Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-17 / 87. szám

1927. április 17. JNÍYÍRYIDÉK. hogy a vasárnapi iskolák és az istentiszteletek látogatottak, ebben a tekintetben semmi panaszunknem lehet, de tapasztalatból tudom, hogy az ifjúságnak és a gyerekeknek ez nehéz. Itt a cél nem csupán az volna, hogy sokan legyünk a templomban, hanem, hogy épüljünk is. De, hogy építsen a lelkész magyar gondolkozással ott, hol a hallgatóságának tekintélyes része angolul gondolkozik? Előbb tehát át kell formálni 2 gondolkozásmódjukat, hogy tudjanak magyarul is gondolkozni, tudjanak beszélni, írni és olvasni. Milyen egyszerű ez otthon. Ott állanak a lelkipásztor mögött segítésre készen tanítók, tanítónők. És milyen nehéz ez itt, sehol semmi segítség. A lelkész lesz tehát tanító, de az sem lehet mindig. Hetenként egyszer szombaton, mikor az angol iskolában szünet van és a nyári nagy S2íineiben tarthatunk magyar iskolát, ami tekintettel a gyermek egész évi elfoglaltságára — elég terhes s mivei nem kényszerithetők az iskolába való járásra, ha csak határozott szülői jóindulat nem áll melllettünk, elég gyakran elmaradnak az iskolából. Hiszen angolul beszél, ír, olvas és sokszor nem is tudja megérteni, miért kell neki egy olyan nyelvet tanulni, aminek itt hasznát nem veszi s ami olyan nehéz. Annyit tud beszélni, amennyi éppen a házuknál elég s ugy véli, többre nincs szüksége. Itt hárul tehát ismét egy roppant nehéz feladat a lelkipásztorra, megkedveltetni a gyerekkel s ifjúval a saját anyanyelvét. A színjátékok, mint hatalmas fegyverek. A magyarságnak megőrzése (vagy megmentése?) érdekében vívott ' küzdelmünkben úgyszólván legnagyobb és legfontosabb eszközünk a játszva tanulás, a színjáték. Azt mondotta nekem egyszer egy Bácsi, akit én nagyra becsülök, hogy miért tanítjuk mi a magyar népet komédiázni, az csak rossz hatással lehet rájuk, mert kiirtja belőlük a legbecsülendőbb jellemvonást, az őszinteséget. Nagyon szeretném megmutatni neki azt a bámulatos eredményt, amit itt egy előadással, illetve egy előadásra való előkészítéssel el lehet érni a magyarosodás terén. Ez szórakozást nyújt, tehát ezt szereti a gyerek, az ifjú, a felnőtt, anynyira, hogy még a magyarul olvasni nem tudó is megtanul' akármilyen hosszú szerepet tökéletesen és "közben megtanul helyesen beszélni, több szereplés utan olvasni is. Természetesen itt nagy figyelem szTtkséges részünkről a darab megválasztásánál és nagy kitartás a tanításban. Eddig két" nagyobbszabásu előadást rendeztem, egyet gyerekekkel^ egyet felnőttekkel, de azt hiszem, sőt látom is, hogy többet tanítottam magyarul, mintha egy esztendeig magyaráztam volna az iskolában a nyelvtani szabályokat. A nagy célt szolgálják még a Nőegyleti, Leányegyleti, Ifjúsági egyleti, cserkész stb. munkák, ami bizony mind a lelkipásztor feladata, ezekről azonban nem irok, mert nem akarom túlságosan igénybe venni Szerkesztő Ur drága idejét. Az é'Sdigieket is csak azért irtam le, "hogy lássa meg kedves Szerkesztő Ur, milyen sokat használhatunk szegény hazánknak itt is, ha fentemiitett jótulajdonságok megvannak bennünk. A szabolcsiaknak általam küldik üdvözletüket a következő szabolcsi hivelm: Mozga Imre Pátroha, Mozgáné Iski Rozália Tiszakanyár, Kupás András Tiszaágtelek, Kupásné Kelemen Borbála Pátroha, Kupás Ferenc Tiszaágtelek, Kállay Jenő Tiszaágtelek, Tóth István Pátroha, Tóthné Juhász Zsuzsánna Nyírtass, ifj. Tóth István Pátroha' Czihát Sámuel Tiszadada, Czihátné Juhász Borbála Polgár, Benedek János Tiszaágtelek, Ladik András Pátroha, Ladikné Fodor Zsuzsánna Pátroha, özv. Hegedűs Akosné Mozga Eszter Pátroha, Hegedűs Marg'ít Pátroha, Hegedűs Árpád Pátroha, Hegedűs György Pátroha, Gyulai Bálint Pátroha, Potreczné Hegedűs 'Erzsébet Pátroha, Szűcs Lajos Tiszaágtelek, Gregorné Béres Ilona Zsurk, Bozsvaí Dávid Tiszadada. Mégegyszer megköszönve kedves megemlékezésüket és a szabolcsiakat a magam nevében is szeretettel üdvözölve maradok kedves Szerkesztő Urnák őszinte híve; Böttykös Béla. független magyar református lelkész. Feltámadunk/ Sírja fölé követ hengerítenének, Őrtálló katonák el-kirendelének, Sírnak fedelére pecsétet tevének, Az írás szavai bételjesedének. Nagy Magyarországot halálra ítélték, Ezeréves testét darabokra tépték. Megásták a sírját, rajta van a pecsét, Trianoni béke. temetői béke Halálos pecsétje. Őrtálló katonák éber szuronyával Körülvéve sir ja: Igy volt ez megírva. Jőve pedig jöve leitámadás napja, Csuda világosság sugárzik a sírból, Őrtálló poroszlók arcra borulának Rettentő tényétől az Ur angyalának. Megtörik a pecsét, sziklakő feldobban, Kikel a sírjából az élő Igazság, Halottvirrasztóknak ily válasz adatott: Akit ti kerestek, nincs itt, feltámadott ! Erőt veszünk mi is a magyar halálon, Lesz még egyszer ünnep ezen a világon. Csuda világosság fakad a lelkekben, Ősi magyar hitben, égő szeretetben Összeforrunk erős magyar akarattal, Uj erőre lendült kiizmosult karral. Megrendül az ország, megmozdul a halott, Összetalálkoznak az elszakadt tagok, Megtörik a pecsét, világ népe bámul, Mint kel ki az ország szomorú sírjából. Őrtálló poroszlók megrettenve mennek, Szerte a világnak csodát rebesgetnek. Mi pedig azoknak, akik eltemettek, Hej odakiáltjuk; akit ti kerestek, Nincs itt, feltámadott! Hála az Istennek! Hála az Istennek! WALTÉR GÉZA DR. Húsvéti gondolatok. Irta: HORTHY ISTVÁN. Hiszem az Istent. Vallásos áhítattal borulok le létezésének még a gondolata előtt is és ezt a hitemét minden erőmmel megőrizni igyekezem. Mégis gyengéilem és mélyen le tudom sajnálni azt a hitet, melynek a hitetlennel szemben nincs erősebb trompfja, mint az az elmegyógyintézetbe illő sententia, hogy a veszély közepén ő is igy kiált fel: »Jaj, Istenem!«. «»» Sok, magát kiválóan vallásosnak képzelő embernek szeretném az unalomig fülébe harsogni, hogy. Krisztus Urunk a szeretetet ültette az erények trónjára és nem a kötelességérzetet. Kötelességérzetről soha nem beszél. Az igazi Krisztuskövetőnek a szeletben kell az ő nyomdokain haladniok. A kötelességérzet fűszernek elsőrangúan kitűnő. Önálló tápláléknak még a különcök között is csak a kivételesen túlzók szeretik. Világért sem szándékszom a kötelességérzetet letaszítani az erényeknek arról a polcáról, mely őt joggal megilleti. Csak mély szomorúsággal látom egyes emberek ferdén beállított hitbuzgóságát, mikor minden erény élére a szeretet elhanyagolásával állítják a kötelességérzeiet és éppen ezzel válnak minősített módon krisztusiatIanokká. Kétségkívül elsőrangú erény a kötelességérzet is, de az magábanvéve mindig lelketlen, kegyetlen, vad és kíméletet nem Ismerő. A szeretet ellenben szelíd, jó, megbocsátó, elnéző; mindenekfelett és mindenkor, mindenkivel szemben megértő. Röviden: mindig krisztusi. *** Még az Istentagadók is elismerik, hogy mélyebben szántó, több, nagyobb és tartósabb igazságra soha senki nem tanította az emberiséget, mint az Ur Jézus. Ki mondja meg, hogy igazságainak közel 2000 év~óta és annyi erővel gyakorolt hirdetése után miért megyen mégis látványosságszámba az az ember, aki ezeket a tanításokat nemcsak hangoztatja, nemcsak az egyházi életben díszt és méltóságot adó szerepelgetéssel fitogtatja, hanem cselekedeteiben is követi? Hol van az az ember,, aki a Bibliában sokszor megirt tanítást követi: »Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se pénzt a ti erszényetekbe«, »Valami marhád vagyon, add el és osztogasd a szegényeknek«, »Mely nehezen mennek bé az Istennek országába, akiknek pénzek vagyon«, stb., különösen mikor a vagyonszerzési törekvések körül maga ezeknek a tanításoknak a letéteményese, az egyház jár elől? Hol van az az ember, aki igazán szereti az ellenségeit és ezt tettekkel bizonyítja? Hol van az, aki lélekben és igazán mindig megbocsát az ellene vétkezőknek, bár ezt meggyőződés nélkül — naponta többször is elmormolja? £s hol van az, akinek élete Krisztus Urunk legnagyobb erénye, a türelem, mikor ma éppen azok harsogják leghangosabban »keresztény«-eknek magukat, akiknek a legvéresebb gyűlölködés habja tajtékzik a száján talán álmukban is? *** Aki engedelmességből hisz, annak a hite igazságában nem hiszek. Minthogy azonban sokkal több ember hisz pusztán engedelmességből, mint önkéntelenül érzett, szent meggyőződésből, szomorúan állapítom meg, hogy sokkal több az a hit, ami szolgalelküsége. miatt lealacsonyít, mintáz, ami a meggyőződés tisztasága folytán magasba emel. *** A világon minden csak megszokás dolga. Sajnos, a tömegnél a vallás is csak az. *** Az őszinte és komoly hinniakarás mérhetetlen sokkal értékesebb, mint igen sok embernél maga a kész hit. A hit legtöbbször egy, — az emberekre gyermekkorukban párját ritkító kitartással rájuk oktrojált, öntudatlan kényszerzubbony. A hinniakarás mindig Ielkiszükségből eredő, őszinte, igazi, tiszteletreméltó, nagy és szent igyekezet. Az egyéni hit sokszor van terhelve Istennek nem tetsző dolgokkal is. A hinniakarás ilyenektől mindenkor szűzies tisztaságban ragyog. *** Egyfelől a Krisztus tanítása, másfelől az önérdek mindig harcos ellenségek voltak és lesznek. Mikor választani kell a kettő között, — egy-két szent életű aszké tát kivéve — soha sem a Krisztus lesz az, akit akár a nemzetek, akár egyéb testületek, akár az egyesek követni fognak. »•* Aki igazságokat hirdet, azt kereszti* feszitik é

s a világon ntég ma is (épp ugy, mint 2000 év előtt) többségben vannak a Kaja• fások, akik az igazság bátor hirdetőinek ke resztre feszítését követtük. .iÜ i ;j *