Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-24 / 92. szám

Nyíregyháza, 1927. április 24, * Vasárnap XLVIIL évfolyam. 92. szám ^JSÍinhRirisÉic *lötUaf<Ui Urak bolyban é* vhMIkan: fcéra 3'60 pangft. Nagyadávr* 7'fiO pangd. S&rtlasfrMékMk is tactí^oi/i 2ÖN* M&eadmuy. Alapította JÓBA ELEK Pfemrkftaztfi: Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. sa«rk«aztfi : VERTSE K. ANDOR. Suvfcasztűa*? és kiacfáhlvaUI: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Talaton sutám 139. PostachequA : KAjtlitóakaÍ! own adunk «Ua Az ellopott nagybirtokok. Az ellopott nagybirtokok felvi­déki magyarokéi voltak s a cseh­szlovák agrárreform következtében kerültek idegen kézre. E tény már köztudott dolog és mint sérelmi anyag, nem egyszer foglalkoztatta a közvéleményt. De a kulissza­titkok csak most derülnek ki. A legilletékesebb érdekeltek lep'ezik le egymást, azok a zsákmányolók, akik a magyaroktól elvett javak feletti osztozásban nem tudtak megegyezni vagy pedig a rablott jószág használatbavétele után iri­gyen nézték a többi ragadozó mar­talékát. Nagyon tanulságos dolog a cseh és tót politikai pártok ve­zetőinek parlamenti, népgyűlési és hirlapi vitájába belepillantani saz egymásra acsarkodás komédiá­jából kiválogatni azokat a doku­mentumokat, amelyek egykor ta­lán tanulságtevők lesznek a kár­vallott magyarság revindikációs pe­rében. Kiragadjuk a legutóbbi cseh-tót barátkozásból Hlinka And­rásnak a tót néppárt fejének hús­véti megállapításait, amelyek, jól lehet a vezér a maga pártját a párt bankjainak szubvencionálásá­ért beperelte a kormánykoalíció­ba, erősen kompromittálok a ese­tiekre. Ez a leleplezés ugyanis a cseh belpolitikának ama pártjai és alkotóelemei ellen fakadt ki, ame­lyek a cseh agrár, szociáldemokrata frakciókat alkotják s amelyek el­lenzékiségüknek különös dicsősé­gére, szintén bőven részesedtek a magyar nagybirtokok kisajátításá­ból s a magyaroktói elszedett ja­vakból. «EUopott nagybirtokok)) ci­men emlegeti Hlinka a feívidéKi magyar uradalmakat, de nem ám azért, hogy elégtételt követeljen a jogfosztás miatt a magyar kisebb­ség egyetemének, bár kisebbségi sorsa a magyarságnak megérde­melné a tót kisebbség sorstársi ösz­szefogását, hanem emlegeti Hlinka a konkurrens agrárpárt kompro­mittálására, hogy elvitassa attól a magántulajdon lopásával, amint ő nevezi, szerzett és gyümölcsözte­tett zsákmány jogosságát. Három­ezerötven katasztrális holdat kap­tak a szocialisták termelőszövet­kezeteik számára az ellopott nagy­birtokokból, nem is szólván vezé­reiknek külön koncáról. S termé­szetesen reklamálja a maga szá­mára a tót nép 75 százalékának politikai képviseletét — mond­ván — hogy őket illeti a trafikok, zsupáni állások és egyéb hivata­lok 75 százaléka. Amennyire visz­szatetsző ez a csúf osztozás és marakodás a jogtalan örökségen, a magyar földnek szétszaggatott területén, a magyar munkaerő, szellem és tisztesség vagyona fe­lett, éppoly kiáltó és maradandó bizonyítéka az egész birtokreform gazságának, a magyarság ellen ér­vényesített rendszerének. Mi nem a magunk panaszát, elszakított vé­reink jaját és koldusbotját akarjuk bemutatni a világ közvéleményé­nek, hanem megelégszünk Hlin­káék kijelentéseivel, mert ezekről még csak azt sem mondhatják rosszakaróink, hogy elfogultság, magyar propaganda szülte őket. Hlinka koronatanuja a testvéri ölei­kezésnek, a turócszentmártoni pak­tum felrúgásának s lesz koronata­nuja a némán vádoló tót nép ér­zelmeinek is akkor, amidőn az ő számadására kerül a sor, aki el­árulta saját népét s áruba bocsájt­ja annak területi, nyelvi és kui­turai haladását a c-seh kormány vállveregetéséért. Hlinka cikke jól­lehet a politikai rjvalitás eredmé­nye, magyar szempontból mégis megjegyzendő és megőrzendő a számonkérés idejére, mert fontos adalék a magyar nagybirtokok el­rablásának történetéhez és peranya­gához. Mátyás magyar király hollós címere a boroszlói városházán. Ebéd a Ratbanskeilerben, ahol 600 éve mérnek sört. — Több mint 3000 kilométer utat tettek meg a nyíregyházi városi felsökereskedelmisták idei tanulmányutakon. — Hazautazás a Magas Tátrán keresztül. — Hítodik levél. — pompásan megebédeltünk. Itt it­tuk a legjobb sört. Nem csuda, hiszen 600 éve mérik ebbén a He­lyiségben az árpa levét. Nekünk az a kivételes szerencse jutott osz­tályrészül, hogy abban a szobá­ban ebédeltünk, amelyben a városi tanács tagjai szokták magukat fel­üdíteni néhány korsó sörrel. Masz­sziv tölgyfabutorok, boltíves me­nyezet," diszes festéssel, amelyben itt-ott aranyköpések figyelmeztetik a jámbor porosz-sziléziait, ha ne­talántán megfeledkezne az ivásról. Hogy aszongya: «Des Rathherrn Trunk ist ernste Pfiicht, ein' trock'ne Lampe leuchtet nicht.» Ami magyarosan és nem szó­szerint fordítva azt jelenti, hogy a tanácsnok uraknak legkomolyabb kötelességük az ivás, mert másként nem fog az eszük. Bölcs és megszívlelendő mondás. Séta szakadó esőben. Ebéd után, szakadó esőben néz­tük meg Bneslaut. Még szerencse, hogy közbe-közbe egy-egy épület­ben tölthettünk kis időt, s ez alatt szárazon lehettünk. Megnéztük az ósdi városháza belsejét s az egyik első emeleti helyiségben, jelenleg a főpolgármester előszobája, tel­jes épségben ott láttuk Mátyás ma­gyar király címerét az ajtó bejárata fölött, a jellegzetes hollóval. A cimer a középső, tehát főhelyet foglalja el Magyarország, Csehor­szág, Szilézia és Lausitz cimerei között. Valamikor a magyar ki­rály volt az ur itt is, Mátyás ural­kodott négy ország fölött s hogy (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Meg fülemben cseng a háromszo­ros éljen, amelyet a hamburgi fő­pályaudvaron a végtelenül figyelmes és "fáradhatatlan Rókay Béta kon­zulátusi tisztviselő tiszteletére ki­áltottunk s a következő percben már teljes gőzzel robogtunk visz­sza Berlin felé^ahová fél 11 óra­kor érkeztünk még. Az idő ('tehát nagyon előrehaladott volt, másnap korán kellett kelnünk, mert men­tünk tovább Breslauba, sem ked­vünk, sem időnk nem volt, hogy még egyszer széjjelnézzünk a tün­déri fénnyel kivilágított Berlinben s igy Mikecz János dr.-tói sem bucsuzhatjunk el. Beletörődve a változhatatfanba, beszállásoltuk magunkat a Sarolta-hid mellett hor­gonyzó uszó diákotthonba, meg­tettük a párolgó zupát, meg a mar­garinos húsos krumplit, azután felmászott, vagy bebujt ki-ki a maga vackába), s a hajólámpa gyén de annál szagosabb világiíasa mel­lett aludtuk az igazak álmát, reg­gel fél 6 óráig. Feltápászkodás, cipőpucolás, mosdás, csomagolás, reggeli. Utá­na sorakozó, s indulás a pálya­udvarra. Ismét kaptunk, mint az egész uton mindig, külön fülkéket) fc a magunkkal Tiozottt pokrócokkai és párnákkal másodosztályúvá va­rázsolván át a kemény padokat, tűrhető kondícióban érkeztünk meg déli 2 óra tájban Breslauba. Mi a tanácsiunk legko-\ mo lyabb kötelességé? Az eső rendületlenül' esett. Kö­rülnéztük a hires boroszlói vá­rosházát, majd lementünk az épü­let pincéjében lévő éttermekbe, ahol itt sem cáfolta meg az «ígazságos> jelzőt, mutatja, hogy a megszám­lálhatatlan és gonddal őrzött, meg­becsült történelmi emléken kívül, amelyek mind az ő nevéhez fűződ­nek, Breslau egyik legnagyobb ut­cája és tere viseli a halhatatlan emlékű nagy magyar király nevét. Egy kis történelmi pletyka. Mátyást különben éppen egy elő­kelő boroszlói hölgyhöz gyöngéd szálak fűzték, tőle született egyetlen gyermeke, Corvin János herceg, s bizony-bizony, ha a nápolyi király­leány, Beatrix, Mátyás törvényes hitvese nem féltékenykedik, ő lett volna utóda Mátyásnak s egész más irányban fejlődhetett volna a magyar történelem. Hiába, mégis csak az asszonyok intézik az or­szágok sorsát. Sikerült megtekintenünk a bá­rok stílusban épült gyönyörű egye­temet, amelynek sok magyar hall­gatója van. Különösen a zenete­rem keltette fel a csodálkozó ér­deklődést. Megnéztük a villamos centrálét, amely a felduzzasztott Odera vizéből nyeri a hajtóener­giát. Végigmentünk Breslau leg­régibb és legfestőibb városrésze­in, megnéztük a gyönyörű dómot, s végül megtekintettük azt a ha­talmas 10.000 ember befogadó­képességű kupolacsarnokot, amefy egyetlen oszlop nélkül vasbeton­ból épült } itt tartják a kiállítá­sokat, vásárokat és monstrehang­versenyeket, mert még orgona is van benne. Végre is meguntuk az esőt s a pályaudvarra mentünk, ahol egy külön teremben már előzőleg va­csorához teritettek számunkra. — Miután a pályaudvar fürdőjében frissítettük föl magunkat, min­den fáradságot elfeledve, ültünk az asztalhoz. Végre dikciót is hallunk! A vacsora kitűnő volt, hát még a Margócsy igazgató ur áltafmin­denki részére engedélyezett potya­sör! (Felnőttek dupla adaggal!) A nagyszerű hangulatban emelkedett szólásra Margócsy Emil igazgató, a kirándulás vezetője s hálát adva a Gondviselésnek, amiért a tanul­mányút minden baj nélkül vfget ért, örömének adott kifejezést afö­lött, hogy az első kirándulás há­rom felnőtt résztvevőjét ismét ott láthatja, még pedig uj tagokkal gyarapodva. Ez azt jelenfi, hogy a kirándulások jól sikerülnek, mert aki egyszer megpróbálta, annak a következő évben is kedve támad egy kis utazásra. A zajos éljenzés után Kardos István kulturtanács­nok köszönte meg a felnőttek ne­vében Margócsy igazgató és ta­nártársainak fáradhatatlan tevé­kenységét és kitartó munkáját. I Férfi divat fél és magas divat aipők 20-— pengő 250.000 K Kis női divat pántos fekete „Trotteur" oipők 15 80 pengő 197.500 K 23"— pengő 287.500 K | Férfi divat fél és magas divat aipők 23-80 pengő 298.500 K Női szürka és drapp divat pántos cipők Női lakk divat pántos cipők óriási választékban Benedekffynél a Hungária Cipőáruházban, Nyíregyháza, ,Zrinyi Ilona-utca 5. Telefon: 195, Világhírű Salamander. Commers, stb. cipőujdonságok. Egyes szám ára IS fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom