Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-25 / 268. szám

Nyíregyháza, 1926. november 25. * Csütörtök XLVIL évfolyam. 268 szám Előfizetési árak halyban és vMékan: hóra 30000 K. Nagyadévra SOOOO K. KMisztYiseiöknek és tanítóknak 20•/• engedmény. Alapította JÓBA ELEK Ffiszarkasztfi : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Falalös ezsrkasstS : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 8. SZAM. Talafon szám 138. Postacheque 29556. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílt levél Nagyméltóságú Rakovszky Iván dr. nyűg. belügyminiszter úrhoz, Nyíregyháza város képviselőjelöltjéhez. Kegyelmes Uram ! Vasárnapi programmbeszédében azt mondotta Kegyelmes Uram egy történelmi anekdota kapcsán, hogy cifra sujtásos gúnyával és panaszokkal nem lehet az országot megmenteni. Ezt a kijelentést minden jó érzésű magyar embernek el kell fogadnia, mert először is a magyar embernek soha sem volt kenyere a panaszkodás, másodszor pedig minden honpolgárnak tudnia kellett, hogy abban a hatalmas, lázas újjáépítő munkában, amely 1919- év óta szünet nélkül folyik s amelyben a Bethlen-kormánynak olyan letagadhatatlan és elévülhetetlen érdemei vannak, csak zavarólag, bénitólag hathat a komoly ok és alap nélküli panaszkodás. Azonban panasz és panasz között különbség van. Vannak krokodiluskönnyek között elsírt panaszok, vannak követelőző panaszok, vannak fogcsikorgatva elfojtott, vagy néma megadással tűrt panaszok s végül vannak panaszok, amelyek inkább szerény kérelmek az igazság biztos tudatában, amely kérelmek elsősorban nem is a teljesítésre, hanem arra irányulnak, vizsgáltassanak meg dzoka méltányosság, a jog és a relatív igazság szempontjából s ha a szigorú vizsgálat után érdemeseknek találtattak a teljesítésre, ugy teljesíttessenek. Ilyen tiszteletteljes kérelem az én panaszom, amellyel a nyiregyházi, szabolcsvármegyei, de valójában az összes magyarországi nyugdijasok nevében Nagyméltóságodhoz bátor vagyok fordulni, mint ahoz az államférfiuhoz, akinek érdemekben gazdag politikai múltja, hatalmasbefolyása,kiváló egyéni képességei, amelyek között egyik legszeretetreméltóbb vonás épen a kisemberek, az elnyomottak sorsával szemben tanúsított megértő támogatás, mondom, ezek a kiváló tulajdonságok biztosítanak bennünket nyugdijasokat már előre is, hogy az alábbi kérelmünket olyan férfiúhoz juttattuk, akinek nemcsak módjában áll a rajtunk való segítés, hanem aki tudjuk, akar is rajtunk segíteni. Kegyelmes Uram! Amikor a magyar köztisztviselő hivatali esküt s egyúttal — ahogyan mondani szokták — szegénységi fogadalmat tett, ezt abban a biztos tudatban tette, hogy annak idején, amikor nyugdíjba kerül, a ténylegesekkel egyenlő elbánásban fog részesülni. Ez különben a törvényben biztosított jogokon kivül a szerzett jog és anyagi igazság elvéből önként folyik. Ezzel szemben a magyar nyugdíjas közalkalmazottnak azt kell tapasztalnia, hogy mostohább sorsban részesitik, mint a ténylegeseket, sőt nyugdíjas és nyugdíjas között is különbséget tesznek, mintha az az 1925. julius elseje előtt nyugdíjba ment köztisztviselő érdemetlenebb volna az őt megillető, időközben felemelt járandóságra, mint az, aki ezen az időponton tul ment el a tényleges szolgálatból. Kegyelmes Uram! A vasárnapi programmbeszédben azt is szerencsések voltunk hallani, hogy tul vagyunk a szanáláson s erre a sokat hánytorgatott intézkedésre mint dicsőséges múltra tekinthetünk vissza. Valóban, a magyar nyugdíjas büszke önérzettel tekinthet vissza a szanálásra, az ország gazdasági talpraállitására, amelyhez aránylag egyetlen egy társadalmi osztály sem járult olyan megerőltető áldozattal, mint ők, akik 10—40 százalékos levonással szenvedték át a szanálási időtartamot. Van azonban a nyugdijasoknak egy csoportja, a 15 évi szolgálaton alul nyugdíjazottak, akiknek az illetményéből még ma is rendületlenül levonják a a szanálási törvényben előirt 40 percentet, dacára annak, hogy a szanálás — mint Nagyméltóságod is mondta — már a múlté. Sajnos, ezek számára még mindig elevenhúsbavágó valóság az az intézmény, amely az ország :összes többi társadalmi osztálya részére már nem létező, elmúlt rossz álom. De a kő, amely mindnyájunk melléről leesett, még mindig súlyos teherként nehezedik ennek a nyugdijascsoportnak a megélhetésére, hiszen majdnem a felét kell illetményeiknek a haza oltárára helyezniök egy méltánytalan és talán elfelejtett intézkedés folyamányaként. Kegyelmes Uram! Nagyméltóságod előszeretettel szokta nagysikerű beszédeit történelmi anekdotákkal színezni. Engedje meg, hogy én is egy anekdotával fejezzem be levelemet. Ha jól emlékszem Mária Terézia királynőnkkel történt, hogy amint reggelenként palotájának kertjében sétálgatott, egy gyönyörű rózsatő keltette föl érdeklődését. Amikor másnap reggel ismét arra sétált, megbotránkozva látta, hogy a tőről valaki néhány rózsaszálat letépett. Nyomban megparancsolta, hogy a rózsatő védelmére állandó katonai őrséget állítsanak. Ez meg is történt. Eljött az ősz, a tél, multak az évek, közben elpusztult a rózsatő is, de a katona ott állt éjjel-nappal azon a helyen, ahová parancsolták. Meghalt Mária Terézia, követték utódai a trónon, évtizedek multak el, de a katona ott állt éjjel-nappal azon a helyen, ahová parancsolták. Végül is I. Ferenc József királyunk kérdezte meg egy sétája alkalmával a szokatlan helyen álló fegyveres őrtől: — Miért állsz itt ? — Mert ez a parancsom Felség! — felelte a katona. — De miért parancsolták azt, hogy épen itt állj őrt ? — kérdezte a király. — Azt nem tudom Felség! — felelte keményen a katona. Ferenc József azonban kérdőre vonta a palotaőrség parancsnokát is. aki szintén nem tudott felvilágosítást adni a parancs okáról. Végre is egy levéltári hivatalnok böngészte ki poros, elsárgult írások közül, hogy az őrséget a rózsatő védelmére rendelték ki, s azóta elfelejtették az intézkedést megváltoztatni. Kegyelmes Uram! En azt hiszem, hogy ez a 40 percentes nyugdíjlevonás is ilyen feledékenységnek a következménye. A szanálás elmúlt, ezen a címen levonni egy nyugdíjas csoport illetményéből indokolatlan, igazságtalan és törvénytelen, mert a szanálási törvény kifejezetten csak a szanálási idő tartamára rendelte el a percentek levonását. Tehát akár feledékenységből, akár készakarva maradt meg, meg kell szüntetni. Mert mi történhetik ? Múlnak az évek s az évtizedek, már senki sem fogja tudni, mi volt a szanálás, s a még ezután születendő nyugdijasok illetményeiből is le fogják vonni a 40 százalékot, megfeledkezvén róla, mint a virágot őrző katonáról. Kegyelmes Uram! Egy mondatban fejezem ki mégegyszer tiszteletteljes kérelmünket: — Ne tegyenek különbséget nyugdíjas és nyugdíjas, valamint nyugdíjas és tényleges közalkalmazott között. Kérésünk kegyes támogatását kérve, maradtam Nagyméltóságod legőszintébb tisztelője Vertse K. Andor, a »Nyugdijasok Országos Szövetségének Szabolcsvármegyei Csoportja® ügyvezető elnöke. Második termésű szamócát árultak a kecskeméti piacon kilónként 50.000 koronáért. Alma is termett, virágzik az ibolya, még talán pipacs is nyílik. Kecskemétről jelentik : A természet szeszélyes játéka valőban csodálatos dolgokat produkál ezen az őszön. Eddig csodálkozva olvastuk, hogy a Dunántulon itt vagy ott második termésű gyümölcsöt szüreteltek, most pedig Kecskeméten is beszámolhatunk nem kevésbbé érdekes dolgokról. Tegnap például szamócát árultak a piacon, amelyet a több mint 100 éve nem tapasztalt őszi meleg csalt elő, 50.000 korona volt kilója. Az árát és a második termést egyaránt fejcsóválva csodálták a piacon járók. Amint halljuk, a második termésű apró almákat is találtak a környékbeli szőlők fáin. Az illatos ibolyát is becsapta a természet Azt hiszi, hogy tavasz van és ismét virágba szökkent. A pipacs is bimbózik. Ha néhány napig így marad az idő, akkor ott fog piroslani szép virágja a tarlón. • • • • • Tőzsde. Budapesl, november 25. MTI. rádiójelentése. A korona nyitáskor 72.62

1/*, zárlatkor 72.60 volt. Valuták : Angolfont 345.700— 347.700, cseh korona 2108—2112, dinár 1251 — 1261, dollár 70.975— 71.275, fr. frank: 2461—2521, leu 387—401, lira 2948—3008, márka 16 903—16.963, osztrák korona 10.038—10078. svájci frank 13.740—13.790. Egyes* szám ára korom,