Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-26 / 269. szám

6 JjY ÍRYíDEK. 1926. november 26. HWml——T— lfOT«fir'Tii»iir"­Erzsébet-ünnepély a hadiárvaházban. Nyíregyháza, nov. 26. (A nyir­vidék tudósítójától.) A nyíregyházi alapítványi Er­zsébet Hadiárvaház legmegha­tóbb házi ünnepélyei közé tar­tozik az a nap, amelyet az intézet vezetősége és a kis hadiárva leányok az intézet elnevezőjének, megboldogult, nagylelkű Erzsé­bet királynő kegyeletének szen­telnek. Ezeknek a pedagógiai értékű Erzsébet napoknak nem csupán az a céljuk, hogy a tra­gikus sorsot élt Erzsébet király­nőnk emlékezetének soha el nem ' hervadó historikumát véssék a fejlődő lelkek márványtáblájába, hanem azoknak a hasonlatoknak kidomboritása is, amelyek az árva lelkek szenvedésekben naggyá növő elhivatottságát pél­dázzák egy nagyobb család : a szintén árva, elhagyott, letiport magyar nemzet önfeláldozó szol­gálatában. A hadiárvaház vezetősége, élén Ruszinkó Jenőné igazgató- j nővel, mint e lap hasábjain is ! már oly sok alkalommal méltat­tuk, igazán hivatása magaslatán áll nevelő munkásságában és nem mulaszt el alkalmat, hogy nemzetnevelő kötelességét a leg­megfelőbb formában diadalra ne vigye. Ilyen szép siker koro­názta a vasárnap délután, az intézet nagytermében lefolyt Erzsébet-ünnepélyt is, melynek a közvetlenebb megrendezésében az intézet „Erzsébet királyné" leánycserkészcsapata vette ki derekasan a részét. A leány­cserkészek parancsnokáé, Papp Ilonka nevelőnőé a legmesszebb­menő dicséretünk azért a magas nívójú, kiválóan sikerült rende­zésért és betanításért, amit a műsor egyes számainak leper­gése oly fokozatos hatással eklatánsan igazolt. Sok ilyen tehetséges, fáradhatatlan, agilis nőpedagógusra van szüksége ennek a szegény hazának. Az ünnepély műsora a követ­kező volt: Molnár Erzséber hadi árva ünnepi beszédet mondott értelmes, szép előadásban. Magát a beszédet pedig Márk Amália h. árva irta, akinek a forrásban, fejlődésben lévő költői és írói tehetsége már több ízben fel­keltette figyelmünket. Majd a j leánycserkészek dalköre egy nagy- j szerűen sikerült emlékdalt adott ! elő, Papp Ilonka parancsnok í vezetése mellett. Suhanesz Erzsé- ? bet leánycserkész kitűnően sza­valt. Molnár Erzsébet és Bötykös Gizella h. árvák egy szép ének­duót adtak elő. Végül a „Mein Vaterland"-ot szavalta Decker Teréz leánycserkész nagyszerű feldolgozásban. A műsor végén a jelenlévők valamennyien a nemzet imáját, a Himnuszt éne­kelték el. Igazán sajnálhatja mindenki, aki nem vehetett részt a kis hadiárvalányok kiválóan sikerült Erzsébet-ünnepélyén. Szoknyás völeoény Harctéri naplómból. Dr. Berena László. VI. 1914. szeptember hó 8-án állot­tam be katonának, 1914. november 7-én indultam a galíciai harctérre és 1914. december hó 5-én a Wo­loszate melletti ütközetben már meg is sebesültem- Muszka szurony szúrás ért a jobb karomon. Buda­pesten a Dollinger-klinikán varrtak össze és 1915- augusztus hó 29-én másodízben is útnak indítottak a harctérre- Változatosság okáért most az olasz frontra, a Dobferdóra. Mint debreceni 3-as honvéd ér­keztem meg a frontra és ott rög­tön beosztottak tiszü pótlásként a budapesti 1. honvéd gyalogezred­hez- Legelső dolgom volt szétnézni ismerősök után. Az előretolt se­gélyhelyen, a Monté San Miche­lén levő Cotici községben, jobban mondva romhalmazban, aztán meg­találtam Berend László doktort Nyíregyházáról. Ő volt az ezred­orvosa az egyes honvédeknek. Mód felett megőrültünk egymás­nak, különösen én őneki. Ha meg­sebesülök, van aki pártfogásába vesz, esetleg egy kis hasfájással is hazaküld, ha szorul a kapca. — Földijének ennyit megtehet. Nagyon kemény legény volt, amint azután tapasztaltam. A har­madik isonzói csatát borzalmas pergőtüz vezette be. Egy-két na­pig csak álltam vafahogy, a har­madik napon már nem bírtam to­vább. Felfedeztem valami szörnyű forróságot a belsőmben és kelle­metlen égést és viszketegséget a külső bőrömön. Nosza szaladok Be­rendhez: — Lacikám beteg vagyok, bi­zony Isten meghalok, küldj haza, hagy haljak meg otthon ágyban, párnák között. Berend doktor megvizsgál él csak annyit mond: — Scabies! És már nyom a kezembe egy skatulyát valami fekete kenőccsel, hogy azzal kenegessem magam, de ott a rajvonalban. Hiába okoskod­tam, vissza kellett mennem. Éppen jókor jöttem, a talián már vag­dosta a drótakadályt és pár óra múlva a nyakunkon volt. Hánom 1 napig verekedtünk, közben elfelej­tettem a belső forróságot és a kül­ső égést, meg a kenőcsöt is. Nem' is volt rá szükség. Hogy visszakergettük a taliánt, jutalmul két heti pihenőre vittek. Ott adták át a kitüntetésemet a verekedésért. — Gratulál Berend László és igy szól: — Voltaképen ezt a kitüntetést nekem köszönheted. Ha vissza nem : zavarlak a rajvonalba, ném kapsz kitüntetést. Esténkint a közös tiszti étkezés után Berend Laci elővette hege­dűjét és mi gyönyörködtünk re­mek játékában. A Suta-i pihenőm 1915- decem­ber havában íródott dr. Berend Lászlóról a következő rigmus: Doktor Berend László azzal szerzett nevet, Hegedűvel gyógyítja a betegeket. S akinek a halál veti meg az ágyát, — ^ Elhúzza Berend az utolsó nótáját! Szerettük mindannyian. Tisztek, legénység egyaránt. Büszkék vol­tunk rá. Az elsők közé tartozott mint orvos, művész és mint ka­tona. Sokat évődtünk vele a pihenő­kön. Általában a nem comDattáns tiszteket vérig szekiroztuk, ha ösz­szekerültünk. Különösen a géhá tiszteket gyilkoltuk, mi rajvonalbe­liek. Mindig a rajvonalat vetettük | szemükre. Könnyű nekik hátul, a biztos kavernában, jó koszt és jó bor mellett. Próbálnák meg a mi életünket a raj vonalban egy pergő­tüz alatt. Sokat szidtuk Ambrus százados gh. főnököt, aki erre an­nál több okot adott, mert kegyetle­nül elhízott a vonat me.'lett. Sokat kellett hallgatni szegény, jó Szűcs Bandi gh- főhadnagy urnák is, aki később, 1917- szeptember végén megőrült a Monté San Gábrielén. Hiába volt gh tiszt, a sors ugy hozta, hogy felkerült a rajvonalba. Nem bírta ki *az ottani poklot és megőrült. Két hétre rá meghalt a laibachi kórházban. Sokat ugrattuk Berend dokturt is. Csalogattuk a rajvonalba. — Jöjjön, hegedüljön a taliánoknak is. Csak mosolygott és állta az ostromot. Egyszer azután nagyon megszé­gyenített bennünket. A negyedik isonzói csatát vív­tuk 1915- decemberében. Füstölt a Michele a gránátoktól és 3—4 napos pergőtűzzel gyilkolt minket a talián. Tüzérségi tüzét kiterjesz­tette a rajvonal mögötti terepre is, bombázni kezdte Coücit, ahoi az előretolt segélyhely és annak pa­rancsnoka volt, Berend László ez­redorvos. Rengeteg sebesült vánszorgott Coticibe Berend irgalmas kezet alá­Berend Laci mellényben, feltűrt ingujjban megállás nélkül dolgo­zott, kezei a könyökig véresek. Egy haslövéses bakát operált éppen minden szabály ellenére, mert az előretolt segéfyhelyen nem volt szabad műtétet végezni, ha­nem ideiglenes kötéssel hátra kel­lett küldeni a sebesültet a táboii kórházakba. A haslövés azonban nem várhat egy pillanatig sem. Jól tudta ezt Berend és késsel ment ineki a sérülésnek. Javában dolgozott, mikor bele­vág egy tizenötös gránát a Cotici segélyhelybe és felgyújtja azt. A sebesültvivők szanaszét szaladtak, de meglógtak a sebesültek is, aki csak bírta. Berend irtózatos dühvel vissza" parancsolja embereit és rendületle­nül dolgozik tovább. Feje fölött ég a ház. Az utolsó varrást csinálja, még intézkedik, ohgy a sebesültet biztos helyre vigyék és csak ak­kor menekül az utolsó pillanat­ban. Mikor disszakaszban állottunk Berend László kitüntetésénél, meg­hajoltunk előtte és megfogadtuk, hogy nem bántjuk többé. Most már ő is combattáns. Különb, mint mí valamennyien. 1916- év elején valami rosszin­dulatú orr- és gégebántalom el­vitte tőlünk Berend Lászlót, aki­vel azután már csak itthon, Nyír­egyházán találkoztam újra össze. Walter Géza dr­938/1926. vsz. Árverési hirdetmény kivonata. A nyíregyházi kir. járásbíróságnak Pk. 14554/926. számú végzése foly­tán Zóber Elek végrehajtató javára 8.000.000 korona s járulékai erejéig 1926. évi október hó 6 napján végre­hajtás utján lefoglalt és 25.800.000 koronára becsült 2 db. tehén, szoba­bútorok stb. Kótaj határában levő Béla tanyán alperes lakásán 1926. évi december hó 9 napján d. e. 10 órakor nyilvános birói árverésen el fognak adatni. Nyíregyháza, 1926 november 19. SZÁNTÓ ÁRMIN 770 kir. jbir. végrehajtó. ^ItHllllSillj!llll!ljiiiHIIIHIElll£ll!lillllll!IS!lilillllíi­v A 104 receptet tartalmazó könyvet ' kívánatra ingyen és bérmentve küldi: Dr. A. OETKER, Budapest, VIII , Conti utca 25. 6075-13 Rövid hirek. 500.000 főnyi kínai sereg indult a kantoni vörös csapatok ellen, Észak-Albániában fegyveres fel­kelés tört ki. Lengyelország nem lép a kis— antantba, ellenben német és orosz orientációt keres. A predeáli állomáson loiatás közben, az ütközők egy utast ha­lálra nyomtak. A marosvásárhelyi magyar keres­kedelmi iskolából és a ieánygim— náziumból az oláh kultuszminisz­ter újra elbocsátott nyolc magyar tanárt, ez az intézkedés a maros­vásárhelyi magyar iskolák meg­szüntetésének előhírnöke. Debrecenben fiókot litesit a fel­találók egyesülete. Amerikai torpedórombolók be­kerítettek és elfogtak egy német csempészhajót, melyen ötmillió dollár értékű likőr volt. Blaha Lujza szobrára Deb­recenben nagyszabású müvészes­tet rendeznek. Egyik fővárosi vállaiat iroda­helyiségében a szegre akasztott olló véletlenül beleszaladt a főnök­nőnek Síernberg Abrisnénak a hátába, akit életveszélyesen meg­sebesített. A gyárak újra 500 koronával emelik a cukor árát. A főváros 106 milliárddal sza­porította tanügyi kiadását. Olaszország felé megszakadt a nr jgyar gabona exportja. Ezer üzlettel több nyílt meg az idén a fővárosban, mint tavaly. A szőlősgazdák az Országos Központi Hitelszövetkezet ulján kapnak külföldi kölcsönt. Miskolcon egy kutya Bihari Józseínénak nekiugrott s leharapta az orrát és az egész arcát össze­marcangolta, a 75 éves asszony sérüléseibe belehalt. A kaposvári országúton elégett egy autó, a benneülők még idejé ben megmenekültek. Ha Mikulásra 1 szépet, ízléseset és olcsón akar | vásárolni, tekintse meg a Kot*zó illatszertár! kirakatát, Zrinyi Ilona-utca 2. sz. |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom