Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-24 / 267. szám

JSÍYÍRYIDÉK. 1926. november 24 Earitatif megoldás. A gazdátlanul maradt mandátu­mok elnyerése iránt folyó nagy tü­lekedés közepette sem szabad el­feledkezni azokról a problémákról, amelyekhez társadalmunk legszéle­sebb rétegeinek anyagi jóléte fű­ződik. Ilyen kérdés a hadikölcsö­nök valorizációja is, amely most már egyre jobban közeledik a meg­valósulás felé. Az egységespárt fő­városi zászlóbontásán gróf Bethlen István ezt a kérdést is érintette s szavai teljes megnyugvást keltet­tek az érdekeltek körében. Az ilyen kijelentésekre kell figyelnie az or­szág közvéleményének s jól teszi, ha elzárkózik azok elől a'felelőtlen akciók elől, amelyek lázitásbói, csu­pán érvényesülés célját szolgáló iz­gatási anyagból mentik silány po­litikai tőkéjüket. Ilyen szándékot szolgált az az akció is, amelyik politikai nártba akarta tömöríteni a hadikölcsönkötvény tulajdonoso­kat. Ezek az alkonyat felé hanyatló, minden bizalmat elveszített s ma­radandó emléket produkálni nem tudó egyének ezen az uton próbál­tak a társadalom rétegeinek kegyé­be férkőzni. Nagyon helyesen mondotta a miniszterelnök, hogy bűnös dolog volna, ha az ilyen prob­lémákat, mint amjlyen a hadiköl­csönök ügye is, megengednénk, hogy felelőtlen egyének politikai próbálkozásainak martaléka tehes­sen. Egyenlő volna ez azzal, hogy egyszer s mindenkorra végzetesen «lhibázzuk ennek okos megoldását, aminek mérhetetlen kárát vállhatná az ország. Egyedül az a megoldási mód mutatkozik a mai viszonyok mellett célravezetőnek, amit a miniszterelnök vall: a karitatív mód. A háborúnak isszonyu vérát­dozata mellett rengeteg testi, szel­lemi, de anyagi rokkantja is van. Az anyagi rokkantak legnagyobb száma azok közül kerül ki, akik ha­diköicsönöket jegyeztek. Becsület­beli adóssága van ezekkel szemben az államnak, bár nem szabad elfe­lejtenünk, hogy a megcsonkított és teljesen tönkretett kis Magyaror­szágtól még csak kivánm sem lehet, hogy vállaTja egy nagy birodalom­nak száz százalékos adósságát. — Bethlen István nagyon helyesen vá­lasztotta a karitatív megoldást, mert ezáltal azok fognak hadiköl­csön valorizációban részesülni, akik arra valóban rászorulnak. — Rengetegen vajiriak olyanok, akik esztendők megtakarított keresmé­nyét, kisebb-nagyobb vagyonkáju­fkat a haíza oltárára tették. Ezek a háború igazi agyagi rokkantjai. — Elsősorban ezekén kell segíteni a kormánynak ás maga Bethlen _ Ist­ván is ezt fogja megvalósítani. — Akiknek anyagi jólétük a hadiköl­csönkötvények valorizálása^ nélkül is biztosítva van, azok számára való­ban nem volna méltányos dolog el­sőbbséget biztosítani. Különösen nem azoknak, akik a hadikölcsön­kötvényeket is spekulatív célokra használták fel, amit bizonyít a leg­utóbbi eset is, amikor híre járt an­nak ,hogy a kormány bizonyos szá­zalékú valorizációt fog megvalósita­ni, egyszerre emelkedni kezdett a borzén a kötvények árfolyama. — Amint a választások szele ideig­óráig elnyomta ezt a kérdést, hirte­len zuhanás állott be, ami legélén­kebb bizonyítéka annak, hogy a spekuláció keze működött a hadi" kölcsön-kötvények árfolyamának felhajtásakor. A Bethlen kormány a méltányosság keretén belül á kis emberek érdekeit szem előtt tartva pieg fogja oldani ezt a problémát, de előre figyelmeztetünk minden­kit, hogy ne engedje meg ennejf a kérdésnek a politikai célra és ér­vényesülésre való felhasználását azok részéről, akik annak csak ár­talmára lesznek. nem engedett érvényesülni- — Richzeit Cain 1823-ban báró Eötvös Ignáctól levelet, illetve »meghatal­mazást« hozott, mely Szerint a báró meghatalmazza Rjchzeitot, hogy megegyezhessen a várossal arra néz ve ,hogy a pálinkaháznál gabona­pálinkát 16 kr-ért, a gabona köblét 3 r. forintért adja. Az elöljáróság határozata, hogy »a tisztelt ur le­vél által tudósíttasson afelől, hogy a városnak contractus mellett kö­telezett rendes .pálinka liferánsa volna s annál fogva a tett ajánlás a város részéről el nem fogadtatha­tik.« Nyíregyházán sok juh tartó gaz­da volt, akik jelentős összeggel já rultak a község jövedelmének sza­porításához fizetvén »juhászbot« ci­men bizonyos taxát minden fejős és meddő juh után, kivéve az az évi bárányokat. A gyapjúért mesz­sze vidékről eljöttek a kereskedők, a gyapjuvásár azonban gyakran a tá­jékozatlan juhtartó gazdák kárára történt. Ennek elejét veendő az elöl­járóság elrendelte, hogy a juhos gazdák a gyapjukereskedőkkei az alkut és a szerződést vasárnapon a városházánál kössék meg, még pe dig az elöljárók és legalább 24 juhos gazda jelenlétében, »máskü­lönben a juhosgazdák nevekben tett s kötött alku és contractus sike­retlen és nem kötelező lészen-« Az elöljáróság egyben elhatározta, hogy helyes mérleget tart, amelyen a gyapjút egy erre kijelölt bizott­ság előtt mazsá^á'k le s a mázsálá­sért 'fizetendő taxát is a vevő tar­tozik fizetni. De nemcsak a hely­beli termelők érdekeit védte, _ ha­nem a vidéki fogyasztókét is a helybeli kereskedőkkei szemtan, így amikor Blahunka András hely­beli vasárus ellen vidéki fogyasz­tók több rendbeli panaszt tettek s ezek beigazolódtak, az elöljáróság a vaskereskedőt »érdeme szerint« megbüntette. A forgalom nagymérvű növeke­dése folytán már nem volt elég a szombati hetipiac, miért is 1824-ben kieszközölték, hogy szerdán is tart­hassanak heti piacot. A város ez évben jij kávéházat is nyitott éí abba billiardasztaít és lámpákat Adatok Nyíregyháza kereskedelmének fej­lődéséhez az ujra telepítéstől 1840-ig Irta: Gál István. V. 1823-ban szükséges volt már ötödik országos vásár megtartásá­ról gondoskodni. Az erre legalkal­masabb idő megjelölésére kiküldött bizottság ugy határozott, hogy az ötödik országos vásár Aquinói szt. Tamás hetében (március 7.) le- „ gyen, még pedig ugy, hogy "hét- j főn az állat, kedden pedig a belső • vásárt tartsák meg. Ugyanekkor \ gondoskodás történt arról is, hogy f a piacokon jó érett gyümölcsöt, jó kenyeret s különösen egészsé­ges és »csinosan készített ser­téshúst és pecsenyét« árulanak, miért is elrendeltetett, hogy a ko­fákat és pecsenyesütőket össze kell irm és részökre instrukciókat ad­janak ki. Mivel pedig a hust áruló Kofák száma ig en nagy volt, azt a parancsot kapták, hogy fele az egyik, fele pedig a másik héten áru­sítsa a hust. Érdekes okmány tanúskodik ar­ról, hogy az elöljáróság protekciót APOLLÓ ia, kedden utol jár*! A maiéji síül Exntikus regény 6 felvonásban. OLIVE BORDEN, a szépséges FOX stárral a főszerepben. S jl TT Egy hitsorsos szabó hőstette. AI&A u (£gy Órás kacagás.) Eten előadásokat csak felnőttek nézhetik meg; Szerdán i órás nevető orkán! Csütörtökön Harold Lloyd legújabb és legnagyobb attrakciója. Én és szerelmeim. Hajsza a nőkért életre halálra 8 felvonásban. És a nagy burleszk műsor! Előadások kezdete: szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Bécsből hozatott. Ugyanez évben két uj boltot nyitott »a sónak ap­róbb mértékben való árusitására« s ezeket Schir Venczef üvegkeres­kedőnek és Dióssy Tamásnak ad­ta bérbe, egyben elhatározta, hogy ilyen boltot a KáHai-utcában is nyit, ha arra »valamely alkalmatos személy jelentené magát.« Egy szi­ta és rostakészitő, egy fegyverko­vács és egy cipész letelepedési ké­relmét kedvezően intézte el, de Brájer Izsák »izraelita és gombkö­tő« ama kérelmére, hogy gomb­kötő mesterségét Nyíregyházán Cgy kibérlendő házban folytathassa, vé­geztetett: »az esedezőnek kérése meg nem engedtetik«. Hogy meny­nyire elővigyázó volt az elöljáróság a letelepülni szándékozók kérvé­nyeinek elintézésében, bizonyítja a Heródes Márton festőtimár (Schön­farber) esete. Ez is letelepedési ei> gedélyt kért, de — bár ilyen mes­terre nagy szükség volt — eluta­sitotta azzal az indokolással, hogy Heródes lakott már Nyíregyházán, |de a várost önként elhagyta s nem tudta igazolni, hogy öt esztendei távolléte alatt hol járt és miként viselte magát. A minden, haladást .jelentő újí­tás iránt fogékony elöljáróság meg­tudta, hogy az ungmegyei Jene ne­vű községben uj találmányú malom működik, »melyben csupán két szamár négy követ hajtana«, mire nézve elrendelte, »hogy ezen kö­zönségre nézve oly igen kívánatos dolognak bővebb megtudása végett egy kirendelendő deputátio tettes Ibrányi Antal urat tudakozza meg.c Gombkötő mesterben is nagy hiány volt, miértis az elöljáróság szívesen vette Kaver Antal sepsíi gombkötő kérvényét, hogy Nyiregy házán letelepedhessen, de ' kikö­tötte, hogy hozzon bizonyítványt »a maga csendes becsületes és jó erkölcsű viseletéről s hogy három próbaesztendőt töltsön ki. Ugyan­csak 1826-ban Meskó Pál, a sza­bócéh főmestere jelenti, hogy Bro­sen János szabólegény, aki nem bevett lakosa a városnak s a céh­nek sem tagja, mégis itt megháza­sodott s most mint kontár mű­ködik. Intézkedést kér. Az elöljá­róság kötelezte a szabólegénvt, hogy műhelyben alkalmazottként dolgozzék, mivel a céh 11. cikkelye elrendeli, hogy minden Iegénynék három vándoresztendőt kell értöl­tem, Brosen pedig még n«m is remekelt s igy mesterlegénynek ke;!l tekinteni. Egy Newbuild Erneszt nevű an­gol engedélyt kért az elöljáróság­tól arra, hogy a határbeli, sziksót tartalmazó tavakból próbafőzést eszközölhessen, azzal, hogy ha azokból a szóda főzéséhez elegen­dő anyagot tud kapni, hajlandó a tavakat kibérelni. Az elöljáróság nem titkolta örömét, hogy idegen nemzetbeli érdeklődik a város javai iránt, szívesen megadta a kért en­gedélyt azzal, hogy ha szerződésre Kerül a dolog, hajlandó a tavakat 20 évre évi 100 r. frt. haszonbérért neki átadni. A próbafőzés ugy lát­szik sikerült, mert az angol még ugyanazon 1826- évben 20 évre bérbe vette a tavakat, sőt az elöljá­róság arról is biztosította őt a megkötött szerződésben, "Rogy a husz év leteltével ujabb tíz évre is ő Szerdán november 24. Üt másodszor Itt másodszor Szeretek egij szinésznőt Előkészületen az idei operett sláger Girkuszhercegnő Kálmán Imre operettje Csütörtök — péntek — szombat Somogyi Nusi vendégjátéka C§óko»»»szony , Alexandra, Régi jé Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom