Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 273-297. szám)

1926-12-16 / 285. szám

1926. december 16. 3 olyan csudás barlangban lakott, amelyből drágakő, gyémánt és bril­liáns csepegett a plafondról, oszt mikor leert, hát megint szépséges drágakővé változott.« Eddig szól a napló a csodálatos barlangról, amely a Monté San Michele Corni nevü helyiségénél bukkant fel és később Conci-bar­langnak nevezték­Pár nappal előbbi dátummal a következő feljegyzést olvasom: »A haláldombi ütközet után ha­todnapra tűrhetetlen büz ülte meg állásainkat. Az olaszok ugy elfu tottak, hogy még halottaik elteme­tésével sem törődtek. Viszont a mi sírásóink sem adhatták vissza az anyaföldnek immár megbékült el­lenségeinket, mert az olaszok éjjel­nappal puskatüz alatt tartották a ha láldombot. Már a saját érdekünk­ben is gondolni kellett valamiképen a halottak eltakarításáról: a büz elviselhetetlen volt. Vacsora kiosz­tás után, mikor együtt volt a szá­zad, közhírré tétetett, hogy 2 ko­rona jutalomban részesül az, aki egy olasz hullát elföldel. Kopo­nyánkint 2 koronát. A pénznek ugyan semmi hasznát sem látjuk errefelé, de haza lehet küldeni a családnak, ahol arra annál nagyobb szükség van. Igy történt, hogy a legerősebb ágyú- és puskatüz da­cára szorgalmasan megindult a halott ellenség eltemetése. Pedig ez nem könnyű munka. Kövek közé, sziklahasadékokba kell beletemetni a holttestet és sziklákat henger­getni rá- Két nap alatt nem volt temetetlen olasz a haláldomb körül és akárhány baka százasbankót küldhetett haza-« Pár lappal odébb a következő fel­jegyzés: i »Jelenti éjjel a jobbszárnyon álló megfigyelőm, hogy jönnek az ola­szok és valami állatot hajtanak ál­lásaink felé. Megyek oda, kihajo­lok a deckung fölé és nézem a sö­tétséget. Tényleg ott mozog és bőg valami- Mi a csuda lehet ez? Szólok Losonczy szakaszvezetőnek, hozza elő a világító pisztolyt és dur rántson oda egyet. Pukkan a pisz­toly, fölrepül a vörös csillag, font a magasban darabokra szakad és a lehulló szikrák zöldes fény­nyel bevilágítják az előterepet. A következőket látjuk: vagy tizenöt­húsz olasz nagy igyekezettel egy tehenet hajt felénk. Mit akarnak ezek ? Ahá! Tudom már ! Föl akar­ják robbantani a tehénnel a mi aknáinkat. Ebből nem esztek, nem jámbor tehenek részére készültek a mi aknáink. Agyon kell lőni a te­henet, vagy elfogni, de nem szabad közel engedni. Figyeljük, mit csi­nál a tehén ? Siralmasan bőg és dehogy akar mifelénk jönni. Neki­nekiszalad kergetőinefc azok alig bírják ismét felénk terelni. Ves­sünk véget a komédiának. Szakasz ! Össztűz ! Eldördülnek a puskák és elszaladnak az olaszok. Legelői a tehén szalad és a mi katonáink sér­tetlenül őrködnek tovább.« Mindjárt után ezt a feljegyzést olvasom : »Egyik járőrünk egyebek között egy olasz hátizsákot is hozott be, mint jogos hadizsákmányt. Kíván­csian ürítettük ki a tartalmát és a következő dolgok kerültek elő: fe­hérnemű, töltény, konzervek, össze­csukható hegymászó bot, egy tá­bori sapka, kétszersült, halálköny­vecske, fakulacs, három csinos leánykép, ugyanannyi vörös és kék szalaggal átkötött női hajtincs, — két fekete és egy szőke szinü — kék bársonyból kis gyerekkalap, egy teljes varrófelszerelés, — egy parfümös férfi alsónadrág, — haj­nyirógép, könnyű férfi cipő szürke betéttel és két tennisz-labda. Tá­bori sapka