Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-10 / 280. szám

2 JSÍYÍKY1DÉK. 1926 december 10 Harctéri naplómból. XII. Tűzkeresztség kolerával. Visszafelé lapozgatok harctéri naplómban. 1914 november hó 7-e. Ezen a napon indultam a harctérre, mint hadiönkéntes őr vezető. Soha nagyobb ur nem voltam, mint akkor. Később az aranycsillagnak nem örültem ugy meg, mint annak az őrvezetői fehér csillagnak. November 9 én állt meg a vonatunk Turkánál. Az első hábo rus impresszió. Turka. Kis galíciai falu rommá lóve. Távolról ágyúdörgés zajlik. Avizálják, hogy itt maradunk frontmögötti kiképzésre egy hétig. Kitűnő vacsora, pompás szállás, már lefeküdni készültem, mikor bejön Madarász honvéd : — önkéntes ur! — Qyönyörü leányok vannak, tessék jönni. Persze, hogy mentem. Egy parasztházban két fiatal leányzó. Élénken mesélik ékes ruthén nyelven, mint rejtőztek négy napon át a padláson egy ládában, amikor az oroszok bent voltak Turkán. Azután jöttek a magyarok és elő mertek bújni. És kínálnak valami zaccos fekete lével. Egyszer csak riadó ! É-z nélkül futok a szállásomra. Útközben megtudom, hogy az oroszok áttörték a frontot, mi m^g visszavonulunk A csapatom már elment. Lélekszakadva loholok utána, a pokrócomat a szállásomon felejtettem, később majd meg fagytam e miatt. Futottunk megállás nélkül NeuSandecig. Ott beástuk magunkat, másnap meneteltünk tovább. Lélek szakadva, menázsi nélkül, 88-90-es mintájú nehéz Manlicherem a köpenvegen keresztül véresre dörzsölte a vállamat. Nem birom tovább. Az a nagy fene borjú is majd meg fojtott. A bakák tanácsolták, hogy dobjam el és csak a tölténytáskát tartsam meg. Megfogadtam a tanácsot, eldobtam a borjút. Majdnem haditörvényszék elé állítottak e miatt. Hadi önkén tes voltam és Lajthos Árpád hadnagy mentett meg. November 12 én beérkeztünk Wolszate galíciai községbe. Ott pihentünk három napig. Lajthos hadnagy magához vett a szállá sára. Ott szavaltam neki a nyíregyházi háborús verseimet; „Nagy Ákos vitézi mennek a csatába!" És udvaroltam a házi kisasszonyKarácsonyra „COMMERS" elismertén elsőrangú divatcipők kizárólag Lichtenbergnél nak, egy öreg ruthén paraszt gömbölyű lányának. Másnap reggel felakasztottuk az öreg parasztot. Kisült róla, bogy éjjelente jeleket adott le a muszkának. Felesége, leánya ott ájuldoztak az akácfa mellett, ahol lógott az öreg. Nem mertem a szőke leányzó szeme elé kerülni. Még aznap este riadó. Nekivágtunk a Kárpátok havasainak. Az irány: Fenyvesvölgy felé toronyirányában keresztül-kasul. Egy vízmosáson ereszkedtünk le a havasokról. Rettenetes sokat szenvedtünk. November 16-án este kihirdeti Lajthos századparancsnok a halálrafáradt embereknek, hogy a veszélyen tul vagyunk, már magyar földön vagyunk, szabad tüzet rakni és mindenki lefeküdhet. Szót fogadtunk, tüzet raktunk és lefeküdtünk. Fenyőágakból csináltunk fekvőhelyet és arra feküdtünk teljes felszereléssel, mert a szerelvényt letenni nem volt szabad. Hajnal 3 órakor őrült Hurrá! kiáltásra ébredünk s már nyakunkon a muszka. Valósággal tapostak bennünket. Fel akarok tápászkodni, mikor egy öles kozák hosszú szuronyával a fejem felé vág Önkéntelenül és védóleg a jobbkaromat tartom a fejem fölé. Az orosz a karomra sujt. én lebukom, az orosz szalad tovább. Most Lajthos hangját hallom : — Meneküljön mindenki! Gyülekező Fenyvesvölgyben! Felugróm és szaladok be az erdőbe. Puskaropogás, majd ágyúdörgés. Rettenetes a visszhang az erdőben. Ész nélkül szaladok. Talákozom emberekkel. Az én szakaszomból valók. Összeszedem őket és iránytűm segélyevei megindulok nyugat felé. Arra kell lenni Fenyvesvölgynek. Megyünk órák hosszat. Érzem, hogy zsibbad a jobb karosn Megszólal Blau honvéd: — önkéntes ur 1 Meg van sebesülve ! — Én ? Kérdem csodálkozva. — Igen 1 Csupa vér a kabátja ! Nézem magam, tényleg a jobb karomon véres a köpönyeg. Körülvesznek a bakák, lehúzzák a köpönyeget rólam, tiszta vér a blúzom. Lehúzzák a blu zomat, akkor látom, hogy éktelen seb tátong a jobb felsó karomon. Most jut eszembe a muszka Í Nini, az megszúrt engem. És én nem érzetem az ég világon semmit. Bekötözik a bakák a karomat és megyünk tovább. Megérkezünk Fenyvesvölgyre, onnan az orvos anélkül, hogy megnézte volna sebemet, továbbított Csurtosra, természetesen gyalogosan. Csurtoson rengeteg sebesült, mind vonatra vár. Becammog a vonat, elsőnek ugrom fel rá, lefekszem egy fél fülkében, még eltűnődöm rajta, hogy a bakák miért nem szállnak fel és máris alszom. Arra ébredek fel éjjel, hogy cseh katonák ráncigálnak. Ungváron vagyunk, le kell szállni Leszáll mindenki, aki tud, a többieket hordágyon szedik le. Szuronyos katonák körülfognak és visznek be valami barak táborba. Lehúzzák a köpönyeget rólam és betuszkolnak egy barakba. Rettenetes bűz fogad. Hatalmas terem, melyet egy szál villanykörte világit be. A földön piszkos szalma, szinte mozogni látszik a tetvektől, rajta szanaszét bakák hevernek és jajgatnak keservesen. Majd elszédülök a rémülettől, mikor megtudom, hogy kolerás barakba kerültem 1 Hát ezért nem siettek a felszállással Csontoson a bakák! Én kolerás vonatra ültem fel! Szaladok ki az udvarra, magas szöges drótkerítés veszi körül, a kapu zárva, köröskörül csehek cirkálnak szuronyos puskával. APOLLÓ Rfla, csütörtökön utoljára BULWER hatalmas regénye filmen Pompeji pusztulása Klasszikus regény 14 felvonásban. — (A teljes regény egyszerre.) Várkonyi Mihály, Bernhard Goetzke. Korda Mária, Lina di Liguoró főszereplésével. Naponta 4 előadás: 4, 6, 8 és 10 órakor. Pénteken, csak egy n«piq! ROD LA ROQUE — JETTA GOUDAL legújabb és legnagyobb filmje: BUMERÁNG Vidám szatirikus történet 8 felvonásban. Fényes kísérő mii«o«*! „Bumeráng" előadások kezdete: 5, 7 és 9 órakor. Hiába kiabálok, hiába magyarázom, hogy nem vagyok kolerás, engedjenek ki, senki sem hallgat rám. Alig várom, hogy megvirradjon. Reggel jön az orvos két szanitéccel. Megyek felé, hogy a segítségét kérjem, már messziről rámordit ékes cseh nyelven, hogy ne közelítsek hozzá. A nyavalyás félt tőlem. Magyarázom, ordítom neki, hogy én nem vagyok kolerás, hanem sebesült vagyok. Hiába 1 Mutatom a karomat, amelyen már átvérzett a kötés, hiába! Egy hosszú póznán orvosságot nyújt felém: — Kell a fenének, engedjen ki! Vállat von, otthagy és megy kifelé. Szaladok utána könyörögve. A szanitécek visszalöknek. Jézus Máriai I Itt kell elpusztulnom, ha nem is vagyok kolerás, de itt nemsokára az leszek ! És a sebem már háromnapos és még nem látta orvos! Alig várom, hogy besötétedjék. Kisurranok az udvarra és les kelődöm a kerítésnél. Megvárom, hogy más irányba forduljon az őrség, hirtelen átmászom a kerítésen és futok a táviróoszlopok nyomán a vasút felé. A célom az volt, hogy felkapaszkodom egy budapesti vonatra. Ott didergek vékony blúzomban a pályatesten, mikor rámordit valaki: — Önkéntes 1 Mit csinálsz itt?! Százados volt, de legalább magyar. Elbeszélem neki, mi történt velem, mire irtózatos dühbe gurui. Ott volt a kocsija az állomás előtt, .elültet rá — ő nem félt tőlem — és behajtattunk a barakba, de most már a sebesült-barakba. Az irodában nagy lármát csap, engem fognak, levetkőztetnek, lemosdatnak, lesúrolnak és lefektetnek tisza szép uri ágyba. Másnap reggel Sztáray grófnő jön hozzám két orvossal. Az orvosok kimossák sérülésemet és sugnak-bugnak. A grófnő megsimogat és azt mondj , hogy a legközelebbi vonattal Budapestre visznek és maga Doilinger professzor tog megoperálni. Hálásan csókolok kezet Sztáray grófnőnek. Délben hordágyon a vasúthoz visznek, — este Pesten vagyok. Az állomáson autó vár és visz a Dollinger-klinikára. Még ugyanazon éjjel kezelésbe vesz Doilinger. Éget, piszkál, kanalaz, de megmenti a karomat. Három hét múlva kutyabajom, csak végtelenül legyengültem, azért átvisznek Karácsoisjjra eredeti svéd hó- és sárcipők legolcsóbban Lichtenbergnél Pénteken, dec. hó l©-én Csak egyszei* Kacagó est Mágnás Miska Az operettek gyöngye! Csak egyszer Szombaton—vasárnap Endrődy Miklóssal a cimszererepben Kacagó est