Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-22 / 42. szám

JSÍYÍRY1DEK. 1927, február 22. A hadikölcsönök valo­rizációja. A valorizáció kérdésében nagy­jelentőségű nyilatkozatot tett gróf Bethlen István miniszter­elnök a képviseló'ház pénzügyi bizottsága előtt, mely tiszta vi­lágításba helyezi ezt a kérdést az utóbbi idó'ben felmerült kom­binációkkal és híresztelésekkel szemben. Határozottan és min­den kételyt kizárólag kijelentette a miniszterelnök, hogy a hadi kölcsönök valorizációjáról szó sem lehet. Ez olyan súlyos megterheltetést jelentene az ál­lamkincstárnak, melyet a mai vi­szonyok között nem birna meg. Szeretné, ha törvényt hoznának, amely kimondja, hogy az állam a mai viszonyok között a való rizációba nem mehet bele. Né­metország bizonyos politikai pártokra való tekintettel kény­telen volt aránylag magas valo­rizációba belemenni s ez a vál­lalkozás még e nagy és gazdag ország pénzügyi helyzetére is majdnem elviselhetetlen sú­lyossággal nehezedik. Elismeri a miniszterelnök, hogy bizonyos ősjegyzők önhibájukon kivül, sőt részben hazafiságuk folytán súlyos anyagi helyzetbe kerül­tek a hadikölcsönök jegyzése miatt, ezeknek megsegítésére azt a módot állapította meg a kor­mány, hogy a népjóléti tárcá­ban gondoskodott fedezetről egyes valóban rászoruló káro­sultak megsegítésére, llyenfor mán pénzügyi kérdés helyett népjólétivé vált a valorizáció, mint esetenkénti megsegítés, il­letve támogatás. Hiszen magunk is helyesnek és szükségesnek tartjuk a hadi­kölcsön valorizációját, mint a magyar államkincstár erkölcsi obiigóját. De hozzá tesszük, hogy ebben a kérdésben mégis legfontosabb szempont az, hogy mit irnak elő a pénzügyi lehe­tőségek. Az általános valorizá­cióval akkora kiszámíthatatlan terhet vállalna magára a magyar kormány, amely nemcsak meg buktatná a szanálás eredmé­nyeit, de visszasülyesztené az országot abba a kétséges és bi­zonytalan gazdasági helyzetbe, amelyből alighogy kievickél­tünk A magyar állam csakugyan erkölcsi obligót vállalt, de en nek a hajdani erős obiigónak helytállani tudó magyar állam­nak ma csak egyharmada ma radt meg. Honnan vegye tehát a képességet az obligó bevál­tására ? Akik a hadikölcsönök ki bocsátásakor kötelezettséget vál­laltak, azoknak szemei előtt a Nagymagyarország lebegett,mely vesztett háború esetén is nehe­zen bár, de helyt tudott volna állani obiigójának. De hogy Ma­gyarországnak kétharmadát el­rabolják, hogy egy ezeréves ál­lami testet fontszámra kimérje­nek, ezt az elképzelhetetlen le­hetőséget senki se láthatta előre és egyetlen pénzügyi zseni sem kalkulálhatta ki. Az erkölcsi ob­ligó alól tehát vis maxima kö­vetkeztében mentesítve van a mai nemzedék, legalább is a je­lenlegi kormányzat, mely kész helyzetet örökölt és a már-már összeomlott nemzeti épületet, az utolsó pillanatban mentette meg a teljes összedüléstől. Végered­ményben, a károsultakkal való minden együttérzésünk mellett is, ki kell mondanunk, hogy ne­künk Magyarország életképes fejlődése áll mindig szemünk előtt, hogy egy pár ezer ember • és egy nemzedék erősen ráfizet a korra és a viszonyokra, me­lyek közt élni kénytelen, ke­vésbé fontos, mint a nemzeti lét veszélyeinek elkerülése. Meg ; vagyunk győződve, hogy a mi j niszterelnök, ha módját látná, ; vállalná a valorizációt, de ha • már ezt semmi körülmények kö­zött nem teheti, - aminthogy jelenlegi pénzügyi viszonyaink között nem teheti — helyesebb és férfiasabb, ha burkolt remény gerjesztések helyett nyíltan meg­mondja a valót. VJJ32H1 „A huszadik század kórképe Irta: AndráSsy Kálmán. M II. Akik hallották Rádión keresztül ezt a felolvasást, velem együtt bizo­nyára a mázsás igazságok súlyát érezték lelkökre nehezedni s a gondolatok tüzes áramát szágul­dani cson'.iaiko i át. Arról beszélt, minden ellenmon dást meggyőző erővel, hogy azok a kórok, melyekben vergődik a 20-ik század emberisége, ijesztő bizo­nyossággal ragadják az elnyelő ör­vénybe, ha idejében fel nem ismeri és nem alkalmazza gyógyszerét. — Az egyedüli és biztos gyógyszer pe~ dig nem más, mint az az általános és változhatatlan élettörvény, mely adva lett és adva van minden élő életjelenségre: — a kölcsönösség. Az emberi életre nézve a kölcsö­nösség nagy élettörvénye a Jézus életében nyert tisztán látható min­tát, példát, élő utmutatást. Ö a reprezentatív földi ember, születé­sétől haláláig. Ugv is lehetne mon­dani, hogy jézus bölcsője, a régi emberiélek koporsója s a Jézus keresztje az uj emberlélek feltáma­dása vagy kikelése. A régi e m~ berlélek célja az uralkodás, a pa­rancsolás s ezúton a földi ékezetek mindenféle fajának megszerzése, ki' élése. Az uj emberiélek célja a nagy közösség szolgálata. Aki már ismeri a Bibliát, főkéjnt a Jé/tus életéről szóló evangéliumot, annak lelke előtt tiszta világításban áll az az életút, melyen a szolgálat nagy tanítója és gyakorlója járt, min­den életviszonylatában, nappal és éjjel, soha nem zúgolódva, soha ki nem fáradva. S ez eletuton, ugy sa­ját lényében, mint lábanyomán, az } a derűs, nyugodt, türvebiró testi- | lelki erő áldása járt, melyet csak a szolgálat isteni lelke adhat földi embernek földi életében. S ez a föl­di élet igy, nem képzelgés, nem szines elmélet, hanem a hétközna­pi gondolat által számtalanszor iga­zolt hus és vér-valóság. Az ellen­kezője pedig, vagyis az uralkodás életeíve, az a régi pogány vér- és velőszivó rendszer, a folytonos lá­zongások gyengítő, emésztő tüze. És ebben látja a huszadik század kórképét Angyal Pál dr. egyetemi tanár. És ezért látja egyedül gyógy szerül a Jézus nyomán haladó em­beri életét, ezt állítani be mintául az egyéni társadalmi, állami élet kormányzásában és gyakorlásában. Ezt így előadni, leírni, ajánlani -— bizony elég sokan megcseleked­ték, nagy tudósok is, politikusok is, egyházi előkelőségek is, a le­geslegelső főpaptól a legkisebb káp lánig s igy elbeszélgetni nem is éppen nehéz, sőt meghatóan kelle­mes is, p. o. ürenepies istentisz­telet keretében. Azonban Krisztus egészen mást kíván, sőt követel hí­veitől. Nem keretet, nem külső for­mát, nem ceremóniát, hanem a ré­gi pogány áldozatos ceremóniák he­lyet - »szolgálat lelkét«. Nem a külső keretek egyformaságáí, nem a szent tanokra esküvést, nem az Istent állítani be a magunk sok­szor önző, gyilkos uralmi szolgá­latába, hanem amint naponként szájjal imádkozunk, azt tényleg va­lóra is váltani: »Mi atyánk! a te akaratod legyen meg itt a földön is.« Ez az igaz isten szolgálat, az egyetemes embertestvériség, kiin­dulópontja, sziklafundamentuma. A gyökér pedig, melyen át ez az is­tenszolgálat tápláló és erősítő atom jait felszívja: az Egyisten Atyai jellege és jelle'mc. És ha ez a felszívó gyökér be van állítva Krisz­tus követőinek szivébe, akkor az élet bármely vonatkozásaiban, élet­fejlődés áramlik az egész szervezet­be, egyénileg, társadalmilag, nem­zetileg. Akkor a lelkiség krisztusi Városi Mozgókép Színház Február 21 én és 22-én, hétfőn és kedden 5,7 és 9 órakor három hét Parisban Nászút egyesben, 6 felvonásos vígjáték. — Főszerepben: Matt Moore ós Dorothy Devore. Pacific expres Egy izgalmas éjszaka a robogó expressen 7 felvonásban. Főszereplők. Monta Blue és V©ra Reynolds. A 9 órai előadás katonazenekisérettel! Február 23-án és 24-én, szerdán és csütörtökön: BEREGI OSZKÁR első amerikai flimjtt A záműzöh herceg g tényei bárminő külső formák és ce­remóniák közt, életre, emberszere­tetre visznek, erősítenek. Mert elő­ször is Krisztus nem állapított meg semmiféle formát, semmiféle vo­natkozásban, sőt szinte tüntetőleg bizonyi otta adandó alkalmakkor sa ját nemzete kizárólagossága ellen, ugy az ellentétes Samária, mint az ellenséges rómaiak iránt érzett testvériség indulatát, segítő készségét. Aztán másrészről a nagy élet változatos s egyformaságra _ semmi körülmények közt inem hoz­| ható, sőt lelkiségének megmyilat­I kozó formája is, óhajában, vágyai­ban, hajlamaiban, tehetségeiben, ké pességeiben a sokféleség, a válto­zatosság nagy törvényét bizonyít­ja. S ,ki ez' ellen vét, bár a leg­jobb, legszentebb szándékkal es akarattal, az Isten ellen vét. S e vétkezés lett sok nagy, sőt nemze­teket megrontó pusztítás és átok kútfeje. Sajnálom, hogy Angyal Pál dr. kihagyta, vagy kifelejtette a Krisz­tusi élet- és testvériség elvének hangsúlyozásánál az Egyisten atyai jellemét, mert enélkül minden ér­velés és ajánlat, bizony csak egy szép vallásfilozófiai elmélet. Reménytkeltő jelenség mostani kóros állapotainkban is, az általá­nos elégedetlenség, még a./, úgyne­vezett győzők körében is s az a mindinkább erősbödő vágy a krisz­tusi életút után. Annyi nemzetközi konferencia, ifjak és felnőttek, fér­fiak és nők, politikusok és huma­nisták — általában még a nem krisztushivők részéről is a külöm­böző felekeze'üek által, egy közös lelki egység életmagjának megta­lálására s abból induló életközös­ségre, az emberiség éleikezdeíe óta se volt, mint a nagy világégés pusz­tításai óta. Úgyszólván napról-nap­ra, egy áldásosnak Ígérkező nép­vándorlás útjait szemlélhetjük s iit magunk körül is, a magunk lelké­ben is, a legfelső kormányzattól kezdve le az'"egyszerű falusi élet elégedetlenségében, jobb után való vágyakozásában, utak és eszközök keresésében, annyi hullámzás tá­madt és él a lelkekben, hogy én is­ten ellen való véteknek tartanám »a huszadik század kóros állapo­tából való gyógyulás lehetőségét. Sőt! mintha a költő lelkének riadó­ját hallanám átzúgni felettünk: »Iparkodjunk! a század viselős! Születni fognak nagyszerű napok!'« (Vége.) (*) Hajat mos Hennával és egyéb szerekkel fest, ondolál, mindenne­mű hajmunkát készit, továbbá pa­rókát, hajfonatot, loknikat, a leg­modernebb estélyi (báli) frizurá­kat. Bubi és babi hajvágásban spe­cialista- Manikűröz, műkedvelői elő­adásokat alakit (maszkíroz) szín­házi parókákat kölcsön ad, kivá­vánatra vidékre is megy- Hullott és vágott hajat vesz, minden mun­kát a legjutányosabb árban készit Maleskeviíz László uri és női fod­rász-Nyiregyháza, Zrinyi Ilona-utca 10- Hölgyeknek külön terém. Be­járat az udvar felől- Telefon hivó szám 108- 24x

Next

/
Oldalképek
Tartalom