Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 47-73. szám)
1927-03-25 / 69. szám
1927. mái oújs 25 X^hWIMIL nri ni it i iii ii itwmiii mm in —inniunn— 3 Egy párisi tannlmányut reminiszcenciái. Irta Huszthy KlainBc Jolán. IX.. A Quartpr Latin bohémkocsrrMi A délelőttök közös utjai után a nagy társaság szétbomlott egymást értő apróbb, cinkos csoportokra, kik titokban sugták-bugték az esti programm részleteit, melyeket aztán mint páratlan fölfedezéseket dicsekedték el másnap, a reggeliző asztalnál. Igaz, hogy e nagy titkolózások dacára is megesett, hogy például a kis diákkocsmák müapacsai között táncoló tanulmányutasok egymásra bukkantak, de a kölcsönös meglepődések után jókedvűen folytatták a mulatságot közösen tovább, egészen az éjféli záróráig. Nagy csodálkozásunkra a nyilvános Páris éjjeli 12 és 2 óra között aludni tért. Mindenfelé üresek voltak ilyenkor már az apró bárok és mulatók, legalább is azok, amelyek az utcára nyíltak. Csöndesek voltak a Quartier Latin ódon utcái is, egy-két ember lézengett csupán a Sorbonne és a Pantheon környékén, ezek is bizonyára világjáró idegenek. De nekünk elég volt ennyi ideig a szórakozásból. Volt ugyan néhány telhetetlenebb mulató, kik a hajnalba nyúló pezsgőzés kedvéért inkább egészen lemaradtak az élvezetes napközi kóborlásokról.. Ezeknek párisi emlékei azonban valószínűleg nagyon hasonlítanak a pesti éjszakák lokáljainak hangulatához. Szerencsénkre a mi kisebb különítményünk megnyerte magának a vezetőt, Julest, ki azután elvitt Néhány romantikus bohémtanyára. Ezek közül legérdekesebb volt a Verlaine-pince, a Diáknegyed egyik sötét, a legkevésbé sem bizalmat keltő sikátorában. Kjvülről mocskos, szük bistro, olyan, akár a többi száz és ezer, melyekben munkások hajtják fel mindennapi ftókájukat. Jules azonban nem állott meg itt, hanem keresztül haladva két-három helyiségen, egy nyirkosfalu kicsiny szobában pihent meg kissé. Az egyszerű bútorzat kontrasztjaként a falakat tel-< jesen beborította a rengeteg, szebbnél szebb, eredeti művészi olajfestmény, rézkarc, akvarell és karrikatura. A pince lejáratánál fényes névsor jelzi, hogy e pincében a világ legnagyobb költői, a többek közt Verlaine, Baudelaire, Wilde Oszkár mulatoztak a kevéspénzű diákok, modell-lányok, mü« vészek és meghatározhatatlan foglalkozású, apacsnyakkendős férfiak társaságában. A pince lejárata olyasféle volt, mint amilyenek a mozik rémdrámáiban láthatók. Kőbevésett, sötét, csavaros és meredek Iépcsőzet vitt lefelé.. Az ember önkéntelenül a falhoz kap, de azután irtózva törüli meg tenyerét a csepegős, penészes nyirok'ól. Lent tágas, bolthajtásos pincehelyiség. Falai sötétek, salétromvirágosak, hideg pinceverejték gyöngyözik mindenfelé és valami sajátos, bor- és földszagú atmoszféra telepedett tüdőnkre, melytől kedvünk lett volna mindjárt. visszafordulni. De Jules biztatva intett, hogy csak üljünk le a fal melletti agyonfaragott, kecskelábú asztalhoz. Rajtunk kívül csupán egy-két sötét nézésű alak ült hátrafordított simléderes sapkában. Hamarosan jeges orangeadok kerültek elénk és hosszú rizsszalmaszálak, ezzel szórakoztunk, mig a körülöttünk levő üres aszta1lok is megteltek.. Páris sajátságo bohémjei "Jö'ttek: nagy, 'Obogónyakkendős müvésznövendékek, féibe- | k i kereskedők kérelmére a Bessenyei téri piac egy kis részét a Kossuth-térre helyezik vissza. Nyíregyháza. (A Nyirvidék tudósítójától.) — Több ízben szóvátettük, hogy a Kossuth-féri piac teljes egészében való áthelyezése milyen fájó sebet okozott azoknak a kereskedőknek, akik a Ko9suth-téren a forgalmas piacra épt~ tették exisztenciájukat. Egymást érték a piac áthelyezése miatt való panaszok, az erről szóló hírlapi nyilatkozatok, küldöttségjárásoi, beadványok, képviselőtestületi felszólalások. A tanács ebben a kérdésben nem szívesen engedett^ mert nem látta mindenben helytállónak a panaszokat, most azonban mégis fog történni ezen a téren valami. A szakosztályok azt a javaslatot teszik a képviselőtestületnek, ho; a piac egy részét, a virágárusiti hozza vissza a Kossuth-térre.. A virág nem bántja ennek a térnek szépségét, nem is igazi piaci cikk' beleillik a környező szép épületek összhangjába, omyire hajlandó a tanács és a szakosztályok, de a képviselőtestületben még várható erről a tárgyról néhány felszólalás. Mikszáth Eálmán miskolci főispán vasárnap délután előadást tart Nyíregyházán a városháza nagytermében. A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör szabadliceáljs szakosztályának illusztris vendége lesz vasarnap, március 27-én, amikor is délután 6 órakor a városháza nagytermében Mikszáth Kálmán dr., Miskolc törvényhatósági város főispánja tart előadást. • Til t..... Az előadás, melynek tárgyát legközelebbi számunkban ismertetjük, széles körben kelt nagy érdeklődést. Minden valószínűség szerint aktuális társadalmi probléma szerepel majd szőnyegen, amely vonzani fogja a város tanulni vágyó közönségét. Belépődíj nem lesz. maradt, szakállas művészek, fiatal és öreg modell-lányok, majd sz£ relmespárok, kiket az utca sodort egymás mellé és kegyetlen, gyilkos kinézésű vad fickók, valóságos Lombroso-tipusok, kiknek láttára borzadály fogja el az embert. A szomszéd asztalhoz egy ragyogóan szép, férfiruhás festőnő telepedett, egyik legérdekesebb alakja a párisi bohémvilá^nak. Sorra kezet fogott ismerőseivel, az ijesztőképü, züllött legényekkel és müvészkollégáival, majd cigarettára gyújtva hallgatta a banjout pengető zenészeket, kik érzelmes chansonokat és pattogó csibésznótákat énekeltek a kicsi dobogón. Különös, mélázó hangulat ejti meg ilyen helyen az embert, Talán " a falakból áradó százados, ólmos lehellet, vagy a furcsa, össze-vissza! keveredő emberek szomorúsága telepedik a lélekre e bizarr, primiíiv környezetben, de flórái időzés után ugy érzi, mintha már sokszor lett volna itt, mintha régi ismerősei lennének e zilált külsejű, lobogószemű, vad nyugtalanságtól űzött, sápadt emberek. Később egy angol festő ült asztalunkhoz és vázlatkönyvét előkapva, sorra karrikaturázta a társaság tagjait. Közben mosolygott az álmodozó koldusok bágyadt, elkínzott mosolyával és tört franciasággal mondta el, hogy e karrikaturákból (5 frankért csinálta darabját) tartja fent magát addig, amig hires, nagy festő lesz. Ezt oly határozottsággal állította ."hogy kénytelenek lettünk volna elhinni még akkor is, ha a rajzok rosszak lettek volna. De mindegyiken valami enyhe, groteszk bájú csúfolódás, valami finom szellemesség enyhítette az arc és alak jellegzetességét torzító vonalakat. Egy másik kedvenc szórakozó" 1 helyünk szintén a Vieux Quartier Latin egyik mellékutcájában, a «Caveau des oubliettes Rouges», vagy ahogy mi röviden hívtuk: a Jakobinus-pince volt. Különös, fur- j csa kis helyiség. A bejárata ennek í sem biztató. Az udvaron szégyenketrecek, pellengérek, hatalmas oszlopok, köröskörül vastag bilincsekkel riasztják a gyöngébb szívűeket. Valamikor, a francia kommün idejében kínzó-börtön állott itt, melyet a párisi élelmesség a maga szörnyű kellékeivel együtt alakított át kicsiny mulatóhellyé. A bejárat itt is csigavonalban • lefelé haladó csúszós, nyirkos lépcsőzet volt. Mind a heten kéz-nfogva, libasorban botorkáltunk le a gyéren világított meredek sikátoron. Szerencsénkre Jules figyelmeztetett, hogy a belépésnéf Különösen vigyázzunk, mert közvetlenül a lépcső alatt egy csapóajtó működik, melyre ha a tájékozatlan vendég rálép, irtózatos, mennydörgő robajjal zuhan vele jó félméternyi mélységbe... Vigyáztunk természetesen, de a doktor mégis megjárta és nem kis mulatságunkra tényleg akkorát szólt a pillanatok alatt lesülyedt ajtó, min'ha ágyút sütöttek volna el.. Bent egészen kicsiny, öt—hat méteres boltives helyiségben állott a néhány vérvörösre festett asztal és lóca.. A falak körülbelül vállmagasságig szintén vörösek voltak, sőt a jakobinus-ruhákba öltözött kiszolgáló személyzet a stílszerűség kedvéért bordeauxi vörösbort hozott az asztalunkra. Rajtunk kívül hat—nyolc ember volt itt mindössze.. Fekete bársonyruhás piktorok, kik kecskeszakállas, sápadt, keskeny arcukkal, nagy, álmodozó barna szemükkel a Louvre-beli Rembrandt-képek titokzatos, mély, borongó hangulatát terjesztették maguk körül-. A pince felső végén parányi dobogón egy két és féloktávos szekrénykeszerü zongora állott, mellette frakkos, elegáns férfi bóbiskolt.. Éjszakázástól puffadt, fehér arcát, kG 1lönös, zsarátnokosan felvillanómajd a fáradtságtól és ébrenalvástól elfátyolozódó szemeit, azt hiszem, egyikünk sem fogja elfelejteni. A félbemaradt művészsors, az alkoholszenvedély és a .gyorsan elhamvadó párisi bohémélet megtestesítője volt, amint félig alva játszott a keskeny billentyűkön és rekedtes hangjával beleénekelt aa ódon francia dalok refrénjeibe. A dobogón történelmi jelmezekbe öltözött öreg színészek és színésznők énekelték a régi, sokszor még a középkorból fennmaradt chansonokat, melyeknek kezdetVes, monoton dallamában oly megejtő édes varázs van, hogy aki egyszer hallotta, mint a megbabonázott, úgyszólván minden este vágyik vissza, hogy az előadókkal együtt dalolja a bus, vagy pajzán kis históriákat a régen elporladt szerelmes kisasszonyokról, a furfangos parasztról vagy a plébános ur tubákszelencéjéről..
