Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-11 / 281. szám

JSÍYÍHYIDÉK. Furcsaságok emberi életünkben. (Ajánlva Kílrthy Ferenc barátom figyelmébe) Mikor én először olvastam Sekszpir »Szentivánéji álom« c. vígjátékát, magam is még ilyen ál­mokat álmodozván — az Atyames­ter képzeletének szertelenségét cso­dáltam abban. Hát hogy is ne? Azok a kis manók: Puck, Oberon, Robin pajtás és a többi Babszem­Jankók, Tündérek, akik ott csala­fintáskodnak, mint a gyermekme­sék visszaképzelései, tűntek elém. Később Faust Doktor Fekete ku­tyája, amint Mefisztóvá nyújtózko­dik előtte, emberi hangot ad, sőt szinte a Doktor belsejébe lát, az­tán vezetőül ajánlkozik és vezeti is, szinte orránál fogva, akár tetszik, akár nem- És több ilyen furcsasá­gok tűntek elém is, játékos, vagy goromba szellemek; láthatatlan, de annál érezhetőbb erők, miket kü­lönböző névvel jelöl az okos és ok­talan, bűnbakot kereső jámbor fu­rulyás, mint: Sors, Szerencse, Vé­letlen, Esély stb- Ez a különböző |ne veket is mutatja, hogy — ha már a gondviselő Istent resteljük szám­ba venni — van név elég. — »Szó... szó... szó...« — mondja me­gint Sekszpir a Hamlet szájával. Van a van! Honnan? Hova? Mi­ért? E három szó körül kereng az emberi élet ördögmotóláia, amely elég sok szédületet okozott a Trón­tól a kallói egyesig és fog is okozni még eleget. Én is átmentem az ilyeneken, eszem és szivem sze­rint s ha most visszagondolok, szinte látom rám nevetni, vagy gúnyolódni a Robin pajtást és tarsait! Vagy szűkölni azt a bi­zonyos Fekete kutyát, akiből egy­szer csak kinyujtózik — Mefisztó mester! Lelkem káprázatában a leg­dúsabb dolgbkat láttam: először is, az emberré nevelés nagy problé­máját. Lehet-e nagyobb? Ugy lát­tam, hogy ezt a dolgot is, mint min den mást, az elején kell kezdeni­Még akkor csak az óvodát gondol­tam- Ma már tudom, hogy az óvodázás is már folytatást jelez, a kezdet, a születés előtt kezdődik már. Ezt már a görögök is tudták, de megelégedtek a tudással. Tehát az óvoda- Kapóra jött az ugyneve­Emlékeim... reményeim... Irta: Margócsy Emil a felsőkereskedelmi isk. igazgatója. A második kétdés, amit tanul­mány tárgyává tettem, a mi tanitástervünknek és tananyag­beosztásunknak összhasontitása a külföldi tanitástervekkel, különö sen ott, ahol hasonló tipusu keresk. szakoklatás van, mint a mi felső-keresk. iskoláinkban. E téren csak Ausztriával lehet az összehasonlítást eredményesen el­végezni, mert Svájcban talán névre nézve, vannak felső ker. iskolák, de lényegileg, a mi iskoláinkkal egyenlő nivón álló tipusu nincs. Svájcban sokkal szabadabb az egész oktatásügy, nincs ugy parag­rafusba szedve, mint nálunk, de ez Svájc fejlettebb kulturális .viszonyait jelenti. Ott át vannak itatva az emberek, a tanulók attól a tudattól, hogy egyetlen pályán sem lehet boldogulni tudás nélkül. Ezért, aki kereskedő ekar lenni, az természetesnek találja, hogy elébb el kell sajátítani a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket s csak azután kérhet maga számára e téren munkát 199.6 de«ember 11 zett regálejog országos megváltása­Egy régi piszkos korcsma, a köz­ségháza háta megett szintén osz­tályra került vagy másfélszáz jo­gos között. Röviden, a jogosok, három kivételével — átadták óvoda céljára — előzetesen pár évi szó­és kellő füzetekkel való felvilágo­sítások eredményeként. Aztán jött az átalakító munka, a pokol üvöltő ördögei helyébe gyermeki szivek angyali öröme- S minden örülök közt legnagyobb az enyém, elfe­lejtve minden testi-lelki fáradalmat, jövést-menést Pestig és vissza- Ti­sza Kalmánné volt az országos óvodaügy lelke, e nemes anyai lé" lekből áramlott az én lelkembe is s mintha angyalok seregét szem­léltem volna már az első gyermek­csoportban, akikből indul és fejlő­dik egy jobb kor— Hogy gondol­hattam volna arra a kis huncut Robin pajtásra, aki ördögi vigyor­gással nezhette az én dolgaimat kezdettől fogva... hova vezet...igen, kevés híján börtönbe... biz oda! Hét éven át zaklató bünper támadt ebből az istenien szép munkából, egyházi és világi bíróság előtt s dr­Szabó László nyűg- tszéki biró ur a megmondhatója, minő halálver­meken vezetett utam a tiszta nap­világra- Az Igazság napfénye szétrebbentette a gonosz szelleme­ket s az óvoda megélt és én itt va­gyok! De átélni és átérezni azt a hét esztendőt, egyedül Istenre bízva magamat, váltig biztatott és dorgált is pedig megboldogult Menyhért János fiskális barátom, hogy bízzam ügyemet őreá, majd kibogozza ő, amit az akkori leg­híresebb bűnügyi fiskális: Krúdy Gyula összecsimbókozott: — meg­köszöntem s megfogtam az Isten kezét. S most, édes jó Kürthy barátom, emlékezzél arra az időre, midőn a mult század utolsó tizedében el­Karácsonyra valódi Svéd női hócipő 225 K 000 Lichtenbergnél és csak azután követelheti meg, hogy kenyeret és megélhetést biz­tosítson neki a pálya, amelyre lépett. Ott nincs ugy előírva, hogy a felső-ker. iskolába csak négy középiskolával lehet belépni. De ott nincs megszabva oly szigorúan az iskola tartama se. Aki szorgal masan neki lát, az rövidebb idő alatt végez. Sőt a hallgatandó órák száma attól is függ, hogy milyen az illető tehetsége. Ha jobb, akkor kevesebb óra is elég az előirt anyag elsajátításához. A zürichi höhere Handelsschule­ban (Institut Minerva) három cso­portra osztja fel a növendékeket értelem szerint. Első csoportban vannak a tehetségesek, azután a középtehetségüek és végül vannak a gyengék. (Qut, mittel, schwach). Az óraszámok is ehhez igazod­nak. Például a számtanból a tehetségesek kapnak heti két órát, a középtehetségüek hármat, a gyengék négyet. S a tandij min­denkire nézve egyenlő. Ha az osztrák órabeosztást megnézzük, első pillanatra sze­münkbe ötlik a nagy-nagy hason latosság a mi négyévfolyamu felső ker. iskolánk első órabeosztásá­val. Mind a négy évfolyamban 32 óra a kötelező, de ebben nincs kezdődött magyar középosztály ijesztően gyors pusztulása s ennek gátat vetendő, a gróf Károlyi Sán­dor nagy lelki látása a Hitelszövet­kezetek utján, egy uj honfoglalás felé. Én is odaállottam mellé az első munkasorba s a hasonló (nagy Darányi Ignác minisztersége alatt az ő megbízásából jártam Szabolcs megye nagyobb községeit, ismer­tetni, buzdítani, a legtisztább krisz­tusi hazafias egyesülés ügyében. És milyen megható szépen indult, ha­ladt, diadalmaskodott ez életmen­tő akció, ahol az agyvelőkben és szivekben tápláló talajra talált. — Nálunk is, másutt is- Mint mikor a szennyes áradat visszahúzódik s nyomában uj élet pezsdül- Ez volt az igazi krisztusi vallás, mely nem a dogmákon rágódott, »Isten di­csére embert áldozva«, hanem a munkás szeretet oltáránál hozta össze, tette eggyé a külömböző jelben áldozó hívőket. Még a zsidó sakter is Szövetkezetünkben vásá­rolta szombati lisztjét, mert az igazán kóser — az az tiszta — volt. Iskoláink közös ünnepeket, ki­rándulásokat rendeztek, elsimult minden egyenetlenség, az anyagi és erkölcsi előhaladás segítő békéje melegítette össze a sziveket. Csak annyit emlitek, hogy 20 év alatt egyetlen bírósági ügye sem volt szövetkezeti üzletünknek, még megintés se! S jött a pokol tüze, maga gonosz szellemeivel, Puck és társai... szinte mesébe, ijesztő me­sébe illő! Dehát ugyan ki is gon­dolhatott volna olyat, hogy mi­kor én szövetkezeti házat építettem, saját kezeimmel, fogataimmal, cse­lédeimmel is dolgozva, igazi lelki örömmel és messze jövőbe lövelő szivárványos reméninyel, hogy ott cikkázik előttem Robin pajtás, go­nosz vigyorgással biztatva: csak vigan! csak vígan! nekünk építed a víg Borozót, ott fricskázzunk az Karácsonyra divatos női Svéd hócipő bársony gallérral, fekete vagy barna színben 275 .000 K Lichtenbergnél orrod alá s visszaállítjuk a jó vilá­got! Szentivánéji táncra perdülünk, négy szólamra énekelve velünk a szomszédos templom, községháza, óvoda és iskola! »Ez az élet ugy sem sok, Használják az okosok!« Szó ami szó: a szövetkezetekből korcsma lett... A szövetkezeti esz­me áldását abban látták annak meg alapitói, hogy a nemzeti egység erkölcsnevelő" iskolája lesz, a köl­csönös érdek segitő készségével kösse össze a magyar nemzet tag­jait. Belátták, hogy a pénz- és áruuzsora ördögei az alkohol gőzé­ben fojtják meg legbiztosabban a népet, tehát ezektől* kell menteni­Számítottak főként a lelkészi és ta­nítói karra- Hiszen ezek már hiva­taluknál fogva is el vannak kötelez­ve az erkölcsi vezetésre s lehet-e, szabad-e elgondolni és oly lelkészt és tanítót, akik az alkohol tüzláng­ját maguk gyújtsák meg hívőik ut­mutató lámpásául? S jött az uj kor, foganva a kom­mün méhében, dajkálva a megfe­lelő lekek piaci szerelmében, se­gitve még hatósági erők által is­S a vége? Nos, a vége, egy köz­gyűlés, mely szakasztott a kom­mün módján, bírói vezetés hangos lelkesedésevel, lelkész és tanitó ve­zetése alatt az uj világ fáklyáját gyújtotta fel fel, amely tűz mellől menekültek az alapot vetők- S Ro­bin és társai körültáncolták az ui tanyát. Szóval, amit a komoly orvostu­domány, a belátó értelem és krisz­tusi erkölcs életigazságaként álla­pított meg, hogy t. i. életünk fejlő­désének, társadalmi egységünknek legveszélyesebb átka a szabad al­koholfogyasztás, ezt a megállapí­tást a mi falusi bölcseink, központi jóváhagyással, törölték az életigaz-' ságok sorából s azok a pajkos al­világi hatalmak, melyek a Sekszpir látásában a Tündérkirálynőt is egy szamárfej szerelmi ölelgetésére va­rázsolták, itt minálunk is elvégezték föladatukat. A kis Robin ott ül a szamár fülén s csókot hint az ölelgető Tündérkirálynő fölé. Hát nem életfurcsaság ez? Elvégre is: — Van a van! Ha nem az ajtón, hát az ablakon! Andrássy Kálmán. benne a vallás- és a tornaóra. Meggyőződésem, hogy a mi be­osztásuuk elkészítésénél az osztrák beosztás szerepelt alapul s csak az óraszámot kellett redukálni. Ha a vallástanítás ténylegesen ugy történnék, mint ahogy az a papíron le van fektetve s ahogy annak kellene lenni, ha a hit­oktatók valamennyien hivatásuk magaslatán állanak, ugy nagy kár a vallásórák kiküszöbölése. Érté­kes az a szolgálat, ameilyel a hitoktatói kar segitségére mehet az iskolának a maga célja eléré­sében. Ugy kellene lenni, hogy minden egyes hitoktató érdek­lődnék a saját felekezetbeli növen­dékek előmeneteli és magaviseleti viszonyai felől. S ha hanyatlást tapasztalna, ha kóros jelekre jönne rá, ki kellene puhatolni az okokat és támogatni az igazgatót, az osztályfőnököt, a tanárokat a rosszul tanuló s helytelen visel­kedésű növendék megjavításában. A mádik idegen nyelv csak a II évfolyamban kezdődik, helye­sebb, mint a mi jelenlegi beosz­tásunk, midőn az I. évfolyam gyenge anyagának, mely a magyar nyelv szükséges alapismereteivel sincs tisztában, egyszerre két ide­gen nyelvet kell megemésztenie. A földrajz és történelem be­osztása teljesen azonos, minden osztályban 2-2 óra. A természet­rajz, fizika, kémia-áruismeretnek már az osztrákoknál több óra jut, itt van a mi beosztásunkban nagy óraszám megtakarítása. Mert a természetrajz az I—II. évf.-ban 2+2 órát, a fizika a III—IV. évl.-ban 3—j—2 órát, a kémia és az áruismeret 3+2-)-2+2=9 órát kap. Véleményem szerint jobb a mi beosztásunk, mert a heti óra­szám az osztrákoknál lehetetlen magas. A délutáni tanítást meg kell szüntetni, hogy ideje legyen a tanulónak a tanult dolgok meg­emésztesére és a komoly elő­készületre. A kereskedelmi ismeretet az I—III. évfolyamban 3 éven át tanítják 3—j—2—[—2 órában, viszont a közgazdaságtan és a jogismeret csak a negyedik évfolyamban szerepel 2—}—3 óraszámban. A könyvvitel és a levelezés a máso­dik évfolyamban kezdődik és a miénktől alig van eltérés, mert hiszem, hogy az ebben az évben a II. évf.-ban beszüntetett két levelezési órát már a jövő tan­évben visszaállítják. A negyedik évfolyam 5 gyakorló iroda órát kap. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom