Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-10 / 82. szám

JnÍYÍRYIDJSK. idézi Vass József miniszter szavait, amelyben kijelenti, hogy szívesen vezszi az észrevételt, a tanácsot, bárhonnan is jön, ha az életből fakad és igazsaga van. Simonics a törpeiparosságnak a betegség és baleset biztosításban való részesedést tartja szociális szükségességnek. Ma az a helyzet, hogy az iparlevél kevesebbet nyújt betegség esetén, mint a munkakönyv. — A kisiparos, aki vagyontalan, aki segéd és tanuló nélkül dolgozik, magára hagyottan, a szomszédok irgalmára van utalva, ha megbetegszik. Önérzetét sértő torturát áll ki, ha nincstelensége arra kényszeríti, hogy ingyen orvosi vényhez akar jutni és ebből a célból szegénységi bizonyítványt kell szereznie. Arra kéri Rakovszky Iván képviselőnket; a belegség és baleset ellen való biztosi'ás törvényjavaslatának tárgyalásánál emeljen szót a törpeiparosság részeltetése érdekében. Az iparlevél épp ugy jogosítsa a törpejparosokat a betegsegélyezésben, mint a munkást a munkakönyv, amely 52 heti segélyt biztosit. Az aggkori biztosításban való részvétel mellett is nyomós énekkel. emel szót. Kapják az iparosok járandóságképen, de legyen _ a sorsuk a szegényház. — Hiszi van súlya a kegyelmes ur egyéniségének, szavának, emeljen szót a törpeiparosság érdekében. Rakovszky Iván a forgalm" adó leszállításáról. Zomborszky Dániel ipartestületi elnök után Rakovszky Ivan volt belügyminiszter, országgyűlési képviselő szólal fel. Az élet apró dolgokból áll — kezdi beszédet. Akármilyen gyönyörűek a teóriáink, az eleven élet az iránytadó, az eleven élet tanulságai alapján lehet csak az életen segíteni. Az élet apróbb dolgaiból tudjuk, ,hol kell megfogni a dolgot. A betegség esetére és az aggkorra szóló biztosítás jogos vágya az iparosságnak. A munkásokról az állam gondoskodott, a tisztviselőkről is — bár csak papíron van meg és nem működik tökéletesen. Az iparosság is teljes joggal követel hasonló bánásmódot. Méltányosnak tartom és ilyen értelemben is szólalok majd fel, hogy azok az iparosok, akik a legszegényebbek, akik csak egy segéddel, vagy inassal dolgoznak, részesüljenek betegbiztosításban. Ez igen életrevaló eszme. Ami a kontárság kérdését illeti, az új ipartörvény ebben a tekintetben intézkedett is, csak hogy még nem hajtották vég* re. Ha megalkottuk a törvényt, végre is kell hajtanunk. (Ugy van!) A forgalmi adóról azt tartom én is, hogy egyike a legkárosabb intézményeknek. A termelés, a forgalom, a fogyasztás károsan érzi ár duzzasztó hatását. Ebben a kérdésben ma már az egész közvélemény egységes, kivéve a magasabb fináncokat, de sokáig már ők sem tarthatják a forgalmi adó sáncait. Közölhetem, hogy komoly tárgyalások folynak az egyfázísos forgalmi adó bevezetésére (Éljenzés.) A lakások felszabadítása is a közeli jövő kérdése. Az a lakás, amelyet kiutalnak, amelynek elfoglalására kényszerítenek, nem igazi otthon, nem lesz az soha. (Ugy van!) Vjssza a régihez, de szociális téren haladás a parancs. Lassan azonban helyre ,áll a régi állapot, a régi rend mindenben, visszatérünk a háború előtti állapothoz s ha valamikor az volt a vágyunk, hogy előre haladjunk, i most egyelőre az, hogy visszavará' zsoljuk a régit, a béke boldog ' éveit, De egy téren, Szociális téren ma is előre kell haladnunk. Ezen a téren nem elég a békebeli állapot. A háború előtt elhanyagoltuk ezeket a kérdéseket, de a háború utáni nyomor megtanított arra, hogy meg kell oldanunk az égető, parancsoló szociális problémákat. A vidéki kézműipar napfényes, friss vetése. Mikor a robogó vonat a fővárosból a vidékre hoz, a nagy város közelében satnya allékat, erőltetett fákat, sápadt vetéseket látok, amelyekre nem jut napfény, nem kapnak levegőt. Ilyenkor mindig arra gondo lok, hogy az ipari termelés terén is mesterséges allékat ültettünk, fákat, amelyeket nem süt a nap, amelyek sohasem zöldeltek, ugyanakkor pedig a vidéken itt volt egy ősi vetés, a kézműves ipar, amelyet nem kell átültetni, nem kell mesterséges fénnyel melengetni, mert sütötte a nemzeti érzés, a nemzeti gondolat hoz való hűség napja. Ne üvegházi palántákat becézzünk, mikor itt az egészséges, friss gyümölcsöt hozó virág. Többször tettem Nyíregyháza ipa roság aelőtt hitvallást, most megújítom azt: megteszek az iparosságért minden megtehetőt. (Hosszantartó éljenzés és taps.^ Sürgős az iparostanonciskola felépítése. Dr. Rakovszky Iván meggyőző erejű beszéde után Smiják Isztván az iparostanonc iskola felállítása érdekeben emel szót. A tanonciskola nem működhet eléggé intenziven megfelelő helyiségek nélkül és Varga Ferenc máris aggasztó jelenségeket konstatált. A nemzetietlen, en gedetlenségre szitó eszméknek a iy27. április 10. nn ni r

t ——— i — jól. beépített iskola emelhet gálát. A városhoz intézett kérelem hatásosabb lesz, ha támogatást nyer az iparosság képviselőjétől. Nem tanulnak az iparos tanoncok. Az ipartörvénynek több olyan anomáliája van, amelyen azonnal segíteni kell. Az analfabéta tanonc tanulási idejét se

m lehet meghoszszabbitani, legfeljebb az történhet meg, hogy ha ne

m eléggé képzett, két évvel később nyerhet iparengedélyt. Ez azonban ne

t

n sürgős az iparostanoncoknak, ugy, hogy ilyen körülmények között ne

m is tanulnak komolyan. Mint fűnek a harmat, olyan szükséges a hitef az iparosságnak. Kohn Ignác a kisipari hitelek kérdését teszi szóvá. A hitel ma vajúdó kérdés. Első. ízben 22 százalékra, ötszörös fedezetre adtak nagy nehezen tízmilliót. Ezt a drága hitelt be se

m fektethette az iparos. A kisiparnak m

a úgy kell a hitel, mint harmat a fűnek. Ezzel a felszólalással be is fejeződött a mélyen ható találkozás a kepviselő és az iparosság között. Zomborszky Dániel hálás köszönetet mond dr. Rakovszky Ivánnak, akt megadta a módot az iparossá"sérelmeinek előterjesztésére, örülünk nagyméltózságod egészségének, erejének, amelyet tudjuk, csonka hazánk felvirágzására használ. Köszönöm mindazt — mondotta Rakovszky Iván — amit itt tanultam. Értékesíteni fogom az egész ország iparossága javára. Az iparosság szive mélyéből fakadó hálával fogadta képviselőjének érdeklődését, figyelmet nehéz sorsa iránt és tüntető éljennel búcsúzott tőle. Sábát vásárló gazdák között. Irta Kiss Lajos, a Jósa Múzeum igazgatója. A szűcsök folyómunkájokat hetipiacokon és országos vásárokon árulták és adták el minden időben. Hetipiacokon külön a többi mesterektől, országos vásárokon a csizmadiák mellett árultak a szokásban levő megállapodás, régebben a céhrendelet szerint. Több sorban árultak a földön és kocsiból, később ponyvasátorban. A subát, ezt a téli ruhadarabot, nemcsak ősszel és télen veszik, amikor arra a legnagyobb szükség van, hanem nyáron is; azzal tartja a paraszt ember, hogy melegben olcsóbban adják. A dandárján természetesen az őszi és téli vásárban vásárolják. Érdemes, figyelemmel kísérni a subavásárlást, mert a paraszt ember egyik ruhadarab vásárlásánál sem alkudik úgy, mint a subánál. Sohase veszi az ember a subát, hanem harmad-negyedmagával; a. vásárláshoz sógor, koma, rokon, szomszéd, — meg akivel a vásárban összetalálkozik ismerős — meghivatik, mert hát több szem többet lát. De bármennyien legyenek is, az asszony el nem maradhat, annak ott kell lenni: az aszszony hagyja helyben a subát is, meg az árát is. Ö javítja, de ő ront- j ja is el a vételt. Két-három sorjával árulnak piaci napon is, vásárban pedig öt-hat sorjával vannak a szűcsök. A sorok közt csapatosan járkálva nézelődnek a vásárlók. — Kinek való subát vigyáz barátom? — száll a kérdés megnyerő hangon. — Adjunk egy jó subát? Gyüjjön közelebb! — ostromolja a másik szűcs az előtte elhaladókat. S már arrafelé tartanak, mikor egy egy harmadik kiabálva hívja: — Ide gyüjjenek! Ide gyüjjenek! S a tpasztálatlan vevők legtöbbször odamennek, ahol hangosabb, lármásabb szóval hívják. Mert hát az győz mindig, aki nyelvvel jobban bírja. — Milyenforma árúra van szükségük? — kérdi szolgálatkészen a mester. Mutasson hát', na! — mondja az odahívott a szűcsnek, ki nagy előzékenységgel terít rá egy olyan árú subát, amilyen pénzűnek nézi a parasztot. Mert — magunk közt legyen mondva — a szűcs nem sokba veszi a parasztembert. Ugy tartja, hogy a paraszt ravasz: túljár az eszén. Azt mondja, hogy az emberek közt a parasztnál, madarak közt a verébnél nincs haszontalanabb. Természetesen a saját szempontjából értékeli így a parasztot, melyre nagy oka van a szűcsnek. — Nézze kend, jó lösz-é? — szól a subával betakart ember az igazlátók egyikéhez. — Nem ér többet egy szűrnél, — mondja a subát leszólva a kérdezett, tudva tudja, hogy ezért legjobban haragszik a szűcs. Mire ügyesen lebillen a vállról a suba a porba. — Adjon mást, - mondja kurtán. — Ne hajigálja barátom a piszokba, — mondja a mester barátságos hangon, de olyan nézéssel, mintha fel akarná nyársalni a szemével s megrázván a portól a subát, visszateszi a többi közé. Másikat vesz elő, melyet a vállánál fogva hajít a paraszt nyakába, olyformán, hogy a kalapot kiüti a fejéből, alig áll a lábán ! csakúgy tántorog Körülfogják a subanézők s tapogatják. Egyik egyfélekép, másik másfélekép ócsárolja, mire le tevődik ez is. Most már maga vesz . föl egyet, még pedig aljával, hogy { lássa benne a pőszléket. Aztán ; meg a napnak tartja... — Nem úgy szoktuk viselni, tögye le, _ veszi ki a kezéből a subát a mester, gondolja, tán nincs is vevőszándéka, hát nem kínálja tovább. — Láttatlanba nem vöhetök — mentegetőzik a paraszt. — Azt vöhetöm, amit látok is! A mester utolsó kísérletként a nyakába terít egyet. A paraszt előbb •megbillegeti, hogy a suba hátra megy-e, azután megrázza magát, hogy képződnek-e rajta ráncok. Nézik elől, hátul; forgatják jobbra-balra, hogy van-e ránca, mert ha nincs, akkor szűk a- suba. Azután a vállát illegeti, hogy vállba bő-e, mert a szűk szopja a vállat. Most az aljátnézi: bőnek kell a subának lenni vállban, derékban, aljban egyaránt. — Aminthogy a suba csakugyan megfelelő, de azért, hogy mondjon valamit, azt ereszti ki a száján: — Szűk ez, olyan, mint a siitőteknyő! — Ha összeszárad, kiszorul ebbül sógor, — tromfol az igazlátó. A mester ezért már nagyon haragszik, lekapja a subát, a földön elteríti, mely egészen olyan kerek, mint az élesztőszárító kas. — Fusson rajta körül a szöme, — mondja mérgében. — Igy néz ikt a szűk suba!? Erre már ne

m tud mit szólni a paraszt, hát magára veszi újra és úgy vizsgálja a bőrét, végigsimogatja, milyen készűletű. — Hű, de hitvány, — kiált fel műértőleg, — de kár volt beletenni azt a szélsőt! Hát bizon, mög azt a középsőt, az is rosz bűr — vallja meg a mester. (A parasztot érti, aki benne van.) Járványos betegségek idején legnagyobb gond fordítandó a gyomor és belek rendes működésére. Emésztési zavaroknál fél pohár SckmidthaueP-féle Igmándi keserűvíz biztosan és gyorsan eltávolítja a Ktrvezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kaphaté kis é« nagy Üvegben. SzéthBIdési hely; Igmándi keserűvíz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve.