Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-08 / 5. szám

6 JNlYÍRYIDÉK. 1927. Január 8. Harctéri naplómból. XXII. A kövek országában. Segetii tábor 1916- február. Dénes főhadnagy jegyezte meg, mikor ideértünk, hogy Dante Alig­hieri erről a vidékről mintázta a Divina Comoediához a Poklot. — Kénytelen vagyok igazat adni az olasz költőnek, mert méltóbb kör­nyezetet a pokol lejáratához ke­resve sem találhatott volna, mint a kopár Doberdó fensik eme részéi­Kő, kő, kő, amerre a szem ellát. De nem a mi dolomitos, sóderes, palabokrokkal, növényzettel tarkí­tott köves, dombos vidékünk na­gyobbfajta kópiája, hanem egy kő­tenger, egy kőrengeteg, hatalmas kiálló bazalt és gránitkockákkal, amit egy pár csenevész, elárvult fácskát leszámítva, nem élénkít semmi a világon. Szikláról-sziklára ugrálva jut itt előre az ember, hogy egy pár perces séta után ha­lálra fáradtan megpihenjen egy do­lina szélén, amelynek csupa szikla mélységén egy barlang tátong, a pokol megverselt bejárata­És ebbe a kőországba beveze­nyeltek egy hadosztály magyar gya logságot és a magyar Alföld pusz­táin nevelkedett, követ csak a pesti utcán látott,- hat hónapi első osztályú verekedésben megkemé­nyedett inu fiainkat rohamra küld­ték a kövek ellen. ­És pár hét alatt kővárak, kőba­rakkok, kővárosok épültek a pokol előtornácában, sziklák tetején épí­tett, hordott, vágott, széles utcak­kal, kőterekkel, a legnagyobb ko­város közepén a legnagyobb ker térrel: a Debreceni-térrel, melynek utcatábláján a magyar mellett a német sógor kedvéért, a nemet fel­irat is ott díszeleg: Debrezicier Platz. Ez a kőváros olyan csapatok pi­henésére szolgál, melyek parnap múlva a rajvonalba mennek, amely innen mindössze tiz kilométernyire va n- - ­A sebesültek részere a tábori kor­házak jóval a hátunk megett kez­dődnek a hősi halottak temetojevel együtt, — a kővárosban csak a szállítás közben elhunyt hősöknek adunk helyett az egyik dolina kis temetőjében, sziklák köze vágott, robbantott üregekben­És itt a magyar elem dominál­A sirfelirat német, csak a honved mivolta van külön feltüntetve nagy betűvel, ilyenformán: H- I- R. 29. Honvéd Kerekes András Gest am 22- XI- 1915. A sírokban hármasával, négyese­vei pihennek a magyarok és van egy nagy pléh tábla tizenkét nnevet olvastam le. Megbékéltenn alussza örök almat mellettük, de külön sírban: Italianer Villani Armando Gest am 20- XI. 1915. A temetőnk az ellenség felé néző oldalán kis kőből rakott kápolna áll előtte levett sapkával imádkozik a magyar baka, a «soros»~ Katonáink felosztják a nappali időt maguk között és egy mindig imádkozik­A többi követ tör- Ott ülnek a magyarok háromszáz lépés hosszu­ságban egymás mellett, mindegyik­nek kalapács a kezében, amellyel dóinyi nagyságura kell tördelni a szikladarabokat, mert abból lesz a sóder, amivel a felhordott köveket teleszórják, mielőtt a gép utat hen­gerelne belőle. Mert a pihenőben sem lustálkodhatik a katona, épit, követ tör, utat csinál, míg csak a rajvonalba nem hívják, hol a kőtö­résben megizmosodott karjait az olaszokon kipróbálhatja. És szívesen csinálják ezt is. Az öregebbjének az elmaradhatatlan pipa lóg a szájában, a fiatalok meg hazaszóló nótákkal gyönyörködte­tik a velük együtt dolgozó orosz foglyokat. Milyen ambícióval töri a követ példának okáért Schiller Márkus honvéd, akinek Budapesten, a Ró­kus mellett virágzó csemege üzlete van. Mellette küzködik a kővel a vitéz Baluschek Imre, aki civilben — háziúr. Két Rákóczi-uti bérpa­lotának itt igazán nem irigyelt bol­dog tulajdonosa- Peuer Károly bu­dapesti termény és burgonyakeres­kedő mellett már egy számottevő kavicshalom emelkedik. Nemkülön­ben Rein Jenő honvéd előtt, akinek a Váci-utcában szőnyegkereskedése van. A Hazai Hitelbank érdemes fő­könyvelője, Gombolai István, egyi­ke a legszorgalmasabb kőíörőknek. És igy tovább­Itt mindenki dolgozik, panasz, keserűség nélkül- Ha puska van a kezében, ép oly elszántan küld ha­lált az ellenség fejére, amilyen egy­kedvűen töri most a követ a soha nem próbált szerszámmal­A közöttünk, dolgozó orosz fog­lyok között bizonyos Rudolf Glück­mann nevezetű kurlandi gyufagyá­ros tart rendet, aki még' 1915- év juliusában került Lublin mellett har coló csapataink fogságába- Azóta az a kis kurlandi város, ahol Rudolf Glückmann a gyárát igaz­gatta, német kézre került és a német közigazgatás jóvoltából Ru­dulf Glückmann most állandóan levelez otthonmaradt családjával- ­Csomagot, pénzt kap hazulról és nincs más dolga, mint boldogan bevárni a háború végét, amely há-) rom hónap múlva bizonyosan be­következik­Legalább is igy irta 1916- feb­ruár " 13-án, az ő újságja, amely három nap alatt érkezett Kurlund­ból hozzá és amit én elkértem tőle és amely most háborús naplóm egyik érdekes melléklete. Walter Géza dr­SZÍNHÁZ. Igazgató: Gulyás Menykért, Heti műsor. Szombat, jan. 8-án: Kvartett, A budapesti Belvárosi Szinház: vendégjátéka. Vasárnap, jan. 9-én: Hajtóvadá­szat• — Vas. d. u.: Sárgacsikó. Hétfő, jan. 10-én: A csókos asz­szony. Turcsy Jolán jutalom játéka. Kedd, jan. 11-én: -i Dr. Nikodé musz. Szabó István jutalom játéka. Szerda: január 12- János vitéz, Koronkay Rózsi jutalomjátéka. Csütörtök, jan. 13-án: A tüzparipa Kászony F-i József drámájá* nak bemutató élőadása­* Szerda este, Lehár Ferenc világ" hírű 3 felvonásos operettjében, a Vig özvegyben brillírozott a szinház operett gárdája. Nemes igyekeze­tükkel elérték a legszebb célt: Visz­szavittek bennünket a boldog mult ba, vissza varázsolták azt a 'boldog időt, mikor az embereknek, nevetni gondtalan szerelmi kalandokat sző ni volt kedvük. A néhai Montéi negró állam bizar furcsaságai elei venednek meg előttünk, hogy a pá-« ratlanul szép melódiákkal össze-" ölelkezve, megszerezzék a mai errM ben számára egyetlen gyönyörűsé­get, a legnemesebb narkotikumból a művészet csodás varázsától álom­ba ringató felejthetetlen estét. Itt is, mint minden operettnél, parallel kell foglalkozni, a témával )és a zenével. A jelen esetben szinte (lehetetlen elválasztani, mert a ket­tőnek páratlan sikerű összefonásá­ban rejlik a darab világhóditásá­nak titka. A címszerepet Koronkay Rózsi alakította annyi bravúrral és inte­ligenciával, hogy többet egy fővá­rosi művésznőtől sem kivanhatunk. Hangja a szokottnál is tisztább, csengőbb volt, játékának magas ní­vójával, brilliáns technikájával soíc megérdemelt nyíltszíni tapsot ka­pott. Danilovícs Daniló gróf szerepé­be — melyet Soltinak kellett volna játszani — Bánó Mihály «ugrott be». A nagyjövőjü, fiatal színész méltó partnere volt Koronkaynak. Azt nyújtotta a közönségnek, amit Lehár Ferenc isteni fantáziája elő­irt: szépséget, kellemet s tudással párosult intelligenciát. Az igazi hoz* zaértést feLételező problémát ugy; oldotta meg, hogy az semmi kí­vánni valót sem hagyott hátra­Endrődi Miklós, Zeto Urkó báró nehéz szerepében csillogtatta nagy tudását. Aranyos, jóízű humorávat elsőrangú tényezőként járult hozzá az operett óriási sikeréhez. Tóth. Boriska, Zeto Mirkó bárónő — Vei­lencienne — szerepét alakította meglepő tudással. Kellemes csen­gésű hangján, kitűnő technikávai énekelte a szebbnél-szebb dalokat A Solti—Bánó cserének követ­kezményeképen, az agilis Faragó titkárt volt alkalmunk uj oldalá­ról megismerni. Camille de Rus­silon nehéz, sok tudást és hozzáér­tést kívánó szerepét alakította meg­lepő ügyességgel ts teljes sikerrel. Nyegus, követségi titkár nagyon! sok humort kívánó szerepében Pat­tantyús Mihályt láttuk, ki ismételi ten bebizonyította, hogy a társulat egyik legnagyobb erőssége. A többi szereplők is kivétel nél< kül jók voltak, mindegyik külön* külön járult hozzá az igazán sz*'pi és feledhetetlen előadás sikeréhez | A kitűnően dirigált zenekar já-< téka valósággal eseménye a nyir­egyházi színháztörténetemnek. A fi­nom Lehár muzsika bámulatos tisz-< taságu meseszövése olyan sikerre érvényesült, hogy a legnagyobb vi­déki színházakban sem kívánhat kü­lönbet a közönség. • Megírtuk már, hogy szombaton a. Belvárosi Színház művészei játsza­nak Nyíregyházán. Gellért Lajos és Sornlár Zsigmond 3 felvonásos darabját adják elő, amelyet a szerzők házassági gunyjátéknak ne­veztek el. A darabot négy év útin most újította fel a Belvárosi Szin­ház s ez alkalomból Gellért Lajos a következőket mondotta egy fővá­rosi lap munkatársának: «Néhány esztendő tanulságain ke­resztül változtatásokat csíközöltün v a darabon és azt hisszük, ir'gy most, mai formájában még köze­lebb áll a közönséghez. A két női főszerepben a feleségem Ürmössy Anikó és Madarassy Beck Tessza bárónő lép fel. Ez utóbbi az én tanítványom, most először lép szín­padra s hiszem, hogy fellépése ki fogja elégíteni mindazokat a vára­kozásokat, amelyeket hozzá fii2nek.» Hogy ez a várakozás mennyire beteljesedett, bizonyítja Pünkösdi Andor fővárosi kritikus alábbi vé­leménye, az «Ujság»-ban jelent «Bizonyára nem csodálkozott sen­ki, mikor ma este azt a felzúgó tapsvihart hallotta, mivel a Bel­városi Színház nézőterét zsúfolásig megtöltő igen elegáns közönség fo­gadta Madarassy-Beck Tesszát. Fi­atal, üde, és szép teremtés, aki ér 1 hozzá, hogy exterieurjét a színpad számára még jobban felfokozza. De a megjelenés hatásosságán tul a fiatal baronesszben megvan az a biztonság is, ami viselkedését min­den körülmények között, tehát a fSzinpadon is, a helyes útra téríti. De a mondaine hölgy feliépé: én tul Madarassy-Beck Tesszától senki sem vitathatja el a tehetséget. Ta­lán, ha más viszonyok közül kerül ki, nehezebben tör utat magának a közönség elé. Igy viszont bizo­nyára művészi pályáján fut te majd a mai szerepléséhez kép.st is gyors fejlődést. A hatalmas tapsviharra tehetségével, fiatalságával, bátorsá­gával és fejlődésképességével tgy­formán rászolgált. Gellért Lajos és Sornlár Zsigmond gunyjátékában, a Kvartett-ben lépeti fel- Az érdekes darab főbb szerepeit a mélyen zen­gő Ürmössy Anikó, a kitűnő Gel­lért és a szimpatikus Vándory ját­szotta és osztozott a fiatal baro­nesszel a nagy sikerben.» Mindezekhez csak annyi liozzá­tennivalónk van, hogy a Kvartett-z\ holnap ugyanebben a szereposz­tásban fogjuk hallani Nyíregyhá­zán. • A jövő hét-szerdája, ünnepi ese­ménye lesz a nyíregyházi szezon­nak. Koronkay Rózsi, az utóbbi évek legkedveltebb operettprima­donnája a legszebb és legjobb ma­gyar operettben, Kacsóh Pongrácz «János vitéz»-ében lép föl, Kukori­cza Jancsi szerepében. Régen nem hallottuk ezt a gyönyörű operettet s valóban szerencsésnek tartjuk a véletlent, hogy Koronkay Rózsi ép­pen ebben a darabban üli' meg juta­lomjátékát. De nem is véletlen ez r hanem szerves összefüggés követ­kezménye. Elképzelhetünk-e fes-< sebb, daliásabb, szebb és jobb­Iiangu Kukoricza Jancsit nálánál? Ugy-e nem? Hát ezért játsza Ko­ronkay (szerdán a János vitézt, s -ezért várjuk mi az ő szereplését olyan nagy szeretettel és lelkese­déssel. Aranyszívű mostoha a francia filmművészet remeke. Aranyszívű mostoha a „Két csavargó" főszereplőivel. Aranyszívű mostoha Jean Forest és Claidinet. Aranyszívű mostoha szombaton és vasárnap Aranyszívű mostoha az Apollóban. Aranyszívű mostoha a könnyek filmje. varrógépek jó.minusegberi '. G£SZLETFfZ£TÉSRt S Ca VARRŐSf^ÉSZV. TAk Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2. (Takarék-palota.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom