Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

1927. május 1. JSÍYÍRYIDÉK. 3 Május 5-től Iábói az épités és vakolás befejezése után kiütközik, az a nyíregyházi vízben lévő gipsz. Tehát mindegy teljesen, hogy Nyíregyházán milyen féglávaf építünk, nyíregyházival avagy debrecenivel, a nyíregyházi vízben lévő gipsz egyikén épp ugy ki fog ütközni, mint a másikon. Tessék csak közelebbről megnézni azokat az épüíeLeket, amelyeket Nyíregyházán nem nyíregyházi téglából építettek. Éppen olyan »salétromosak« azok is, mintha bujtosi téglából valók, lennének. Mi az oka ennek? Semmi más, mint a nyíregyházi víz. Pedig igen egyszerű az ellene való védekezés. Erősen kell szigetelni a falat, az alapépítmény, lehetőleg kő legyen, s mindjárt meg van oldva a borzasztónak látszó probléma. Annyi bizonyos, hogy ez az erősen elterjedt pletyka nagy anyagi kárt okozott a nyíregyházi téglagyáraknak, amelyeknek készítménye lényegesen olcsóbb, mint bármely más vidéki téglagyáré. Sőt illetékes helyről nyert információnk szerint a nyíregyházi téglagyárak ujabb árleszállításra készülnek s igy a bujtosi téglának konkurrencia nélkül győznie keP a piacon, mert a más vidékről való vasúti fuvarral jelentékenyen megdrágított és egy hajszállal sem jobb, sőt többszőr rosszabb tégla nem fog versenyezhetni, ezzel a hallatlan olcsó gyárrtmánnyal, amely lényegesen olcsóbbá fogj? tenni a mind nagyobb arányokban meginduló építkezést. Ez a tiszta, tényállás. Reméljük, hogy a közönség inkább elfogadja az illetékes szakértő véleményét, mint a téglaügynökök ostoba pletykáját. Aki pedig nem hiszi, azzal szemben úgyis falrahányt borsó minden okos érv és meggyőző bizonyíték, az majd a saját zsebén fogja megtapasztalni, hogy mi a különbség a nyíregyházi és nem nyíregyházi tégla között. Emlékezés Ignácra. E^Eb^í IIXXJRl Apolló Halnak, balnak, egyre halnak, Szine-java a magyarnak . . . Itt U egy név — olt is egy név ! Mennyit elvisz minden egy év ! A költőnek eme fájdalmas felsóhajtása zokogott fel az én lelkemből is, amint végigsiklott szemem a Nyirvidék 95. számának első lapján: Meghalt Darányi Ignác! «Szine-java a magyarnak!» A legnemesebb magyar életértékek egyike, ki fényszóróként messze, nagykörben világolt, a legáldásosabb emberi és nemzeti élettevékenység munkaterein. Hálát adok ma is az isteni gondviselésnek, hogy e tiszta lélekfny engem is elég korán, a maga alkotó hevületének áramlatába varázsolt. Ott találkoztunk a magyar nép igazi attyának, gróf Károlyi Sándornak nagytehető szive mellett, a szövetkezeti eszme testet öltött bölcsőjénél. E szent bölcsőben ringott, nőtt, fejlődött az emberi és nemzeti életnek, legszolidabb, legreményteljesebb, fcgkrisztusibb jövője: a kölcsönösség nagy, isteni törvényének, békés haladást biztosító munkája. Mikor még a nagy vezér toborzottá megértő és fölérő törzskarát, — a még élőket említve csak — gróf Maifáth József, Bernát István, Ivánka Oszkár, Balogh Elemér, Meskó Pál s ez elsők közt is az elsősorban Darányi Ignác. A magyar föld és akik a magyar földből legközvetlenebbül hozzák ki az anyagi és erkölcsi tápláló elemeket, az ezek iránt érzett ápoló szeretet irányította, hevítette a Darányi Ignác nagy magyar szivét, eszét, gyümölcsöztette tudását s ha észrevett e téren egy-egy fogékony kisembert, azonnal karjára vettesegítő munkatársat látott benne. Itt kezdte szárnyát bontogatni a mostani gazdaság iminiszter is, — mint tavaszi életcsira a napfény melegében. Jómagam is ifyenmodon kerültem hozzá és használt fel; szeretett megyénkben megbízásából járva nagyobb községeinket, első magvetőként egy remélt jobb jövő aratásához, a szövetkezeti eszmé utján... Dehogyis gondoltam akkor, hogy ez a szent eszme (is a kábitó korcsmai alkohol" bűzös gőzébe aljasodik — itt-ott! Aztán gazdasági miniszter korában, minő ébresztő hajnali harangszó hullámzott át * magyar róna felett, — mintegy országos gazdasági tanfolyamra hívogatva, csalogatva, buzdítgatva Mezőhegyesre, főként a magyar kisgazdákat; nyitogatva szemöket, megtöltve íelköket, az okos, hasznos földmüvelés meglátására, a földből minél bővebben kihozható tápláló termékek, gyönyörködtető szépségek kihozására, felhasználására. Aztán azok a szövetkezeti kongreszszusok! Mintegy gazdasági búcsújárások, több ezeres rajokban, évenként az ország szebb vidékein tartva, összekötve a hasznost, tanuságost a kellemessel, vízen és szárazon; síkon, bércen és völgyön, látva földaíakufatokat's amik élnek és ahogy élnek a négy folyó és hármas bérc ölén, a magyar tenger és környéke szép és gazdag téréin. Minő üditő iskola voltak ezek!... Temesvárról' az Aldunán Orsováig, a Herkules fürdőn át Szeged és tovább. Aztán Kecskemét és vidéke, aztán fel-fel a Kárpátok és vidéke. Ezek a kis magyarok, ugyan hol találtak volna alkalmat és lehetőséget, életvezetést a Darányi és nemes társai vezetése nélkül! És Darányi Ignác mindenütt, mint egy uj, szebb haza felé vezető Árpád vezér tűnik fel, az emlékezet fényénéf is! Nem hiába nevezték őt is a kisgazdák «Da1 rányi apánknab>. j S minden közhasznú munkásság terén az a valódi krisztusi vallásos erő hevítette, mely nemcsaK saját egyháza ügyeinek élén világolt teremtő fénnyel, hanem felülemelkedve a szük és bizonyos tekintetben uralmi felekezeti érdekkörön, az egyetemes emberi és nemzeti javak fáradhatatlan áldozójává emelte. így láttam, igy tapasztaltam, igy éreztem, lelke igy él lelkemben. És befejezésül is, a költő felsóhajtása sajog szivemen át: Ha tisztét mindenki tette volna, mint ö, Sorsunk nem volna most bus kéklő!... Andrássy KáCmúti, á református nőegylet május nyolcadikán jótékonycéln vásárt rendez a Korona szálloda nagytermében. (A »Nyirvidék« tudósítójától.") A Református Nőegylet által rendezett jótékonycélu vásárok mindenkor a legnagyobb támogatásban részesülnék a nagyközönség részéről. Természetes eredménye ez annak a nemes célnak, melyet a vásárok rendezése által a Nőegylet el akar érni. Alig pár éves múltra tekinthet vissza a református Nőegylet működése során s máris annyira egybeforrt a város kulturális és szociális irányú tevékenységével, hogy a jótékonyság, a szeretet gyakorlása terén például állitható bármely hasonló irányú egyesület elé. Ezeknek a vásároknak tiszta jövedelme teljes egészében szegény gyermekek felruházására szolgál. S az a körülmény, hogy már most, a nyár előtt megindítja a ref. Nőegylet a gyermekek téli felruházására irányuló akcióját, a vezetőség bölcs előrelátásának bizonyítékául tekinthető. Az idei gyermekfelruházási akciónak jelentős eseménye lesz a május 8. napján, vasárnaphoz egy hétre a Korona-szálló nagytermében megtartandó jótékonycélu vásár. A vásáron igen sok értékes kézimunka kerül eladásra, melyeknek készítői a ref. Nőegylet melegszívű asszonyai és leányai. E komoly értékű vásári cikkeken kivül tréfás szerencsesátor, illatszer sátor és büffé is várja a közönséget s igy biztosítva lesz a közönség minden igényének kielégítése. Aki látogatást tesz a vásáron s esetleg vásárol is, a legnemesebb cél elérésére nyújt segédkezet a ref. Nőegyletnek. A vásárra 50 fillér ellenében lehet belépni, tanulók pedig csak 20 fillér belépődijat fizetnek. úzsalovag Kedden Apollóban. Páris! Szerdán Apollóban. Május 5-től Pénteken a késő délutáni órákban egy tragikus hir járt száíró.szájra a közönség, különösen nedig iparostársadalmunk körében. Kételkedve fogadták eleinte a hirt, mert szinte hihetetlennek tartották, hogy a mindenki által tisztelt, becsült, barátai körében pedig rajongásig szeretett Vietőrjsz Pál fűtőmester nincs többé az élők sorában; vérző testtel, összeroncsol tan ott fekszik némán, mozdulatlanul a kótaji állomás homokos porondján. Megdöbbenve, összeszorult szívvel, könnyes szemmel h

allotía mindenki — aki ösmerte, aki csak egyszer is látta az örökvidám, csaknem bohém kedélyű, élete delén levő iparost, — a borzalmas halálhírt. — Barátai, jó ismerősei dermedten, villámcsapás sújtotta merevséggel álltak meg a hir vételekor s kétkedve, remény és kétség között vették a hirt. »Nem, nem, az lehetetlen, hogy ily borzalmasan szomorú vég, ily tragikusan köznapi halál érhette a szép, dicső hősi halállal százszor, ezerszer kacagva szembe néző a harcterek, a fogság mártirum át játszi könnyedséggel, elpusztíthatatlan humorral kigúnyoló', kedves Palikánkat!« — gondolták, mondták barátai. Az élet ezer gondjabajai között mindig mosolyt, mindig derűt varázsolt barátai, iparostársai gondtól barázdás homlokára. Szinte küldetésszerü volt élete iparos társai között. Megjelenésével szinte száműzte az élet kálváriája által reánk rakott nehéz kereszt viselése nyomán keletkezeit fájdalmakat. Életkedvet, életszeretetet varázsolt környezetére. A Jíishitüekbe, kétségeskedőkbe erőt, önbizalmat öntött soha nem lankadó életkedvével, acélos munkaakarásával. Aranyos jó szive, a barátot, 'ösmerőst mindig meglátása okozta tragédiáját. Még fülünkben csengnek a húsvéti ünnepek kedves szokása, a locsolódás örömei között gondtalan dévajkodásai, elhangzott tréfás verseinek kacagó rimei, még itt vibrálnak agyunkban, szivünkben szerető baráti szavai... és ő már néma, csendes, szótalan. Lezárult, örök néma lett az a beszédes ajak, amely annyi szivet, annyi lelket derített fel. Zordakká válnak az arcok, bánattól, fájdalomtól könnyesekké a szemek, melyeket annyiszor felvidított. A nagy-nagy emberi fájdalom őszinte megnyilvánulásával állunk oda koporsoja mellé a tragédia által ismét mélyen sújtott családdal együtt, hogy utolsó búcsút, utolsó Isten hozzádot mondjunk a kedves ismerősnek, az igazi jó barátnak és feledhetetlen drága jó »Palikánk«-nak. ne. BÚTOR szükségletét megbízhatóan és olcsón GSiick Jenő bútoráruházában, Vay Ádámutca 8. szerezheti be. Nagy választék Pontos kiszolgálás. Alapítva 1903. Telefon: 234. 3391-2