Nyírvidék, 1927 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

1927. január 23. JSÍYÍRYIDÉK. wfswHíftíi^ aaHeEeaESHHeBSBHBESBgS5BffliaBi azmBBB 7 Halálozás. Dr. Rácz Istvánné szül Kostenszky Lea 29 éves korában elhunyt. A viruló szép­ségű, angyali jóságú és türelmű fiatalasszonyt ezelőtt két évvel gyilkos kór támadta meg, lassan­lassan megó'rölte szervezetét Lesújtott férjén kivül kislánya és nagy, kiterjedt rokonság gyá szolja az elhunytat, akinek ha­láláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Parasznyai dr Rácz István a maga és Sárika leánya, valamint az alulírott rokonok nevében a legmélyebb fájdalommal, meg­rendült szívvel tudatja, hogy a forrón szeretett, legjobb hitves, önfeláldozó gondos anya, sze retó' testvér és rokon parasznyai dr. Rácz Istvánné szül. Kostenszky Lea folyó é/ január hó 22-én, éjjel 1 órakor életének 29 ik, boldog házasságának 9-ik évé­ben, hosszas és kínos szenve­dés és a haldoklók szentségei­nek ájtatos vétele után kilehelte nemes lelkét. Drága halottunk földi maradványai f hó 23 án, vasárnap délután 3 órakor fog­nak a Nádor-utca 6. sz. alatti gyászházból, a r. kath. egyház szertartása szerint, a helybeli északi temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni. Lelki üdvös­ségéért az engesztelő szentmise áldozat f. hó 25 én, kedden d e. 8 órakor fog a helybeli r. kath. templomban az Egek Urának bemutattatni. Nyíregyháza, 1927. január 22-én. Felejthetetlen,drága halottunk, örök szeretetünk vir­raszt fölötted. — Emléked le­gyen áldott, nyugalmad csendes. Oéza, Ilona testvérei. Szaplon­czay István, Szaplonczay Magda férj Müller Károlyné unokatest­vérei. özv. Kostenszky Béláné szül. szaplonczaí Szaplonczay Margit édesanyja, özv. parasz­nyai Rácz Gyuláné szül kis és nagytárkányi Korchma Mária anyósa, szaplonczaí Szaplonczay Zoltán darvai és kricsfalussy Kricsfaiussy Margit nagybátyja és nagynénje, zápszonyi Telegdy Bertalanné szül. parasznyai Rácz Ilona, parasznyai dr. Rácz Gyula, parasznyai Rácz Géza, Rozgo­nyi Andrásné szül. parasznyai Rácz Margit, parasznyai Rácz Gyuláné szül. jenei Szabó Ilona, parasznyai Rácz Gézáné szül. Hábor Jolán, zápszonyi Telegdy Bertalan, Rozgonyi András sógor­női és sógorai gyermekeikkel. — Orvosi hír. Dr. Rosenbergí Emil egészségügyi tanácsos beteg­ségéből felépült és rendeléseit is­mét megkezdte . (*) A Divat Szalon januári szá­ma megjelent és kapható az Ujság­boltban. Ara 1 P 10 f. (*) Gyakorlat teszi a mestert, tessék tehát kézimunkáinivalóját, bevásárlását, összeállítását és elő­rajzolását csakis a régi gyakorlattal eszközölni. Gyönyörű csipkék! bíró Kis Stern kézimunkaüzletében Szép endlizés! (*) Harisnyáját legolcsóbban, legjobban a »Caritas« (Zöldség-tér 8 ) kötődé fejeli, javítja, meg. — Ugyanott jutányosán varrnak fe­hérneműt. (*) Varrógép javításokat szaksze­rűen, gyorsan és olcsón eszközöl a Singér Varrógép Részvény Jfcsa rág. (*) Takarékoskodjunk a pengő­vel, vásároljunk Sípos Géza cuk­rásznál, legjobb legolcsóbb- 3x Ut a szabadító . .. Salvator: szabaditót jelent, Nyíregyházán íme meg.elent. Szabadok vagytok emberek, tehát Spanyol ellen nem isztok teát, Hanem bajor sert, habzó feketét, vSalvat»r bért", a királyok serét. Feledjetek adót, tengödést, Koronáról pengőre pengödést, Koronába jertek, itt vész a gond, Magad boldog bajornak gondolod, Salvatort fogsz és zenged ízibe: Salve páter, patriae . . . Bibas princeps optime! . . . PUCK. Harctéri naplómból. XXIX. Monté San Gábrielé. Minden poklok pokla- Elképzel­hetetlen, lehetetlen harcok, lehetet­len szituációk. Nem harctér, hanem siralomház és mészárszék. Aki nem volt ott, nem hiszi el,- nem hiheti el, hogy ilyesmi is létezhetett. Megpróbálom a helyszínen irt, gyorsirási jegyzeteim alapján táv­irati stílusban visszaadni a Monté San Gabriel-i eseményeket. — Aki nem hiszi el, hogy amit irok, az mind véres valóság, ám ne higyje. Ha nem volt ott, nem is hiheti el­írásom igazságát bizonyítják mind, akik ott voltak és igazolni fogja a történelem­A tizenegyedik isonzói offenzíva után egyetlen egy kapuja volt ison­zói védelmi vonalunknak: Monté San Oabriele- Ha ez is elesik, — elesik Trieszt, majd sorban Adelsberg, Laibach, Wien és Bu­dapest-... Ilyen körülmények között csak a legkipróbáltabb, legharcedzettebb és kiváltképen az olasz front, a Karszt nehézségeit legjobban is­merő csapatok kezében lehetett a legtöbb reménye letéve a Monté San Gabriele védelme. A választás a 20. honvédhadosz­tályra esett, amelynek ezredei, az 1- 3. 4. és 17. honvédgyalogez­redek Doberdó és Monté San Michele örökké nevezetes világ­hírű védelmével, diadalmas harcai­val garanciát nyújthattak arra néz­ve, hogy a Monté San Gábrielén az olaszok nem fognak diadalmas­kodni. A hadosztály indulási parancsot kapott Wolhyniában és 1917-szep­tember lO^én a hadosztály két ezre­de az 1- és 17. honvédek már meg­tették az első utat a Gábrielére. — Pár nap múlva a 20- honvédhad­osztály ^parancsnoka, báró somorjai Lukachich Géza tábornok átveszi az egész gabrieli védőszakasz pa­rancsnokságát és katonás nyíltság­gal és rövidséggel közli a hadosz­tály csapataival a rájuk váró rend­kívüli nehézségeket. »A hadseregfőparancsnokság el­rendelte, hogy Monté San Gábrielét feltétlenül és minden körülmények között tartani kell és elvárja a 20­honvéd gyaloghadosztálytól, hogy az óriási nehézségek ellenére is ugyanazzal a hősiességgel fogja megvédelmezni Monté San Gáb­rielét, mint aminővel annak idején a Monté San Michelét megvédel­mezte !« Kemény szavak voltak ezek, de kemény, egész emberek, harced­zett katonák voltak azok, akikhez szóltak. A nehézségek már a felmenetel­kor mutatkoztak- A felvonulási utak teliesen fedetlenek és három oldal­ról iövő koncentrikus nehéz tüzér­ségi tűz alatt állanak­És amikor a felvonulás gigászi nehézségeit már leküzdötte a csapat és végre állásba jutott, akkor bon­takozik ki a maga mezítelen ször­nyűségében az a leírhatatlan erő­megfeszitést, kötél-idegeket, orosz­lánszivet és haláltmegvető bátorsá­got és mindennel leszámoló vak­merő elszántságot követelő feladat amit a Monté San Gabriele védel­me könyörtelen kényszerűséggel szab a katonának­»Állás«-lövészárokkal, fedezék­kel, homokzsákokkal és páncél-lő­résekkel berendezett állás a Monté San Gábrielén nincs­Ilyen nem építhető, mert a terep nappal teljesen belátható, éjjel pe­dig állandó reflektor világítás alatt áll — ott csak halálraítéltek dolgoz­hatnak, az emberrel pedig takaré­koskodni kell, mert a Monté San Gábrielére az ellenség túlnyomó erejével szemben csak kevés em­ber jutott. Helyenkint kisebb-nagyobb szik­lamélyedések és csonkává lőtt er­dőrészek között húzódik a védelem vonala- Ahol még ez sincs és csak a kopár, fehérre összelőtt nyílt te­rep dominál, — ott megszakad az »állás« és folytatódik Isten nevé­ben ott, ahol ismét egy kis mélye­dés, egy magányos kaverna, vagy egy kis összeroncsolt fás részlet kö­vetkezik­Négy nagyobb kavernába jut a védő csapat- a XVII- és XXV.-ös kavernába száz-száz emberrel, a Jager-Lagerbe ötven emberrel és a Gcschütz-Kaver-ába háromszáz emberrel. Az utóbbi a tulajdonké­peni »állás«- Az ütőere az egész védelemnek. Achilles sarka az egész Gabriellének- Ha ez meg­dől, utána vész az egész­•' Előtte csak a XVII-es kaverna ál­lott őrt a talián és a Geschütz-Ka­verna között, sajnos nem sokáig­Szeptember végén olasz túlerő el­veszi tőlünk és a Geschütz-kaver­na — gyomrában háromszáz spártai lélkületi magyar hőssel — egyedül marad­A távolság közte és az olaszok között: 0 -- a Geschüíz Kaverna tetején volt az olasz rajvonal! Elképzelhető, hogy milyen le­hetett az utánpótlás? Voltak csa­patok, amelyek négy inapig nem kaptak vizet és élelmet­Az állás teleszórtan a korábbi harcokban elesettekkel, a legcseké­lyebb mozgást tüzérségi sortüzek­kel akadályozó harci viszonyok miatt el nem földelt emberi tete­mekkel. A büz leírhatatlan. Egész rajvonalak feküsznek halott kato­nákból­Még kezében a puska lövésre emelve, még dobásra görbült a karja és görcsösen markolja a kézi gránátot, szeme még mindig az olasz rajvonalat nézi megüvege­sedve: a Monté San Gábrielét az első vonalban halott katonák vé­dik! A holttestek eltakarítását minden áron megkísérlik- Hadtestparancs tíz korona jutalmat tűz ki egy akár ellenséges, akár a mieink közül való halott eltemetéséért. Ha mindehhez hozzávesszük a Gábrielét három oldalról átkapó szakadatlan tüzérségi tüzet, *— az olasz zárótüzet, mely matematikai pontossággal minden talpalatnyi helyet teleszór irtó hatású lövedé­keivel, — az ellenséges repülők egész rajának felülről jövő bomba­sortüzeit, mérges gázt kilövelő sze­lencéit, az olaszok gyalogságának úgyszólván szakadatlan támadásait, kézigránát harcait, a rajvonalat el­árasztó pusztító hatású nehéz ak­náit és robbanó rúdjait, ugy némi hatvány képét kapjuk a Monté San Gábrielén lejátszódott emberfölöt­ti küzdelmeknek­A XVII- Kaverna eleste után kri­tikussá válik a helyzet, illuzóriussá a Gabriele védelme­A Gabriele sorsa szeptember vé­gén már csak egyetlenegy kaverná­tól, a Geschütz Kavernától függ­Ennek órái azonban megszám­lálva- — Emberi erővel azt tar­tani inem lehet, hiszen előtte, mö­götte és oldalt ellenséggel körül­véve. A Geschütz Kaverna bele­esik az olasz raj vonalba: a tetején olaszok vannak és aknákat fúrnak a Kaverna belseje felé* Hogy ott bent háromszáz ma­gyar katona van, az legföljebb csak háromszáz ujabb vértanút avat föl a Gábrielének­A Geschütz Kaverna elestével pedig elvész Gabriele is, megnyí­lik az olaszok utja a Wippach­völgye, onnan Budapest fele! Ennek nem szabad megtör­ténni! " Az a háromszáz ember, akinek becsületes, magyar szivére bízták az igazságos megtorló bosszú elő­készítésének sikerét, a poklok pok­lának, a Monté S. Gabriele Ge­schütz kavernájának védelmét, — átérezve végzetszerű, sorsdöntő fel­adatát, megtette azt, amire emberi ész nem számithatott, fölkeltette és egyesitette magában nemes fa­jának minden csodálatos erejét és tulajdonságát. Emberfölöttit pro­dukálva, egy hónapon keresztül ha­tártalan lelki erővel, páratlan vi­tézséggel, halált megvető bátor­sággal, mindenek bámulatára meg tudta védeni lehetetlen pozícióját A Geschütz Kaverna és vele a Monté S. Gabriele rendületlenül kiáltotta végig a megpróbáltatások rettenetes napjait. Szeptember 28-tól október 19-ig szakadatlanul támadják az ola­szok a Geschütz Kavernát, — minden támadás visszaverve. A Kaverna két kijáratát állan­dóan ellenséges nehéz tüzérség, lövi, — oda ember be nem juthat, onnan élve senki ki nem jön. Pillanatokra szünetel a tűz, hogy ofasz gyalogság nyomuljon előre és kézigránátokat dobáljon be a Kaverna száján át annak belsejé­be az ott összezsúfolt hősi védők­re és azokat megadásra bírja. Kézigránátra kézigránát felel, a Kaverna bejáratánál a szűk torko­lat miatt csak kevés ember állhat föl, — azok újkori Leonidasként két kézzel szórják a halált a be­tolakodó olaszokra és ha megsebe­sülnek, elesnek, helyettük ujabb és ujabb hősök állnak ki a három­százból és szakadatlanul tart a harc. . Október 24-én vilTámszerüen ha­tott a hír; Tolmeinnál áttörtük a vonalat és élőnyomulóban va­gyunk! Egy pillanatra megváltozik a kép. A védőkből támadók lesznek és minden parancs nélkül megin­dulnak előre! A diadalmas előnyo­mulás szelétől megittasult magyar katona már nem ismer akadályt, feltartózhatatlanul tör előre és utat nyit magának az Isonzóig. Más részről is megindul az előnyomu­lás, elfoglaljuk a Monté Santot és felszabadul a Gabriele! Feltűnik az esős perspektívából kiszürkélő kék Isonzó, még gép­Vigyázz! A bagdadi tolvaj Nyíregyháza felé fart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom