Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-15 / 86. szám

j/YÍRYmgJL Nagypéntekei. Emberek, ma lassan járjatok. — Halkan beszéljetek. Gyászruhát öltsetek, mert nagyon szomoiu emlékezetű napra virradtatok. A Jegbarbárabb, a legkínosabb, legbrutálisabb halálnemmel végezték ki egy ilyen napon az Istenembert, aki soha senkinek nem vétett, aki tökéletes volt. Szeplőtelen Ártatlanság volt. Bár jól tudjuk a fejleményekből, hogy ez a rettentő áldozat harmadnapra világmegváltó győzelemmé érlelődött — hiszen mi már ösmerjük a húsvéti öröm históriáját, — mégis gyászt kell öltenünk e napon. Nem az ő elsiratásáért, nem az Általa önként vállalt mártiromságért, hanem a mimagunk nyomoruságáért, e földi életnek önmagában való hitványságáért, amelyben minden élet kinok között születik, minden eszme, minden termékenyítő gondolat vértanúságot követel és artatlanok, mártírok, önfeláldozó félistenek vérehullása nélkül semmi magasabbrendíi .fejlődés be nem következik. Óh! hogy Neki is számolnia kellett ezzel a földi gyarlósággal! — Hogy Neki is ki kellett ürítenie a ( mártírhalálnak gyötrelmes poharát! j Ha kőbe véste volna tanításait, az semmivel se lett volna tartósabb és hathatósabb, mintha porba karcolta volna, mert földi törvényeink szerint megváltó gondolatok és tanítások csak akkor válnak az em- , beriség szellemi táplálékává és örökös kincseivé, ha vérrel iratnak és mártírok szenvedéseivel pecsétel'etnekü . i A mi magunk és egész földi éle- ; tünk alacsonyságának, nyomoruságának beismerésére kell ébred- | nünk e napon és azért kell gyász- • ruhát öltenünk, azért kell bűnbánóan vezekelnünk, mert "kz a ki- j beszélhetetlen szenvedés, az ember- í telen kin, amit e napon a Megváltónak el kellett szenvednie, az ' ennek a mi gyarlóságunknak, a mi hitványságunknak, a mi ere- j dendő bűneinknek okából kelletett, > mi érettünk, mi miattunk, a mi javunkért, előhaladásunkért, a mi , váltságunkért fizettetett!!! j El kell felednünk e napon egy j pillanatra a ránk következő har- i madnap örvendetes mistériumát s ; ugy kell vennünk a Megváltó kinos 1 vergődését, mintha a húsvéti öröm ösmeretlen volna előttünk, mint ahogy ösmeretlen volt még akkor a tanítványok előtt s a maga szörnyű valósagában, vigasztalanságá" ban kell szemlélnünk az Ártatlan gyötrődését, elrettentő kinjaií, amelyeknél szörnyűségesebb haláltusa el se képzelhető — hogy méltóképen át tudjuk magunkat adni a gyászos emlékezésnek. íme! annyira bűnösök, annyira hitványok, annyira nyomorultak voltunk és vagyunk, hogy érettünk ilyen hihetetlenül nagy áldozatra volt szüksége a Megváltás feladatának. i Emberek, ma lassan járjatok. | Halkan beszéljetek és gyászruhát \ öltsetek. j És sírjatok különösen ti, magyar s testvéreim, akiknek ma kétszeres \ okotok van a nagypénteki gyászra. I Ez a gyász a mi számunkra nem- | fcsak a Megváltó szomorú halálának { eseményét jelenti; hanem a mi sa- | játmagunk szomorú Nagypéntekjét j is, a magyar Igazság keresztrefeszi- j tésének fájdalmas aktualitását is! A mi gyászunk annál mélyebb, annál szivettépőbb, mert hiszen, erre a mi nemzeti nagypéntekünkre még mindég nem következett el a Húsvét, a Feltámadás! Ha vallási szempontból vigaszt találhatunk is abban a teljesen el nem felejthető tudatban, hogy a Krisztus testi halála a Gondolat húsvéti feltámadásában végződött — nemzeti gyászunk szempontjából ez a vigasz még be nem következett és igy a mi gyászos ünneplésünk minden mas nemzet nagypénteki ünnepénél szomorúbb és közvetlenebb... Vájjon be tellet-é már a keserű pohár!? Vájjon eleget szenvedtünk^ már, vájjon megbünhödtünk-e már eléggé, ahhoz, hogy várhassuk a húsvéti örömöket!? Krisztus Urunk szenvedése határtalan, kibeszélhetetlen volt. Mérjetek ahhoz minden földi szenvedést, ha húsvétban reménykedni, bizni akartok! És vezekeljetek, mert abból, hogy késik a mi husvétunk, biztosan lefiet következtetni arra, hogy nagyobb volt a vétkünk, mint az érette fizetett elégtétel! Ma is még sokan vannak, akik háborognak' viszálykodnak, zavarkodnak, ahelyett, hogy bünbánólag és megszelídülve vezekelnének és magukba szállva gyászolnának. Ma Nagypénteken szálljon magába mindenki és öítsön gyászt minden magyar ember, „hogy meg« tisztulva és hitében megerősödve bizalommal tekinthessen a várvavárt, az eljövendő feltámadás elé! Sasi Szabó László. a— A szász királyi palotának utolsó fejedelmi vendégei Károly király és Zita királynő voltak Keresztül a cseh és szász Svájcon. — Nyíregyházi diákok találkozása a Drezdában éld nyíregyháziakkal. — Harmadik lejé

1. — Drezda, április hó(A «Nvirvjdék» íudósitóiától.i S Az ut Prágátóf Drezdáig festői vr \ déken át vezet. ' A Bőhmische Schweiz és Sachsische Schweiz néven elkülönített, de valójában egységes földrajzi területen, jobbára az Élbe balpartján megy végig a kitűnően megépített vasútvonal, szikfás hegyek tövében. Különösen meglepő, hogy a folyó mindkét partia egesz hosszában sürün beépített. Szebbnél-szebb nyaralók, gyönyörű paloták végnélküli sora húzódik a folyópart oh, a szem nem győz betefni a gyönyörűséggel, vakmerően égbetörő sziklacsúcsok, hajdan rettegett íovagvárak ma is dacos romjai meredeznek a felhők kőzött, apró vízesések, legelésző kecskék, tustöTgő kéményü hajó A teszik élénkké és tarkává az élvezetes tájat. Hiába vagyunk álmosak, és fáradtak, az érdeklődés láza elnyom minden testi ernyedtséget, egész utgn az ablakok körül tolongunk, hogy semmit el ne veszítsünk a felejthetetlen élvezetből. Még jobban fokozódik az érdeklődés, amikor 18 óra 49 perckor megérkezünk a drezdai főpályaudvarra. Az első Qillanatban meg-! érezzük, hogy egy nagyszerűen ad-! minisztrált modern világvárosban j vagyunk. Ragyogó tisztaság, művészi érzék, s meglepő praktikus-1 ság mindenütt. Villamoson me°, gyünk szállásunkra, egy Diák OtJ-, honba. Csomagjaink elhelyezése, után egy rendkívül intim kis ven-' déglőben vacsorázunk, majd egyik ( nyíregyházi ismerősünk, a Drezdában tanuló Hartmann Mór vegyész- j mérnökjelö}t kalauzolásával meg- j tekintjük a várost. Másnap reggel végigsétálunk néhány szép utcán, megszemléljük a gyönyörű kiraka- j tokát, s nemsokára a Zwinger-hez jutunk, ehhez a művészi épületcso-; porthoz, amelyet zseniális építőjéről neveztek el. j Először a képtárat nézzük meg, amelynek legszebb darabja a felbecsülhetetlen értékű Rafael Six- ; tusi Madonnába. Azután a tizíkai ' szertáron megyünk végig, s néhány • templom megszemlélése után a | szász kiráTyi palota megtekintésére váltjuk meg "jegyünket, ' Fogalma sem lehet annak kincs- ( rőf, gazdagságról, fényrőí, pompá- • róC, aki a Das Grüne Gewölbe ; üís, csSltSHökön utoljára | HU60 ViKTOR halhatatlan remekműre teljesen uj példányban Notre-Damei toronyőr A teljes regény egyszerre. pántéi* ^ri »i»ce előadis! Szombatost Víísárisep rngofí Mihály Rsnde> hely árak kai! Elfadástk kezdete: 5, 7 és 9 órakor. Jönnek a 1927. április 15. néven ismert gyiiiteménvt még nem látta. Hihetetlen értékek'vannak itt felhalmozva, rendszeres csoportosításban. Legérdekesebb a volt szász kiráfy és tjeje lakosztályának szobái. A vezető megmútatja azt a pazarul berendezett etablissement-t is,. amelyben Károly király trónörökös korában feleségével, Zita királynéval egyfTtt 1915-ben a szász király vendéglátó házánál megszálltak. ök voltak a királyi Qalota utolsó fejedelmi vendégei. Háborús gondok, forradalom és trónfosztás gyors egymásutánban követték egymást s~a néhai gazdag szász királyság éppen olyan alko'ó tényezője ma a német birodalmi köztársaságnak, mint a császári birodalomnak volt. Ki tudná felsorolni azokat a kincseket, amelyeket a palotából átalakított muzeumban közszemlére tettek? Drágakövekkel ékesített arany ékszerládák, órák, diszkardok, csecsebecsék, gyűrűk, nyakláncok, különlegességek szemkápráztatóan nagy csillogó tömege köti le figyelmünket. Egy ily n különlegesség például «A maharadzsa udvara», amely kávéházi asztal nagyságban kidolgozott aranymü, 150 alakkal, elefántokkal, tevékkel s egy indiai' fejedelem udvartartását szemlélteti. Az egész mü anyagából az arany a legolcsóbb, mert gyémánt, smaragd, ru bin, zafir és egyéb drágakövek csillogó halmazának művészi kiképzése az egész, ilyesféle 50— 60 is van egy teremben s ha közöljük, hogy mintegy 15 ilyen terem van, elképzelhetjük, hogy , milyen gazdag volt a szász király akinek leányát, Anna kírál^eányt tudvalevőleg* József Ferenc Habsburg főherceg vette el feleségül. ^A^sok látnivalóból, amiket megnéztünk, csak a világ legszebb porcelTán gyűjteményét emiitjük még ' meg. itt vannak a szász király tulajdonában volt meisseni porcellángyár fantasztikusan szép produktumai. Általános feltünest k-eltett egy női szoborfejen lévő lehelletszerü csipkefátyol, amely szintén égetett' porcellánból voltItt találkoztunk dr. ffoffmann Mór nyíregyházi ügyvéd leányával, aki Lipcsében van férjnél, s onnan utazott át Drezdába, hogy találkozhasson a nyíregyháziakkal. Szives kalauzolásáért ügy neki, mint Hartmann Mór urnák ezúton is köszönetet mond a városi felsőkereskedelmi iskola tanulmányújának vezetősége. Humoros jelenetekben is volt részünk, főképen a diákotthonban, ahol emeletszerűén voltak egymás fölé helyezve a vaságyak, a termetesebb egyének nem kis bőszszuságára. Ezeket az ágygulákat természetesen nehéz volt megmászni, főleg azoknak, akik a drezdai éjszakai életet is behatóbb tanulmányozás alá óhajtották venni. Ecy ilyen záróra utáni sturm alkalmával jz egész ágycsoporí mozgásnak in(duít s az alsóbb «lakosztályok» birtokosai rémülten dugták ki fejüket a «fülkéből» s az tyutcáról beszűrődő villanyfény világánál csodálkozva bámuftak a fölfelé törekvő «könnyü magyar» kosztümös fantomok után. Este 19 óra 16 perckor indultunkéi Drezdából, miután pompásan megvacsoráztunk a főpályaudvar freskókkal díszített hatalmas vendéglőjének egyik emeleti termében s 22 óra 25 nerckor érkeztünk meg Berlinbe. jmo