Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-06 / 4. szám

JSfYÍRYIDEK. 1927. Január Újesztendő ünnepe egy szabolcsi faluban. Új év van ... Az esteli harangsző még a fülünkben cseng . .. Olyan megszokott régi minden s mégis mintha valamit várnánk még. Mintha valahova készülődnének öregek és fiatalok egyaránt. Itt-is, ott-is egy-egy lámpásnak halvány fénye villan meg a sötét ben . .. Vajon hová mennek ezek az igaz magyarok? Gondoskodott arról Németi István, az ibrányi önkéntes tüzoltó-egyesület főpa rancsnoka és a „Hangya" szövetkezet agilis vezetője, hogy a jó magyaroknak teremtsen egy olyan estet, ahol kellemesen töltik el idejüket. Azért tanított be az önkéntes tűzoltóság okos fiatalsá gával három olyan színdarabot, amelynek megválasztása is művészi lélekre vall. Az első kettő kitűnő humoros darab, amely talán még a legkomolyabb ember arcára is rálopta volna a mosolyt. A sze replők közül megemlitendők : Puskás Béla, Szanyi Borbála, Qégény Mária, Szanyi József, Puskás Árpád, Szász Dezső és Fekete Sándor, aki zene kíséretében nagyon szépen énekelt. Különösképen dicséretet érdemel Vattai Lenke, aki páratlan alakításával oly tetszést keltett, hogy a hall gató közönség elismerü tapsaitól alig tudott szóhoz jutni. Az elő adás impozáns keretek között végetért. A szünetek alatt a magyar zenekar szolgáltatta a jó ropogós magyar csárdást, m.lynek prímása Szentesi Jancsi ritmikai érzékével sok cigányt szégyenbe hozott volna Köszönetet érdemel Köröskényi János ref. igazgató-tanító, aki megteremtette a magyar zenét sos-sok fáradtsággal, kitartó munkásságával, de meg van a jutalma, mert a környéket elárasztó ropogós magyar csárdást játszó lelkes magyar fiuk j fölött mindig ott lebeg a fáradtságot nem ismerő szeretett tanítójának szel leme. A legnagyobb elismerést és köszönetet Németi István nyűg. ref. tanitó érdemli, aki mint az ibrányi virágzó „Hangya" szövetkezet tevékeny vezetője és a tüz oltó csapat főparancsnoka, ezer és ezer dolga közepette időt sza kitott arra, hogy a lelkes magyar polgároknak már számtalan esetben hazafias előadást rendezzen és megszerezte a jó magyarok nak áldozatok árán, fáradtságot nerr ismerve, a boldog estet és aki nemcsak a harctéren szerzett kitüntetéseket vitézségével, hanem fölveszi a harcot a majdnem legyőzhetetlen akadályokkal és azokon diadalt aratva, lélekemelő munkásságával oly érdemeket szerez magának, amelyet Ibrány lelkes polgárai nem fognak el# felejteni soha és ezek után még jobban megerősödött bennem a hit, hogy munkásságai után szívből jön a fiatalságnak az a kiál tása, hogy: „Éljen Németi István!" UJ 3UTDB ÜZLET Saját készitményü bútorok gyári áron! Fizetési kedvezmény! Goldberger-Friedmann Budapest, VI., Eötvös-utca 2. I (Király-utca sarok) Cso! magolás díjmentesen 1 Kilényi Mi január 12-ikl hangversenyének műsora. Ez lesz a Bessenyei lor egyetlen bérleten kívüli estje. (A Nyírvidék tudósítójától.) — Dohnányi Ernő véleménye szerint Kilényi Edvard, a világ egyik legkomolyabb zongora talentumaErinek legfényesebb bizonyítéka az, hogy tanítványának elfogadta, dacára annak, hogy évek óta nem vállalt el növendéket. így Küénja Edi ma az egyetlen tanítványa a nagy mesternek. A kis Kilényi már tiz éves korában nagy sikert aratott zongora- i játékával és módjában lett volna karriert csinálni, ha Dohnányi le | nem veszi a pódiumról, hogy csodagyermek helyett komoly művészt neveljen a nagytehetségű gyerek' hői. Most Kilényi Edi engedélyi kapott mesterétől, hogy újra a pódiumra jöjjön mint kész nagy művész. Kilényi Edvard tehát tizenötéves kora dacára mint éret művész indul ki művészi útjára, ahol nagyon sok babért fog aratni, mert képesítve van erre. Városunk: közönsége valaha büszkén fogja majd emlegetni, hogy a kis Kilényi Edi innen indult el a világot jelentő pódiumra. '•uniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiuiiir Kilényi Edvard nevét talán ke- | vesen ismerik még nálunk, mert eddig szinte titokban tartották a jövő egyik legnagyobb zongoris* táját, de ahol hallották, ott futótűzként terjedtek a szenzációs hírek a kis zongoraművész nagy tudásáról. A január 12-iki hangverseny műsora a következő: 1. Bach: Kromatikus fantázia és fuga. 2. Beethoven: Szonáta Es-dur. Op. 31. 3. Chopin: a) Nocturne, cis-moll. b) Etude-ök. Ges-dur és f-moll c) Két prelude. Des-Dur és bmoll. d) Scherzo, cis-moll. Szünet: 4. Schubert: a) Impromptu, 'Es-Dur. b) Moment musiquale, As-Dur. c) Impromptu f-moll. 5. Liszt: a) Consolation. b) Campanella. Már megírtuk, hogy a januá: 12-iki hangverseny az egyetlen bérleten kivüli estje lesz a Bessenyei Körnek, amelyre jegyek már most kaphatók a Ferenczi-féle könyvkereskedésben (telefon: 318.) aprítva és hasábban, magyst^zért és porosjRsae&n sziiktégletét a HangyánáS is beszerezheti. Előjegyzéseket, megrendeléseket bármely üzletünk elfogad. Nyíregyházi „Hangya' Telefon: 77. Vay Ádám-utcai üzlet. Telefon: 78 Széchenyi-léri üzlet 6929-3 Amikor a grafisláns cigányok ellopják a krémeslepényt A következő panaszos levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Az elmúlt ünnepek alatt történt,, hogy egy estén egyik régi. jó barátomhoz voltam meghíva vacsorára. A dolog egész simán kezdődött. Fél 7 óra' tájban érkeztem meg a tetthelyre, a városi kislakásokba, amelyet azért építettek olyan távolra, hogy a vendégeknek megjöjjön az étvágyuk, mire kiérnek- Pláne igy ünnepek táján. — Az utón mindössze az történt velem, hogy a szegényház előtti koromsötét járdán akkorát léptem egy gödörbe, hogy azt hittem, vagy az egyik lábamtól kell bucsut vennem, vagy a belső részeim szakadnak le. Szerencsére egyik sem történt, kihevertem ezt a ballépést s egész rugalmas léptekkel érkeztem meg a vendéglátó házhoz, amelynek konyhájából kiáramló pompás szagok közül frissen készült krémes. lepény illatát véltem analizálni. — Már előre félretettem magamnak a gyomrom északkeled csücskében egy megfelelő térfogatnyi helyet a meg nem számlálandó krémeslepények elraktározására s ezzel a titkos haditervvel ültem, az asztalhoz. Még a hideg előételeknél tartottunk, amidőn az előszobából váratlanul felhangzott egy kültelki malacbanda muzsikája. Természetesen angol táncot játszottak felvégesi I hangszerelésben, amelynek disz| szonáns hajngjaira a bicskám ki | akart nyilni, a malac farkának egy porcogóját pedig meglepetésemben lenyeltemCsak három fröccs után tértem magamhoz s ekkorára a házigazda meg nem érdemelt borravaló kíséretében szélnek eresztette a télvíz miatt muzsikálásra fanyalodott vályogvetőket. A legtragikusabb az egész dologban az, hogy a banda kontrása (mert csak ez lehetett ilyen szemtelen, miután arcátlanul komisz összhangban játszott), a hűlni kitett két nagy darab krémes lepényi elemelte. Ezt azonban csak a távozásuk után vettük észre, mert inkább attól féltünk, hogy a télikabátok közül fognak pártfogás alá venni egyet-kettőtMost már nem maradt más hátra, mint hogy bánatomban a gyomrom üresen hagyott rekeszét dobostortával tömtem megHanem azért jól mulattunk- Még táncoltunk is, reggel pedig megalakítottuk a »Stabil Vendégek Szövetségé«-t, annak dokumentálására, hogy a hazamenésnek utolsó szikrája is kialudt belőlünk- — Hogy a házigazdát is meggyőzzük álláspontunk lélektani helyességéről, több izben elénekeltük azt a nótát, amelynek utolsó strófája olyan meggyőző erővel ecseteli az abszolutizmussá dagadt vendégjogot, hogy aszongya: »S ha nem tetszik a gazdának, Hogy mi itten mulatunk, Vigye el a házát innen, De mi itten maradunk!« A hősködésnek természetesen az lett a vége, hogy a házigazda titkos szövetségre lépett a férfivendégek női hozzátartozóival, amely szövetségbe én is beavattattam, s »Pusztuljon a férgesse!« jelszóval egymásután dobáltuk ki az ülőgörcsben szenvedőket. Hanem azért tessék elhinni, még most is sajnálom azt a finom krémeslepényt, amit az a gazember cigány ellopott, hogy a kutyák húzzák a. füstösét a gyepre! Csak azt aján-