Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-17 / 87. szám

Nyíregyháza, 19*7. április J7. * Yasárnap XJLYíll. évfolyam 87 Mám JSÍiÍKSTIDÉK ElflflzttUsí árak Myban 6* vMékan: Mra S'SO pangd. Nogyodévr* 7-60 pangd. %tatt»tvu»«>&ríMk m tiwtóteJdí SOM* «agcdB»éo». Alapította JÓBA ELEK F«aa»rkasxt*: Or. 8. SZABÓ LASZLO. Falalda aaarkasxtd : VERTBE K, ANDOR. wnwTMffniMÉnriiiHT»ii«*r< SMwkasztAs«a ét kiadóhivatal

1: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Talatoi» x*ém 139. Postachaqu* Kéziratokat nem adunk, vissza* Magyar hasúét. A„ Nyirvidék" számára irta dr RftlíOVSZky Iván volt belügyminiszter, Nyiregyháza város országgyűlési képviselője Ezen a napon a Megváltó feltámadott! Bizonyságául annak, hogy az Eszme, a Hit, és az Igazsag halhatatlan. Emberi erőszak, vagy ármány nem foghatnak raj

fa. A megváltás ünnepén mi is gondolkozzunk el a magyar feltámadáson. Elvétetik-e tőlünk már a a keserű pohár, vagy sokáig tart még a mi szenvedésünk? Felértünk-e már a Golgöthára, vagy tovább kell még hurcolnunk, a kéjeszt súlyát? Elfordult-e tőlünk az ur tekintete, vagy kiszámíthatatlan utjai visszavezetnek bennünket a magyar boldogság felé? Nagy fájdalmas kétségek, amelyekre a magyar lélek mély áhítatban keres feleletet. Sokszor volt már ennek a nemzetnek könnyhullatósan nehéz a sorsa. Mindég visszaadta neki az életet két tényező: a maga ereje és a külső körülmények kényszerítő összejátszása. Az előbbi tényező azt igazolja, hogy a nemzet erényei folytán megérdemelte, hogy a nemzetek európai családjában egyenrangú tagként szerepet töltsön be. A második tényező pedig annak a bizonysága, hogy ennek a nemzetnek á .fennmaradása és boldogulása a történelemnek oly szükségessége, melyet csak ideig-óráig lehet megszüntetni, de az megakadályozhatatlan őserővel fog mindég feltámadni, hogy elfoglalja régi helyét. Ha a nemzet" fennmaradásának és veszedelmekből való mindenkori újjászületésének egyik oka a nemzetben benne rejlő erények és jó tulajdonságok, akkor a magyar nemzet feltámadásáért elsősorban akként kell küzdeni, hogy ezeket az erényeket és jó tulajdonságokat fenntartsuk, ápoljuk, a jövendőre biztosítjuk. Ahol pedig veszendőbe mentek, ismét helyre állítjuk. — Mai szomorú helyzetünket is nagy részben annak köszönhetjük, hogy a magyar nemzet történelmi tulajdonságait, ha csak ideig-óráig is, elvesztette. Nem kell azt gondolni, hogy a magyar katonai kiválóság csak háborúban érvényesülhet. A katonás jeliem oly elemekből van öszszetéve, amelyek nélkül tökéletes polgári jellém sincsen. Határozottság és fegyelem, bátorság, értve ez alatt erkölcsi bátorságot, és főként az önfeláldozás, az egyéni érdeknek a köz érdeke alá való rendelése, a polgári jellemnek is diszei s ezek nélkül nemzet nem is boldogulhat a népek békés versenyében sem. Ha tehát a magyar faj évszázadok nehéz küzdelmeiben kifejlődött katonás jeliemét minden eszközzel fenn akarjuk tartani s az ifjúság nevelésében ezt a szempontot nem vagyunk hajlandók elhanyagolni, ezt nem azért tesszük, mintha háborúra akarnók nevelni a következő nemzedéket, de azért, mert tudjuk, hogy az ilyen nevelés a polgári életre és a békeévek küzdelmeire is különb harcosokat nevel. . A magyar fajnak tradíciói vannak. Gyakran talán nem is nagyon hasznosak a mai változott életviszonyok között és mégis ki kell tartanunk mellettük, mert a tör.ér.elem azt tanítja, hogy egy-egy nemze

1 fennmaradásának feltételei a történelmi fejlődés változatai között egyazok maradtak, a magyar nemzet pedig nem hajlékonyságával, vagy simulékonyságaval tartotta fenn magát, hanem elszántságával és jellemének Szilárdságával. A nemzet fennmaradásának másik tényezője egy tagadhatatlanul élő történelmi erő volt, mely az ország legelhagyatottab óráiban is elébb, vagy utóbb ugy fordította a világ sorát, hogy a magyar, — kedvezőbbre fordult külpolitikai viszonyok felhasználásával — vis

czakövetelhette elkobzott jogait. — Nem fatalizmust akarok hirdetni, mikor ezt leírom. A történelemnek nincsenek vak'véletlenei, de vannak örök törvényei. Ha ezeket a törvényeket a nemzetközi élet megszegi, az igy létrejött helyzet csak" ideiglenes lehet. A nagy események épen ugy törekednek az egyensúlyi helyzet felé, mint a víztükör. A nagy természetadta kapcsolatok felj tartóztathatlanul megnyugvás felé viszik az események hullámverését, ez a megnyugvás pedig csak akkor következhetik be, ha kiegyenlítődik az, ami.a természetes és történelemadta igazságokkal ellenkezik. A balti államok egységesítése mindig utópia maradt, pedig ezeknek a népeknek nyelve és szokásai alig különböznek egymástól, de földrajzilag külön egységek; a török birodalom, mely vallási alapon akart összekovácsolni heterogén államalkotó elemeket, öszszeomlott; a németrómai császárság, mely ugyanazon forrásból fakadó kultura erejével akart egységes államot. teremteni, háborúkat és harcokat szült ugyan, de a valóságban testet ölteni sohasem tudott. Nemzetek és országok huzamosabb ideig csak akkor állhatnak fenn, ha a keretekét, amelyeket elfoglalnak, maga a természet és a történelem ereje szabták meg, mesterséges alakulatok, amelyek ezeknek a kereteknek nem felelnek meg, öszszeomlanak elébb, vagy utóbb. Ha tehát Magyarország egy évezreden keresztül veszedelmek és bajok között fenn tudott maradni és mindég, — mikor már elveszettnek látszott is — újból talpraállott, ez azt jelenti, hogy történelmi és természeti szükségesség a fennmaradása, amig maga ezekkel a létét biztosító erőkkel szembe nem helyezkedik. Magyarország évszázadokon keresztül a kelet és nyugat határán tartotta fenn a nyugati keresztény kulturát a bizánci fe a mohammedán művelődési területek hódító törekvéseikkel szemben. Ugyanakkor természe'.es fekvése folytán gócpontja volt a Duna medencéje és a Kárpátok hajlata által határolt s az ezen középpontra támaszkodó gazdasági területnek. Kérdés, vajjort ez a helyzet, amely Magyarország fennmaradását történelmi indokoltsággá tette, ma is fennáll-e? Azt mondhatnánk, hogy a keleti kultura nem veszélyezteti már a nyugateurópai kultura fennállását s á gazdasági élet főként a közlekedés feltételei anynyira megváltoztak, hogy a mult igazságaira hiv atkozni ma már nem lehet.. Szó sincs róla. A nyugati kultura épen most ugyanolyan veszedelemben forog, mint régen. Vakok lennénk, há nem vennénk észre, hogy a moszkvai tanok épen olyan alkalmasak primitív népek Európa ellen való felvonultatására, mint a mohammedanizmus annak idején. Siketek lennénk, ha ne

m hallanánk azt a harci készülődést, mely épen ezen alapon készit elő csatat: a kelet csatáját a nyugat ellen. És nem lennénk épelméjüek, ha nem érnénk fel ésszel, hogy a kelet győzelme ebben a csatában ugyanazt jelentené, mint amit az izlám bevonulása jelentett volna Európa közepébe; a nyugati kultura vesztét és összeomlását. A közlekedési viszonyok lényegesen megváltoztak. Ebből sokan azt a következtetést vonják le. hogy most már a régi. gazdasági egységek elvésztették jelentőségüket. Azok régen a vizi utakhoz és nyers távolságokhoz alkalmazkodtak, ma azonban a vasút, autó, repülőgép korszakában ezeknek a primitív gazdasági és közlekedési tényezőknek megszűnt a 'jelentősége. Nem igaz. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a modern gazdasagi élet a sietségen és gyorsaságon alapul. S éppen az idő kronométertel való mérésének korszakában nem mindegy, hogy rövid és gyors völgyi pályán szállitom-e árumat, vagy drága és hosszadalmas hegyi vasúton, amely lehet a technika csodája, de a természet adta akadályokkal mégis csak nagy nehezen és' időveszteséggel tud megbirkózni. Ebben a sietségben a távolság kérdése épen olyan fontossá válik, mint hajdan. Mert ha valamikor a Poprád völgyéből három annyi időbe került a Prágába jutás, mint a budapesti ut, ugyanez íazj'arány ma isjfennáll és teljesen, mel lékés, hogy ez a különbség annak idején két hetet jelentett, ma pedig csak egy napot. A mai kor épen a félnapok, az órák, sőt a percek megtakarítására rendezkedett be. A A gazdasági egységek és a közlekedési gócpontok maradtak tehát ugyanazok és a történelem szükségszerűségei ezen a téren is az egyensúlyi helyzet helyreállítására fognak törekedni. Amikor pedig húsvétkor igy elgondolkozunk, hogy a magyar feltámadás gondolatában vigasztalást keressünk mai szomorúságunkra, ne vádoljon bennünket senki azzal, hogy az európai egyensúlyt veszélyeztetjük s a világbéke ellenségei vagyunk.. Hatvankét évvel ezelőtt irta meg Deák Ferenc hires húsvéti cikkét. Ebben kifejtette, hogy a magyar nemzet sohasem volt rebellis, hanem csak akkor, ha osztrák tanácsadók befolyására elvették, vagy el akarták venni tőle azokat a jogokat, amelyeket a történelem birtokába adott. Ha igazságosan bántak ezzel a nemzettel, a békét sohasem bontotta meg, sőt bátor és önfeláldozó védője volt a szövetséges birodalomnak. Mi, a mai nemzedék, szintén elmondhatjuk a haza bölcsével Európának: ez a nemzet sohasem volt békebontó, férfiasan alárendelte magát a nyugateurópai kultura érdekeinek és saját létének veszélyeztetésével védte azt. De ha a régi Ausztria fiaiból származó korlátolt és rosszindulatú tanácsadók befolyásának engedve, elveszik tőle azokat a jogokat, amelyeket a történelmi fejlődés neki adott, akkor megint kuruc lesz belőle és katonai erényeit, ha nem is a harctereken, de a béke küzdelmeiben — érvényesíteni fogja. Ha jogait respektálják, nem veszedelme, de védelmezője lesz a nyugateurópai kulíurának. üzletek zárórája a hnsvéti ünnepek alatt. A kereskedelmi miniszter abból a célból, hogy a közönség a húsvéti ünnepek alkalmából a vásárolni szokott illatszereket és élővirágot akadálytalanul beszerezhesse, kivételesen megengedte, hogy az április 17-re eső vasárnapon az ország egész területén a droguéria és illatszerüzletek — utóbbiakhoz számítva az illatszereken kivül egyszersmind háztartási cikkek árusítására berendezett üzleteket is — reggel 7 órától délután 2 óráig, az élővirág árusítására berendezett üzletek pedig reggel 8 órától délután 3 óráig nyitva tarthatók. Megengedte továbbá a miniszter, hogy az emiitett- üzletek körébe tartozó cikkek közül azok, amelyeket a húsvéti ünnepek alkalmából az utcákon, tereken és piacokon is szoktak árusítani, április 17-én a felsorolt üzletek nyitvataríásának ideje alatt az utcákon, tereken és piacokon is árusíthatók legyenek. Egyes szám ára 20 fillér.