Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-25 / 293. szám

JVyíry

ide

k l 926. december 25. ^-aaagresc I—• i

n

—— • jmumiu

a^— Test és lélek. Dr. Ernyei János. Isten az agyagból formált embert saját képere teremté, s lelket lehelt beléje, hogy az anyagot kormányozza. Az első ember — a vallás dogmája szerint — nem született. Az első embert Isten alkotá s a beléje lehelt lélek azóta milliárdnyi léleknek lett a szülője — s lesz az idők végtelenségéig! Az életre kelt test tehát magában hordja lelkét s e lélek nélkül nem képzelhető el anyag, mely éljen, cselekedjen, gondolkodjon, teremtő Urát dicsérje s oltáránál — életrekeltéséért — a világ végezetéig hálát adjon. A tudósok százai, a könyvek ezrei keltek már szárnyra, hogy a lélek létezését tagadják s az anyagnak tulajdonítsák azt az erőt, energiát, chemiai, vegyi átalakulások ráerőszakolásával, mit a »cogito, ergo sum« fejez ki. A materialista, monista, atheista filozófusok tömegei kínlódtak már a theóriák még nagyobb tömegével, melyek meghazudtolták önönmagukat szerzőik születése, élete és — bizonyára s tulnyomólag Isten nevének-e mlegetése közben ajkukon — minden körülmények közt bekövetkező pusz tulásuk, haláluk által. Meghalt a test, elszállt belőle a lélek. A lélek tagadhatatlanul ott van, hol porszemnyi agy — idegrendszer, azaz gondolkodás feltételezhető. Lélek és test, kölcsönös egymásrahatásban futják meg a nékik kijelölt és határok közé szabott utat, mely határokon tul mindég ott lesz a rejtelem, a misztikum, a megismerhetetlen ! ide földi ember nem fog belépni soha s ha" ugy van megírva, hogy ide is beláthasson, ez egy lesz a világ végével. A test a lélekkel, hogy mennyire egy, azt az élet minden jelensége bizonyítja bárki által tapasztalhatóan, értékelhetően, kit nem vakítanak el a tévtanok. örömöd, szomorúságod, félelmed nem nyilvávánul-e meg tested minden részecskéjén ? Hogy az örömöd?Túlságosan nagy ? Katasztrofális is lehet. Érezheted a kis ájulástól, szédüléstől - - az agyvérzés tünetein tested reaktiváinak egész sorát lelki életed eme megnyilvánulására. Hasonló tüneteket válthat ki a harag, düh, nagy csapás, hoszszu bánat tested ellenállóképességét annyira lecsökkenthetik, hogy ágynak esel s valamely lappangó |kór a legyöngült szervezetet szabad prédaként megtámadva, megfosztja testedet az élet lehetőségeitől s elpusztulsz. Oép dolgozhat-e gépész nélkül, az ördög szekerében is, amint egykor a nép az autót nevezte, mely lovak nélkül fut, száguld, ott van bent, szinte eldugva a soffőr, ott a benzin-gáz ereje, ki igazgatja •mely füti s a hajtóerőt adja. Hirtelen szerencsétlenség; érje csak a gépészt, a soffőrt — a lelket — céltalanul fut vesztébe a gép a motor — a test —; de áll ez fordítva is, ha hiba lép fel a gépben, megáll, nem működik s elő kell áfinia a gépésznek, hogy vagy ügyessége, vagy külső segítség igénybevételével, de leggyakrabban mindkettővel a hibát kijavítsa s a gépet ismét megindíthassa. Az analógia tökéletesen megfelelő, ha beteg a lélek, beteg a test is és megfordítva, a beteg test elnyomorítja a lelket is. £p testb n ép lélek, de tény az is, hogy csak ép lélek mellett lehet ép a test is. Sőt ! Fontosabbnak tartom a léleknek nevelését ott, hol ép testtel van dolgunk, mint a test kultuszt. Tehát először a lelket, azután a testet nevelni ! Hozzáférhetünk-e ehhez a belénklehelt Iélekszármazékhoz ? Vannak-e eszközeink ahhoz, hogy az első helyen álló lélekre hatással legyünk ? Igen ! Életünk bármely szakában ! Ott, hol még az akarat nem játszik szerepet : a gyermekkorban, a nevelés az az eszköz, mellyel ^a lélek épségét megóvhatjuk s helyes irányba terelve annak fejlődési útját, szabályozhatjuk; amidőn pedig az önállóság mondhatjuk a szabadakarat érzése és birtoka rendelkezésünkre áll az önnevelés utján. Akifejlődött szenvedélyek elsősorban mind a leiek aberratiói, mely aberratiók, kilengések fokozódó mértékben hatnak a testre, aláásva nemesebb szerveink (sziv, tüdő, idegrendszer stb.) kifogástalan működési lehetőségeit, beteggé téve lassan az egész szervezetét, tönkretéve a testet, a lélek hüvelyét. Eltekintve egy-egy súlyosabb, öröklött terheltségtől, melyen csupán javítgatni, de teljesen meggyógyítani nem lehet, legalább is a tudomány jelenlegi állása szerint nem, a szerzett idegbajok nagy tömegét az orvosi tudomány befolyásolni, csökkenteni, kigyógyítani képes. Az idegbetegek éme nagy tömege azonban óriási százalékkal csökkenne, ha ki-ki tudatában volna lelkierejének, ha a lelkierő kiszámíthatatlan, üdvös hatását nem hagyná kihasználatlanul parlagon heverni,, hanem élve azzal, igyekezne — és pedig feltétlenül sikeres n — a beteges tüneteket befolyásolni s főként az előidéző okon erős akaratú gyakorlással változtatni. Eltekintve az ösztönszerű védekezési módoktól, melyek az állatoknál is megvannak, kevés ember van tudatában ama lelkierőknek, melyekkel — állítom — képes volna még szervi elváltozáson alapuló, betegségein is annyira uralkodni, azokat befolyásolni, hogy a gyógyulás útjára térve az egész folyamat megforduljon s elmúljon. Az exatos kérdés nem más, mint egy ingatag, vélt fixpont, melybe a tudós kapaszkodik, hoi megmagyarázhatatlanra bukkan mert amidőn a »miért«-ek »miárt«jéhez ér, hét lakattal lezárt titkoknál is jobban őrzött, elrejtett rejrejtélyekhez jut, melyekre még ma nincs válasz s ha később az évszázadok, de lehet, hogy napok is meghozhatják a feleletet, ujabb száz és száz »miért« merül föl, melyen tovább rágódhatik a kutató elme. Minden ember magával hoz egy bizonyos dispositiót a világra, mely dispositióban ber.r.e van az elődök csaknem minden jó és rossz tulajdonsága, minden hasznosnak és károsnak a magva. Eme tartalmat fejleszti, alakítja a nevfe'lés, a míTi^ azaz környezet és az életszükséglet, melyektől függ a fenti tulajdon ságok arányának és minémiiségének a kifejlődése, de — és ezt is határozottan állítom — mindenki eljut életének egy pontján ahhoz az alkalmas állapothoz, hogy eme körülményektől kifejlődött tulajdonságokon változtathat vagy saját aka ratával, vagy más, idegen akarat befolyásának a hatása alatt, mégpedig ott eredménnyel, hogy a kártékony tünetek szunnyadó állapotba kerülve a hasznosak előtérve jutását ne gátolják s az egyén hely zetének és életmódjának megfelelő önmegnyugváshoz, önmegelégedettséghez jusson. De beszéljen helyettem pár tagadhatatlan példa is a múltból. Zapyrus, a régi idők fiziognomusk (arc ismerő), meglátogatta egyszer Sokratest s a bölcs tanítványai kérték, hogy mesterük arcából következtessen jellemére. »Mesteretek buja, mértéktelen, részegségre hajló, türelmetlen ember« — volt a válasz. Képzelhetjük a kacagást, mely eme szavakra a tanítványok ajkán felfakadt. »Ez az egyetle/. ember« — felelt erre Sokrates — aki ismer engem ! »VaIóban bennem van a bujaság, mértéktelenség és türelmetlenség szelleme, de azt erős akarattal és gyakorlattal elnyomom^ Vagy Lavaternek (világhírű fisiognomus) a véleménye Lichtenbergről, egy kilencszeres gyilkosról, ki képét küldte be a tudósnak. »A profil rendkívüli ember profilja, kinek hogy naggyá legyen, némi életszükségre és több szeretetérzésre van szüksége«. — Ugyebár mily csekélységen, könynyen megszerezhető momentumokon függött, hogy a kilencszeres gyilkosból nem lett kiváló, nagy jellem. Hasonló példák százait lehetne idézni, de rövid fejtegetésem keretében elegendő e kettő is, mint életben megvilágitottakra. A kifejezett Lombroso typusok csak az alacsony műveltségű degenerált kisebb bűnösök közt gyakoriak, ellenben a nagy bűnösök csaknem valamennyije magán hordja a lángész jellegét s ki tudná megmondani, hogy életük folyamán micsoda jelentéktelennek látszó apró műhibán, nevelési avagy önnevelési hiányosságon, mulasztáson fordult meg, hogy a természetes lelki és erkölcsi energiák helytelen útra terelődtek. Mindenki lehet tehát — nemcsak saját szerencséjének — hanem saját sorsának is a kovácsa. Akaraterő és gyakorlat, mondotta Sokrates a lélek' nevelése, mondhatjuk ma fejtegetésünk alapja. Valamely szenvedély sorvasztja testedet, meggátolva annak természetes, egyedül helyes módon való működését ? Beteges kór, kinzó láz, tűrhetetlen fájdalom gyötri testedet ? Vedd elő a mindég kezedügyében levő akaratot, lelked eme energiáját, mondj keményen, határozottan ellen szenvedélyed gonosz sugallatának. Erősítsd meg lelked tudatos énjének ösztönzése segítségével. Gyengülni fog a szén. vedély, s fájdalmaid közepette meg nyugvást, megkönnyebbülést fogsz érezni, testi erőd növekedni fog s ellenálló képességed megsokszorozódik ! Kívánom, kedves olvasóm, hogy karácsony szent ünnepének alkalmá ból ott legyen az örökzöld fa alatt a sok-sok ajándék között az önbizalom s a lelked erejébe vetett hit érezd ama kölcsönös hatást a maga roppant nagy valóságában, mit a lélek a testre kifejteni képes vagy ha anyagi szorultságod miatt sere. mi más nem juthat osztályrészedül e kettő föltétlenül ott legyen, mint kincsek, melyek saját valódban rej lenek, csak rájuk kell találnod, hidd el e kettő többet ér minden más muló, veszendő ajándéknál ! T. Síima Ilona tárcájának befejezése; Most elvárná a mélyen tisztelt közönség, hogy bemutassam a férj levelét is, én azonban őszintébb helyzetben lepem meg a férjet. Megkapta asszonykája levelét. Megnézte a címzést, a bélyegző dátumát, mosolygott és — zsebre gyűrte a levelet. Egy óra múlva együtt uzsonnáit titkos imádottjával s egészen megfeledkezett a levélrőlMásnap reggel jutott eszébe, mikor a kabátját fölvette s a zsebét tapogatta— Vasárnap meg kell látogatnom, mert még — csakugyan haza talál jönni s vége lenne az aranyszabadságnakÜnnepi előadások a színházban: Szombaton, december 25 én délután 4 órakor Kacagó délután! $ ezredes Szombaton, december 25-én este 8 órakor A legjobb opereit! A legjobb előadásban! Hajtóuadászat na—w •

ni»i mm— Vasárnap, december 26 án délután 4 órakor At idei operett sláger! Girhuszhercegnő Vasárnap, aecember 2o-án este 8 órakor A legs/e «b magyar daljáték! A bajasz Hétfőn, december 27-én. Csak IVlllÖttljktl«k ! Őnagysága két férje tmmmm aaHH^aMHaaMBHaHBBnaBBi^Bi Kedden, december 28 án Solti Rtí^ő jutaiomjátéka! Hamburgi menyasszony