kinek a számára teremtjük meg a jövő magyarországot! (Élénk helyeslés.) A szónok ezután a nemzetköziség és a nacionalizmus elve közötti különbséget fejtegeti s arra a konklúzióra jut, hogy »aki alkotni akar, annak nemzeti érzésűnek kell lennie!« Ezt páldával is illusztrálja. Ha a suszter — úgymond — jó cipőt akar nekem csinálni, akkor nem egy általános emberláb formájú kaptafára fogja azt készíteni, hanem az én lábam pontos mérete után. (Helyeslés.) Az egészségügyre áttérve beszél a szabolcsi gyermekhalandóságról amelynek ijesztő az arányszáma. Ez nem természetes csapas, ezen segítenünk lehet és kell. Ha a büntetőtörvényszék kíváncsi arra, hogy kinek gondatlansága folytán halt meg az a gyermek, aki marólúgot ivott, akkor joggal lehetünk kíváncsiak arra, kinek a gondatlanságából haC meg m 'ndcn negyedik gyermek Magyarországony A csecsemőhalandóságban Szabolcsvármegye áll első helyen. Ha csak 250 csecsemőt mentünk meg évente, akkor is csak az évi átlagot közelitjük meg. Ezért létesítettünk az Erzsébet közkórházban egy 25 ágyas csecsemőosztályt s örömmel jelenthetem, hogy eddig már 18 alapító jelentkezett. Ez 180 csecsemő életének megmentését jelenti, de jelent ennél sokkal többet; anyák megtanulják a csecsemőkkel való bánásmódot, szakítanak az eddigi babonákkal. De sokat tanulnak a kórház gyakorló orvosai is s igy, ennek a propagandának igen messzemenő jelentősége van. A munkásbiztosiíó pénztár Van még valami, ami országos jelentőségű: a Munkásbiztositó Pénztár. Hogy ennek nyíregyházi kerületi székháza felépült, részben örvendetes jelenség, de csak részben — mondja Klekner Károly dr. — mert ha mélyére tekintünk ennek az intézménynek, nem tölt el bennünket az öröm érzése. Ellenkezőleg keserűséget ébresztenek ben nünk a Munkásbiztosi :ó intézkedései. Az az érzésünk, mintha egyenesen a munkaadó ellen létesítették volna, pedig egy szociális intézménynek minden osztály helyzetét egyformán elő kell segíteni. Beszél arról, hogy a munkaadó háromszorosan fizeti a betegápolási dijakat; 1. Közadó alakjában. ! 2. A járulék felét a Munkásbiztosij tónak. 3. Ha 8 napon belül elfelejti a munkaadó alkalmazottját bejelenteni, akkor köteles egyedül megfizetni az elmaradt hátralékot, ' sőt köteles az ezen idő alatt felmerülő betegápolási kórházi dijakat is megfizetni. Ez olyan jogi abszurdum, aminek a magyar magánjogban párja nincs s ami még szebb, csak ezután jön a büntetőjogi szankció. Erre a lehetetlen állapotra okvetlenül fel kell hívni a népjóléti miniszter ur figyelmét. Ezenkívül a Munkás Biztosító, amelynek adminisztrációja a befolyt dijak 50 százalékát felemészti, tagdijföldslegeiből