Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-04 / 276. szám

JNÍYÍRYIDÉK. 1916. december 4, Furcsaságok emberi életünkben. Ajánlva Kürthy Feroic barátom figyelmébe. Hijába no! furcsaságok vannakiS ennek oka nem annyira a dolgodban, mint a néző ember látószögében s ebből kiinduló képzeletében van. Például Kürthy Ferenc barátom, a maga jegyzőirodájából nézve s látva a kórülte mozgó életjeienségeket, szinte tüz- és vizözönt Ját s utána és vele az egész jegyzőkar fecskendők és mentőövek után rádiózik. Dicséretreméltó gondoskodás. Dehát elvégre is — van a van! — mondia a költők atyamestere egy királyi fészekből került kakukfi szájával- »Van a van! Ha nem az ajtón, hát az ablakon- Éjszaka jár, ki nappal járni nem mer." Van a vain, bárhogy jut hozzá az ember-« — Az a fő, hogy itt vannak a furcsaságok- Honnan indulnak? Hogy és merre haladnak? Egyszer csak összeütik bokájokat, nagyott kurjantanak: hipp-hopp!itt vagyok! Például, ha a mostani választási farsangolásban, egy megfelelő repülőgépen elhejyezkedve, gondoljuk AZ egész választási területet egy Rádióállomásnak, bekapcsolva a mi gépünk leadó szerkezetébe, han£f szóróval: — micsoda furcsaságok hullámözöne zúgna, csapkodna, bömbölne körülöttünk! — S a furcsaságok csimborasszója az a képzelgés, hogy a mi egyéni és nemzeti elhaladásunk, boldogulásunk, dicsőségünk és örömünk Noé bárkája ring e vizek felett s ha megszűnik az ár, uj élet támad a visszamaradó zsiros iszapból! -— Holott az egyéni lelkekból futnak szét azon életfejlesztő áramok, melyek növelik, erősitik, fejlesztik az alkotó erőket. A külvilág minden jelensége, mozgalma, az emberi lélek kohójában nyer alakot, mint egy darab fa, kő, érv, — vagy szin és hang a mester lelkén át születikA legbölcsebb törvényhozás sem képes az ember lelki világát átalakítani, belátó munkára segíteni- — Csak rendőri szerepet vihet legjobb esetben is. A legjobb paragrafus is csupán korlátokat állithat a jóakaratú tevékenység mellé, hogy a gonoszság útját ne állja a nemes erők tevékenységének- Ez a legjobb, a mit tehet- Bizony bármily kormányforma is, amelyről álmodoznak, kiáltoznak, banketeznek a pártversenypályán mérkőző honhazafiak — folytonos csalódással végződő próbálkozás, ördögökből angyalokat formálni. Van ,a van — bennünk és kivilünk s ezt a két van, bennünk és kívülünk, egymásra hatásában, összhangba hozni s igy teremteni meg az életharmoniát: ez nem a paragrafusok betűiből indul, nem a pártvacsorák dikcióiból fogamzik haza és nemzettámasztó szent erővé, hanem a szolgálatra kész emberszeretet lassú, folytonos, melengető kohójában. De mi azt hisszük ilyenkor, hogy amonnan fakad, azért ilyenkor talpra ugrik a testben-lélekben béna is, elkurjantja magát a néma ís, kést ragad még a jámbor szent is s igy tovább, a maga bálványára, furcsaságaira esküdözvén. Helyesen és okosan mondta a miniszterelnök legközelebb debreceni beszédében: »A demokráciát nemcsak szabadság, hanem egyúttal népnevelés is. Aki azt hiszi, hogy a szabadság-jogoknak törvényes dekretálásával demokráciát esi nál, az nagyon tévedhet. Ehez még az szükséges, hogy azok a néprétegek, amelyek ezen az ütőn hatalomhoz jutnak, a közügyek intézésébe beleszólási jogot kapnak, ezek kulturában, erkölcsben, fegyelmezettségben, felelősségérzetben és áldozatkészségben kelllv színvonalra emelkedjenek, nehogy csupán önző célokból gyakorolják a nekik adott jogokat«. — Igy biz a! A ránevelés a fundamentom\ Milyen furcsa ezzel ellentétben, hogy a mi falusi birónk, azon a címen, mert hát ő már évtizedeken át biró, illetve biró ur cime van, a megyei törvényhozásba törekedett erősen s kicsi hijja, hogy ei nem érte, fejebbvalói szíves elnézésével is, holott lába nyomát egyéb se mutatja, mint a járhatatlan rossz utak és a szövetkezeti élet felbontása körüli hangos és lelkes segitő agilitása. Ilyen uton sírjában marad Magyarország, de a magyar falvak is! Nem ugy van, Kürthy barátom? Előbb kultura, erkölcs és a többi — azután egy hosszú semmi — (amint a huszár magyarázta a bakának — és ugy jönne az igazi demokrácia és — a falusi bíróság! És nyomában a jó utak, köztisztaság, nevelésügy, józan munkásság, tiszta valláserkölcsi élet és a többi... »Beszélhetsz jó vitéz! — Senki se hallgat rád!« — zúgja a Petőfi lelke, »veszett fájdalmában.« No de, szálljunk le a repülőről is a magunk kisebb életkörében tekintsünk a furcsaságok után- Követem Kürthy barátom szemléletét, sötét látásait, először is az adózás Szaharájában, hol az ő lelke már a forró Számum rohamát érzi, »mintha füstokádó nagy kémény szaladna!« Nemcsak ő pedig, hanem a Pénzügyminiszter ur őnagyméitósága is szinte hangszórós Rádió utján zúgja szét a magyar füleknek legzavarosabb zenét: — takarékoskodni... jobban takarékoskodni... a legalsó fokig takarékoskodni, családban, társadatomban, fenn és lenn! Az egyszeri cimbora is igy dohogott az elázott legények nyekegése felett: »látjátok, látjátok fiuk! mindig mondtam, hogy ne igyatok, mégis mindig ittunk!« Falu csődje?... Az ám! Mégis csak ittunk!... Meg aztán, másik oldalon ott lázonganak a nyugdijasok, hadikölcsönosök, közalkalmazottak s mind, akiknek nincs miből takarékoskodni, akik nemhogy kevesebb adót óhajtanának, hiszen tiszta dolog, hogy a felleg is alulról szívja a termékenyítő esőt, ezt csak könnyű belátni! Meg aztán nem is olyan csúnya az ördög, különben, hogy kapnának rajta a szépek! El-elgyönyörködöm egy-egy esküvői meneten, amint fiuk, lányok, egyszerű munkás nép, hoszszusorban, párosával, karonfogva, a legutolsó urf divatba,, vonulnak a faluház és templom felé, vidám kedélyeskedéssel, aztán lakomához, Jgaz, hogy a lakoma mellett, nem dikcióban emlegetik a jegyző urakat az adó miatt, meg hogy sokan vannak, még se érnek rá segiteni a szegény emberen! De hiszen: »Mindig igy volt a világi élet, Egyszer fázott, máskor lánggal [égett«... S aztán: »Huzd! ki tudja, meddig húzhatod!® — igy biztat a »boldog idők« kesergő költője. Mert hát, minden dopgnak száz lés egy oldala van, — vagy legalább is kettő: szine es visszája- És a kettőből jő ki az élet harmóniája. Ha a szine megkopott, fordítjuk a visszáját s örülünk, hogy uj leszAztán a banketek... Zsörtölődik Kürthy hatrátom- Hát van ennél jobb a világon? Elkezdve a király koronázási szimbolikus ebéden, végezve a falusi kisbíró beiktatásának lakomáján a szövetkezeti borozóban^. Ez ellen csak az zúgolódik, akinek »tágasabb odaki«. Pedig hát ő se maradhat ki a közköltségből neki is kijut. Aztán meg vagyon írva.- »boldogabb az, aki ad!« Ha a falu hősöket emlékmüvez, képviselőjét vagy jelöltjét várja diadallai, zászlódíszben lobog a diadalkapu, frisstorku összhangban zeng az ének: »Hiszek Magyarország feltámadásában !« — aki még ezután is ünyolődik, csődöt, takarékosságot mit emieget, az még nem látta a »Honfoglalás« Feszty-körképet! • De vannak kedélyesebb furcsaságok is az ember életében. Erről is lehet majd egyet-mást elmondani. Andrássy Kálmán. A nyíregyházi nyngdijas vasutasok közgyűlése Az impozáns közgyűlésen Dr. Rakovszky Iván volt belügyminiszter is megjelent. — Tasnádi Szűcs András elnök a nyugdíjas vasutasok helyzetének javítását illetőleg jelentős ígéreteket tett. (A Nyir Nyíregyháza, dec. 3 vidék tudósítójától.) A nyíregyházi nyugdíjas vasutasoknak gazdasági helyzetük megbeszélése tárgyában tartott közgyűlése szerdán délután 3 órakor zajlott le a Vasutas-Otthonban. Az impozáns közgyűlésnek, melynek résztvevői a termet zsúfolásig megtöltötték, két illusztris vendége is volt: Dr. Rakovszky Iván ny. belügyminiszter és Tasnádi Szűcs András elnök-igazgató helyettes, aki egyenesen azért utazott le a fővárosból, hogy a nyíregyházi vasutasokat tájékoztassa mindazokról a lépésekről, amelyek a vasutasok gazdasági helyzetének javítása érdekében tétettek és tétetni fognak. De olt láttuk a közgyűlésen Balázs Károly üzletvezetőt, Bartha Sándor, Ungváry György osztályfőnököket, Tibai Gyula állomásfőnököt, Szita Jenő ny. állomásfőnököt és még több más állam vasúti főhivatalnokot is. A közgyűlést Bartha Sándor a helyi csoport elnöke nyitja meg, meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, különösen pedig Rakovszky Iván volt belügyminisztert, Tasnádi Szűcs András elnökigazgató helyettest, Balázs Károly üzletvezetőt, továbbá az államrendőrség és a sajtó képviselői. Majd rámutat a nyugdjas vasutasok szomorú helyzetére és arra kéri &z elnököt, hogy kartársai jogos kívánságait, a nyugdíjas vasutasokon esett sérelmek orvoslását vigye mielőbb dűlőre. Váczy Sándor a helyi csoport elnöktársa felszólalásában szintén a nyugdijasok súlyos gazdasági helyzetét ecseteli, arra kérvén az elnököt, hogy öntsön uj reményt a szívekbe, mert a sok csalódásban, már minden Ígéretbe vetett hitüket elveszítették. Utána dr. Rakovszky Iván emelkedett szólásra. Nem politizálni gyültünk össze — mondja a volt belügyminiszter —. hanem a vasutas osztály helyzetének megjavítására. Ő is nyugdíjas, tehát ismeri a nyugdijasok sérelmeit s épen ezért, mint nyugdíjas szól az elnök-igazgatóhoz és tárja fel előtte a nyugdíjas vasutasok fájdalmait. Azután részletesen, pontokban foglalva sorakoztatja fel mindazokat a kérdéseket, amelyek a vasutasok gazdasági helyzetének rendezésével kapcsolatban sürgős intézkedésre várnak. Felkéri Tasnádi Szűcs András elnökigazgató helyettest, ismertese a programmját azoknak az intézkedéseknek, melyekkel ezekben a sürgős kérdésekben segiteni óhajtanak, s egyben megígéri, hogy ő maga is minden erejével Ja leghathatósabban támogatni fogja a vasutasok jogos kívánságait. Tasnádi Szűcs István válaszában hosszasan fejtegeti azokat az okokat, amelyek eddig akadályai voltak a vasutas-ügyek végleges rendezésének, az idő azonban elérkezett s nemsokára sor kerül a nyugdijasok ügyének a rendezésére is. A ténylegeseknél már idáig is sok eredményt ért el. A részesedési járulékot 10 százalékról 12 százalékra emelték felamelyet a vasutasok egy összeg, ben fognak megkapni még karácsony előtt. A rendes pótlékokat fizetéssé fogják átalakítani, a beszüntetett pótlékokat pedig viszszaállitják s azok közül a B táblázatosoknak is fele rövid időn belül meg fog szűnni. Belátja, hogy az A és B táblázatosok koronájának valorizációja között különbség van, de ezen is fog segiteni. A vonatkísérők fájdalmain is segített : a főkalauzok előtt megnyittatta a legmagasabb fizetési osztályt. Majd rátérve a nyugdíjasok ügyére, kijelenti, hogy nem ismer különbséget tényleges és nyugdíjas között s annál szerencsétlenebbnek tartja azt az intézkedést, amely még a nyugdíjasok között is különbséget tesz. ProgrammMI A ÉS MINDEN ESTE A cirkuszhercegnő Ai ide* openett sláger

! Szombaton, december bó 5-én Pattantyús fTlihály táncoskomikus bemutatkozása. — Tom: Pattantyús Mihály.