Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-15 / 110. szám

••rs^ip JSftÍRYIDÉK. 1927, május 15. tani. A gazdák tehát legbölcseb­ben akkor járnak el, ha a szerző­désük lejárta eseténe fönntartják a szabad cselekvés jogát, semhogy ma kisebb látszat-kedvezésekért er­ről lemondjanak. FARAGÓ un divat különlegességei: ízléses, kiváló minőség 1 Vasárnap este zárni a fővárosi festőművészek kiállítása a városháza nagytermében. (A i Nyirvidék tudósítójától.) Csánky Dénes, Hermann Lipót, Or­bán Dezső és Szüle Péter festő­művészek kiállítása nyolc napig tar­tott s holnap, vasárnap este bezá­rul. Nem tudjuk és nem is kutat­juk, hogy anyagi szempontból mjt és mennyit eredményezett a kiállí­tás, annyit azonban megállapítha­tunk, hogy mint művészi esemény igen jelentős volt Nyíregyháza éle­tében. A kiállítás egész héten át láto­gatott volt s ez igen megnyugtató abból a szempontból, hogy a pub­likum a komoly értékek tanulmá­nyozásával 'bizonyos ízlésbeli meg­állapodottságot es önállóságot vesz magára. Kulturális és pedagógiai jelentősége van az ilyen kiállítá­soknak, amelyek föltétlenül neve­lik a közönség ízlését és készségét a művészi értékelés szempontjából. Aki még nem látta a kiállítást, az okvetlenül nézze meg. Belépődíj nélkül egéiz napon át megtekint­hető. Szervezkedni akarnak a nyíregyházi lakók Vagy épitsenefefmegfelelő menyiségü lakást, vagy tolják ki a felmondhatás határidejét. (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Mindinkább közeledik az az idő­pont, amikor a háztulajdonos kor­látlan ura lesz ingatlanának és sza­badon teheti ki a partájt az utcára. Mi, akik a magántulajdon szentsé­gének plattformja alapján állunk s ezért készek vagyunk életünket és vérünket feláldozni (sed avé­nam non) mindazonáltal nem res­teljülí rühelleni egyrészt a magas­ságos kormánynak és a nagytekin­tetü városi tanácsnak ama rendit­hetetlen nyugalmát és nemes veretű patópálos konzervativizmusát, amellyel a lakásépítés, lec'e íakás­1 nemépités, bevalljuk, kényelme­sebb álláspontjára ülepedik, más­részről pedig a háztuíajoknakama negédes türelmetlenségét, amély­lyel nem győzik bevárandani akej­felmondás törvényszerű határide- | jét s illetéktelen szurkapiszkálások­kal igyekezendnek szegény nimo­Iista partájokat az utcára kipratáini, lehetőleg birtokon kívüli fellebbe­zéssel. Nahát. Eme csehül való állapot nyilván­való szervezkedésre készteti a la­kókat, amint az előrelátható is volt. Mert ha szabad volt a tulajdono soknak szervezkedniük, szabad ha­zánkban mért ne volna szabad szer­vezkedniök a lakóknak? S miután szabad, mért ne szervezkedjenek? Pénzbe úgysem kerül s hátha meg­ijed a kormány, meg a háztulaj­donosok szövetsége s köve.eket küld majd fehér lobogóval a partájok argumentumokkai felfegyverkezett hadseregének? Hát csak szervezkedjenek. így legalább megoldódik valahogyan a dolog, amefy eddig sehogyan sín­esén. Ugyanis tényleg itt van a lakók nyakán a felmondhatás Da­mokles-kardja, de senki sem gon­doskodott arról, hogy a felmondott lakókat hof helyezzék el. A nagy politizálásban elfelejtettek lakáso-' kat épiteni. A tisztviselők is sze­retnének lakásokat épiteni, köfcsönt is kapnának rá, házhelyük is vol­na, de egy láthatatlan kéz minden számításukat keresztül húzza, min­den törekvésüket meghiusítja. Itt valami generális hiba van, szét keli szedni az egész szerkezetet s meg­tudni, hogyan lehetne segíteni a bajon. Mert az úgysem megoldás, hogy egy évvel, két évvel kitolják a felmondhatás határidejét. Itt épí­teni, épiteni és épiteni kell. Házat kell épiteni. Először kell a házat épiteni, azután jönnek a másod­rendű szükségletek s azután a har­madrendű szükségletek. Először a háznak kellene jönnie, azután a többinek. Ezt akarják a lakók s ezért akar­nak szervezkedni, hogy ezen aka­ratuknak nyomatékot szerezzenek. Építsék fel a tisztviselő lakásokat, építsenek bérpalotákat. Az álfám, a város, vagy akárki. A lakónak az mindegy, "o úgyis csak fizet­ö úgyis csak lakni akar, tisztessé­ges, szolid tető alatt, amelyen nem csurog be az eső s nyugodt, csön­des helyen akar lakni, ahol a ház felvágott nyelvű úrnője, vagy ré­szeges ura nem .káromkodik már pittymallatkor a partáj ablaka alatt azon a cimen, hogy az ő szőrös markába fizetik azt a keservesen leszanált házbért, amely a háztu­lajdonosok jelenlegi e.vi álláspont­ja szerint «ingyen lakás»-t bizto­sit a «törvény által védett» lakó­nak. Itt az idő, most, vagy soha! Szabadítsuk meg egymástól a je­lenlegi lakót-és háztulajdonost. Meglássák, milyen jó világ lesz akkor. De ez csak ugy következ­hetik be, ha építünk. Tessék el­hinni. á Nyíregyházi Lawn Tennis Glnb új pavillonját Bakovszky Iván dr. avatja fel a pünkösdi teniszversenyen. Kehrling Béla is indul a nyíregyházi versenyen, mely iránt óriási az érdeklődés. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nincs még két esztendeje, hogy egy pár lelkes sportsman kezde­ményezésére megalakult városunk­ban a nélkülözött és annyi hiányt pótló fiatal sportegyesület, a Nyír­egyházi Lawn Tennis Club. Alig fejezték be a szervezési mun­kálatokat, máris olyan országos eredményeket megközelítő szép munkával lépett ki a közönség elé a Club, mely az őszi vármegyei versenyek eredményével messze >tulha'adta a szokásos vidéki \ennisz egyesületek képességeit. A tavalyi tisztújító közgyűlés tisztikara élén a riviérai többszörös versenygyőztes, agilis sportsmannal, báró Vay Mik­lóssal ki akarja emelni ezt az egyesületet a vidéki clubok egysze­rű nívójából, kibérelve a várostól az Erzsébet ligetben lévő tennisz­pályákat, ezen uj beruházásokat, építkezéseket eszközölt, hogy az ed­digi primitív kereteket kibővítve, alkalmassá tegye a poétikus szép­ségű, de bizony eddig legfeljebb szórakozás céljait szolgálható pá­lyákat komoly sportcélok megvaló­sítására. Ugy értesülünk, hogy e komoly sportprogramm első eíapéja elérke­zett a megvalósítás stádiumába és ez évi junius 4-én, 5-én és 6-án leközölni, amit 1848-ban irtak az oláh lázadóknak. Fogaras várme­gye egyik közgyűlésén nyíltan .ter­jesztették, sőt oláh iskolákban is tanították azt a verset, amelyet «Desteaptate Romane>> címmel Mu­resán András, ez a főkolompos lá­zadó irt 1848-ban. Jellemző, hogy a terjesztőket perbefogták ugyan, de — büntetésben alig részesültek, íme a vers (ugy-ahogy fordítás­ban) : Ébredj román veszteg álmodból Melybe zsarnokok merítettek! Itt az ideje, hogy szabj magadnak sorsot, -Amely előtt kegyetlen gyűlölőid is meghajolnak! Nem árt már a barbár félholdnak handzsára, Amelynek csapásit még ma is érezzük, Most az erőszak tolakodott tűzhelyeinkre, Isten a tanunk, hogy ezt nem engedjük. Nem ártott eddig a deszpotizmus, Amelynek igáját, mint barmok, viseljük. Most a gőgös vadak azt prób tlgatják, Hogy elveszik szép nyelvünket. De inkább meghalunk Világ románjai most, vagy soha! Legyen, egy az érzés és gondolat! Hirdessétek, hogy a nagy Dunát Irigy erőszak rabolta el tőlünk ! Pápák előre a szent kereszttel! Jelszavatok legyen a szabadság. Inkább meghalunk a szabadságharcban, De nem leszünk mbok ősi földünkön! És ezek a hangzatos mondatok nem üres szólamok voltak. Nem olyan jelszavak, mint pf. a kom­munistáké, amelyhez alapot kelteit keresni. Ez már beidegződött, nem titkolt s részeiben köztudomásu programmja volt az oláh. zugpoh­tikusoknak. S ha egy ilyen vers napvilágot láthatott, miért nem alakulhatott volna meg az a kolozsvári oláh kaszinó is, amely minden izében' szervezetében olali érdekeket szol­gált ugyan, de azért alapszabályait kegyesen szen tesi tették. Már a be­mutatkozásnál nyilvánvaló lett a tulajdonképeni cél: az elmagyaro­sodott oláh egyetemi hallgatók visz­szarománositása. Az első össze­jövetelen Joan Lupás, közismert magyarfaló bukaresti tanár adott elő s követelte az oláh kisebbség jogait s felszólította az ott jelen­volt és napidijakkal bőségesen el­látott egyetemi hallgatókat, hogy egyesüljenek a még ki nem vivott jogok megszerzésére. Nem tartom kicsinyes do'ognak azt megjegyezni, hogy bár ezt az előadást gyors­írók jegyezték, de'ektivek figyelték, mégis a bukaresti tanárt még szám­talanszor hozzájuttatták egy-egy magyarországi útlevélhez. A fáma azt tartja, hogy ez a tanár igen meleg viszonyban volt az akkori bukaresti c^ztrák-magyar konzulá­tus osztrák származású vezetőjé­vel... Bethlen István grófnak, mostani miniszterelnökünknek «Az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon az utolsó évben» cimü, még a háborús idők előtt kiadott munkájából tu­dom, hogy az oláhok ebben az időben már olyan nagyszerűen ál­tattak anyagilag is s olyan óriási pénz állott már ekkor propaganda célokra rendelkezésre, hogy pél­dául a székelyföldi Galambfalván, ahol csak 70 család oláh élt, az oláh szövetkezet 600 hold földet vásárolt és fizetett ki. Ebből 238 holdat azonnal ki is osztott a 70 család oláhnak. Az oláh «Econo­mub és «Astra» bankok — még ma sem tudjuk, csak sejtjük, hogy miféle tőkéből — egymás után ala­pítják az oláh szövetkezeteket és biztosi ó intézeteket. Ezeknek sz-bb­nél-szebb rezidenciái egymás után nőnek ki a földből. A kolozsvári Újság a maga állandósított «Hir­adások az őstoronybób cimü és az oláh agitá ió figyelő rovatában hiá­ba hívja fel a figyelmet mindezek) e,' senki sem nyomoz, senki sem ér­deklődik, csak ámul és csodálko­zik... Sőt akadt egy oláh pópa, Moídován Vazul, aki egy iskolai ünnepélyen letépte a gyermekek melléről a nemzeti szinii kokárdát* s azt ajánlotta nekiek, hogy hasz­nosabb dolgokat cselekednének, ha szüleikkel oláh szövetkezeti részvé­nyeket vásároltatnának. Ez a pópa évi 1200 aranykorona segélyben részesült a magyar államtól... Természetesen ez a propaganda csak féleredményeket ért volna el akkor, ha nem rendelkezett volna olyan sajtóval, amefy a híreket­elveket továbbítsa. így az oláh nemzetiségi párt részint saját, ré­szint minden bizonnyal a regátból importált pénzzel megalapítja a «Poporui Roman» cimü napilapot. A lap sohasem tudott volna meg­élni, ha jószívű támogatói nem let­tek volna. így a magyarországi oláh bankok országos szövetsége, a «Solidaritatea», Cosma Partén el­nöknek, az «Albina» vezérigazgató­jának indítványára kimondotta, hogy a hazai oláh bankok évente támogatni fogják a magyarorszá­gi oláh sajtót s erre a célra 50.000 aranykoronát irányoznak elő éven­te. A regá'beli Román Kuítur Li­ga pedig saját költségén száz pél­dányban rendelte meg a Poporut Román cimü néplapot, de nem a maga számára, hanem azoknak az oláhoknak a részére, akik nem bír­ják kifizetni az előfizetési dijakat. Ezeknek a dolgoknak a felso­rolásával tudom, hogy csak ep ;­zódszerüen és nagyon vázlatosan foglalkoztam azokkal az esemé­nyekkel, amelyek Erdélyből Romá­niát akartak csinálni. Az itt felso­rolt események azonban hü tük­rei, annak az aknamunkának és pro­pagandának, ameiy örökös lázban, idegességben tartotta már a béke Jár ványos Detegsepek idejé n S5HS IgmánÚi keserűvíz biztosan és gyorsan eltáv«H1ja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kaphat* kis é« nagy ilvcghep. SzétkBldési hely; Ig«ándi keserfivíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismétcladéknak kivánatra bérmentve. JB

Next

/
Oldalképek
Tartalom