Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-07 / 278. szám

1921. december 7. JSftÍRYlDÉK. 3 ködés idején nehezebb volt kitartóan megállani, mint együtt haladni a szeretetet megtagadó áradattal. Ebben az alkotásra ambicionáló, teremtő erejű, áldott szeretetben sokszor fogunk találkozni. Énekes lános ennek a szeretetnek ösztönzésére emelt szót a lutheránus pap testvérei mellett, amikor egy banketen méltatlan támadás érte őket. Ezt a lovagias cselekedeteket is a szeretet sűgalta- Mint magyar ember, előkelő egyházi pozíciójában sohasem azt kereste, ami elválaszt, hanem ami összefog és egész társadalmi munkásságát ez az áldott testvéri szellem hatja át. Geduly Henrik Énekes Jánost köszöntő beszéde gyönyörű megnyilatkozása volt annak a magyar testvériségnek, amely azt a társadalmi öszszejövetelt is áthatotta, annak a szeretetnek, amely a magyar jövő, a magyar feltámadás zálogaRakovszky Iván munkaprogramja, hitvallása ennek a szeretettnek alapelvén épül, az ő megválasztása ennek a megváltó szeretetnek diada lát jelenti. Az Énekes János prépost kanonok által rendezett szombati társas összejövetel azt hirdette, hogy ennek a társadalmi összhangot, szociális megnyugvást, békét és alkotó munkát hirdető szeretetnek kiváló reprezentánsai vannak és állanak a nyíregyházi egyházi katonai és polgári társadalom élén. Pompeji pusztulása [ minden idők leghatalmasabb filmje Megy nemzet büszkesége A Pompeji pusztulása Szerda—c ütiHij* A Pompeji pusztulási Bernhard Goetzke Várkonyi Mihály Lina Liguoro Korda Mária Pompeji pusztulása Csak az Apollóban Pompeji pusztulása a világ legnagyobb filmalkotása Ffihrer Autótaxi vállalat modern, uj kocsija megrendelhető Nyírfa utca 17. Telefonszám: 478 0641-1 Gyönyörű linón, len és batiszt ZSEBKENDŐK a legolcsóbb árban FARAGÓ uridivatüzletében Ha Mikulásra! szépet, Ízléseset és olcsón akar vásárolni, tekintse meg a Ko«*zó illatszertár: kirakatát, Zrínyi Ilona-utca 2. sz. | Harctéri naplómból. XI. Samu Az 1915- évi november hó 3-iki pótlással jött Samu a harctérre, az én szakasaomhoz osz'ották be és már az első napon meg kellett pofoznom, olyan buta volt. Embereim rá a tanuk, hogy soha senkit egy ujjal sem bántottam, de Samu végtelen butasága engem is kihozuu sodromból és én bizonv megad íusztáltam egy kicsit ő kelmét. A puskatöltésnél történt, hogy Samu forditva, az ólommal lefelé akarta a puskát megtölteni. Hát ez megbocsáthatatlan butaság és éppen a puska kezelésénél tréfát nem szabad tűrni- Két pofont kapott tőlem Samu, én meg kapta erre tőle egy olyan tekintetet, mely kisérteni fog, amig élekBenne volt szép, fekete szemében a megdöbbenés szemrehányás, a csodálat és fájdalom, a védtelen és tehetetlen emberállat mélységesen mély és szomorú pillantása, ahogy a megvert és mégis hűséges kutya tud csak nézni. Megsajnáltam Samut és foglalkozni kezdtem vele, ami fogyatékos román nyelvtudásom miatt nehezen ment, mert magyarul Samu egy kukkot sem tudott. Megtudtam róla, hogy törvénytelen gyermek, szüleit nem ismerte, testvérei nincsenek, iskolába nem járt, irniolvasni nem tud. Erre még jobban megsajnáltam Samut, aki mindezek tetejében végtelenül korlátolt volt, hogy csakhamar guny és céltáblája lett az egész századnakSzigorúan megtiltottam az altiszteknek, hogy Samut bántsák, a legénységnek, hogy gúnyolják. Mikor pedig a szemem láttára lelőtt két taliánt, két koronát adtam neki azzal az Ígérettel, hogy minden lelőtt taliánért további egy koronát kap— Un talián, o korane. Precse" putáj? Samu csak a szemével felelt. A talián-lövésekért különben is több kedvezményben részesült- Hébehóba cigarettával ajándékoztam • meg és egy-két jó szót mindig kijuttattam neki- Samu szó nélkül, hálás tekintettel fogadott mindentEgy este hivatott a zászlóaljparancsnok- Nem tudtam miért hívnak, azért fegyver nélkül csak a hegymászó botommal, egyedül indultam el- Megtudtam, hogy zászlóalj ügyeleti tiszt vagyok és mint ilyen, meg kell vizsgálnom az állásaink előtt felállított tábori őrsöket. Hasonló alkalmakkor mindig fegyverrel és legalább egy megbízható emberem kíséretében indultam neki a nem minden veszély nélküli útnak, hiszen tábori őrseink némelyike közvetlenül az olasz állások előtt rejtőzött elMost azonban már resteltem visszamenni a századomhoz, mely egy kőbányában pihent, mint ezredtartalék és egyedül, csak hegymászó botom kíséretében indultam el- A hold fényesen világított és amikor elhagytam a legelső védelmi vonalunkat, amelyen tul már ellenséges terep következett, mélységesen megbántam, hogy fegyver nélkül, egymagamban vagyok- A százszor látott, de most furcsa érzést okozó ottfelejtett olasz hullák Karácsonyra „ÁNYOS" az elegáns márka cipő kizárólag Lichtenberunél látása csak fokozta elfogódottságomat. Mégis őrültség volt így elindulniHirtelen árnyékot veszek észre mögöttem- Megfordulok. Egy ember követ. Fegyver van a vállán. Megállok, ő is megáll- Megindulok, megindul ő is- Ha most itt volna a karabélyom! Az első számú tábori őrsünk innen még vagy száz lépés és kiáltanom nem szabad, elárulnám őket. Határozottan kellemetlen érzésem volt- Egy szikla mögé ugrom és nézem, mit csinál az én emberem? Ott áll egy helyben és merően bámul rám- Nem tudom kivenni, hogy miféle. Az uni formis szine nem látszik, egyformán fekete az egész ember—- Ki az? — kérdem- Semmi felelet. — Wer da? — mert hátha a jágerektől való- Semmi válasz. — Csine jest? — kérdem románul, de erre sem válaszol— Ki va la? kérdem végre olaszul, de erre sem mozgósítLassankint dühbe gurulok- Kézsbe vágom a botot, mintha puska volna és ugy kiáltok rá: — Ki vagy? Beszélj, mert lövök! — Samu! válaszolt most a világ legtermészetesebb hangjánElbámultam- Hát ez mit keres itt? Mikor a többi messze a kőbányában biztos helyen aluszik, ez a csirkefogó itt csavarog. Ez több, mint gyanús- Odarohanok hozzá és megrázom: — Ember! mit keresel te itt!? — Eu ma duk dupa domnu hadapród- (Én megyek a hadapród ur után.) — Hát miért jössz te utánam ? — Mie mi drag domnu hadapród, ka eu vreu si grizseszku de domnu hadapród,- (Mert én szeretem a hadapród urat és én vigyázni akarok a hadaprób úrra.) És ezt az embert vágtam én pofon! — Jól van fiam, hát menjünkJóleső melegség szállt le a szivemre. Milyen j óis az, ha az embert szeretik, milyen nagyon jóSamu most már készbe vágott puskával ment előttem és mig én a tábori őrsökkel tárgyaltam, feszülten figyelt a taliánok felé- Baj nélkül érkeztünk vissza és azóta sok figyelmet fordítottam Samura. Rettenetes étvágya volt. Meg sem kottyant neki a különben bőséges koszt, viszont én a felét sem tudtam elfogyasztani a menázsinak és így a másik fele Samunak jutott ki a megfelelő cigaretta porcióval együtt. Samu soha egy szót sem szólt, a nézésében volt minden hála és köszönet. Annál inkább meglepett, mikor egy reggel igy szólt hozzám románul: — Én akarok valamit hadapród ur! — Mi kell fiam? — Én nagyon szeretem a hadapród urat. En mindig te melletted akarok lenni- Én vigyázni akarok terád- Én megölök mindenkit, aki téged bántani akar! Persze, hogy beleegyeztem és attól kezdve soha egy pillanatra sem távozott mellőlem. Hűséges kutyaként mindenütt a nyomomban volt. Éjjel, ha nem volt szolgálatom, ott állt a fedezékem előtt lövésre tartott puskával, merően bámulva az ellenség felé! Esőben, bokát Karácsonyra „COHMERS" elismertén elsőrangú divatcipők kizárólag LicMergnél 7RETORN"* Xóüfi&i 245 ezer Kor. WIMPASSINB HÓCIPŐ ezer K Férfi sárcipő kitrágott 65 ezer K Hungária ClpSárnháibtn, Nylref jháia, Zriiyl IloU-a. 5. Hó- és sárelpí javításokat 24 óra alatt eltpn/1'tn'. verő sárban, hideg bórában ott állt rendületlenül és hallani sem akart róla, hogy felváltsák. Szegény, jó Samu! 1915 -december hó 3-án történt. Erősen dolgozott az olasz tüzérség, tudtuk, hogy lesz valami- Samu nyugtalan pillantásokat vetett rám, majd erőnek erejével azt akarta, hogy ne hagyjam el a fedezéket, alig tudtam megértetni vele, hogy az lehetetlen, a szakaszparancsnoknak emberei között a helye mindig és különösen, ha baj vanSamu látszólag belenyugodott, de egy pillanatra sem tágított mellőlem- Szinte már terhemre volt. Dél felé elhallgatott az ágyú, megszólaltak helyette a puskák, majd felhangzott az ismert zúgás, morgás, mely az olasz támadást előzi meg. Embereim a helyükön, mind a két kezemben kézi gránát, Samu mellettem, a kézi gránát ládán állva várakoztunk- Már határozottabb lett a zúgás, már hallatszott tisztán az avanti! Fekete alalkoktól nyüzsgött, forrott drótakadályaink előtt minden, amikor jelt adtam a tüzelésre. Samu nem tüzelt, merően nézte a közelgő tömeget, mintha szuggerálni akarta volna, hogy álljon meg fenyegető útjában. Hetven lépésre lehettek, mikor az első bombát hajítottam közibükEmbereim a megadott jelre irtó kézigránát sortüzeket zúdítanak az olaszokra. A kézi gránátok rettenetes pusztítása dacára mind közelebb, közelebb jön a talián- Ugy lát szőtt, hogy nem kerülhetjük el a kézi tusát. — Vigyázz! Roham lesz! kiáltottam és elővettem a revolveremet. Ebben a pillanatban Samu gyorsabban, semmint megakadályozhattam volna, — felugrott a fedezék tetejére ölében a kézigránátos ládával és vadul dobálta a kis pokolgépeket a drótakadályokon már keresztül vergődött olaszokraMeglepetésemben szólni sem tudtam, csak bámultam Samut. Rettenetes volt, amint eltorzult arccal; artikulátlan rikoltozással halált zórt a fedezék tetejérőlAkaratlanul számolni kezdtem a robbanásokat, amit gránátjai okoztak: — Egy... kettő... három... négy.., öt... — Most lefordult Samu a fedezékről és a lábaimhoz esett. De ekkor már szaladt a talián. Samu példája magával ragadta a töb bieket is és gyönyörűen dolgoztakUtászaink este hatvanhárom olasz halottat hoztak beSamut öt lövés érte, kettő köztük halálos. Öt lövés minden gránátért egy. Walter Géza dr.