minden olasznál van. Hasonlít a mi bosnyákjaink fe­zéhez, azzal a különbséggel, hogy kék bojt van rajta. A mi haláf­bárcáinkat náluk egy kis könyvecs­ke pótolja. Leányfénykép ugyan­csak minden olasznál van, néha több is. És nem egyszer egész gyűjteményt találtunk átszalagozott női hajfürtökből. Hasonlóképen varrófelszerelést és hajnyiró gepet minden elfogott, vagy elesett olasz­nál találtunk. Hát ez mind érthető, csak azon törjük a fejünket, vala­mennyien, — mit keresett a háti­zsákban a kis gyermekkalap, a parfümös nadrág és a két ten­nisz labda ?« Pár nappal későbben : »Különös találmánnyal leptek meg bennünket az olaszok. Jelentik megfigyelőink, hogy nézd, csak nézd, megindultak a kilőtt gránát­darabok és jönnek felénk. Ugyan már no. Látcsövezzük a dolgot és látjuk ám, hogy mit talált ki a talián : egy 84 cm. hosszú, 47 cm. széles, elől kúpalakú, hátul ho­morú vaspaizs-félét tologatnak ma­guk előtt. A fejüket teljesen elta­karja a páncél, csak a kezük és a lábuk látszik ki. Mintha óriási teknősbékák volnának. Kitaláljuk a védekezés módját is a teknősbéka katonák ellen. Kiadjuk a paran­csot, hogy csak a páncél alól ol­látszó kéz -és lábfejekre célozza­tok bakák, de aztán alaposan. — Megindul a lövöldözés, egyik­másik páncél mellől behúzódnak a kezek és a lábak és a teknős béka megáll, nem mozog többet­Nagyon sok volt belőlük, de egy sem jutott el állásunkhoz, bakáink nagy sajnálkozására, akik szerettek ! volna élve elfogni egy ilyen csuda­bogarat.* 1915. december hó 18,-i dá­tummal a következőket irja naplóm: »Türelmetlenül vártuk a táma­dást. Délfelé szétmállott a köd és látjuk ám, hogy készülődik a ta­lián. Készülődtünk mi is. A rendes keretek között azután lefolyt a tá­imadás : a talián ordított, mi csend­ben dobáltuk a kézigránátot. Egy darabig állták a mulatságot, azután szépen megfordultak és masíroz­tak vissza. Már tudniillik az, aki tudott, mert sokan nem tudtak. Ez utóbbiak egy része nagyon­csendesen viselkedett, ezeket majd az utászaink szedik össze éjjel, — másik része szánalmasan siránko­zott. Ezek voltak a sebesültek. Beszüntettük a tüzet és néztük, mit csinál a megsebesült ellenség, vagyis most már bajtárs, testvér. Föltűnt közülök kettő, egymás mel­lett. Az egyik erős, zömök, piros­képű talián, a másik sápadt, hosz­szu és vézna legény. A pirosképü­nek az egyik karja és a lába lehe­tett meglőve, mert azt tapogatta. A másik nem mozdult, csak nyö­gött nagyokat. Egyszerre látjuk ám, hogy a pirosképü nagy kínnal föl­tápászkodik és négykézláb csúszik az olasz állás felé, ép kezével azon­ban maga után húzza a véznábbi­kat is. Mint mikor a hangya ve­sződik nagy teherrel. Mi csak néz­zük, hogy mi lesz ebből- A piros képű gyakran megáll, nagyokat fuj, majd ismét tovább csúszik és húzza pajtását is- Nézem a bakáimat: mindegyik figyeli a dolgot. Min­degyik szemében a szánalom és részvét. Mindegyiknek a puska ra­vaszán az ujja, de egyiknek sincs szive rájuk lőni...« Walter Géza dr. ^lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllíIN TÁVIRA T | | GULYÁS SZÍNIGAZGATÓ | NYÍREGYHÁZA . | Koronkay Rózsi és Szigethy Annus Hajtóvadászat ruháival szabászom este érkezik. j ULI A RUHASZALON =E Budapest, Bécsi-utca 9. == llllllllllllllllIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllN Megérkeztek Nyíregyházára a Tut-Ánkh-Ámon sírjáról készült egyiptomi felvételek, amelyeket csütörtökön délután mutat be Nyíregyháza közönségének Banner professzor. Nyíregyháza, december 15- — A Nyirvidék tudósitójától. Azok a vetített képes előadás céljára alkalmas eredeti egyiptomi felvételek, amelyek az egész vilá­gon csak két példányban ismerete­sek, ma érkeztek meg Nyíregyhá­zára- A megfizethetetlen értéket képviselő Tut-Ank-Ámon képeket külön futár hozta városunkba és itt különös gonddal zárták el a ti­tokzatos sírkamra legelrejtettebb helyeit is ismertté tevő felveteleket. Összesen hatvan kép van a gyűjte­ményben, amely Banner profesz­szornak, a kiváló magyar egyiptoló­gusnak féltve őrzött tulajdona és azokat a képeket mutatja meg, amelyek a fáraó sírjáról irt köny­vekben eddig csak elvétve és csu­pán az angol és egyiptomi iroda­lomban fordultak elő- Banner pro­fesszor csütörtökön délután 6 óra­kor a Kossuth Lajos főgimnázium dísztermében ezekkel a rendkívüli jelentőségű képekkel illusztrálja a fáraók élete és haláláról, továbbá a csodálatos Tut-Ankh-Ámon sír­járól szóló előadását. Minthogy az előadás iránt máris szinte páratla­nul intenzív érdeklődés nyilvánul meg, ajánlatos, ha csütörtökön ki-ki idejekorán megjelenik az elő­adási teremben. KÖHÖGÉS ELLEN ^FELE P E ÉÉTi FŰCUKORKÁ:| Egy történet, amely a szövet­kezeti korcsmában kezdődik és fojtogatással, megöléssel való fenyegetéssel végződik a falu sarában. Nyíregyháza. (A »Nyirvidék« tu­dósitójától.) A szövetkezeti mozgalom ne­mes célkitűzéssel indult meg és félreérthetetlen célzásokat tett ama korcsmákra, amelyektől meg kell menteni a falu diszét, virágát, ifjú­ságát. A szövetkezetek azonban leg­több helyen maguk is korcsmát nyitottak és sajnálattal kell meg­állapítanunk, hogy ezekben a korcs mákban sem jobb a helyzet a régi korcsmákban duló állapotoknál- — 'Éppen a szövetkezeti gondolat tisz­tasága érdekében kell szóvátennünk hogy ujabban mindgyakrabban ér­keznek hozzánk olyan tudósítások, amelyek véres verekedésekről szá­molnak be, olyan verekedésekről, amelyeknek résztvevői a szövetke­zeti korcsmában szerzett mámorra hivatkozva magyarázzák az okokat. Jól értsük meg, nem szórványos esetekről, hanem mind gyakrabban megismétlődő tényekről van szó, amelyekre fel kell hívnunk a szö­vetkezet barátainak figyelmét. — Most Gebén történt, hogy egy ot­tani lakost, Mindácsi Mihályt, aki a szövetkezeti korcsmában egy fél deci rum elfogyasztása céljából foglal helyet, borozó legények in­zultálni akartak. A támadók név­szerini Csetenyák Lajos és Püspöki Sándor a verekedés elől kitérő Ma­dácsi után mentek, az est sötétjé­ben rárohantak, ezzel a kiáltással : Öljük meg ! Megragadták, be­nyomták az árok mély sarába, csiz­masarokkal rúgták, majd amikor kiáltani akart, betömték a száját zsebkendővel. Szerencsére a hely­színre érkezett id. Csetenyák György rájok kiáltott: Ne öljetek meg ! Erre a támadók megfuta­modtak. Az eljárás megindult, de jó volna, ha megindulna a mér­téktelen korcsmázás ellen is, ami­nek kivált szövetkezeti korcsmák­ban nem volna szabad elő­fordulni. Karácsonyi ajándékok: nyakkendők harisnyák kalapok Erdélyi és Pázmányinál Zrínyi Ilona-utca 5. szán. 2 JSS^SrSKEi „Első Nyíregyházi Takarítási Vállalat"­tg y p„» z i.ó prőbatakaritást. ^"/.LlftS; Bocskay-utea 45. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom