Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-24 / 117. szám

Nyíregyháza, 1927. május 24, * Kedd XLVIII. évfolyam. 117 szám JS(YÍR¥IDÉK 6l«n««tMÍ émk vMMicm: | Alapította OÓBA KLEK } Steeífcwrtesé® ém kifetfáhlVatalí Mr« a «0 osnefl. N*«ya<i*vr* 7-60 ptngö. i Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. T 3J2ÉCKENYI-UT 9. SZÁM. W Mhl Hi Hin — Mitalk e^nény. NAuÉ.y M !»; WERTUiT K. AMDOR. Tal9fo R í 3®" , , ^ohequft W ' Mázliitokat oaae wiunk. viuz&. A nyíregyházi törvényszék Szirmay-tanácsa ma délelőtt kezdte meg a csobaji gyilkosság íőtárgyalását. „Gyűlölöm őket - mosdotta Csobaji Gyula a mai főtárgyaláson — mert meg vagyok győződve, hogy ők ölték mes a bátyámat!" (A „Nyirvidék" tudósítójától.) Fél 9 órakor lépek be a nyíregy­házi törvényszék főtárgyalási ter­mébe. Az öreg teremőr, aki jól ismer és tudja ki vagyok, nem akar beengedni, csak amikor fel­mutatom belépőjegyemet. Ugy \ látszik szigorú parancsa van a közönség ellenőrzésére. Még üres a terem, amikor elfoglalom a helyemet az újságírók részére ki­jelölt helyen, a rozoga, ócska esküdt padban, azután lassan szállingóznak az érdeklődők, jön nek a fővárosi lapok tudósítói, rajzolói, a védők, a fegyverszak­értők, tanuk, mig végre pont 9 órakor bevonul a tanács, Szirmay István kúriai biró elnök, Borody Dezső és Rácz István birák, Paksy István jegyző; a vádat Jeney Qábor kir. ügyész képviseli. Két szuronyos őr vezeti elő a vádlottakat, Begre AlberteJ és Begre Bélát Begre Albert magas, vékony alak, a Béla robusztus, szélesvállu, agyafúrt Jejü. Albert alig érti a kérdéseket, határozat­lan válaszokat ad, csak igennel, vagy nemmel felel, de Béla, a C;Obaji nincstelenek vezére, tisz­tában van a kérdésekkel, azonnal és határozottan, néha megfontol­tan válaszol. Jó! ismeri a c-'obaji birtokpolitikai viszonyokat, tisz­tában van mindenoels nem keve­redik ellentmondásba. Szirmay István elnök megnyitja a tárgyalást és kikérdezi a vád­lottakat személyi viszonyaikra vo­natkozólag. Begre Albert 1905. november 16-án született Csobcjon, odavaló illetőségű és lakos, anyanyelve magyar, református, a baptista szektának hive, nőtlen, cipész­mester, földmiveléssel is foglal­kozik, katona nem volt, 3 elemi osztályt végzett, 1 hold földje és felerész háza van, amelynek másik fele húgáé, apját Begre Mihály­nak, anyját Rácz Zsuzsannának hívták. Háromszor volt büntetve. 1922-ben disznóhúst lopott Csobaji József bezárt éléskamrájából, ezért egy havi fogházra Ítélték; 1923­ban könnyű testi sértés vétsége miatt (megverte sógornőjét) 200 ezer korona fő és 100 ezer kor. mellék büntetésre Ítélték; végül 4 hónapi fogházat kapott 1924­ben azért, mert Csobaji Józseftől 2 vadászfegyvert ellopott. Begre Béla, nős Szilágyi Máíiá­val, 1894. január 21-én született Csobajon, odavaló illetőségű és lakos, a magyar nyelven kivül oroszul is beszél, katonai szol­gálatot teljesített a 65. gyalog ezredben, 1 gyermeke van, föld­mives, 1915. májusában esett hadifogságba és 1919. október 6 án szabadult. Oroszországban is földmiveléssel, erdővágással foglalkoztatták, több fogolytábor­ban volt az Ural hegységben és Szibériában, állítólag igazoló ok mánya van arról, hogy a Kolcsák­féle ellenforradalmi pártnak tagja volt, 3 elemi osztályt véglett, 10 hold földje van, büntetve volt két izben csendnáboritásért, egy ízben pedig becsületsértésért. Begre Albert védője Bálint Ist­ván, Begre Béláé Porkoláb Ká­roly ügyvéd, Csobaji Gyula sér­tett képviselője Székely Farkas ügyvéd. Miután a tanuk közül többen nem jelentek meg, az ügyész in­dítványára elrendelik azoknak távbeszélőn leendő beidézését. Ezután felolvassák a vádhatáro­zatot, amely szerint Begre Alber­tet gyilkosság büntette miatt, mint tettest, Begre Bélát pedig mint bünsegédi bűnrészest helyezik vád alá azért, mert Begre Albert 1926. augusztus 7-én este 9 óra táj­ban Csobaji József sértettet az ablakon keresztül előzetes meg­foatolás után lelőtte, Begre Béla pedig ezen cselekményét elősegí­tette azáltal, hogy a fegyvert át­adta öccsének. Begre Albert vallomása. Elsőnek Begre Albertet hall­gatja ki az elnök. Megértette a vádat, nem érzi magát bűnösnek. Bár a legutolsó lopásból szár­mazó kárt, 5 millió 400 ezer ko­ronát és a perköltségeket Csobaji József bekebeleztette az ő ingat­lanára, mégsem h ragszik rá. Nem ő lőtte le Csobajit s a vád­beli bűncselekményről nincs tu­domása. Igyekszik alibit bizonyí­tani. Elmondja, hogy Kiss János gátőrnél volt látogatóban, a gyil­kosság napjának késő délutánján és onnan fél 8 óra tájban érke­zett haza. Útközben hallott egy puskalövést, de még akkor szür­kület volt. Hazaérkezve, megette a nagyanyja által kikészített va­csorát, azután ingujjban kiment a méhesbe és ott lefeküdt. Később hallotta, hogy bátyja hazaérkezik a lovakkal és valamiért üti azo­kat, Több puskalövést a már em­iitetten kivül nem hallott. Beszélt bátyjával s szidta is őt a lovak ütlegelésé irt, de a gyilkosságról csak reggel 5 órakor értesült Vékony Mihálytól, aki pénzt jött hozzá váltani. — K eH fel, mert nagy hir van, az este meglőtték Csobajit! ezzel köszöntött be hozzá Vékony. — Nekem hihetetlen volt az eset s el sem tudtam képzelni, hogy ki ölhette meg Csobaji Józsefet, fe­jezi be vallomását Bégre Albert, aki állhatatosan megmarad taga­dása mellett. Begre Béla vallomása. ö sem érzi magát bűnösnek, bár megértette a vádat. Nekem fegy­verem nem volt _ mondja — s nem is szereztem. Hajdútól azért kérdeztem, hogy van-e fegyvere, mert Kiss Lajos szomszédomnak nagyon sok kutyája van, amelyek­nek nem ad enni. Ezek az éhes kutyák azután a közellakók házai­ban rengeteg kárt okoznak.. Egy al kálómmal Szilágyi Sámuel sógo­romnak egy régi elültöltő rövidcsö­vű fegyverével kettőt le is lőttem közülök. Azért kellett volna nekem egy fegyver, hogy ezeket a kutyá­kat távol tartsam a házamtól. De Hajdúnak nem volt fegyvere s igv nem is vehettem tőle. Elnök kérdéséie azután részlete­sen elmondja a csobaji földbir­tokpolüikai viszonyokat. Arról sem­mit sem tud, hogy a nép el lett volna keseredve amiatt, hogy Cso­baji József megvásárolta a báró Radvánszky-féle birtokot s igy an­nak bérletétől a csobaji nincstele­nek elestek. Ő maga összesen 20 hold földön gazdálkodott, mert a sajátján kivül még feles földet is bérelt. Az igaz, hogy jobban sze­rette volna a többség, ha a bérlet megmaradt volna. Szó volt arról, hogy a község megveszi a Rad­vánszky-birtokot, de én sokallot­tam a 6 millió holdankénti árat. Ugy látszik nem tetszett Csobaji Józsefnek, hogy én a földigénylők érdekében néha szót emelek, mert egy ízben magához hivatott és 20 millióval le akart kenye­rezni; amikor én erre hajlandó nem vol­tam, akkor ő a jegyzővel olyan kérvényt íratott a földbirtokrendező bírósághoz, hogy mi beleegyeztünk a cserébe. Ezt én megtudtam, s egy ellenkérvényt irtam, amivel meghiúsítottam az ő tervét. Ekkor Csobaji más tervet eszelt ki. — Meg-megállitgatta az utcán az igénylőket és azt az ajánlatot tet­te nekik, hogy ő megveszi a Rad­ványszky birtokot négy miilójával s csak legelőt hasit magának belő­le, a többit pedig ugyanolyan áron juttatja ma^'d a csobaii földigény­lőknek. Ezért aztán sokan vissza­léptek azok közül, akik a községnél hivatalosan jelentkeztek a Rad­vánszky-féle birtokvásárlásra. A gyilkosság napján késő estig gazdasági munkával volt elfoglal­va. Késő este tért haza s miután lovait kicsapta a legelőre, alud­ni ment. Albert akkor már otthon volt, mert hallotta a köhögését a méhes felől. A ló kifogása közben hallotta a lövést, de nem tünt fel neki, mert a csűrös kertben gyak­ran szoktak lövöldöni. Csobaji Gyula dr. vallomása. Csobaji Gyula dr., 34 éves r. kath. vallású, csobaji születésü és lakos, nőtlen, földbirtokos, diplo­más orvos. Elnök kérdésére ki­jelenti, hogy Begréékkel haragban van. — Gyűlölöm őket, mert meg­vagyok róla győződve, hogy ők ölték meg a batyámat! Elnök figyelmezteti, hogy en­nek dacára igyekezzék objektív vallomást tenni, mire tanú igy folytatja. Augusztus 7-én délután néhány barátomat láttam vendé­gül vadkacsavadászatra, Virányi Sándor vármegyei főjegyzőt, Reök István ny. alezredest, Mikecz Miklós bányavezérigazgatót és Weiszer Artúrt, a Cukoripar fő­intézőjét. Vacsora után ugy körül­belül 9 és fél 10 óra között a gyámleányom ijedten szaladt be és jelentette, hogy cseng a telefon. Miután ilyenkor a községekben kor látóit telefonszolgálat szokott len­ni, arra gondoltam, hogy tüz van. Dolgozószobámba mentem, felvet­tem; a kagylót, amikor Stein László' bátyám unokaöccse és intézője azt mondotta, hogy jöjjek azonnal' mert Józsit az ablakon át meg­lőtték. A zavar első pillanatában pus­kát ragadtam és gyalog akartam Csobajba menni. Már ötven lé­pésre lehettem, amikor a soffőr az autóval utánam jött. Beültem' a gépkocsiba és a legnagyobb se­bességgel mentünk Csobaj felé. Közben Bájon beszóltam a csend­őrségre, de a setétbői egy hang azt mondotta, hogy a csendőrök és az orvos is elmentek már. S csakugyan észre is vettük a por­ról, hogy egy jármű ment köz­vetlen előttünk. Amint megérkeztem, azonnal bátyámhoz siettem és őt megcsó­kolva, megvizsgáltam. A bal mell­bimbó alatt jött ki a golyó. Ezen a seben vizes törülköző volt. Las­san felemeltem bátyámat, hogy megvizsgáljam, érkötést kell-e al­kalmazni. Miután erre szükség nem volt, csak arra kértem, hogy ne beszéljen, mert tüdőlövése van, a seb súlyos, de okvetlen meg­mentjük az életnek. Azonban ő folyton beszélni akart s egyik úr­hölgy vendégére vonalkozó kije­Folytatájsa a 4-* oldalon Egyes szám ára 1© fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom