Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-13 / 258. szám

Jníyíryidék. 1996 november 13 A modern diktatúrák. Irta : O^olicsányi László. Az állam kormányzati' formák fejlődési történetének egyik nagyon tanulságos jelensége az, hogy az utóbbi években Európa államaiban egyre szaporodnak a diktatúrák. Portugália és Görögország katonai forradalommal eltávolították királyukat és a hadsereg az uj köztársaság vezetését egy-egy általa fölkapott tábornok Kezébe adta, aki a hatalom gyakorlásában keveset, vagy semmit sem törődik a polgárság akaratával. • Spanyolországban Primo de Rivera diktátori hatalma a" király bizalmára támaszkodik és amikor hadsereg tisztjeinek 'égyrésze a dik-1 tátor ellen fordult, á királyi tekintély megvédte Rjverát. Olaszországban a diktatúra nem a hadseregből, hanem a nemzeti alapon megszervezett nép akaratából indult ki és amikor Mussolini a fascista csapatok élén Róma ellen vonult, senki sem tudta, — talán ő maga sem, — hogy nem fog-e a hadsereg és a király %lienállásába ütközni. Ám a király meghajolt a nép akarata előtt és átadta a hatalmat a nép vezérének, aki viszont ezzel a hatalommal a királyi trónt támasztotta alá. Lengyelországban a hadsereg egy része átadta Pilsudszki kezébe a főhatalmat és egyedül Pilsudszki akaratán mult, hogy a sejm nem őt magát választotta a köztársaság elnökévé, hanem azt, akit ő szemelt ki erre az állásra, s aki tulajdonképen az ő akaratának végrehajtója. Törögországban is a hadsereg juttatta Kemai pasát a diktátori hatalomhoz s uralma egyedül a fegyveres erőre támaszkodik. íme egész sora a modern diktatúráknak, amelyek között egy sincs, amely tízéves volna. Ha pedig azt kutatjuk, hogy mely körülmények hozták létre ezeket a diktatúrákat, rá kell jönnünk arra, hogy bár a diktatúrák keletkezésének módja és formája az egyes országokban nagyon különböző volt, valamennyinek az előzménye az volt, hogy a parlament — a különböző érdekeket és osztályokat képviselő pártok szüntefen torzsalkodásai következtében — any§T |Egy nr y e ' .d erkölcsi "•;» Nic;ott

: Garibaldit, aki mint ismeretes, egyik unokája Gu'V: ••:•••>> G.ri- idinitr. a nagy olasz hós' szabadságküzdőnek. Nizzában miit f-iscis'a k rnet leiep e ". • <-s letartóztatták-. nyira elfajult, hogy nem tudott benne egy erőteljes, egységes és ' tömör többség kialakulni, amely mint a nemzet akaratának letéteményese léphetett volna föl. Az ál'am helyes kormányzásának első föltétele az, hogy meghatározott célja legyen s e felé a kitűzött cél felé tudatos határozottsággal törekedjék. Az egyes társadalmi osztályok, foglalkozási ágak és néprétegek érdekeit az állam kitűzött céljának* okvetlenül alá kell rendelni, de a jó és bölcs kormány ezeket a különböző érdekeket tudja annyira kímélni, amennyire azt az állami érdek megengedi. A kormány szemében mindé.1 társadalmi osztály, minden gazdasági ág, minden foglalkozás és minden népréteg egyforma megbecsülésben kell, hogy részesüljön s a közöttük mutatkozó érdekellentétek kiegyenlítése — bármennyire nehéz egy.s esetekben — a kormányzatnak elengedhetetlen kötelessége. ÁKami szempontból nem tűrhető az, hogy bármelyik társadalmi osztály vagy gazdasági ág a másik rovására előnyöket szerezzen, vagy az egyik a másiknak működé-ét terrorisztikus eszközökkel megbénítsa. Amikor pedig a parlament egymással ellentétben álló érdekcsoportokra tagozódik, akkor hatalmi törekvések ütköznek össze, amelyek nem az érdekeknek kölcsönös engedmény, k árán való összeegyeztetésére, hanem fölülkerekedés utján a másiknak az elnyomására törnek. Akkor megszaporodik a kispártok és pártárnyalatok száma, amelyek mindegyike csak a saját külön céljait látja és nem is gondol az állam egyetemes, nagy érdekeire. Ilyen parlamentben nem tud kialakulni egyöntetű, erőteljes párt, amely a kormányzatnak a kitűzött állami cél felé való zavartalan eíőhajadását biztosítaná. Hátha még ezen felül a parlamentbe olyan pártok is kerülnek amelyek az államon kívül álló, idegen sőt államellenes szervezetek irányító államellenes szervezetek i ányitó befolyása alatt állnak, akkor ezeknek az ártalmatlanná tételéről is gondoskodnia kell a kormánynak, ami pedig a parlament tagjait megillető mentelmi jog, a sajtó szabadság, a gyülekezési és egyesülési jog teljes fenntartása mellett lehetetlenség. Az állam érdeke tehát ilyen esetekben ezeknek a szabadságjogoknak korlátozását, ese.leg megszüntetését követeli s ennek a feladatnak megoldását veszi kezébe a diktátor, aki egyutta' a parlament elfajulása miatt ott kialakulni nem tudó állami akaratot is a saját személyében képviseli és vagy teljesen mellőzi a parlament intézményét, vagy a iiatalom eszközeivel olyan parlamentet hoz létre, amely teljesen az ő diktátori hatalmának engedelmes eszköze. Némely esetben a diktatúra sem képviseli helyesen az egyetemes állami érdeket, visszaél hatalmával, bizonyos egyének, csoportok, vagy osztályok javára. Iíyen diktatúra nem lehet zavartalan, nem lehet tartós. Ujabb rázkódásokhoz és előbb-utóbb ujabb rendszer változáshoz vezet. Ennek példáját látjuk a Plastirás, Pangafos, Kondylisféie görög diktatúrában. Más esetben a diktátor jobban képviseli a nép akaratát, al állam egyetiemeft érdekét, mint maga az alkotmányos népképviselet, amely alkotmányos jogainak gyakorlására képtelennek bizonyult, ifyen a mai olasz diktatúra, amely igen magasan kiemelkedik a többiek közül s egészen külön méltatást érdemel. FAUST Harry Piel Feltele zsoké az Apollóban Faust. Tul a felhőkön, az Emberiség nagy szenvedésein, az Apokalypsis "szörnyű négy lovasának, a Háborúnak, Dögvésznek, Éhségnek és Irigységnek ostorcsapása a képzelet irtózatos messzeségében két hatalmas gondolat csap össze: az isteni "gondolat, amelyik jónak lát' ja az embert, az ördögi gondolat, amely az embert a rossz rabszolgájának hiszi. Az Ur angyala vitatkozik az ördögi Mephistoval. Mephisto a Földet keri, hogy uralkodhasson rajta. Az Ur angyala eltiltja Mephistot, hisz nincsen joga a földhöz, mert a földnek Iákója az ember, Istenhez ragaszkodik. — Mepnisto fogadást ajánl az Ur angyalának. Mutass nekem egy embert, azt elragadom Istentől, csak engedd őt a magam utján vinni -csendesen- —"Legyen tiéd a Föld! mondja az arkangyal, ha ki tudod pusztítani Faustból, ami Isteni! Faustot, az istenfélő, körülbálványozott nagy tudóst választotta ki a két vitázó fél, kísérleti anyagul. Mephisto kaján nevetéssel a győzelem reményében indul a földre. Minden tehetségét előveszi, hogy Faustot magának kaparitsa meg. —/ Pestisjárványt zúdít arra a varosra, melyben Faust lakik és Faust tel ve fájdalommal és elkeseredéssel embertársainak fájdalma miatt, szomorúan látja tehetetlenségét a pusztító betegséggel szemben. Feléje nyúló, segítséget kérő, esdeklő karoknak nem tud j_avulást és enyhet adni. Kétségbeesésében tudós könyveit tűzre veti. A tűzben, mintha egy ördögi szellem nyitotta volna fel, felpattan egy ócska fóüáns fedele és mindjárt az első lap azt tanácsolja neki, hogy az ördögöt hívja segítségül. Faust kétségbeesésében Mephistóhoz folyamodik. Mephisto a keresztúton meg gs jelenik neki, szerződést ajánl Faustnak. A világ minden Hatalmát és Gyönyörűségét ígéri neki, ha eladja lelkét a sátáni gondolatnak. — Faust csak arra gondol, hogy hatalmas lesz és a szenvedőkön segíteni fog tudni, egy napra, míg a homokóra lepereg, eladja magát Mephistonak. Mephisto ujjon. — Faust bőven ontja hatalmát, betegeket gyógyít, haldoklókat feltámaszt, mindadddig, míg egy haídoklónak kezében levő kertszt meg nem töri hatalmát. A nép észreveszi a kereszttől való félelmet. Fél a kereszttől! Az ördöggel cimborál! kiáltják feléje és meg akarják kövezni. Faust halálitalhoz folyamodik, de Mephisto kiragadja kezéből a méregkelyhet és halát helyett ^ életet, a viruló ifjú életet, az ifjúságot kínálja Faustnak. Láng lobog, Villám cikkázik s a sötétség világának szemfényvesztője az aggastyán, összetörött testü-lelkü Faustot daliás, szépséges, csillogószem ü ifjúvá varázsolja. Legelőször is a mámoros szerelmet akarja megkóstoltatni vele. Bűvös köpenyére állítja Faustot és ez a köpeny száll Fausttal és Mephistoval erdőkön, réteken, kunyhókon, palotákon hegyeken, vízeséseken, felhőkön, tengereken, országokon keresztül, Páduába, ahol Itáfia lejszebb asszonya, a páduai hercegnő üh lakodalmát. Hatalmas ki- ' sérettel, kápráztató dísszel, mesés kincseket érő ajándékkal érkezik Faust, mint távoli vTíág hatalmas fejedelme a lakodalomba. Mephistonak egy intésére a hercegnő otthagyja vőlegényét és Faust karján boldogan vonul a násznyoszolya felé, mikor Mephisto a "lepergett homokórát kézben tartva figyelmez- : teti, hogy letelt a nap, a próba- j nap. Idejp, hogy öregségébe visz- j szatérjen Faust. Az ifjú Faust azon- ! ban épp most készül belekóstolni az ifjúság gyönyörűségébe, inkább örökre eladja magát Mephis- j tónak, semhogy a fiatalságától meg ! váljon. Gyönyörben, káprázatban, gazdaságban telik Faust elete. De semmiben sem telik kedve. Valami után vágyódik. ^Azt hiszi hogy a honvág)'. Mephisto szülővárosába viszi' "Faustot. Itt látja ,meg a húsvéti misére való menetközben az ifjú, ártatlan hajadont, tisztalelkü Margarethát, Mephisto ravasz mesterkedése és a hiu alattomos Mártha asszony cselvetései révén Faust és Margaretha Isten áldása nélküli frigyre lépnek. Az ördögi Mephisto nem mulasztja ei Margaretha bátyját, Valentint húgának ágyasházába küldeni, ahonnan kardjával veri ki Faustot- Köztük vívásra kerül a sor, vivás közben megjelenik Mephisto és orvul ledöfi Valentint. Faustnak — azt hivén, hogy ő volt Valentin gyilkosa, menekülnie kell- Vafe

ntin az összesereglett nép előtt húgát okozza halálával és pellengérre állíttatja. A piacon odaláncolva Margaretha forró könnyei az összesereglett csőcsejék gúnyos, becsmérlő kacagására omlanak, de Faust messzire jár, messzire vitte őt Mephisto, nem tudja, hogy Margaretha mit szenved, nem tudja, szerencsétlenül ődöng elhagyott házacskájukban,, nem tudja, hogy rideg tél közepén mégszülte szerelmük gyümölcsét. Apró kis magzatkajávai hiába kopogtat a könyörtelen emberek ablakain, ott fagy meg apró kis gyermeke a hóviharban, a kietlen téli pusztában. Poroszlók jönnek, gyermekgyilkossággal vádolják, elhurcolják Margarethát, máglyára Ítélik. S e szerencsétlenségben égő sóhaj, fájdalmas si-