Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-14 / 109. szám

JSÍYÍRYIDEK. 1927. naájvs 14. Pnrcsi Náciról, a magyar alföld leghíresebb cigányprímásáról, aki szombat és vasárnap este búcsúzik Nyíregyháza közönségétől, egy tirpák kisgazda lelkesen dicsőítő levelet irt a Nyírvidék szerkesztőségének. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Holnap szombaton és aztán va­sárnap bucsut sir Purcsi Náci cso­dálatos szavú hegedűje. A Korona terméből messze suhan az a látha­tatlan szellem, amely az alföld ma­f ar muzsikusának hangszerében , Purcsi Náci elmegy Nyíregy­házáról. Száz és száz szivbe beol­totta a magyar dal varázsát, olyan volt itt időzése, nótázása, mintha az idegen dal, az idegen muzsika ellen való harc, mintha a megejtő rossz szellemek kiűzésére irányuló győzelmes harc lett volna. Purcsi Náci hódított, győzött, felkeltette a szivekbe oltott vágy lángolását, a magyar dal szeretetét. Hogy mennyire igazunk volt, amikor ennek a nótazásnak nevelő erejéről lelkesülten, meghatottan irtunk, azt egy levél igazolja. Egy négy ivlapra terjedő levél, amelyet ott irtak a nyíregyházi Vásártér egyik egyszerű házában, egy kis­gazda otthonában. Egyszerű, de nemes és tiszta sziv sugallta a le­vél minden szavát, a magyarföld fia vallomást tesz benne a magyar dalról. Egy nyíregyházi kisgazda, Hrabovszky János irta a levelet szerkesztőségünknek. Busuló, szen­viédő magya ok k se g;ését — \e em papírra — így kezdődik a levél, akiknek a szívhez szóló magyar nóta volt legkedvesebb imádságuk, az a magyar nóta, amely a sziv húrjain hat át a szivbe és a leg­keményebb szivet is meglágyítja. Azután elmondja a tirpák gazda, hogy hat évi fogság és az itthoni mindennapi munka után most elő­ször találkozott román és szerb megszállás alatt szenvedő testvéré­vel. Szivünk egész melegével és lel­kesedésével indultunk a Koronába az önök nagyrabecsült lapjában, a Nyirvidékben hirdetett és megdi­csért Purcsi Nácit a magyar al­földi cigányprímást meghallgatni, írja tovább. És áradozva, szinte poétái me­legséggel és lelkesedéssel irt arról a felejthetetlen hatásról, amelyet Pur­csi igazi magyar nótája a meg­szállott területről érkező testvérek­re árasztott, és amelyben boldo­gan, könnyesen találták meg egy­más szivét. Aztán a tirpák kisgazda a ma­gyarzenéről és a jazz-band-ról ir. Kegyetlenségnek mondja, hogy a magyar cigányokat a lelkeket mér­gező idegen zene megtanulására kényszeritették. »Vergődő féreg«­hez hasonlítja a jazz-zenét. És oldalakon át fejtegeti érdeke­sen ezt a témát. Hálát ad az Isten­nek, hogy magyar földön magyar cigányt hallgathatta testvéreivel együtt. Szabadságot hirdet, türe­lemre, kitartásra bátorít ez a mu­zsika . »Drága cigányprímásunk, Purcsi Náci — szivünk melegével keb­lünkre ölelünk, mert te megmarad­tál magyar cigánynak, a mi bus testvérünknek... Ugy érzem magam, mint igaz hivő ember, mint a gyer­mek anyjával szemben...« És igy ir tovább is hévvel a vásártéri kis­gazda. Azt szeretné, ha Purcsi a Kossuth-téren, Kossuth apánk szobra előtt játszana a népnek, gyermekeinknek, hogy hangozzék ! hegedűje, mint az igehirdetés. í Háromszáz »m agyar szívvel érző | tírpák« nevében írja le velét Hra­: bovszky János kisgazda és ma, i amikor arról érkezik hir, hogy a ' kormányzó id. Magyari Imrét, _ a debreceni prímást kitüntette, köz­readjuk ezt a levelet, amelyen egy magyar kisgazda nyújtja szerete­tének és hálájának rózsáit Purcsi Náci hegedűje felé. Ez a levél érezteti, hogy mire képes a magyar nóta, "érezteti a magyar dalnak népreható nagy erejét. Hrabovszky János tirpák­gazda példát ad a magyar zene megbecsülésére. Purcsi Náci hó­dításai között ez a legjelentősebb, erre lehet legbüszkébb. Szombaton és vasárnap este mutassuk meg mi városiak is, hogy ünneplői, há­lás hivei vagyunk. Tegnap dé.'után a postás bácsi egy kis csomaggal állított be a szerkesztőségünkbe. A csomagon feladóként egy miskolci ékszerész volt feltüntetve. A postás megje­gyezte, hogy a csomagban valószí­nűleg értéktárgy van, mert a szál­lítólevélen erre utaló jelzés szere­pel. Kissé gyanúsnak találtuk a dol­got, mert ugyan ki küldene a szer­kesztőségnek értéktárgyat? Mi leg­feljebb névtelen leveleket kapunk­fűzfapoétáktól. Értéktárgyat nem szoktunk kapni. — Amint kitűnő rádiszakértőnk Máczay Lajos a csomag felbontásának nekigyürkő­zött, 'óvatos és előrelátó felelős szerkesztőnk igy intette; — Vigyázz, hátha pokolgép van benne! Erre a kijelentésre a még előbb kíváncsi postásbácsi sietve távo­zott, mire felelősünk maga vette kezébe a csomagot és lassan, óva­tosan bontogatni kezdte. Egyenkint fejtegette le a többszörös papírbur­kolatot, amikor végre egy kis ci­garettadoboz került napfényre. — Tovább bontogatta a dobozkában lévő papirhurkákat, míg végre egy selyempapirba burkolt gyöngyvirág csokor és egy levél került ejő. A levélben nemzetiszínű éremszalagra függesztett német vaskeresztfor­máju aranykereszt csillogot, rajta a következő felírással: »Purcsy'Nácinak a miskol­ciaktól A levél a következőképen szól: Igen tisztelt főszerkesztő ur: Na­gyon kérem, legyen szives ezt a kis emléket átadni, vagy feltűzni Purcsy Náci karmesternek szivünk meleg elismerésének jeléül, mert azt a sok szép magyar dalt, ame­lyet nekünk játszott, sohasem tud­juk elfelejteni. Ezzel a kis kereszt­tel akarjuk kifejezni elismerésün­ket és hálánkat gyönyörű játékáért, amelyben Miskolcon annyiszor volt alkalmunk gyönyörködni Fogadja főszerkesztő ur leghálásabb köszö­netünket szives közreműködéséért. A miskolci zenekedvelők nevé­ben Bényei János. Kun József-u. 25. sz. A miskolci zenekedvelő közön­ségre különben jellemző, hogy Purcsy Náci Nyíregyházán való tartózkodása alatt több izben kapott a »Nyirvidék« szerkesztősége leve­let a borsodi fővárosból egy-égy mulató társaságtól, amelynek tag­jai olvasván Purcsiról irott cik­künket, tollat ragadtak és megkö­szönték a mi . elismerő sorainkat, amelyeket az ő kedvenc prímásuk­ról irtunk. Egy ilyen levelezőlapon amelyet például egy miskolci ta­nár irt hozzánk, a borsodi alispán nevét is szerencsénk volt olvasni. Ez csak azt mutatja, hogy a bor­sodiak lelkes magyar emberek, akik szívvel-lélekkel lelkesednék a magyar nótáért s nem feledkeznek meg kedvenc müvészükről akkor sem, amikor tőlük távol, mások fü­lébe húzza a szebbnél-szebb dalo­kat. A kedves levélírónak és a mis­kolci zenekedvelőknek kérését tel­jesíteni fogjuk s az aranykereszíet át fogjuk adni Purcsy " Nácinak, akit mi is megszerettünk s akit gyakran akarunk hallani Nyíregy­házán. Biller Irén az ország legnépszerűbb fiatal primadonnája, Budapest dédelgetett kedvence Nyíregyházára jön és három estén át szóra­koztatja a közönséget utolérhetetlen művészetével Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudó­sítójától.) Biller jön. Mikor először, ter­jesztették ezt a hirt Nyíregyházán, mindenki kételkedve fogadta. Az, hogy Biller Irén, aki ma az ország legnépszerűbb fiatal primadonnája, akit Budapest szinte féltékeny ra­jongással szeret, akit egyetlen vi­déki direktor sem tud vendégsze­replésre megnyerni, hogy Biller Nyiregyházára jönne, fantasztikus­nak hangzott, senki sem hitte. Pe­dig igy van, Nyíregyháza nagy ki­vétel, Gulyás Menyhért, aki ma el­ismerten az egyik legnagyobb te­kintélyű vidéki színházigazgató, akit csak nem régen választott meg az Országos Szinészegyesüíet ta­nácstagjának, igen Gulyás Meny­hért is kivétel. Akit ő hiv és akit ő Nyíregyházára hiv, ennek a hí­vásnak nem tud elfentáHani még Biller Irén sem, akit pedig egy napra sem szívesen nélkülöz Buda­pest. A friss, tavaszos fiatalság­nak csodálatos poézise az, amit Biiler játéka, dala, tánca áraszt és Nyíregyházának ki sem mondható nyeresege, hogy a nagy művésznő három egymásután következő estén játszik a Városi Színházban. Az első estén, május 20-án, pénteken a Repülj fecskémben, 21-én, szom­baton a Bob hercegben és 22-én, vasárnap este a Nótáskapitányban lép fel. Ezek Bilernek a leghatá­sosabb szerepeit csillogtató ope­rettek, ha egyáltalán fokozatokat lehetne megjelölni az ő tüneményes művészetében. Biller jövetelének hirére három est jegyeit már e ő­jegyzik és a Fedák esték óta nem láttunk olyan lázas érdeklődést, mint amellyel Bi lert várja egész Nyíregyháza. Iskolások tanulmányi szem- j léje a városi bérgazdaságban és Nagyszálláson. (A »Nyirvidék« tudósítójától) A kereskedelmi iskola negyedik évfolyamú tanulói vasárnap ked­ves és tanulságos kirándulást tet­tek a fejlődő, szabolcsi mezőgaz­daságnak tanulmányozására. Kora reggel pompás időben kigyalogol­tak a városi bérgazdaságba, ahol a kirándulók Mezei Vilmos városi nagybérlő vendégei voltak. A gaz­dálkodásnak intenzív és különlege­sen alapos módja folyik itt. Egész Szabolcsban ujitás például, hogy a gazdaság nagy mennyiségben ter­mel mustárt, amelynek magjából a külföldön közkedvelt, de nálunk is jól ismert ízesítőt készítik. Az eddigi tapasztalatok szerint nagyon alkalmas e célra a szabolcsi talaj. Igen érdekes a gazdaság nagy ki­terjedésű kísérleti telepe, ahol méh­legelő és zöld trágya céljaira al­kalmas növényfajtákkal folynak a kísérletek. Intenziven folyik a kí­sérletezés a gyógynövények• kü­lönböző fajaival "is. Befejezésül a szép tehenészetet tekintették meg a tanulók és a gazdasági gépeket. Fleíner Miklósnak a gazdaság veze­tőjének magyarázatai nagyban nö­velték a fiuk gazdasági ismereteit. . Délután a kirándulók kocsin át­mentek báró Molnár Viktor uradal­maira. Előbb a pompás benyomást ébresztő Nyirjes mezőin és szán­tóin haladtak át, majd megtekin­tették az ököri tavat, amely a várostól aránylag nem nagy tá­volságban, közvetlenül a kallói nagy országút mellett fekszik s igy igazán alkalmas volna arra, hogy' vízének bősége és gyógyhatása mi­att Nyíregyháza második Sóstója legyen. Szabad vízben való für­désre igy is nagyszerűen alkalmas és igen "csekély díjért mindenki ál­tal használható. Innen tovább ko­csizva, a nagyszállási gazdasághoz tartozó hatszáz holdas erdőbe ért a társaság, amelynek szelíd domb­jai és árnyas völgyei változatossá­gukkal ugy hatnak, mint valami fel vidéki kirándulóhely. Közvetlen az erdő szélén, öt holdas területen komlót ültetett az idén a gazdaság, amelynek termelésére szintén ez az első szabolcsi kísérlet. A komló mostanig igen jól érzi magát a szabolcsi fölkdben s igy minden re­mény meg van, hogy ez a hasznos, sörfőzés céljaira való növény Sza­bolcsban beválik. A komlóskert fölé emelt hatalmas gerenda- és drótváz még a laikusnak is igen érdekes látvány. A pompásan kezelt szántókon to­vább haladva, a nagyszállási ura­dalomba értek a diákok, ahol még a tehenészetet és a lóistállókat te­kintették meg. Végül magyaros ven­dégszeretettél megvendégelték őket. Szakkérdésekben Nagy László fel­ügyelő és Nandrássy Aurél intéző adtak értékes felvilágosításokat. Késő este tért vissza a csapat azzal a meggyőződéssel, hogy a szabolcsi mezőgazdaság legújabb törekvései nagy reményekre jogo­sítanak bennünket és azzal a kelle­mes érzéssel, hogy sok uj, nem is sejtett természeti szépséget talál­tak városunk közelében. — A LcánykáMneum polgári is­kolájában a magánvizsgák junius 27-től juüus l-ig lesznek. A kér­vények legkésőbb junius 10-ig be­nyújtandók az intézet igazgatósá­gához. lOx Fűzők, melltartók, gummihírisnyák orvosi rend-letre is méret ntán aznip ké»zQlnek és rak­tárról kaphatók Blumbergnél, Nyír egyházi®. 2615 5 Purcsi Náci cigányprímásnak aranykeresztet küldtek mis­koic rajongói. Az aranykeresztet a „Nyirvidék" szerkesz­tőségének cimére küldték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom